Egészséges a pajzsmirigye?

A pajzsmirigy megbetegedései gyakran olyan alattomos formában alakulnak ki, hogy még az orvos sem gyanakszik ilyesmire, és a tüneteket az öregedés számlájára írja. Éppen ezért minden tisztázatlan panasz esetén érdemes meghatároztatni a vér pajzsmirigyértékeit.

Fontos a helyes keverék

A szívet a népnyelv gyakran pumpaként emlegeti. Ha maradunk a hasonlatnál, a pajzsmirigyet a porlasztóval azonosíthatjuk: a helyes működés az adalékanyagok megfelelő keverékének függvénye. Ám ami a helytelen működés tüneteit illeti, azok nem ennyire egyértelműek. A tankönyvek szerint a remegés, a szapora szívverés, a fogyás, a szorongó tekintet a pajzsmirigy túlműködésének jele, míg a hízás, a száraz bőr, a fáradtság és az érelmeszesedés az alulműködést jelzi, a valóságban azonban csak a páciensek egy kicsi részénél mutatkoznak meg a tünetek ilyen egyértelműen. A pszichikai szimptómák, mint például a depresszió, mind a túl-, mind az alulműködésre utalhatnak. Ezt feltétlenül figyelembe kell venni, mielőtt pszichikai betegség számlájára írnánk a panaszokat.

A pajzsmiriggyel kapcsolatban három hormon játszik szerepet. A trijód-tironin (T3) az aktív pajzsmirigyhormon. Tirozinból és jódból képződik, és megnöveli az energiafelhasználást, az oxigénfogyasztást, valamint a szénhidrátfelvételt. Ezenkívül segíti az energianyerést, valamint befolyásolja a zsíranyagcserét és a fehérjeszintézist. Összefoglalva: ez a pajzsmirigyhormon nélkülözhetetlen a növekedési és érési folyamatokhoz, főként ha azok a csontrendszerben és az agyban játszódnak le. Éppen ezért különös fontossága van a kiegyensúlyozott pajzsmirigyfunkciónak a terhesség alatt, illetve az újszülött esetében.

Megnövelhető fordulatszám

A tetrajód-tironin vagy tiroxin (T4) a pajzsmirigyhormon tartalék formáját képviseli. Ehhez tud visszanyúlni a pajzsmirigy, ha hirtelen meg kell növelni a „fordulatszámot”. A T4- ből a jód eltávolításával keletkezik az aktív T3. Ezenkívül létezik egy harmadik pajzsmirigyhormon is, amelynek a neve kalcitonin. A pajzsmirigyhormonok kiválasztását bonyolult körforgás irányítja, amelyben a főszerep a hipofízisnek jut. Ha a vérben esik a pajzsmirigy hormonok szintje, akkor a hipofízis a tireoideaserkentő hormon (THS) révén fokozott hormontermelésre készteti a pajzsmirigyet. Ennek megfelelően csökkent pajzsmirigyműködés esetén megnő a vérben a THS szintje, és egyértelműen alulműködésre utal, míg a csökkenő THS-szint a pajzsmirigy túlműködésének jele. A THS-szint referenciaértékei egészen a legutóbbi időkig 0,23 és 4 mikroU/ml közé estek.

Az utóbbi időben azonban kétség merült fel ezzel kapcsolatban, mivel az értékek gyakran nem estek egybe a páciens állapotával. Főként az Egyesült Államokban mostanában 2,5-re csökkentették a normál tartomány felső határértékét. Ezenkívül úgynevezett „ideális értékről” is beszélnek, amely 0,3 és 1,2 között húzódna. Ezzel együtt a normál értékeket az eddigieknél lényegesen kritikusabban kell szemlélni, és az eddiginél jóval korábban tanácsos pajzsmirigy-elváltozásra gyanakodni és terápiás lépéseket bevezetni. A pajzsmirigy megbetegedései vagy a szövetstruktúra elváltozásában (megnagyobbodás vagy csomóképződés), vagy működési zavarokban (túl- vagy alulműködés), gyulladásokban, rosszindulatú elváltozásban vagy az említett kóros jelenségek kombinációjában nyilvánulnak meg.

Ha a gallér hirtelen túl szoros lesz

Ha a pajzsmirigy normális mértéken felül megnagyobbodik, akkor strúmáról vagy golyváról beszélünk. Ez az elváltozás többnyire szabad szemmel is felfedezhető. Előrehaladott állapotban nyomást és szorító érzést alakít ki a torok tájékán, gyakran nyelési nehézségekkel és légszomjjal párosulva, főleg bizonyos fejtartás vagy fizikai terhelés esetén. A strúma leggyakoribb oka – amely a szakirodalom szerint a lakosság 10-20 százalékát érinti – a jódhiány. Jódhiány esetén a pajzsmirigy nem képes megfelelő mennyiségű hormont termelni, ezért megpróbálja sejtjeinek megnagyobbításával kiegyenlíteni ezt a hiányt. Ha a strúmát nem kezelik, illetve a jódhiányt nem szüntetik meg, az évek során pajzsmirigy-alulműködés alakul ki. Terápiaként fennálló strúma esetén jodid formájában növelhető a jódbevitel.

Kifejezett strúma esetén ehhez még pajzsmirigyhormon társulhat tiroxin formájában. Sok esetben mindkettő párhuzamos adagolásának van értelme. Az erősen kifejlett strúma, amely erős nyomást gyakorol a környező szervekre, műtéti megoldásra szorul. Homeopátiásan főként az enyhébb elváltozás kezelhető Spongia D2/D3-mal vagy Calcium fluoratum D6-tal. Csomós megvastagodásnál a Flor de piedra D6 javasolható, de léteznek kombinációs szerek is.

Az pajzsmirigy alulműködés jeleit gyakran az öregedés tüneteként értékelik

Az alulműködés (hipotireózis) akkor is felléphet, ha strúma nem alakul ki. Ez a jelenség gyakran a túlműködés ellen adagolt, túl erős pajzsmirigyblokkolók eredményeként lép fel. További ok lehet a hiányos jódfelszívódás vagy a lappangó pajzsmirigygyulladás, valamint a Hashimoto-betegség, amelynél a pajzsmirigyszövet fokozatosan tönkremegy.

Az alulműködés zavarai sokfélék lehetnek:

• fáradékonyság/gyengeség,
• állandó fázékonyság,
• koncentrációs zavarok,
• elmosódott, rekedtes beszéd,
• angina pectoris,
• vérellátási zavarok,
• impotencia,
• hajhullás,
• zsibbadt, érzéketlen ujjbegyek,
• reumatikus bántalmak,
• légzési nehézségek,
• puffadás, székrekedés,
• alacsony vérnyomás,
• megnövekedett koleszterinszint,
• depresszív hangulat,
• megnövekedett alvásigény. 

Egyszerű alulműködés esetén, ha nincsen strúma, a hiányt pajzsmirigyhormon óvatos adagolásával próbálják meg ellensúlyozni. Fontos a páciens állapotát folyamatosan figyelembe venni az adagolás során, mert a készítményt gyakran túl gyorsan és túl nagy dózisban adják. Rendszeres laborvizsgálatokra van szükség, ahol is a fent említett, 0,3-1,2-es THS-értékek elérésére kell törekedni.

A túlműködés (hipertireózis) a következő tünetekben nyilvánul meg:

• általános nyugtalanság, idegesség,
• szapora szívverés, szívritmuszavar,
• jó étvágy ellenére fogyás,
• megemelkedett testhőmérséklet,
• erős izzadás,
• gyakori székletürítés, nemritkán hasmenéssel párosulva,
• cikluszavarok,
• hajhullás,
• fáradtság,
• izomgyengeség.

A túlműködés oka lehet például akut pajzsmirigygyulladás, mint amilyen az autoimmun-betegségnek számító Basedow-kór. Még gyakrabban fordulnak elő az úgynevezett „forró csomók”, amelyek hosszú idő alatt, jódhiány miatt alakulnak ki. Ez a helyzet fokozott pajzsmirigyhormon-termeléssel jár, ám ilyenkor nincs szükség plusz jódadagolásra. A tumor és a pajzsmirigyhormonok túlzásba vitt adagolása is kiválthat túlműködést. Becslések szerint a 60 éven felüli nők 3-6 százaléka szenved fel nem ismert pajzsmirigy- túlműködésben. Emiatt szemtünetek is fellépnek, például fájdalom, könnyezés, fényérzékenység, idegentest-érzés, elmosódott vagy kettős látás, fejfájás.

Ha a pajzsmirigy-túlműködés nem túlzottan erős, akkor hideg borogatással megkísérelhetjük a szervet alacsonyabb fokozatra kapcsolni. A borogatást naponta 1-3 alkalommal tegyük fel, mindig néhány percre. Szükséghelyzetben adhatók bétablokkolók is, amelyeknek stresszgátló hatása enyhe túlműködés esetén jól érvényesül. További vegetatív tüneteknél a természetgyógyászat többféle hatékony megoldást kínál, ilyen például a vízi peszérce (Lycopus europaeus), illetve a szúrós gyöngyajak (Leonurus cardiaca). Ehhez jön még a Huneke-féle neurálterápia, amelynek keretében a pajzsmirigy mindkét lebenye és összekötő részük fölötti nyaki területet helyi érzéstelenítővel, például lidokainnal injekciózzák be. Ez kiegyensúlyozó és szabályozó hatású.

Sok terapeuta egyenesen a pajzsmirigybe adagolja az injekciót. A pajzsmirigy túlműködésére való hajlam esetén következetesen kerülni kell a stresszt. Ehhez segít a homeopatikus növényi nyugtatók alkalmazása, mint amilyen a Zinkum valerianicum D3. Az előrehaladott pajzsmirigy-túlműködés veszélyes állapot, elsősorban szapora szívverés és szívritmuszavarok lehetnek a következményei. Éppen ezért szükség van következetes, adott esetben a hagyományos orvoslást is igénybe vevő terápiára. Adhatók pajzsmirigyblokkolók, úgynevezett tireosztatikumok. A dekompenzált csomókat, amelyek a szükségesnél több pajzsmirigyhormont termelnek, idősebb pácienseknél radioaktív jóddal tüntetik el, a fiatalabbaknál inkább műtéttel.

A pajzsmirigy gyulladása lappangva érkezik

Az akut pajzsmirigygyulladást bakteriális fertőzés okozza, és antibiotikumos kezelést igényel. Tünetei tipikus gyulladásos tünetek, mint fájdalom, duzzadás, kivörösödés, de a funkciók nem károsodnak. A krónikus pajzsmirigygyulladás – a Hashimoto-tireoiditisz – viszont lappangva fejlődik ki. Jelei lehetnek a nyomás és feszültségérzés, de teljesen fájdalommentes is lehet, ezért könnyű félreismerni. Néha olyan tünetek jellemzik, mint a túl- vagy alulműködést vagy a strúmát. Van olyan Hashimoto-változat, amelynél a pajzsmirigy összezsugorodik, míg egy másiknál megvastagodik. A diagnózist a pajzsmirigyantitestek, főként a TPO-antitestek meghatározása alapozza meg. A terápiát mindig a páciens állapotához kell igazítani. A hormonterápia csak az alulműködés egyértelmű klinikai jeleinél ajánlható. Hashimoto-kór esetén nem szabad jódot szedni, mivel ez serkentené az autoimmun-folyamatot. Újabban már tudjuk, hogy a szelén az autoimmun-folyamatokat lefékezi és gyulladáscsökkentő hatású, ezért ilyenkor adhatók anorganikus szelénkészítmények.

A pajzsmirigy-megbetegedés korai felismeréséhez és káros következményeinek elkerüléséhez a következő tanácsok adhatók:

• Minden nem egyértelmű panasznál gondoljunk a pajzsmirigyre!
• A kezelés legyen következetes, igazodjon a klinikai képhez, és ne szolgai módon a laboreredményekhez!
• A tünetek gyakran lappangva lépnek fel, és más képet mutatnak, mint ami a tankönyvekben áll.
• Nagyon fontos: a pajzsmirigybeteg csökkentse a stresszt, többek között lazítógyakorlatokkal és azzal, hogy sokat tartózkodik a természetben.

A jód gyakran ad alkalmat félreértésekre

A jódra a pajzsmirigyhormonok termeléséhez van szükség, éppen ezért létfontosságú. A napi szükséglet átlagosan 70 mikrogramm, de a WHO szerint ez az érték 150–300 mikrogramm között található. Ez  nem túl sok, azt hihetnénk, hiszen ezek szerint életünk során csak körülbelül 5 g jódra van szükségünk. Megfelelő jódellátottság esetén a pajzsmirigy körülbelül három hónapra elegendő tartalékot tud tárolni. A felvett jód 80 százalékát a vizeleten át újra kiválasztjuk, körülbelül 20 százalékot a széklettel. Szoptatás alatt 40-50 százaléka az anyatejbe jut. A jódhiány elősegíti a strúma kialakulását, és hosszabb távon az úgynevezett forró csomókét is. Ezért van értelmük a jódfogyasztási kampányoknak. Ugyanakkor vannak bizonyos ellenjavallatai a jódpótlásnak. A

túlműködéses forró csomó csak még inkább növekedésnek indul pluszjód adagolásával. Az olyan gyulladásos pajzsmirigy-megbetegedések, mint a Hashimoto-kór, szintén ellenjavallatot jelentenek, mivel ez az anyag serkenti a gyulladásos folyamatot. Mindezt szem előtt kell tartanunk, mielőtt jódozott sót fogyasztunk. Akiknek el kell kerülniük a jódot, azoknak gyakran nehézséget okoz jódozatlan élelmiszereket találniuk, mivel nemcsak a sóhoz, hanem gabonához és egyéb ennivalókhoz is szoktak mostanában jódot keverni. Létezik úgynevezett jódallergia is, méghozzá a komplexben kötött jódra, amilyen például a fertőtlenítőszerekben vagy a röntgenkontrasztanyagokban található. Terápiás céllal jodidot adnak, amely a jód ionizált formája. Ez újra kiválasztódik, ha már nincs rá szükség. Ha valaki a jódadagolásra például szapora szívveréssel reagál, az nem allergiás, hanem a szervezete azt jelzi, hogy pajzsmirigye jelentősen túlműködik.

Foto: Shutterstock