Cöliákia – Az ezerarcú betegség
A cöliákia sajnos ma már népbetegség. A gluténmentes táplálkozás komoly kihívást jelent az érintetteknek, hiszen a gabonasikér nem csak a búzában van, tartalmazza a tönköly, a burgul, a rozs, az árpa és a zab, valamint ezek származékaiban is megtalálható. A glutén minden süteményben és pékáruban ott van, hiszen segítségével a tészta könnyű, lyukacsos szerkezetű és laza lesz. Ráadásul a glutén kiválóan megköti a vizet, emulgálja és stabilizálja a zsiradékokat, nem csoda hát, ha az élelmiszeripar egyik legkedveltebb adalékanyaga, amely számtalan termékben előfordul. Vagyis a gabonából származó glutén olyan élelmiszerekben is fellelhető, melyekben nem is számítanánk rá: felvágottakban, sajtokban, gyümölcsjoghurtban, csokoládéban, fagylaltban. Még a kukoricapehelyben, a fogápolási termékekben és a gyógyszerekben is előfordulhat.
A gluténérzékenyégben előírt gluténmentes táplálkozás a gyakorlatban szinte automatikusan a nyers, feldolgozatlan alapanyagok (zöldségek, gyümölcsök, mogyoró- és diófélék, tej, natúrjoghurt, tojás, feldolgozatlan hús) fogyasztását jelenti.
A búzát és a többi gluténtartalmú gabonafajtát rizzsel, kukoricával, kölessel, amaránttal, quinoával, esetleg gesztenyével (gesztenyeliszt), hüvelyesekből készült liszttel, valamint szentjánoskenyérliszttel, tápiókaliszttel, maniókával stb. helyettesíthetjük. Ezeket a lisztpótlókat biztonságos, garantáltan gluténmentes forrásból kell beszerezni, fontos, hogy sem a tárolás, sem a feldolgozás során nem keveredhetnek gluténtartalmú alapanyagokkal. A nagyobb élelmiszerboltokban kapható gluténmentes kenyér, keksz és liszt is, ezek csomagolásán minden esetben feltüntetik a gluténmentesség tényét.
Rejtett gluténtartalom – gyakoribb, mint gondolnánk
A cöliákia (másik nevén gluténszenzitív enteropátia vagy endemikus sprue) klasszikus formáját általában gyermekkorban diagnosztizálják, és viszonylag könnyen felismerhető. Az utóbbi időben egyre többet hallhatunk a betegségről, ugyanis sok középkorú felnőttnél (30–50) is felfedezik, márpedig ebben a korosztályban kevésbé tipikusak a tünetek. A statisztikák szerint az előfordulás gyakorisága 1:100–1:500, ami jóval több, mint azt korábban feltételezték. Ebben a diagnosztikai módszerek fejlődése is jelentős szerepet játszik. Elképzelhető, hogy a tudomány éppen most fedezi fel, hogy szervezetünk a nagyobb mennyiségű gluténnal nem tud megbirkózni. Ez logikusnak tűnik, ha meggondoljuk, hogy:
- az emberiség eredeti tápláléka (beleértve a fűmagokat és az első kultúrgabonák magvait is) évezredeken át jóval kevesebb glutént tartalmazott,
- az elmúlt évtizedekben egyre magasabb gluténtartalmú gabonafajtákat nemesítettek ki,
- egyre több gabonaeredetű táplálékot, illetve glutént fogyasztunk feldolgozott élelmiszerek formájában.
A gyakorlatban az érintetteknek csak kis hányada (kb. 15 százalék) mutatja a jellegzetes, „tankönyvi” tüneteket: hasfájást, hasi görcsöket, hasmenést székrekedéssel váltakozva, zsírszékletet, felfúvódást és fogyást. Sokkal gyakoribbak (az érintettek több mint 50 százalékában) a nem bélrendszeri panaszok. A cöliákia bizonyos tápanyaghiányos állapotok (pl. vashiány, folsavhiány, B-vitaminok hiánya, kalciumhiány, D-vitamin- hiány) formájában, a májértékek megemelkedésében, depresszióban, az idegrendszeri funkciók zavarában, terméketlenségben, ízületi és izomfájdalmakban is megnyilvánulhat. Nem csoda, ha az orvos sokáig nem találja a panaszok hátterében álló kiváltó okot.
Cöliákia mögött megbújhat az autoimmun-betegség
A betegség kialakulásának rejtélyét egyelőre nem sikerült megoldani. A vékonybél genetikai eredetű, gyulladásos autoimmun-betegségéről van szó, amelynek lényege, hogy glutén jelenlétében a szervezet specifikus antitesteket kezd el termelni. Ahelyett, hogy a szervezet megemésztené a glutént, az immunrendszer hasonlóan kezd el viselkedni, mintha kórokozó került volna a bélrendszerbe. Az immunfehérjék keltette gyulladás károsítja a vékonybél nyálkahártyáját és a bélbolyhokat. Egyre kevesebb emésztőenzim termelődik a tápcsatornában, és romlik a tápanyagok felszívódása is.
Becslések szerint a lakosság 20 százalékában kimutathatóak a hajlamosító genetikai jegyek (HLA-DQ2 és -DQ8), azonban csak 2–5 százalékukban jelenik meg a betegség. Feltételezhetően a genetikai hajlam mellett az immunrendszer működése, a környezeti tényezők és a fertőzések is szerepet játszanak. S mintha ez nem lenne elég, nyilvánvalónak tűnik, hogy sok ember az elfogyasztott glutén mennyiségének függvényében reagál a gabonasikérre. Mindez azt is jelenti, hogy ha valaki bizonytalan eredetű, változatos panaszokkal fordul az orvoshoz, annak gondolnia kell a cöliákia nevű „kaméleonra” mint lehetőségre, persze anélkül, hogy divatdiagnózist kreálna belőle. A terápiát mindig megelőzi a pontos kórisme! A diagnózis meghozatalához szükséges kritériumokról a szakemberek egyelőre vitatkoznak, de egyre inkább kirajzolódik az a négy diagnosztikai alappillér, amelyek alapján a betegség megállapítható:
• klinikai szimptómák,
• specifikus antitestek kimutatása vérből,
• vékonybélből vett szövetminta,
• tünetek javulása gluténmentes diéta hatására.
Ha a szervezet kórosan reagál a gluténre, nyilvánvalóan különféle antitesteket termel. Ilyenek az IgA típusú, szövetspecifikus transzglutaminázok (pl. TTGA, GTG), amelyek egyúttal a legfontosabbak a diagnózis szempontjából. Ezeket vérből mutatják ki. Ezzel egy időben ki kell zárni az általános IgA-hiányos állapotot is (cöliákiásokban 10-szer gyakoribb, mit egészségesekben). Ha ezek a megbízható antitestvizsgálatok pozitívnak bizonyulnak, a betegség valószínűsége több mint 90 százalékos. Az egyértelmű diagnózishoz minden esetben apró szövetmintát (biopszia) vesznek a beteg vékonybelének nyálkahártyájából. Mivel a betegség nem mindenütt egyformán károsítja azt, az orvos igyekszik több helyről is mintát venni. A mintákat standardizált kritériumok (Marsh-kritériumok) alapján értékelik.
A cölikália formái
| Megnevezés | Szimptómák | Diagnosztikai paraméterek | Jelentőség, további teendők |
| Klasszikus cöliákia | Kifejezett, tipikus tünetek, pl. hasmenés/székrekedés, felfúvódás, vérszegénység, fejlődési zavarok. | Antitestek és biopszia pozitív (Marsh 3), tipikus elváltozások kimutathatók. | Ritkán fordul elő, szigorú gluténmentes étrend szükséges. Ez gyors javulást eredményez. |
| Mono- vagy oligoszimpto- matikus cöliákia | Csak egy vagy csak néhány tünet, pl. vashiány, puffadás, csontritkulás. | Antitestvizsgálat, bélbiopszia pozitív. Jellegzetes nyálkahártya-elváltozások kimutathatók. | Gluténmentes étrend hatására gyors javulás. |
| Néma (csendes vagy aszimptomatikus cöliákia) | Hiányzó vagy nem észlelt tünetek, rossz közérzet („gyengeség”). | Antitestvizsgálat és biopszia pozitív (Marsh 2–3), tehát a jellegzetes elváltozások igazolhatók. | Viszonylag gyakori, általában véletlenül fedezik fel. Gluténmentes táplálkozás szükséges. |
| Atipikus cöliákia | Többnyire nem jellegzetes tünetek, amelyek ráadásul nem a belekben jelentkeznek. Ezek gyakran a károsodott bélrendszer szövődményei: pl. vérszegénység, csont- ritkulás. | Antitestvizsgálat és biopszia pozitív (Marsh 3). | Viszonylag ritka, de egyre gyakoribb az előfordulása. |
| Latens cöliákia | Kevés és inkább enyhébb tünet. | Antitestteszt pozitív, a biopszia negatív: a vékonybél nyálkahártyája egészségesnek tűnik. | A vizsgálatokat rendszere- sen ellenőrizni kell, a cöliákia egy bizonyos idő után teljes klinikai képében manifesztálódhat. |
| Potenciális cöliákia | Nincs tünet, esetleg kevés, változékony tünet jelentkezik. | Az antitestvizsgálat olykor pozitív, a biopszia általában negatív (Marsh 1–2), tehát a nyálkahártya épnek tűnik. | Az 1. fokú rokonokat rend- szeresen meg kell vizsgálni. A gluténmentes diéta csak akkor szükséges, ha a cöliákia diagnózisát felállították. |
A minta csak akkor szolgál megbízható információval, ha a páciens legalább három hétig kellő mennyiségű glutént fogyasztott (naponta háromszor valamilyen gluténtartalmú ételt, például kenyeret, pékárut, főtt tésztát). Ez azt jelenti, hogy ha valaki cöliákiagyanú esetén gluténmentesen étkezik vagy alacsony gluténtartalmú diétát tart, azzal késlelteti az egyértelmű diagnózis felállítását! A Marsh 2. típusú szövetminta, valamint a pozitív antitestvizsgálat alapján biztonsággal megállapítható a cöliákia. Ha a cöliákiát nem ismerik fel, megnő más autoimmun-betegségek, valamint a csontritkulás, a bélrák kialakulásának kockázata.
A genetikai eredet, valamint bizonyos betegségek és a cöliákia között kimutatott összefüggések miatt érdemes a betegek közvetlen vérrokonainál, valamint az 1. típusú cukorbetegségben, az autoimmun pajzsmirigybetegségben (Hashimoto-betegség, Basedow-kór) vagy reumatoid artritiszben szenvedőknél elvégezni a cöliákiatesztet (vérvizsgálat). Sajnos egyelőre nem léteznek egyértelmű laborparaméterek a gluténérzékenység megállapítására, amelyek feleslegessé tennék a vékonybélből vett szövetminta vizsgálatát. A gluténmentes étrend – amely a diagnosztizált cöliákia esetében elengedhetetlen – drasztikus változásokat hoz az egyén életében.
Mindössze napi fél gramm búzaliszt elegendő a vékony bél-nyálkahártya károsodásához és a késői szövődmények kialakulásához.
Azonban nem lehet a glutént minden emésztő-szervrendszeri panaszért felelőssé tenni. A legtöbb esetben a néhány hétig vezetett étkezési napló, amelybe a páciens feljegyzi az esetleg jelentkező panaszait is, segíthet a helytelen étkezési szokások, az esetleges tápanyaghiányok leleplezésében. Ezek szintén számos panasz forrásai lehetnek. Ha valaki például túl sok szénhidrátot fogyaszt (sok péksüteményt, kenyeret, tésztát stb.), akkor az étel olykor hirtelen végigszáguld a tápcsatornán, és ételintolerancia alakulhat ki. Panaszt okozhat az is, ha valaki nem jól tolerálja a ballasztanyagokban bővelkedő étrendet, vagy bizonyos ballasztanyagokra túl érzékeny.
Az étkezési napló nélkülözhetetlen az ún. kihagyásos/provokációs diétáknál is. Ez azt jelenti, hogy a páciens bizonyos ideig (14 napig, de legfeljebb 1 évig) például szigorúan gluténmentesen táplálkozik, és mindent akkurátusan feljegyez, amit megeszik, valamint azt is, mikor jelentkeztek a panaszai. Ha a panaszok a korrekt módon betartott diéta ellenére is fennállnak, a gyanús anyagot törölhetjük a listáról. Ha a diéta hatására megszűnnek a panaszok, a glutén mennyiségét ellenőrzött dózisban, lassan visszavezetjük az étrendbe. Ha erre kiújulnak a panaszok, az intolerancia igazoltnak tekinthető. Az ilyen diétát megfelelő klinikai/ laboratóriumi vizsgálatoknak kell kísérnie.
A műszeres és laboratóriumi vizsgálatok ellenére fontos leszögezni, hogy a terápiás munka középpontjában a beteg ember áll. A terapeutának vele együtt kell kidolgoznia az egyénre szabott étrendet, amelyet jól tolerál, szívesen fogyaszt és amely ideálisan illeszkedik életstílusához. Ez minden esetben azt jelenti, hogy gluténérzékenység gyanújakor mindig szakképzett dietetikust kell bevonni a kezelésbe.
Foto: Shutterstock
