Gyomorhurut

Jó húsz évvel ezelőtt még a stressz és a helytelen táplálkozás számított a gyomornyálkahártya- gyulladás (gasztritisz) legfőbb okának. Amikor a 80-as évek végén két ausztrál kutató, Robbin Warren és Barry Marshall arra a következtetésre jutott, hogy a betegség kialakulásáért az esetek nagy részében egy kórokozó a felelős, a tudományos világ kinevette őket. Azóta mindketten megkapták az orvosi Nobel-díjat (2005 végén). Az általuk felfedezett Helicobacter pylori baktérium antibiotikummal történő kiirtása számos orvos számára ma már standard eljárásnak számít. Kérdés azonban, kinek van valóban szüksége erre az eljárásra.

A szakirodalom szerint a Helicobacter-fertőzés világszerte az emberek kerek ötven százalékánál fennáll. Természetesen vannak területenkénti eltérések, Németországban például körülbelül 35 százalékosra teszik a fertőzöttségi arányt. Bizonyos vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a valódi arány még ennél is alacsonyabb: a gyomor-bél panaszokkal küszködő betegeknél is csak 20-25 százalékos a pozitív lelet.

A fertőzésre általában kora gyerekkorban kerül sor, például megfertőzheti az anya a gyerekét, de a felnőttkori fertőzés ritka. A Helicobacter iránti fogékonyság, úgy tűnik, világszerte csökkenőben van, például a német fiataloknak már csak 10 százalékánál mutatható ki. A szakértők ezt részben a higiénia megnövekedésével, részben a már fiatalkorban is alkalmazott antibiotikumos kezelésekkel magyarázzák. Ha ez utóbbi igaz, akkor legalább egy pozitív hatása van a gyerekkorban is bőkezűen adagolt antibiotikumoknak.

A Helicobacter-baktériumok a gyomor mirigysejtjeire hatnak, így azok a szükségesnél több gyomornedvet választanak ki. Ezenkívül erősen mérgező hatású anyagcseretermékek keletkeznek, például ammónia és szabad gyökök, ezek ugyancsak elősegítik a gyomornyálkahártya gyulladását. Az orvostudomány ma abból indul ki, hogy a Helicobacter mint kórokozó a leggyakoribb oka a krónikus gasztritisznek, de a gyomor- és bélrendszer felső szakaszán létrejövő fekélyeknek (gyomor- és nyombélfekély) is. Ezenkívül a kórokozó megnöveli a gyomorrák kialakulásának veszélyét is.

A standard terápia manapság két antibiotikum plusz egy protonpumpagátló adagolásából áll. Ez gátolja a gyomorsav termelődését. Nagy vizsgálatok azt mutatták, hogy ez a hármas terápia hatékonyabb a tiszta antibiotikumkúránál. A gyógyszereket általában egy héten át naponta kell szedni.

A kórokozó jelenléte önmagában nem elegendő

Először azonban igazolni kell a kórokozó jelenlétét. Ismert az a speciális teszt, amely gyomortükrözésből és szövetmintavételből áll. Alternatív megoldást jelent a C13-kilégzési teszt, amikor a páciens (éhgyomorra) belefúj egy kémcsőbe. Utána olyan italt iszik meg, amely megjelölt húgysavat tartalmaz. Fél óra múlva megint bele kell fújni egy kémcsőbe. Ha fennáll a Helicobacter-fertőzés, akkor a kórokozó hatására a húgysav ammóniára és szén-dioxidra bomlik. Ezt a folyamatot a laborvizsgálatok igazolják.

Egy harmadik megoldás a Helicobacternek a székletből való kimutatása. Vérvizsgálatra is lehetőség van, ennek a találati biztonsága azonban nem túl nagy.

Ugyanakkor nem minden felfedezett Helicobacter-fertőzést kell feltétlenül kezelni. Egyfelől ugyanis nem minden gyomorhurutnak ez az oka, másfelől nem minden olyan páciensnél, aki hordozza a kórokozót, alakulnak ki panaszok vagy kezelésre szoruló tünetek. A gyomorban érzett nyomás, a puffadás, a reflux, a hányinger az ingerlékeny gyomor jele is lehet, amelynek gyakran a stressz vagy a helytelen táplálkozás az oka. Ilyenkor ritkán segít a Helicobacter kiirtása. Ma már nem alkalmazzák automatikusan az említett hármas terápiát minden olyan betegnél, akinél a teszt kimutatta a Helicobacter jelenlétét. De mikor van értelme az ilyen terápiának?

Ha megnőtt a gyomorrák veszélye

A Helicobacter állítólag megduplázza a gyomorrák kialakulásának veszélyét, míg a gyomor középső és alsó részén kialakuló rák veszélyét a háromszorosára emeli. A gyomorrákok körülbelül 80 százaléka a gyomor alsó részén fejlődik ki. Ha egy rokonnál előfordult ilyen betegség, akkor a rizikó a 16-szorosára emelkedik. Ilyen esetekben feltétlenül szükséges a Helicobacter kezelése.

Japán az az ország, ahol a gyomorrák előfordulása világszerte a legmagasabb. Egy 1280 pácienssel végzett vizsgálat azt az eredményt hozta, hogy a bizonyítottan Helicobacter-fertőzéses páciensek 2,9 százalékánál (36 beteg) nyolc év alatt kialakult a gyomorrák. Ugyanezen idő alatt a fertőzésmentes kontrollcsoport tagjainál egyetlen ilyen eset sem fordult elő. Ez megerősíteni látszik azt a feltételezést, hogy azoknál, akiknél nem fordul elő Helicobacter-fertőzés, a gyomorrák kialakulásának veszélye majdhogynem nulla.

Ennek ellenére vannak olyan jelek, hogy egy kezelés csak akkor véd a ráktól, ha nem túl későn kezdenek bele. Ha már előrehaladt a rákmegelőző állapot – többnyire krónikus degeneratív gyomornyálkahártya-gyulladás formájában -, akkor úgy tűnik, a kórokozó elpusztítása nem csökkenti a rák kifejlődését. Ebben a stádiumban a gyomornyálkahártya nemritkán maga semmisíti meg a kórokozót.

Gyomorfekélynél mindig, diszpepsziánál attól függően

További kezelési javallatot jelent még a „normális”, jóindulatú gyomorfekély. Azoknál a Helicobacter-fertőzött embereknél, akik egyidejűleg acetilszalicilsavat (például aszpirint) vagy olyan fájdalomcsillapítókat szednek, mint a diclofenac vagy az ibuprofen, 61 százalékkal nagyobb a gyomorfekély kialakulásának veszélye. Ezt a rizikót párhuzamos Helicobacter-ellenes kezeléssel lényegesen csökkenteni lehet.

További rizikófaktort és ezzel kezelési javallatot jelent a dohányzás és a fokozott alkoholfogyasztás. Ezenkívül szóba jönnek még a felismert ok nélküli felhasi bántalmak, az úgynevezett funkcionális diszpepszia, amelyet német orvosi lapok kezelésre szoruló állapotnak tartanak. Ha a felhasi bántalmak orvoslása nem hoz eredményt, akkor a Helicobacter kipusztítása mindenképpen megér egy próbát.

Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint a szívritmuszavarok bizonyos formái is 20 százalékkal gyakrabban fordulnak elő a Helicobacter- fertőzött pácienseknél. Ilyenkor is tanácsos lehet a kórokozó kiirtásával próbálkozni. A kezelés jellegét mindig az egyéni kórelőzmény és kórkép határozza meg. Ha a beteg például egyébként teljesen egészséges, nem dohányzó személy, akinek szubjektív panaszai nincsenek, és a már említett fájdalomcsillapítókat nem szedi, valamint a rokonságában nem fordult elő gyomorrák, akkor nem kell feltétlenül kezelni. A betegek gyakran tudakozódnak alternatív terápiák után is. Ezek igen korlátozottak, de azért léteznek, és általában a konvencionális terápiák kiegészítéseként jöhetnek szóba.

Ahogyan más kórokozók esetében, úgy a Helicobacter fennállása is bizonyos környezeti feltételekhez kötött. A megzavart sav-bázis egyensúly és a nem optimális összetételű bélflóra minden bizonnyal elősegíti a megtelepedését. Éppen ezért ezen a területen is tanácsos lehet beavatkozni.

A holisztikus terápia figyelembe veszi a bél állapotát

A szabad gyökök nagyobb arányú előfordulása miatt tanácsos antioxidánsokat alkalmazni. Néhány szakember napi 2×500 mg C-vitamint javasol, ehhez jöhetnek még olyan készítmények, amelyek nyomelemeket, így szelént is tartalmaznak. Egyre több tanulmány mutat ugyanis rá a szelén gyulladásellenes és sejtvédő hatására. Mivel a dohányzás és az alkohol megnöveli a gasztritisz és a gyomorfekély kialakulásának veszélyét, fogyasztásukat erősen korlátozni, illetve leállítani ajánlatos. A tápláléknak könnyen emészthetőnek és könnyűnek kell lennie. Nagyon fontos, hogy minél kevesebbet együnk konyhasó- és nitrozamintartalmú ételekből (például füstölt árukból).

A Helicobacter és az élesztőgombák gyakran együtt lépnek fel. Ebből az következik, hogy a zavart szenvedett emésztési miliő kedvező körülményeket alakít ki a Helicobacter számára. Ennek megfelelően a bélflóra helyreállítására irányuló eljárások feltételezhetőleg bizonyos módon elnyomják a Helicobactert.

A homeopatikus terápia hosszabb ideig tart

A modern homeopátiás szerek pozitívan befolyásolják a nyálkahártyát, velük is kialakítható egyfajta homeopatikus hármas terápia. Közülük az egyik a nyirokműködésre hat, mivel a nyálkahártya-gyulladást kísérő, a gyomorfalban kialakuló nyiroködéma ellen hat. Bárhol is álljon fenn gyulladás, ott a nyirokrendszer szintén érintett. Azt azonban semmiképpen sem állíthatjuk, hogy a Helicobacter homeopatikus módszerekkel rövid időn belül legyőzhető. Itt a siker csak hónapok, esetleg évek múltán várható.

Nagy segítséget jelenthetnek ezen a területen a régebben bevált gyógynövények alkalmazása, amelyek ma úgyis reneszánszukat élik. Az édesgyökér például a nyugati és a keleti medicinában egyaránt hagyományosan a gyomorfekély ellenszerének számít. Ez nyálkahártyavédő hatására vezethető vissza. A legújabb vizsgálatok arra mutattak rá, hogy az édesgyökér, hatóanyaga, a glycyrrhinsav és variációi elpusztíthatják a Helicobactert, méghozzá azokat a törzseit, amelyek rezisztensek az általában alkalmazott antibiotikumokkal szemben.

A terápiák fejlődése természetesen még nem zárult le. A megfelelő kiválasztása az orvos tapasztalatain nyugszik, ő tudja, melyiket tűrik jól a páciensek, hol jelentkeznek kellemetlen mellékhatások, és melyik bizonyul elégtelennek. Ha a Helicobactert egyszer sikerült kipusztítani, általában nem jelentkezik még egyszer. Nagyon fontos, hogy a kórokozó jelenlétének vagy eltűnésének ellenőrzésére ne közvetlenül a terápia után, hanem csak néhány héttel később kerüljön sor. Az egészséges bélbaktériumok megőrzésének céljából egészséges élesztővel alakíthatunk ki védőhatást.

Egy sor páciensnél a hármas terápia meglepően pozitív hatásokkal jár. Nemcsak hogy eltűnnek korábbi, makacs emésztőszervi panaszaik, hanem más testrészeik működése is normalizálódik: például normál-értékre ereszkedik vissza évek óta magas vérnyomásuk, amely a testben kialakult gyulladásos folyamat következménye, és normális szinten is marad. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy az adagolt antibiotikumok más, a szervezetben évek óta lappangó gyulladásokat is megszüntetnek. Arra is volt már példa, hogy a kezelt páciensek depresszív hangulatát a terápia után mintha elfújták volna.

A hármas terápia egyik hátránya az lehet, hogy rezisztencia alakulhat ki bizonyos antibiotikumokra. Ha a megszokott terápia ellenére a kórokozó nem tűnik el a szervezetből, akkor ugyanazzal a gyógyszerrel nem szabad még egyszer kísérletet tenni, hanem mindig más antibiotikum-kombinációval kell próbálkozni, megelőző rezisztenciavizsgálat alapján. Ez a szakorvos feladata.

Van-e pozitív hatása a Helicobacternek?

Újabban vannak olyan adatok, amelyek arra utalnak, hogy a Helicobactert nem kell feltétlenül eltüntetni, főként akkor nem, ha nem okoz panaszokat. Néhány tudós abból indul ki, hogy a kórokozó védő hatást gyakorolhat a nyelőcső alsó részére. Elsősorban akkor állhat fenn ez a helyzet, ha a gyomorsav fellökődik a nyelőcsőre – ez az úgynevezett reflux -, ilyenkor a kórokozó megakadályozza a nyelőcsőrák kialakulását, tehát semmiképpen sem tanácsos eltávolítani. Mások viszont úgy vélik, a reflux nem ellenjavallata a Helicobacter kipusztításának. Ugyanakkor egy átfogó, több mint 10 ezer pácienssel végzett vizsgálat azt bizonyította, hogy a reflux ellen úgysem segít a Helicobacter eltávolítása.

Ebben az összefüggésben érdekes egyébként, hogy Németországban a gyomorfekélyes betegek száma évek óta csökken, miközben a refluxos és ingerlékeny gyomorbántalmakban szenvedőké nő. Ez utóbbinál megint felmerül a gasztritiszről vallott felfogás: a stressz és a táplálkozási hibák nagy szerepet játszanak a kialakulásában, gyakran együttesen jelentkezve, és társulva olyan további tényezőkkel, mint a stresszes munkahelyi élet, a kávé, az édességek, az alkohol és a cigaretta. A stesszt éppen ezért csökkenteni kell, a táplálkozást megváltoztatni, a kávét, cukrot, telített zsírsavakat és zsírban sütött ételeket mellőzni.

A kávéról már régóta tudjuk, hogy irritálja a gyomrot, és számtalan páciens tapasztalta már, milyen jótékony hatású a kávéfogyasztás csökkentése. Közben arra is fény derült, hogy azoknál, akik sok kávét isznak (napi több mint három csészével), 2,5-szeresére nő a Helicobacter-fertőzés kialakulásának veszélye. Ugyanakkor a teljes értékű táplálkozás védelmet nyújt a Helicobacter és a gasztritisz ellen: a kutatók felismerték, hogy például a brokkoli véd a Helicobacter-fertőzés ellen.

A modern orvoslás nem tesz fölöslegessé mindent, ami az évszázadok alatt összegyűlt tapasztalatokon nyugszik. Ugyanakkor a terápia megállapításakor – legyen szó bár hagyományos orvoslásról vagy szelíd gyógymódokról – nem szabad ideológiai szempontokat figyelembe venni, és „csak semmi vegyszer” felkiáltással elvetni a lehetséges jó megoldásokat. A cél az, hogy mindig a páciensre szabottan válasszuk ki a probléma legjobb megoldását.