Vigyázat, kullancs!

Akik rendszeresen járják az erdőket, ligeteket, tapasztalhatják, hogy nagy tömegben jelentek meg a kullancsok, illetve különböző fejlődési alakjaik. Sokat tudunk már ezekről a parányi, de vérrel jóllakottan akár 5-7 mm nagyságúra is megduzzadó atkafélékről, de számos téves információval is rendelkezünk.

Amit nem vagy rosszul tudunk:

1. A kullancsok legfeljebb 1 méter körüli magasságig mennek fel a növényekre, de leginkább 50 cm-es magasságban fordulnak elő és várnak áldozatukra. A közhiedelemmel ellentétben magas fákon soha nem fordulnak elő, innen nem is kerülhetnek sem állatra, sem emberre. Minél inkább egyedfejlődésük elején járnak, annál alacsonyabban helyezkednek el a növényeken. A lárvák, melyek a petékből alakulnak ki, a fűszálakon vagy bokrok legalsó ágain helyezkednek el. A fiatalabb nimfák (6 lábúak) kb. 50 cm-ig jutnak. A már ivarérett nőstény nimfák (8 lábúak) akár már 1 méter magasságig is felmennek a növényekre.

2. A lárvák és a még nem ivarérett nimfák olyan aprók, hogy maguk és szúrásuk is észrevétlen marad, mivel nyálukban érzéstelenítő hatású anyag van, és harapásuk előtt ezt fecskendezik a bőrre. Így annak hatása múltán érezhető csak a finom viszketésérzet a behatolás helyén. A veszélyt az jelenti, hogy ezek a – kezdetben még színtelen – lárvák és nimfák, a mindössze 0,8-1 mm nagyságú fejlődési alakok is már fertőzöttek lehetnek a kullancsenkefalitisz vagy a Lyme-kór kórokozójával. Ez azért lehetséges, mert már transovariálisan is fertőződhetnek vírusokkal és borreliákkal (a nőstény nemi szervekben).

Közép-Európában a kullancsok meglehetősen széles körben fellelhetők és számos fajuk ismert. Vannak kemény és lágy kullancsok. A kemény kullancsok hátán erős kitinpáncél van, mely a hímek hátát végig beborítja, míg a nőstényeknél csak a testük felét fedi kitinpáncél. Szájszervük a háti oldalról is jól látható, előreálló. A lágy kullancsok (óvantagok) nem rendelkeznek kitinpáncéllal és szájszervük sem látható hátoldalról. Ez teljesen a hasi oldalon helyezkedik el.

A BETEGSÉGEK TERJESZTÉSE A KEMÉNY KULLANCSOKHOZ KÖTHETŐ.

A lágy kullancsok legismertebb képviselője a galambkullancs (Argas reflexus). Szájszerve, eltérően a kemény kullancsokétól, nem tartalmaz visszafelé álló horgokat, így vérszívás után könnyen kihúzza a bőrből.

A kemény kullancsokat képviselő legismertebb és leginkább elterjedt közönséges kullancs, az Ixodes ricinus szájszerve olyan szerkezetű, mely visszafelé álló horgokat tartalmaz, ezért csak ritkán és megfelelő technikával lehet úgy eltávolítani a kullancsot, hogy szájszerve ne maradjon a bőrben.

A kullancsok fejlődésére jellemző, hogy minden fejlődési szakaszuk más-más gazdaállatban végzett vérszívás után következik. Így ismerünk két- vagy háromgazdás kullancsot. A kullancsok zoológiai szempontból a pókok (ARACHNIDA) közé tartoznak, az ATKÁK osztályába. A gazdaállat vérében levő kórokozókkal fertőződnek, mely fertőzési veszély éppen a több gazda miatt fokozott. A kórokozók a kullancsok egész testében elszaporodnak, még a nőstények petéiben is.

A kullancsok fejlődése

Az ivarérett nimfa a hímmel történő kopuláció után – a kopuláció a gazdaállaton történik a nőstény vérszívása közben – leválik az állatról és petéit fűszálakra rakja. A peték lárvává alakulnak és a fűszálakról jutnak a gazdaállatra (apró rágcsálók, egerek). Vérszívás után leválnak és nimfává alakulnak. A nimfa már egy magasabbra növő növényre is képes felkapaszkodni, és ismételt vérszívás után elhagyja az újabb gazdaállatot, majd ismét a talajon ivarérett nimfává alakul (kialakulnak a nemi különbségek).

A kullancsok szeretik a sötét, nedves helyeket a testen, így kevéssé feltűnően parkolhatnak az eldugott testrészeken, a hónaljban, a lágyéktájékon, a nemi szervek bőrén, nyálkahártyáján. Hazánkban a kullancsoknak kb. 10%-a fertőzött valamely, az emberre is veszélyes kórokozóval. Fontos, hogy a kullancsok és kórokozók csak az ENDÉMIÁS területeken fordulnak elő. Ezeken a helyeken találják meg a kullancsok szaporodásukhoz és fejlődésükhöz a megfelelő környezeti feltételeket. Általában a tengerszint felett 2000 m-ig előfordulhatnak kullancsok.

Néhány szó a kullancsfajokról

A lágy kullancsok, mint az Argas reflexus (galambkullancs) a galambokban élősködik, de betegséget nem terjeszt.

Fontosabbak a kemény kullancsok. IXODES RICINUS (közönséges kullancs). Különös veszélyességét az adja, hogy bármilyen gazdaállatot elfogad, gyíkokon, madarakon, kisemlősökön át az emberig, a nagyobb állatokig, melyek lehetnek háziállatok és vadállatok egyaránt. Emberre azért veszélyesek, mert átviszik a vírusos – kullancsenkefalitis – és baktériumos – Lyme-kór – vagy protozoonok által okozott – babesiosis – betegségeket, illetve kórokozókat állatról másik állatra és emberre.

DERMACENTOR MARGINÁTUS (juhkullancs). Főképpen juhokon, szarvasokon, szarvasmarhákon élősködik. A Q-láz és a balkáni láz kórokozóinak terjesztője. RHIPICEPHALUS SANGVINEUS (barna kullancs). A száraz körülményeket is jól bírja. Ezért lakásokban is képes szaporodni. Fontos szerepet játszik a rickettsiafertőzés, például a mediterrán foltos láz átadásában.

A jelentősebb kullancs közvetítette betegségek

KULLANCSENKEFALITISZ (vírusos agyhártya- és agyvelőgyulladás)

A flavivírusok csoportjába tartozó RNS vírus okozza. Hazánkban az Alföld kivételével mindenütt előfordul. Zala megyét tekintik a legfertőzöttebbnek.

Ezer kullancsból általában egy fertőzött. A kullancs vizsgálatok szerint az elmúlt években növekedett a fertőzött kullancsok száma. Ennek az az oka, hogy a kistestű gazdák (pl. egerek) az enyhe telek miatt túlszaporodtak. Az emberi fertőzéseket a vírussal fertőzött közönséges kullancsok vérszívásuk útján okozzák. A vírusok az erek belső hártyájában (endothel) annak sejtjeiben szaporodnak el, és a vér makrofágjainak (falósejtek) mint vírusszállítóknak közreműködésével átlépik a vér-agygátat, és lehetővé válik behatolásuk az agyhártya és az agyvelő idegsejtjeibe. Itt gyulladást és elhalást (nekrosis) okoznak. A vírusok másik része a vérárammal a környéki nyirokcsomókba jut, majd a lépben és a májban is megjelenik. De a csontvelőben is megtalálható, és annak RES (retikulo-endothelialis sejtek) immunsejtjeiben szaporodik. Vagyis virémia (vírusok a vérárammal az egész testben szétterjednek) alakul ki. TÜNETEK: a virémia (láz) és az idegrendszer bántalmazottságának tünetei uralják a klinikai kórképet. A tünetek a nyári hónapokban kulminálnak (júniustól szeptember végéig). A kullancscsípéstől a tünetek megjelenéséig 1-3 hét telhet el. Szubklinikai kórkép: láz, majd teljes tünetmentesség. Ez az esetek mintegy 50%-ára jellemző. A heveny alakra a bifázisos lázmenet (kettős csúcs) a jellemző. A 3-7. napon 38-39 fokos láz, utána az esetek mintegy 20%-ában teljes tünetmentesség következik. Más esetben 1 hét tünetmentesség után 40 fokos láz jelzi a központi idegrendszer bántalmazottságát. Majd nyaki merevséggel, fejfájással, fényérzékenységgel jelentkezik az agyhártyagyulladás (meningitis), majd meningoenkefalitis (agyhártya- és agyvelőgyulladás) alakul ki izgalmi állapottal, szédüléssel, szorongással, erős fájdalommal és hallucinációval. Ez az esetek 30%-ában fordul elő. A betegek 10%-ánál meningoenkefalomielitis (agyvelő-, agyhártya- és gerincvelő-) gyulladás alakulhat ki, valamint a gerincvelői idegek eredési pontjainak gyulladása (meningo-enkefaloradikulitis) is megjelenik a kórképben. A bénulásos tünetek (karok, lábak, vállöv és a fej izmai) a lázkiugrást követően jelentkezhetnek. Fontos tudni, hogy az idegrendszer bántalmazottsága esetén csak nagyon lassan enyhülnek, majd szűnnek meg a tünetek.

A betegségnek emberről emberre történő terjedését eddig még nem tapasztalták.

Diagnosztika: a fertőzés első szakaszában leukopenia (fehérvérsejtek számának csökkenése). A 2. fázisban leukocitózis (a fehérvérsejtek számának emelkedése). ELISA: a vírus specifikus immunglobulin G és immunglobulin M antitestek kimutatása.

Gyógykezelés: a vírusok ellen célzott terápiás kezelés nincs. Néha megkísérelhető az INTERFERON-kezelés, de ezzel általában elkésnek. Ágynyugalom, sötétszoba, vitaminok, fájdalomcsillapítók, lázcsillapítók a tüneti kezelés lehetőségei. A bénulások kivédése-enyhítése gyógytornával megkísérelhető.

Megelőzés: védőoltásokkal kell ellátni a kullancsokkal fertőzött területeken dolgozókat (erdészek, favágók stb.) vagy az ilyen területeken túrázókat, állandó lakosokként ott tartózkodókat.

LYME-KÓR

Kórokozói a BORRELIA BURGDORFERI (GARINII, afzelii, valaisiana), melyek rokonságban vannak a vérbajt, szifiliszt okozó Treponema pallidummal.

A betegséget mindig kullancsok terjesztik. Az egész világon előforduló betegség. Európában a közönséges kullancs, az IXODES RICINUS terjeszti. Hazánkban évente mintegy 10 000 új fertőzés fordul elő. A borreliák egerekben szaporodnak. Ezeket nem betegítik meg, immunrendszerük toleráns a borreliákkal szemben. Ezért egész életük során baktériumhordozókká válnak és a rajtuk élősködő kullancsokat fertőzik. Az ember a fertőzési lánc végállomása.

Tünetek

• Helyi bőrfertőzés. ERYTHE MAMIGRANS: a kórokozók a csípés helyén szaporodnak el és vándorolnak kör alakban a szövetekbe. 10-14 nap múlva indul meg az immunreakció, fehérvérsejtek árasztják el a csípés környezetét és egy gyűrű alakú bőrpír keletkezik, mely gyakran hónapokig megmarad.

• Influenzaszerű tünetek: akkor alakul ki, ha a csípés vér- vagy nyirokeret talál el. Ilyenkor a kórokozók közvetlenül a vérkeringésbe kerülnek. Ez verejtékezéssel, végtagfájdalommal, lázzal, levertséggel, szívdobogás érzettel jár. Az immunrendszer általános riadókészültségét jelzi.

• Késői tünetek: kb. 10 hétig tartó lappangás után árasztják el a szervezetet a borreliák a véráram és a nyirokkeringés útján. Levertség, éjszakai izzadás, láz, izom- és ízületi fájdalmak, fáradtságérzet, koncentrációs zavarok, szédülési rohamok alakítják a kórképet. SZERVI TÜNETEK: perifériás idegek gyulladása (neuritis), pseudoradikulitis a porckorongsérvre emlékeztető fájdalmakkal. Érzészavarok: zsibbadás, hideg-meleg érzet. Agyidegbénulás tünetei: perifériás arcidegbénulás (n. faciális), szemmozgatóizmok bénulása (n. abducens), szaglóideg-bénulás (n. faciális), szemmozgató izmok bénulása (n. abducens), szaglóideg-bénulás (n. olfaktorius), hallóideg-bénulás (n. acusticus). Fejfájás: a nyak felől sugárzik ki. Szédülések, látási zavarok, megemelkedett nyugalmi pulzusszám. Lüktető fejfájás reggeli ébredéskor. Szív: ritmuszavar, szívizomgyulladás, szívelégtelenség. Vesék: kreatininszint emelkedése, fehérje vizelés. Ízületi gyulladások (boka, térd, csukló).

A központi idegrendszer érintettsége rendhagyó formának számít (5-10%). Meningo-polineuritis eseteiben inkább csak a perifériás idegek gyulladása uralja a kórképet és csak elvétve az agyhártya gyulladása, illetve azok tünetei. A vérerek gyulladása az ideg-, izom- és csontrendszer energetikai zavaraihoz vezet.

Idült stádium

• Ízületről ízületre ugráló gyulladás.

• Bőrelváltozások: kéz- és lábfejen párnaszerű duzzanat és kékes elszíneződés (acrodermatitis chronica atrophicans), az elváltozott területekhez tartozó csontok fájdalmassága (idegi érintettség).

• Szívizomgyulladás és következményes szívelégtelenség.

• Szemtünetek: szivárványhártya gyulladása (iritis), kötőhártya-gyulladás (konjunktivitis). Endophtalmitis, a szem belsejének gyulladása.

• Halláscsökkenés – az egyensúlyi ideggyulladása (n. vestibulatis).

• Carpal-tunnel szindróma: a csukló tenyér felőli oldalán a hajlító inak megvastagodása, duzzadása, az ellátó idegnek, a n. medianusnak összenyomását és degenerációját idézi elő. Ez ún. fonákérzést, paraesthesiát okoz, valamint fájdalmat az ideg által ellátott területen izomgyengeséggel és ujjhajlító izmok atrofiájával.

Gyógykezelés

A betegség stádiumának függvénye. Kezdetben szájon át adott antibiotikumokat javallnak, mivel a kórokozó az osztódás fázisában antibiotikum-érzékeny. Szükség esetén a kezeléseket 3-4 alkalommal is ismételni kell.

Megelőzés

Védőoltás még nincs. Törekedni kell a kullancsok távol tartására. Ha kullancsokkal fertőzött területen járunk, megfelelő cipőt és ruhát vegyünk magunkra. Hazatérve bő szappanos vízzel zuhanyozzunk le és vizsgáljuk át testünket, fokozottan ügyelve a vékony bőrrel borított hajlatokra. Fontos, hogy lehetőleg minden emberből eltávolított kullancsot vizsgáljanak meg borrelia fertőzöttségre. Pozitív esetben egy megelőző antibiotikumos kezelés sorozat a legjobb eredményt hozhatja.

A kullancs helyes eltávolítása: nem szabad nyomást gyakorolni a kullancsra, mert fertőzött nyálmirigyeiből a kórokozók a vérbe kerülhetnek. Legmegfelelőbb a gyógyszertárakban kapható kullancseltávolító kanál, mely a már vért szívott, tehát nagyobb kullancsok eltávolítására alkalmas. Az egészen apró, alig látható kullancsok mechanikus eltávolításának kisebb a veszélye. Ezeket a megnyálazott ujjnak a kullancsra helyezésével, enyhe nyomással, az óramutató járásával ellenkező irányba forgatásával általában el lehet távolítani.