Testünk üzenetei – Menstruációs problémák
Egy lány életében fontos pillanat, hogy az anyja, vagy a hozzá legközelebb álló nő(k), hogyan fogadják és mit mondanak neki az első menstruáció kapcsán. Ha azt hallja, hogy: „Oh, te szegény, téged is utolért!” – az bizony még inkább megnehezíti a lánynak a testével való örömteli kapcsolódást. Ha viszont büszkék rá és ünneplik őt a nővé érés folyamatának ezen állomásán, biztos egészen másként áll hozzá saját testéhez, s a benne zajló folyamatokhoz.
Mi a menstruáció?
A petesejtérés beindulásakor, 10–15 éves kortól kb. 48–50 éves korig havi rendszerességgel jelentkezik, általában 28 naponként, párhuzamosan a Hold ciklikus változásával. Ahogy a petesejt megérik és kilökődik a petefészekből, elindul a petevezetéken keresztül a méh irányába. Amíg a méh felé tart, a méh nyálkahártyája is megvastagodik, hogy felkészülten várja őt. Erre azért van szükség, mert ha megtermékenyül a petesejt, akkor a megvastagodott méhnyálkahártya adja meg számára a beágyazódás lehetőségét, hogy a nő teste puha, meleg, biztonságos és tápláló bölcsőként szolgálhasson a benne növekvő új élet számára. Ha nem történik megtermékenyítés, akkor a megvastagodott méhnyálkahártya leválik a méh faláról és a megtermékenyítetlen petesejttel együtt vérzés kíséretében távozik a nő testéből a hüvelyen át.
A menstruáció se nem jó se nem rossz. Egyszerűen csak van. Nagyszerű jelzőrendszer, nem szükségszerű, hogy fájdalom kísérje. Normál esetben nem jár nagy vérveszteséggel.
Amikor a lány/nő testében e változások beindulnak, a nő lelke is hatalmas változáson megy keresztül. Új terepre érkezik, hiszen ilyesmit még sosem tapasztalt korábban. Eleinte idegen az érzés, később pedig már az előjeleit is felismeri a menstruáció érkezésének. Érzelmek törhetnek rá, s talán az aktivitásából is veszít. Van, hogy szívesebben tölt önmagával időt, pihen és befelé figyel. Annyi mindent jelez a teste ilyenkor, ami időt és figyelmet kér. A rohanó világ persze nem szereti és nem tartja tiszteletben testünk igényeit: „Nincs idő a fejfájásra!” – ahogy mondja a jól ismert szlogen, de a világ számára nincs idő arra sem, hogy nőként teret adjunk a saját ciklikus változásainknak. Ezért is nagyon fontos, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, és megismerjük a saját igényeinket, így képessé váljunk rálátni mindarra a csodára, amit a testünk mutat nekünk saját magunkból, és adott esetben ki tudjunk szállni a mókuskerékből.
Mit jeleznek a menstruációs problémák?
Menstruációs problémákról akkor beszélünk, amikor pl. a havi ciklus rendszertelenné válik. Kimarad egy-két hónap anélkül, hogy terhesség állapota állna fenn. Ha görcsöl a has, ha migrén gyötör, vagy ha nagy mennyiségű vér távozik a folyamat során, ha étvágytalanná válunk vagy általános levertség, rossz hangulat kerít hatalmába, mind ebbe a kategóriába tartozik, és jelzi, hogy valami figyelmet kér bennünk. A vér minősége – színe és állaga – is jelzésértékű, ezért jó, ha ismerjük jelzőrendszerünket, s ahhoz viszonyítva azonosíthatjuk, kóros-e, amit tapasztalunk, és szükségünk van-e orvosi és/vagy alternatív segítségre. Ha bizonytalanok vagyunk a témában, akkor mindenképp jó, ha kivizsgáltatjuk magunkat.
A menstruációs problémák megjelenésének hátterében nagyon sok minden állhat: szégyen, bűntudat, félelem, elutasítás, hárítás, a felelősség felvállalására való képtelenség, menekülési vágy, tanult hozzáállás – átvett minták stb.
Ha nőként nem foglalkozunk a testünkkel, és nem ismerjük meg a ciklikus változásait, mely változások szorosan kapcsolódnak az érzelmeinkkel és az igényeinkkel, akkor nagyon mély gödörbe kerülhetünk, amiből nem biztos, hogy egyedül ki tudunk mászni. Szorosan összefügg ez a nőiségünk megélésével – a női aspektusok felismerésével, befogadásával.
Milyen kérdések segíthetnek?
Vajon, hogy élem meg a nőiségemet? Hogy állok a szexualitásommal? Hogy érzem magam a párkapcsolatomban, ha van; és hogy érzem magam, ha nincs? Hogy állok a felnőtté válás és az anyaság kérdésével? Milyen érzéseim, gondolataim vannak a gyermekvállalással kapcsolatosan? A feminin minőségek, mint pl. az odaadás, a befogadás, a gyengédség, a belső erő – az otthon melegének megteremtése, a tűz őrzése, hogyan jelennek meg bennem? Hogyan jelenik bennem a kislány, a felnőtt nő, az anya a nagyanya, a bölcs öregasszony, és hogyan élem meg magamban a szüzet, illetve a szeretőt, a gyengéd odaadót és a bátor amazont? Van-e elakadás valahol? Van-e hárítás valamelyik minőség, valamelyik archetípus felé? Megannyi tér, megannyi szerep. Tulajdonságok, érzelmek, gondolatok. Tanult formák, elvárásoknak való megfelelések. Játszmák játszmák után. Félelemalapú döntések, önfelvállalás hiánya. „Nem vagyok elég jó. Képtelen vagyok rá.” Ehhez hasonló gondolatok határozhatják meg az évek során azt, hogy érezzük magunkat bőrünkben. A kiszolgáltatottság érzése vagy az erőszaktól félelem is nagyon meghatározó lehet ebben a témában.
Soha nem késő szembenézni és felismerni mindazt, amit jelez a testünk, hogy lehullhasson a fátyol a szemünkről, hogy láthatóvá váljon az igazság. Nappalok és éjszakák váltják egymást, különböző évszakok fényei és színei öltöztetik új ruhába a földi teremtményeket. Az életben egyetlen dolog állandó, maga a változás. Ezt a bölcsességet rejti minden nő teste, s hozza napvilágra újra meg újra, ahogy megtelik és elfogy a Hold. Ahogy az apályt követi az ár, egyszer lent, máskor fent. Nem kontrollálható, csupán megismerhető. S ha megismerjük, akkor már hozzánk tartozik, és már nem is olyan nehéz együtt ringatózni vele az élet óceánján.
Fotó: Adobe Stock
