Mi zajlik a visszerekben, amitől kitágulnak?

Mint tud­juk, a vér­ke­rin­gés kö­rei­nek és irá­nyá­nak meg­ér­té­sé­ben dön­tő sze­re­pe volt a vé­na­bil­len­tyűk fel­fe­de­zé­sé­nek. Ez volt az egyik bi­zo­nyí­ték, ami iga­zol­ta a vér­ke­rin­gés egyi­rá­nyú­sá­gát. Az em­ber két lábra ál­lá­sa­kor ma­ga­sabb vé­rosz­lop ne­he­ze­dik a vissze­rek­re, mint négy­kéz­láb hely­zet­ben. Ezt a mai na­pig az ese­mény­sor dön­tő lánc­sze­mé­nek tart­juk. Ki­tün­te­tett sze­re­pe van ál­ló hely­zet­ben a vé­na­bil­len­tyűk­nek. Ha ezek a bil­len­tyűk nem zár­nak jól, ak­kor a vér nem­csak a szív irá­nyá­ba, ha­nem az­zal el­len­té­te­sen is áram­lik, emiatt a vér nem tud ele­gen­dő mér­ték­ben a szív fe­lé el­foly­ni, fel­hal­mo­zó­dik a vé­ná­ban, a túl­zot­tan nagy mennyi­sé­gű vér nyom­ja, fe­szí­ti a len­teb­bi vé­na­sza­kasz fa­lát, ez okoz­za a ki­tá­gu­lást. Egy ide­ig tar­tot­ta ma­gát ez a né­zet, azon­ban rá­jöt­tek, hogy nem le­het a meg­nö­ve­ke­dett nyo­más az egyet­len ok, hi­szen a ve­rő­ér­rend­szer­be át­ül­te­tett vissze­rek nem tá­gul­nak ki! Ma már tud­juk, hogy egy ese­mény­sor ve­zet a visszér­tá­gu­lat meg­je­le­né­sé­hez, amely­nek csak egy ré­sze a meg nö­ve­ke­dett nyo­más.

In­dí­tó­ok­ként a vissze­rek­ben moz­du­lat­la­nul ál­ló, pan­gó vért tart­juk. Ha va­la­ki moz­du­lat­la­nul áll, a bőr alat­ti vissze­rei­ben a vér na­gyon las­san áram­lik. Csak az egész­sé­ges vissze­rek­ben van ilyen­kor egy mi­ni­má­lis áram­lás. Ha vi­szont a visszér bil­len­tyű­je be­teg, azaz nem zár tel­je­sen, ak­kor a bil­len­tyűk kö­zöt­ti ré­sen vissza­cso­rog az a ke­vés vér, ami­nek a szív fe­lé kel­le­ne ára­mol­nia. Te­hát a nem jól záró bil­len­tyű ront­ja a vissze­res ke­rin­gést, meg­aka­dá­lyoz­za ezt a kis áram­lást, és a vé­nás vér tel­je­sen moz­du­lat­lan­ná vá­lik.

Meg­fi­gyel­ték, hogy moz­du­lat­lan vér ese­tén a fe­hér­vér­sej­tek ki­ta­pad­nak a vé­na bel­ső fa­lá­ra. Hosszabb idő után a fal­ba vagy a bil­len­tyű­be be­szi­vá­rog­nak. A vé­na fa­lá­ba és bil­len­tyű­jé­be be­ke­rült fe­hér­vér­sej­tek egy idő után ott el is pusz­tul­nak. A fe­hér­vér­sej­tek nor­má­li­san a szer­ve­ze­tet vé­dik a bak­té­riu­mok­tól, ezért gyil­kos anya­go­kat tá­rol­nak, a szer­ve­zet őr­zé­se ér­de­ké­ben. Ezek a bak­té­riu­mo­kat pusz­tí­tó anya­gok a visszér fa­lá­ban tör­té­nő szé­te­sés al­kal­má­val sza­bad­dá vál­nak, és ott ma­gát a sa­ját szer­ve­ze­tet ká­ro­sít­ják. A visszér fa­lá­ban sza­bad­dá vá­ló sav­sze­rű anya­gok az évek so­rán tön­kre­te­szik a vé­na fa­lá­ban lé­vő iz­mo­kat és ro­sto­kat. Ez a fo­lya­mat a vé­na­fa­lat gyen­gí­ti, a vé­nás vér­nyo­más, pan­gás, fe­szí­tés után nem tud ru­gal­ma­san vissza­áll­ni ere­de­ti mé­re­té­re, va­gyis ki­tá­gul.

Egy adott vé­na­sza­kasz te­hát a fen­ti mó­don megy tön­kre és tá­gul ki, a sza­kasz al­ján lé­vő bil­len­tyű is tön­kre­megy, és a sé­rült bil­len­tyű le­me­zei zá­rás­kép­te­len­né fog­nak vál­ni, kö­zöt­tük vissza­csu­rog a vér. A nem záró bil­len­tyűk kö­vet­kez­té­ben az alat­ta lé­vő vé­na­sza­kasz­ban is meg­szű­nik a vér áram­lá­sa a szív fe­lé. Las­san, fo­ko­za­to­san ez a vé­na­sza­kasz is ki­tá­gul, és en­nek a sza­kasz­nak az al­ján lé­vő bil­len­tyű is tön­kre­megy, nem zár. Így ha­lad le­fe­lé to­vább a tá­gu­lat, vég­ig az egész éren, vég­ig a vég­ta­gon. A na­gyon tág vissze­rek azért olyan tá­gak, mert ben­nük nagy a nyo­más, te­hát ezt a nagy nyo­mást ve­ze­tik to­vább az ér to­váb­bi sza­ka­szá­ra és tá­gít­ják a lej­jebb lé­vő visszér­sza­kaszt is.

Leggya­krab­ban a láb bel­ső ol­da­lán, tel­jes hosszá­ban hú­zó­dó visszér­törzs be­teg­szik meg. Elő­ször fent a comb­tő­ben lé­vő bil­len­tyű megy tön­kre, majd ha­lad a fo­lya­mat las­san le­fe­lé. Nem­csak az ér­törzs, ha­nem an­nak ol­da­lá­gai is ki­tá­gul­nak, meg­nyúl­nak, ka­nyar­gós­sá vál­nak. A sok ál­lás, ci­pe­ke­dés, na­gyobb test­súly több, hosszabb ide­ig ha­tó ter­he­lést je­lent, gyor­sít­ja a vissze­rek ki­tá­gu­lá­sát, míg a kí­mé­let las­sít­ja azt.

A fo­lya­mat meg­in­dí­tá­sá­hoz szük­sé­ges ma­ga­sabb nyo­más rend­sze­rint a test bel­se­jé­ből és fen­teb­bi ré­szé­ből in­dul. Ez a ma­gas nyo­más ve­ze­tő­dik az erek­ben, és ke­rül át a bőr alat­ti erek­re. A visszér­be­teg­ség csak a bőr alat­ti vissze­re­ket érin­ti, itt nincs kül­ső tá­masz­ték az erek kö­rül, csak a tá­gul­ékony bőr van. A fe­lü­le­tes és mély vissze­re­ket össze­kö­tő ér­sza­ka­szok te­hát kulcsfon­tos­sá­gú­ak a be­teg­ség ki­ala­ku­lá­sá­ban és to­váb­bi sú­lyos­bo­dá­sá­ban.

Min­de­zek­ből adó­dik a ke­ze­lés mód­ja. Az in­dí­tó mo­men­tu­mot, az el­ső bil­len­tyű hi­bás záró­dá­sát nem tud­juk meg­aka­dá­lyoz­ni, mert az rend­sze­rint örök­lött. Be­avat­koz­ni csak az ezt kö­ve­tő fo­lya­mat­ba tu­dunk. A test bel­se­jé­ből a fe­lü­let fe­lé ve­ze­tő ere­ket, ame­lyek a pan­gást és a ma­ga­sabb nyo­mást köz­ve­tí­tik, ki le­het ik­tat­ni. Ez nem okoz vér­ke­rin­gé­si za­vart a szer­ve­zet­ben. Eze­ket az ere­ket te­hát, ha túl­tá­gul­tak, ben­nük a bil­len­tyűk nem jól zár­nak, ak­kor le kell köt­ni, se­bé­szi­leg el kell tá­vo­lí­ta­ni vagy in­jek­ció­val el le­het he­ge­sí­te­ni. Ha to­váb­bi erek is ki­tá­gul­tak, azo­kat is ki kell ven­ni vagy el kell zár­ni. Er­re te­hát azért van szük­ség, mert mint a fen­ti­ek­ből tud­juk, a vissze­rek ki­tá­gu­lá­sá­ért a már ki­tá­gult, te­hát nagy bel­ső nyo­má­sú ér­sza­ka­szok a fe­le­lő­sek. Mi­nél tá­gab­bak az erek, an­nál gyor­sabb a rossz­ab­bo­dás. Van, aki a túl­tá­gult erek fe­szí­té­sét, fáj­dal­mát ér­zi, van, aki nem. Ez nem függ össze a fo­lya­mat­tal. Gya­ko­ri az is, hogy túl­tá­gult, de fáj­dal­mat­lan visszér­tá­gu­la­ton lép fel szö­vőd­mény – trom­bó­zis, gyul­la­dás vagy fe­kély.

A ke­ze­lé­si le­he­tő­sé­gek fel­so­ro­lá­sát azért kezdtük a mű­tét­tel, mert ez a leg­szem­lé­le­te­sebb. Át­me­ne­ti jó ha­tást érünk el a ru­gal­mas pó­lyá­val vagy ha­ris­nyá­val is. Ezt a pa­na­szos be­te­gek azon­nal ér­zik, hi­szen a ru­gal­mas szo­rí­tás össze­pré­se­li a túl­tá­gult vé­nát, an­nak fe­szü­lé­se meg­szű­nik, a láb pi­hen­tebb, könnyebb lesz.

A visszér­gyógy­sze­rek sze­dé­se, ill. a ke­nő­csök al­kal­ma­zá­sa is a tá­gult erek össze­hú­zó­dá­sát kí­ván­ja elér­ni. Ha­tá­suk a még ru­gal­mas ere­ken job­ban ér­vé­nye­sül, mint a már vég­le­te­sen ki­tá­gul­ta­kon. En­nek el­le­né­re ezek­ben az el­ke­se­re­dett ese­tek­ben is cél­sze­rű szed­ni, mi­vel egyes ha­tó­a­nya­gok még a fen­tebb em­lí­tett fe­hér­vér­sejt-ki­ta­pa­dást is gá­tol­ják, ez­zel a fo­lya­ma­tot las­sí­ta­ni tud­ják.

A visszér­tor­na so­rán olyan gya­kor­la­to­kat aján­lunk, ame­lyek ki­ürí­tik az ere­ket. A gyer­tya­ál­lás­ban vég­zett láb­fej­kör­zés vagy bi­ci­kli­zés ezt a célt szol­gál­ja. A be­te­gek rend­sze­rint sa­ját ma­guk rá­jön­nek, hogy ha­son­ló hely­zet­ben cél­sze­rű pi­hen­tet­ni a lábu­kat. A hi­deg vi­zes láb­zu­hany a vissze­re­ket össze­húz­za, al­kal­mas ar­ra, hogy a pa­na­szo­kat eny­hít­se.