Pre- és probiotikumok: dopping a bélrendszernek

Napjainkban a modern tudományos kutatások derítettek fényt a bélrendszerben élő baktériumok sokféleségére és egészségügyi jelentőségére. A baktériumokat elsőként saját készítésű mikroszkópja segítségével Antoni van Leeuwenhoek (1632–1723) fedezte fel, majd írta le 1676-ban. A 19. század végén Ferdinand Julius Cohn (1828–1898) fektette le a modern bakteriológia alapjait. Az antibiotikus (baktériumokat gátló) gyógyszerek felfedezésével, valamint a penicillin elterjedésével a huszadik században úgy tűnt, a baktériumok formájában ránk leselkedő veszély egyszer s mindenkorra elhárult. Azonban az utóbbi évtizedekben ún. multirezisztens (több gyógyszernek is ellenálló) baktériumtörzsek megjelenése keltett riadalmat.

Ezek a baktériumok egyre komolyabb fenyegetést jelentenek. A legújabb kutatások arra irányulnak, miként erősíthetjük szervezetünk ellenálló képességét probiotikus baktériumok segítségével. Becslések szerint az utóbbi évszázad felfedezései és kutatásai ellenére a világon létező baktériumoknak csak elenyészően kis hányadát ismerjük. Az elkövetkezendő évtizedekben valószínűleg még sok új felfedezés várható a probiotikumok kutatása terén is.

Azt már tudjuk, hogy a mikrobiom (az emberi szervezetben és rajta élő mikroorganizmusok összessége) összetétele nagymértékben az egyén táplálkozási szokásaitól függ. A mikrobiom tehát alkalmazkodik hozzánk, pontosabban étrendünkhöz. Ez törzsfejlődési szempontból előnyt jelentett, mivel ez a tény biztosította az ember túlélését, bárhol, bármilyen körülmények között is kellett megélnie.

Az egyoldalú, főként húsból álló táplálkozás hatására a bélrendszerben főként olyan mikrobák szaporodnak el, amelyek gyulladások, sőt a rák kialakulásának kedveznek, de akár a vesekőképződést is elősegítik. A sok ballasztanyagot tartalmazó, főként növényi étrend hatására ugyanakkor gyulladásgátló, a bélnyálkahártyát védő hatású baktériumok kerülnek túlsúlyba.

A hasznos baktériumok első nagy akadálya a gyomor savas miliője

Probiotikus élelmiszerek rendszeres fogyasztásával támogathatjuk, segíthetjük az egészséges mikrobiomot. Ehhez a szervezetbe bevitt baktériumtörzseknek olyan fontos, védő hatású anyagokat kell termelniük, mint pl. a tejsav, vagy egyéb, olyan anyagcseretermékek, amelyek gátolják a káros, nem kívánatos baktériumok szaporodását.

A probiotikus baktériumoknak kellően stabilaknak kell lenniük ahhoz, hogy elfogyasztásukat követően kibírják a gyomorban uralkodó, erősen savas közeget, hogy aztán innen továbbjutva szaporodni tudjanak a bélrendszerben. Az egészséges baktériumok (probiotikumok) mellett szintén rendkívül fontosak az úgynevezett prebiotikumok is.

Ezek olyan élelmiszer-alkotóelemek – többnyire ballasztanyagok –, amelyek kedveznek az egészséges bélbaktériumok szaporodásának. A prebiotikumok célzott alkalmazásával befolyásolhatjuk bélflóránk összetételét.

Többféle prebiotikum létezik:

• galakto-oligoszacharidok,    pl.    hüvelyesekben, tökfélékben, káposztafélékben, brokkoliban, fehér húsú őszibarackban, hagymafélékben és a cukorrépában,
• frukto-oligoszacharidok    és    inulinok,    pl.    topinamburban, spárgában, cikóriában, újhagymában és póréhagymában, hagymában, articsókában, káposztában és fehér húsú őszibarackban,
• rezisztens    keményítő,    pl.    főtt,    majd    kihűlt    burgonyában, szikkadt kenyérben, gabonapelyhekben, gőzölt, előfőzött zöldségfélékben,
• módosult    keményítő,    kenyérhéjban,    extrudált    gabonatermékekben, pl. gabonapelyhekben.

Az egészségtelen bélflóra megbetegít

Még néhány éve úgy tudtuk, hogy az emberi tápcsatornában kb. 400-500 baktériumfaj él. A modern diagnosztikai eljárásoknak (molekuláris genetikai vizsgálatok) köszönhetően ma már tudjuk, hogy az egészséges felnőtt bélcsatornája 1100-1200 baktériumfaj élőhelye. E fajok jelentősége, egészségi állapotunkra gyakorolt hatása és pontos elhelyezkedése jelenleg is intenzív kutatások tárgya, így a tudomány a közeljövőben valószínűleg sok érdekes újdonsággal szolgál.

A nem megfelelően működő, ill. „rossz” bélflóra igen sokféle betegség kialakulásának kedvez – kezdve a demenciától a reumás betegségeken át egészen a daganatos betegségekig. A vastagbélrák kialakulásában játszott szerepét számos, egymástól független kutatás eredménye igazolta.

A „jó” bélbaktériumok komoly szerepet játszanak az emberi szervezet anyagcseréjében, ezért a mikrobiomot önálló anyagcsereszervnek is tekinthetjük. A mikrobiomot alkotó sejtek többsége élettani szempontból rendkívül fontos anyagokat termelnek, pl. biotint, B1-, B2-, B6- és B12-vitamint, K-vitamint, hormonok előanyagait és kész hormonokat, továbbá gyulladásgátló anyagokat, pszichoaktív metabolitokat (olyan anyagcseretermékek, amelyek hatással vannak pszichénkre és hangulatunkra). A bélbaktériumok energiát is termelnek, méghozzá rövid láncú zsírsavak, ecetsav, proprionsav és vajsav formájában.

Ezek az anyagok az egészséges bélbaktériumoknak táplálékul szolgálnak, ugyanakkor gátolják a káros csírák szaporodását. De befolyásolják az immunrendszer sejtjeit is. Mivel immunkompetens sejtjeink kb. 80%-a a vékonybélhez asszociált nyirokszervekben „érnek” végleges, működőképes sejtekké, érthető, miért olyan fontos az ép, jól működő bélflóra

A laktobacillusok (tejsavbaktériumok) a mikrobiom elsőrangú támogatói, segítői. A bélnyálkahártya rendőrségeként működnek, ugyanis a tejsav révén kordában tartják a kórokozó mikrobák szaporodását. Jelenleg több mint 50 különféle tejsavbaktériumot ismerünk. Némelyikük a kórokozó baktériumokat gátló hidrogén-peroxidot termel, míg más fajok fontos enzimeket és vitaminokat állítanak elő. A bifidustörzsek különösen a gyermekek immunrendszerének fejlődésében játszanak fontos szerepet.

A bélflóra betelepülése már az anyaméhben megkezdődik

Régebben úgy gondolták, hogy a csecsemő teljesen steril, baktériumoktól mentes bélrendszerrel jön világra, és későbbi élete során tesz szert a fontos baktériumokra. Ma már tudjuk, hogy a bélrendszer baktériumokkal történő benépesülése már az anyaméhben megkezdődik. A csecsemő a szülés során érintkezik először a legfontosabb baktériumtörzsekkel, az anya hüvelyflórája, ill bélbaktériumai formájában (székletürítés szülés közben). Az anya egészséges hüvely- és bélflórája tehát óriási jelentőségű a születendő gyermek bélflórájának kialakulása szempontjából.

Ezzel a ténnyel magyarázható, hogy miért tér el a császármetszéssel világra jött gyermekek bélflórája a normális úton megszületett gyermekekéhez képest. Ha a császármetszés elkerülhetetlen, az anyai hüvelyflóra átvitele megtörténhet mesterségesen is, a hüvelyből vett váladékból egy keveset az újszülött szájába kell juttatni. A későbbiekben a gyermek egészséges mikrobiomjának kifejlődése érdekében fontos a ballasztanyagokban bővelkedő és tejsavbaktériumokat tartalmazó, egészséges étrend. Szükség esetén szóba jöhet jó minőségű probiotikum adása is.

Optimális esetben a gyermek szoptatása során az anya bőrén és az anyatejben található baktériumok is hozzájárulnak a gyermek bélflórájának kialakulásához. A mikrobiomot leginkább fenyegető külső tényezők közül első helyen kell említenünk az antibiotikumokat, amelyek alkalmazása bizonyos esetekben nélkülözhetetlen. E gyógyszerek elkerülhetetlenül károsítják a bélflórát, módosítják annak összetételét, csorbítják a bélflóra változatosságát, amit tudományos nyelven diverzitásnak neveznek. A mikrobiom idővel úgy-ahogy regenerálódik.

A clindamycin és a cefalosporinok komolyabban, más típusú antibiotikumok, mint pl. a doxycyclin és az erythromycin valamivel kevésbé károsítják bélflóránkat. Szerencsétlen esetben a bélflóra nem regenerálódik tökéletesen, ami idővel különféle betegségek, pl. allergia, gyulladásos bélbetegségek stb. megjelenéséhez vezet. Ezért rendkívül fontos, hogy megfelelő minőségű probiotikumok szedésével megelőzzük a bélflóra tartós károsodását. A probiotikumok hatásosságát számos kutatás eredménye igazolta.