Galvánelemhatás
A fog szervezetünk legkeményebb szövete, ha megbetegszik, akkor a szervezet egésze beteg. A fogszuvasodás anyagcsere-betegség. Fogaink a rossz táplálkozási szokásainknak esnek áldozatul. A fog gyógyításában manapság sajnos még mindig a legelterjedtebb fogtömő anyag az amalgám, miközben a WHO szerint a krónikus betegségek 60-70%-a nehézfém-mérgezésekre vezethető vissza.
Egy amalgámtömésből (0,4 cm2) a WHO becslése szerint 3,8-21 mikrogramm higany szabadul fel és kerül naponta a szervezetbe. Az átlag embernek kb. 8 amalgámtömése van, ebből könnyen kiszámítható az a vizsgálatokkal is igazolt tény, hogy az amalgámhordozók nyálának higanytartalma többszöröse a víz megengedett higanyszennyeződésének. Ha a nyál ivóvíz lenne, be kellene tiltani, hogy ezek az emberek lenyeljék a nyálukat!
Fémforrások az emberi szervezetben
Az amalgámtömés 50%-a folyékony higanyból és különböző fémek reszelékéből áll. Ezt keveri össze a fogorvos közvetlen a felhasználás előtt, és ezt a puha fémmasszát tömi a lyukas fogba. Az ebből elpárolgó higanygőzt belélegezzük. Az orron és a melléküregeken keresztül bejut az agyba, az agyalapi mirigybe vagy a tüdőn keresztül (400 m2 felületen) a vérbe. A higany egyes agyterületek, különösen a szürkeállomány idegsejtjeinek anyagcseréjét blokkolja. A koenzim-A kénes kötéseihez kapcsolódik (Hg-SH-Co enzim A). Enzimblokkoló hatása következtében csökken a nehézfém-méregtelenítés is. A rágás során az amalgámból a higany egy részét lenyeljük, és a bélbaktériumok ebből százszorosan mérgező organikus higanyt állítanak elő, mivel a szervezet a szervetlen higanyt folyamatosan szervessé alakítja át. A szerves higanyról viszont bebizonyosodott, hogy rákkeltő. A higany ezentúl a dentincsatornácskákon keresztül eljut a fog többi részébe is. A nyálkahártyán és a foggyökéren keresztül bekerül az állcsontokba, így a fogak lazulását (parodontózis) okozhatja. Az állcsontok szűrőként működnek a környezetszennyező anyagokkal szemben, míg egyes szervek különös előszeretettel raktározzák ezeket. Ilyen raktározók a
-bőr, nyálkahártya,
-ciszták, daganatok (ráksejtek), szemölcsök,
-máj, vese, hasnyálmirigy
-pajzsmirigy,
-petefészek, here, prosztata,
-szem, belsőfül stb.
Az amalgámtömés mindenki számára káros, de a velejáró tüneteket mindenki egyénileg éli meg. Az amalgámtömés többi fém alkotórésze is károsítja a szervezetet, egyrészt azáltal, hogy erősítik egymás mérgező hatását, másrészt a szájban kialakuló galvánelemhatás következtében. (Ha egy fémet elektrolitba merítünk, a pozitív ionok megjelennek a fém felszínén, a negatívok pedig a belsejében sorakoznak fel. Így a felszínen kialakul egy elektromosan dupla réteg. Ha különböző fémeket merítünk ugyanabba az elektrolitba, mindkét fémen különböző erősségű lesz ez a dupla réteg. Ha a különböző fémeket összekötjük, a töltés kiegyenlítődik: áram keletkezik, megindul a fémion-vándorlás és a korrózió.)
A szájban a „biokorrózió” mértéke, hatása függ a fém minőségétől, a fogtechnikai labor minőségi munkájától, a száj miliőjétől (vagyis a nyál savasságától), az elfogyasztott élelmiszerek minőségétől, az élvezeti méreganyagoktól, a stressztől, egyéb környezeti ártalmaktól, mint pl. a mobiltelefon.
A nyál közvetítésével keletkező elektromos feszültség sokszorosa annak, amivel agyunk dolgozik. A szájban különböző fémekből készült tömések, koronák, hidak és protézisek között kialakuló galvánelemhatás elegendő a „patogalvanizmushoz”. Ez a központi idegrendszer komoly szabályozási zavaraihoz vezethet. Ezért különösen veszélyes, ha pl. amalgám és arany, vagy két különböző nemes- vagy nem nemesfémötvözet van a szájban. Az elektronok áramlása ráadásul növeli a higany felszabadulását a tömésekből, ami növeli a további higanyfelvételt. Az aranyötvözetekben és egyéb fémötvözetekben gyakran találunk palládiumot, melyet az amalgám mérgezettek rosszul tolerálnak. A palládiumallergia gyakran nikkelallergiával társul. Ezért az sem helyes megoldás, ha az amalgámtömést aranyötvözettel cserélik ki. Ebben az esetben az arany az állcsontokban és az agyban lerakódott amalgámraktárak ürülését megakadályozza, a lerakódásokat koncentrálja. A platinát sem toleráljuk, amióta az autó katalizátorából keletkezett platinafelhőben élünk. Az amalgám beívódása a szájnyálkahártyán, az ún. tetoválás szintén a feszültségkülönbség következtében áramló amalgám alkotórészek lerakódásának jele.
A központi idegrendszer mérgezését igazolta Till professzor, aki „amalgám hordozó” elhunytak boncolása során az agyalapi mirigyben nagy mennyiségben talált higanyt. Az amalgámból kioldódó részecskék előszeretettel fehérjéhez kötődnek. A szervezetnek nincs ellene védekező rendszere, így megnövekszik az allergiára való hajlam.
A frankfurti Goethe Egyetem Mikrobiológiai Intézetében a 70-es években kisemlősökön végeztek állatkísérleteket. A különböző fémekkel preparált fogak között állandó volt a galvánáramhatás. Az állatok szájnyálkahártyáján szemmel látható nekrotikus elváltozásokat és szájnyálkahártya-gyulladást tapasztaltak.
Világszerte egyre több fogorvos méri a szájban a különböző fémek között keletkezett feszültséget (mV) és áramerősséget (mikroamper). Amennyiben a feszültségkülönbség több mint 100 mV, vagy az áramerősség nagyobb, mint 3 mikroamper, a szájban felhasznált anyagot azonnal el kell távolítani. A mindennapi praxisban nem ritka a 6-800 mV és 20-30 mikroamper sem. Ahol áram van, ott elektromágneses mező lép fel. A testidegen anyagból származó mágneses hullámok megzavarják az állandóan változó interferencia-mintát. Zavaró „adóberendezés ként” működnek. Ez elegendő az első tünetek kialakulásához: szédülés, tompaság, a koncentrációzavara stb.
Bizonyos esetekben figyelembe kell venni a szájba helyezett fémek távhatását is. Akiknek fémből készült csípőprotézisük van, óvakodjanak az amalgámtömésektől. Lehetőleg kerüljük a fémből készült anyagokat mind a szervezeten belül (fémimplantátum, spirál), mind a szervezeten „kívül”(piercing, drótos melltartó, fémkeretes szemüveg). Az egyszer elhelyezett amalgám a szájban egy életen át kifejti hatását. Akkor is, ha eltávolítják a fogakból, ha csak szakszerű fémkivezetést nem alkalmazunk a méregraktárak kiürítésére.
Minden fogorvosnak fontos lenne odafigyelni, ha a páciense fémes ízérzésre panaszkodik, mert ez az első szájüregi tünetek közé tartozik. Csakhogy a szakorvosokat klinikai toxikológiára nem képezik ki. A toxikológusok általában állatkísérletekkel foglalkoznak. A patkányok pedig nem panaszkodnak fejfájásra, hátfájásra, ízlelési zavarokra.
