Terhesség és visszérbetegség 12. rész
Felmérések szerint a nőknél gyakoribb a visszeresség, mint a férfiaknál, ezt a női hormonok hatására vezetik vissza. Saját hazai felmérésünk (és mások európai felmérése) során nem találtunk lényeges különbséget a nem szült nők és a férfiak visszérgyakoriságában, vagyis a kihordott terhesség az a folyamat, amely gyakran okozza a visszerek megjelenését, és végül jelentős különbséget eredményez a nők javára.
Felmérések szerint a terhesek 50%-ának vannak visszerei. Kiváltó okként először a terhes méh növekedésére, annak érösszenyomó hatására gondoltak. Egy alkalommal valóban láthattunk a terhesség utolsó hónapjában egy érfestéses vizsgálatot. A hanyatt fekvő betegnél a magzat olyan mértékben összenyomta a lábból jövő, a has mélyén futó nagy visszeret, hogy az egyáltalán nem telítődött fel. Csak oldalfekvésben volt látható. Egy ideig ezt tartották a terhességi visszértágulat egyetlen okának. Érdekes azonban, hogy egy óriási méretű miómás (jóindulatú daganat) méh nem szokott visszereket kiváltani. További következtetések levonására alkalmas a megjelenés időpontjának ismerete, vagyis mikor jelenik meg a terhesség alatt a visszértágulat? Az első harmadban 75%, a másodikban 20% és a harmadikban 5%. Ennek alapján úgy tűnik, hogy a visszerek már akkor megjelennek, amikor még a terhes méh nem is olyan méretű, amely összenyomhatná a hasi és medencei visszereket. Vagyis rendszerint a hormonális változás az, amely elsődleges kiváltó ok, és nem a növekvő magzat mechanikai nyomó hatása.
Egyik vélemény szerint a terhesség során a láb verőér- és visszérrendszere közötti tág, a hajszálereket megkerülő, magas vérnyomású, a vénákba vezető erek kinyílása okozza a tágulatok megjelenését. Mások szerint az a hormon okozza a visszerek simaizmainak elernyedését is, amelyik felelős a méh simaizmainak ellazításáért, tehát ezért tágulnak ki a terhesek visszerei. További tényezők is szerepet játszhatnak, amelyek inkább a terhesség késői szakaszában kifejezettebbek, pl. testsúlynövekedés, az anya vérmennyiségének megnövekedése és a már említett méhmegnagyobbodás stb. A hormonok szerepe mellett szól az is, hogy szülés után a hormonszint rendeződésével jelentős visszértágulat-visszafejlődés várható. Természetesen csak a terhesség során kialakult tágulatok fejlődnek vissza – jó esetben teljesen, rendszerint azonban csak nagyobb részt.
A terhességi visszerek ránézésre alig különböznek a szokványos visszerektől, néhány jellegzetesség azonban megfigyelhető: gyakoribbak a pókvénák, amelyek vörhenyesebb színűek és a felszínből kiemelkednek. Szülés után ezek ellapulnak és kékes színűek lesznek, vagy visszafejlődnek és eltűnnek. Esetenként a gáttájon jelennek meg tágulatok, ezek is visszafejlődnek vagy viszszább húzódnak, és így járulnak hozzá egy későbbi tágulatrendszer kialakulásához.
A visszértágulat nem jelent közvetlen veszélyt sem a kismama, sem a magzat számára, azonban a terhesség alatti életminőséget jelentősen ronthatja. Kellemetlen húzó érzést, fáradtságot, fájdalmat, ödémát okoz. Ezenkívül félelmet kelt az esetleges komplikációk fellépése miatt. A visszérszövődmények közül elsősorban a felületes visszérgyulladás fenyeget, ez a leggyakoribb szövődmény. Kialakulásában a tágulat mértékének és a terhesség során természetes alvadási tényező változásnak van szerepe. A bőrszövődmények fellépésében szerepe van a tágulat mértékének, a fennállás időtartamának, valamint egyéb betegségeknek (diabétesz, szívbetegség stb.) is. Rendszerint a fiatal életkor, jó általános egészségi állapot és a fennállás relatíve rövid időtartama megvédik a kismamát a súlyos bőrelváltozások kialakulásától. Leggyakrabban csak visszértágulat, pigmentáció vagy pókvéna marad vissza. Az újabb terhességek azonban az állapot súlyosbodását idézik elő. Minél több terhességet visel ki, annál valószínűbb a visszértágulatok megjelenése, ill. a gyulladás és barna pigmentáció megjelenése. Ha az első terhességnél nem volt semmi, az nem jelent biztosítékot a továbbiakra.
Komoly gondot jelent a terhesség vállalása meglévő visszerességgel. A kérdés az, mikor jár jobban a beteg, ha a terhesség előtt megoperáltatja a visszereit, vagy megvárja a súlyosbodást és a szülés után vállalja a műtétet? Számításba kell vennünk, hogy a fennálló tágulat jelentősen fokozódik, panaszok, helyrehozhatatlan bőrszövődmények, ismétlődő visszérgyulladások, szülés körüli időszakban trombózis fenyegetik a beteget. Ennek alapján inkább a terhesség vállalása előtti műtétet javasoljuk. Nem lehet garantálni ugyan a kiújulásmentességet, de az ismételten fellépő kisfokú visszértágulat könynyen megoldható, míg a fennálló visszerességgel vállalt terhesség esetén az említett szövődmények egy része később helyrehozhatatlan.
A szülést követően, az évek előrehaladtával az elhanyagolt visszértágulatok súlyos bőrelváltozásokhoz, végső soron lábszárfekélyhez vezetnek. A terhesség során megjelenő és a szülés után is megmaradó kisfokú tágulat gyakran elindítója a visszérbetegség folyamatának. A vénatágulat ugyanis további tágulatokat, majd szövődményeket okoz. Nyilván ez a történéssor, vagyis a terhesség alatti kialakulás, majd a visszerek elhanyagolása együtt vezetnek oda, hogy több a lábszárfekélyes nő, mint férfi. A korai műtét vagy az injekciós kezelés a progresszió megelőzésének legmegfelelőbb módszerei.
A hormonokkal összefüggő következő lényeges probléma a fogamzásgátló tabletták hatása. Mind személyes tapasztalatunk, mind a szakirodalom adatai szerint kevés olyan beteg van, akinek a visszerei a fogamzásgátló tabletta miatt jelentek volna meg. Ezzel nem teljesen egyezik a középkorú nők hormonpótlásával kapcsolatos megfigyelés. Ebben az esetben ritkán ugyan, de előfordul, hogy újabb visszértágulatok jelennek meg vagy a panaszok fokozódnak.
A női hormonoknak van trombózis-előidéző hatása is, erre utal, hogy a szülés körüli időszakban gyakoriak a felületes visszérgyulladások és a mélyvénatrombózisok. A tágult visszér az az érszakasz, amelyben a szervezeten belüli véráramlás a leglassúbb, tehát ha valahol, akkor itt fog először trombózis fellépni, ami azután a mélybe tud terjedni. A különböző említett és itt nem említett tényezők hatása nem egyszerűen összeadódik, hanem egymás hatását megsokszorozzák. Az egyes tényezőket egyenként érdemes eliminálni. Ezek közül a leggyakoribb és a legkönnyebben kezelhető a visszértágulatok megszüntetése.
Mindezek alapján a terhességet megelőzően az alábbiak miatt fontos az amúgy is előbb-utóbb esedékes visszérműtét mielőbbi elvégzése: a trombózishajlam csökkentése, a bőrelváltozások és a panaszok megelőzése, a terhesség alatt már nem lehet beavatkozni, és végül, de nem utolsósorban kisebb a műtét, mint ha a terhességi súlyosbodás után végeznénk el.
