Savas-lúgos hatások
„A fogászati problémák végigkísérik életünket és felmerülő kérdéseinkre sokszor nem kapunk választ.”
Tisztelt Doktor Úr!
Az utóbbi időben több cikket is olvastam a szervezetben lévő savakról. Számomra úgy tűnik, sok mindenért, betegségért ezek felelősek. Ezek elsősorban a bélben zajló folyamatok, vagy a szájban is lehet savasodás? Gondolom, hogy igen, mert különben nem reklámoznák a savas pH-t csökkentő rágógumikat.
Üdvözlettel: S. Géza
Tisztelt Uram!
Valóban, a szervezetünk „elsavasodásáról” az utóbbi években egyre többet olvasunk, és sajnos egyre többen élik meg ennek egyes tüneteit is; rendszertelen széklet, haspuffadás, gyomorfájdalom, táplálékérzékenység, vagy következményeit; elhízás, cellulitisz, bőrfolyamatok, ízületi gyulladás, krónikus fejfájás, állandó gyulladások a szervezetben, immunrendszeri gyengeségek, szívdobogásérzet, asztmás tünetek stb.
„A halál a belekben lakozik”, írta a középkori orvos, az alkimista Paracelsus, és ugyanígy igaz, hogy a megfelelő táplálkozás az egészség biztosítéka is. „Az vagy, amit megeszel! Ha egészségesen táplálkozol, hosszú és boldog életű leszel ezen a földön.” A görög, a keleti, az indiai filozófiai-orvosi művekben állandóan visszaköszönnek a hasonló tartalmú kijelentések. A nyugati orvoslás csak az utóbbi évtizedekben kezd fokozott figyelmet fordítani a táplálkozás és a méregtelenítés fontosságára.

A szervezet savasodásáról akkor beszélünk, ha a vizelet és a nyál kémhatása, pH-ja tartósan 6,0 alá csökken. A normál érték a vizeletnél reggel 6,0–6,5, a nyálnál egész nap, egy órával étkezések előtt mérve 6,5–7,5.
Ha a savszint növekszik, a szervezet a savak közömbösítésére a testszövetekből vonja ki a nátriumot, a káliumot, a kalciumot, a magnéziumot, ez a „pufferoló” hatás, majd egyre fokozottabban savat raktároz a szövetekben. Ez már egy ön- vagy visszamérgezéses folyamat, az ún. autotoxikáció. Tehát a megfelelő pH a feltétele az ásványi anyagok és a tápanyagok tökéletes hasznosításának. A vizelet pH-ja a savpufferek működésére, a nyál pH-ja pedig az emésztőenzimek megfelelő működésére utal.
A sok hús és tejtermék, a tészták és a fehér kenyér, a sok szénsavas ital, a bőséges étkezés, a kapkodó evés, a késő esti evés mind savasodást eredményez. A helyes étkezés kialakításában sokat segíthetnek egyes módszerek, például a tápanyagok emzimaktivitáson alapuló kombinációja, az ún. Shelton-módszer, a mit mivel ne együnk, pl. zsírt és fehérjét szénhidráttal stb. Ugyanígy a vércsoport szerinti vagy az élelmiszerek jin és jang jelleg szerinti felosztása is.
A nyál pH-ját csökkentő, savasító szájüregi hatások, a táplálékokon kívül: az elégtelen rágás, a szájüregi elektrolízis (a szájüregbe beépített fémek, pl. az amalgám, elektromos tevékenység következtében is oldódnak), a szájüreg gombás fertőzése, az elégtelen szájhigiéné, illetve a protézisek gombás lerakódásainak következtében, valamint a szénsavas italok, az alkohol, a dohányfüst, a kávé.
A legfontosabb élelmiszerek a lúgosság, savasság szempontjából:
Lúgosító hatású élelmiszerek: ananász (friss), banán, őszi-, sárgabarack, cseresznye, datolya, dinnye, sárgadinnye, egres, füge, körte, mazsola, szőlő, ribizli;
zöldségfélék: paradicsom, articsóka, zöldbab, borsó, bors, algák, olíva, brokkoli, fokhagyma, hagyma, kapor, káposzta, kelkáposzta, petrezselyem, sárgarépa, spenót, sóska, spárga, torma, friss uborka, zeller, saláták, retek, szójabab, szójalecitin, gabonafüvek (árpafű, búzafű stb.), lucernafű;
tejtermékek: tej (csak a biotehéntej vagy -kecsketej), joghurt, kefir, savó;
magvak: köles, hajdina, árpa, barna rizs, gesztenye, mandula;
gyógyteák és zöld tea.
Indirekt úton a savas pH-t csökkentik a kalcium-magnézium készítmények, az A- és D-vitamin, a zöld növények fogyasztása és a béltisztítás.
Savasító hatásúak: szinte minden más; az összes befőtt, cukorral eltett gyümölcs, minden tejtermék és húsféle, a tojásfehérje, a margarinok és vajak, a bab, a lencse, a gabonafélék, a tészták, a burgonya, a fehér rizs, minden olajos mag, a méz, az alkoholos italok, a kávé.
A savasító élelmiszerek listája rövidebbnek tűnik, de a mindennapi táplálékaink nagy részét ezek adják, és ezek határozzák meg bélrendszerünk állapotát. Hogy mit etetnek velünk és mit eszünk, azt szokásaink és környezetünk határozzák meg. Talán kézbe kéne venni ezt is.
Legközelebb a szájüreg táplálkozásáról beszélünk!