Kullancscsípés okozta fertőzés hatékony kezelése

Lyme-kór (borreliózis) az aljnövényzetben élő kullancsok csípésével terjed. Ha a fertőzött állatot a csípést követő nyolc órán belül eltávolítják a bőrből, többnyire sikerül megelőzni a baktériumoknak az emberi szervezetbe jutását.

Még a csípést követő 48 órán belül is viszonylag csekély a fertőzés veszélye. 72 óra elteltével azonban ez a veszély lényegesen megnövekszik.

Éppen ezért minden természetjáróra az vonatkozik, hogy védőöltözetben, nem rövidnadrágban és rövid ujjú ingben induljon el kirándulni. Hazaérve pedig ellenőrizze az egész testét, nem ragadt-e bele kullancs. A rovar eltávolítására a kullancscsipesz a legalkalmasabb, de a normál csipesz is jó.

Egyre terjed a Lyme-kór

Régebben a kullancstól a nyári agyvelőgyulladás miatt féltek. Ez a vírus azonban csak néhány területen található meg, ráadásul a betegség ellen létezik védőoltás. A Lyme-kór viszont egyre terjedőben lévőnek látszik, nem korlátozódik csupán néhány régióra. A kullancs által hordozott baktérium (Borrelia burgdorfer) a mikroszkóp alatt kígyóformájúnak látszik, és nagyobb, mint a fehérvérsejtek. A baktériumok általában a sokszorosukra szaporodnak egy óra alatt, ezek a kórokozók azonban csak egyszer osztódnak 12–48 óra alatt. Ezért az antibiotikumos kezelésnek legalább 30 napig kell tartania, hogy több generációt sikerüljön megsemmisíteni.

A pirosság lassan vándorol a csípés környékén, ám ez a tünet csak a fertőzések 50-60 százalékánál lép fel. Ezenkívül nem is könnyű észrevenni, mivel a kullancsok nagy előszeretettel csípnek kevésbé látható helyeken. A fertőzés jelét azonban sajnos nehéz elkülöníteni attól az egyszerű, nem vándorló pirosságtól, amely a csípés körül a kórokozó helyi érzéstelenítő anyaga miatt alakul ki, és legföljebb három napig tart. Ez a tünet ártalmatlan és magától eltűnik. Nem kell tehát minden pirosságnál azonnal a legrosszabbtól tartani!

A diagnózist a tünetek alapján állítják fel, a laborvizsgálatok általában másodrangúak. A kórokozók a legszívesebben a rossz vérellátású testrészeken tartózkodnak, így az ízületeken, az idegekben és a kötőszöveti tokokban. Maguktól haladnak előre, és a legkülönfélébb tüneteket idézik elő a fájdalmaktól a bénuláson át a funkciózavarokig. Az olyan panaszoknak, mint láz, levertség, étvágytalanság, nyirokmirigy-duzzanat, vese- és szembajok, hányás, hasmenés, szívizomgyengeség, számos kiváltó oka van, ezek egyike lehet a Lyme-kór is.

Antibiotikumterápia

A terápiának látható, vándorló piros folt vagy túl magas antitestarány esetén mindig 30 napos antibiotikum-kúrának kell lennie. Ha a kórokozó védőréteget alakított ki maga körül, akkor az védi őt az antitestekkel és az antibiotikummal szemben. Terápiarezisztens eseteknél ezért az antibiotikumot egyidejűleg alacsony dózisú alvadásgátló bőr alá injekciózásával kell kiegészíteni.

A panaszok megmaradhatnak sikeres antibiotikum-terápia után is, a baktériumok ugyanis gyakran idéznek elő autoimmun-reakciót, ami a tartós tünetekért felelős. Gyakran az antitestteszt is évekig pozitív marad, még akkor is, ha a szervezetben már nincsenek élő baktériumok. Autoimmun-reakció esetén krónikus Lyme-kórról beszélnek, ami némiképp félrevezető, hiszen a tüneteknek semmi közük nincs már a kórokozóhoz. Ilyenkor értelmetlen volna megismételni az antibiotikum-kúrát! Ehelyett tanácsos inkább homeopatikus szert alkalmazni, például a Borrelinum D 200-at. Az adag 5 golyócska/hét hat hónapon át. Az autoimmun-reakció ellen jó hatású a páciens saját testének váladékaiból készült homeopatikus szer is.

Ezen túlmenően segítenek az immunjavító intézkedések is. Idetartozik a saját vér UV-sugarakkal való besugárzása, a procain-infúziók, a méregtelenítő módszerek, a neurálterápia, a köpölyözés és az akupunktúra. Mindezek azonban nem helyettesíthetik az elsődlegesen elvégzendő antibiotikum-kúrát, ám kiegészítésként, illetve utókezelésként jól beválnak a különböző természetgyógyászati módszerek.

Legyengült immunstátusz

Egy másik vélemény szerint sok ember kerül kapcsolatba élete során kullancsokkal és az általuk hordozott kórokozókkal, ezért számos egészséges ember vérében megtalálhatók a megfelelő antitestek. A pozitív antitestteszt tehát csak akkor volna érdekes diagnosztikai szempontból, ha biztosan lehetne tudni, hogy az illető korábban szeronegatív volt. Arról nem is beszélve, hogy az antitestek legkorábban a fertőzést négy-hat héttel követően mutathatók ki egyértelműen. Ezzel magyarázható, hogy a diagnózis felállítása elsősorban a klinikai képen (panaszok és tünetek) és a laborparamétereken (vérkép, süllyedés, gyulladási paraméterek) alapul, amennyiben azok fertőzésre utalnak.

Mára mind a hagyományos, mind a természetgyógyászok körében egyre inkább elfogadottá vált az a vélemény, hogy számos betegségnél a gombák, vírusok, paraziták, baktériumok és toxinok kiváltó okként, vagy legalábbis részben kiváltó okként szerepelnek. Az esetleges fertőzést jobban észrevesszük, ezzel magyarázható, hogy manapság mind több Lyme-kórt diagnosztizálnak. Valószínűleg magának a kórnak az előfordulása is gyakoribbá vált, mivel az utóbbi évtizedekben a lakosság immunstátusza – főként a fiataloknál – általánosságban véve is gyengült, és emiatt nagyobb az esélye az egész szervezetre kiterjedő Lyme-kórnak.

Jól működő védelmi rendszer esetén a Lyme-kór kórokozójával való találkozás után csak helyi inger jön létre, és a baktérium nem terjed el az egész szervezetben. Ha azonban súlyos panaszok lépnek fel, az immunrendszer látens gyengeségét tételezhetjük fel. Végül a betegség lefolyását az is befolyásolja, mikor fedezik fel és mikor kezdik el az immunerősítő szerek, illetve esetleg az antibiotikum adagolását. Ez utóbbi elkerülhetetlen, ha a páciens öngyógyító mechanizmusai nem aktivizálhatók kielégítően.

A természetgyógyászat sem fegyvertelen:

Manapság az a felfogás uralkodik, hogy a kullancscsípés után fellépő általános tünetekre megfelelően nagy dózisú antibiotikumot kell adni négy-hat héten át. Ugyanez a javallat akkor is, ha a betegséget csak késői stádiumban diagnosztizálják. Ezeket a javallatokat azonban sokan vitatják. Ráadásul a tapasztalat azt mutatja, hogy súlyos akut, valamint krónikus lefolyás esetén az antibiotikum-terápia sikerének kilátásai jobbak, mint az esetleges mellékhatások jelentette veszély. Ugyanakkor a természetgyógyászat sem fegyvertelen: már akut Lyme-kór esetén is eldönthető, melyek a valóban szükséges terápiás lépések. Az egészséges táplálkozás és életmód, a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek adagolása, kombinálva immunerősítő növényi és homeopatikus szerekkel, képes megakadályozni a baktériumok egész szervezetben való elterjedését.

Számos fertőzéses megbetegedésnél az akut stádium mellett krónikus lefolyás is létezik: a kórokozók feltűnés nélkül végzik a munkájukat a szervezetben, és a páciens gyenge pontjain zavarokat okoznak. Ez az inkább alternatív felfogás a hagyományos orvoslás számára meglehetősen idegen, netán abszurdnak tűnik. Holott ez a kijelentés ugyanúgy vonatkozik más vírusokra és baktériumokra, mint a parazitákra és gombákra.

A legtöbb krónikus Lyme-kórral diagnosztizált páciensnél elsősorban a tünetekből indulunk ki. Ezek közül a legfontosabbak az izom- és ízületi fájdalmak, az agyidegeknél jelentkező neurológiai tünetek (például látás-, nyelési és beszédzavar, az arcizomzat bénulása), és a funkcionális szív- és érrendszeri bántalmak. Ehhez jönnek még a speciális kérdések, amelyek megkönnyítik a diagnózist.

Hagyományos orvoslás és a klasszikus természetgyógyászati módszerek

Számos Lyme-kóros beteg további fertőzésekben is szenved, vírusok, baktériumok, paraziták és gombák miatt, amelyek mind eltérő közérzeti zavarokhoz vezetnek, például a fibromyalgia vagy a krónikus fáradtság szindróma tüneteit mutatják. Ezek a „modern” kórképek a szó tulajdonképpeni értelmében nem klasszikus „diagnózisok”, sokkal inkább olyan tünetcsoportok elnevezésére szolgálnak, amelyek kiváltó okaira mindeddig még nem derült fény. Az egyik lehetséges magyarázat az immunrendszernek a többszörös fertőzésekre adott komplex válasza lehet. Erre utalnak az immunerősítő terápiák jó eredményei, de azoknak a pácienseknek a gyógyulása is, akiket fibromyalgia vagy krónikus fáradtság tünetcsoport esetén antibiotikummal kezeltek. A tapasztalatok szerint a hagyományos orvoslás és a klasszikus természetgyógyászati módszerek egyénileg megválasztott kombinációja hozhat kielégítő terápiás eredményt.

Egy harmadik álláspont szerint jó 25 évvel ezelőtt még a szakemberek közül is csak kevesen ismerték a Lyme-kórt, a felvilágosító munka csak az utóbbi években kezdődött meg, de sok minden még mindig homályban maradt. A hagyományos orvoslás nehezen birkózik meg ezzel a kórképpel. Már a diagnózist is nehéz felállítani, a vérből való antitest-meghatározás is megbízhatatlan. A valószínű diagnózist ezért sok mozaikdarabkából kell összeállítani. Hasonló a helyzet a terápiában is: antibiotikum, és ha ez nem segít, még erősebb antibiotikum. Holott a kórokozók gyakran egyfajta speciális védőréteg kialakításával eredményesen védekeznek. A hagyományos orvoslás ezt többnyire ugyanúgy figyelmen kívül hagyja, mint azt, hogy az antibiotikum-kezelés a szervezetet inkább gyengíti, mint erősíti: tartósan megbontja a bélflóra egyensúlyát, így az nem képes betölteni védő funkcióját. A többi, ugyancsak komoly mellékhatást leolvashatjuk bármelyik ilyen jellegű gyógyszer csomagolásáról.

Ez ad magyarázatot arra, miért olyan fontosak a természetgyógyászati eljárások a Lyme-kór kezelésében. Ezek ugyanis nem kizárólag a kórokozóra koncentrálnak, hanem a megbetegedés egyik fontos okát a legyengült immunrendszerben, a nehézfémterhelésben vagy belső tartászavarban látják.

A speciális laboratóriumok által elvégzett lyfocitatranszformációs teszt további bizonyítékokkal szolgálhat. Ennek során a páciens vértesteit kórokozókkal hozzák kapcsolatba.

A legelső fontos teendő azonban az, hogy a terapeuta egyáltalán gondoljon a Lyme-kór fennállásának lehetőségére. Mert számos bántalom – így a Parkinson-kór, a szklerózis multiplex, a fibromyalgia és a krónikus fáradtság tünetcsoport – mögött is rejtőzhet Lyme-kór.

Többlépcsős terápia

A Lyme-kór természetgyógyászati kezelése alapvetően különbözik a hagyományos orvoslási megközelítéstől. A legfontosabb az, hogy nem kívülről próbálja elpusztítani a kórokozókat, hanem a szervezetet próbálja olyan állapotba hozni, hogy maga birkózzon meg velük. A terápia több lépcsőből áll:

• Méregtelenítés: feltétlenül szükség van méregtelenítő terápiára, mivel a környezeti mérgek, illetve a kórokozók toxinjai alapvetően akadályozzák az immunrendszer működését. A Lyme-kór kórokozóinak toxinjai elsősorban idegmérgek, ezért sok tünet a neurológiai-pszichikai területen jelentkezik. A méregtelenítés hatásos gyógynövényei közé tartozik a medvehagyma (legalább 3×400 mg naponta), a koriander (cseppek vagy tabletták formájában) és a chlorella-alga, amelyből naponta két-három grammot kell bevenni, legalább hat héten át.
• A fibrinbevonat feloldása: a kórokozót körülvevő védő fibrinréteg (coating) feloldására egy enzimekben gazdag növényi kivonat alkalmas, legalább két héten át napi 2×1 evőkanálnyi mennyiségben.
• Ezt követi az igazi kórokozócsökkentés: lehetőleg antibiotikum nélkül, inkább fokhagymával (napi akár 1 grammig), macskakarommal (napi 500 mg), takácsmácsonyával (Dipsacus sativus) feketekömény-olajjal, C-vitaminnal (napi 1-2 gramm), B6-vitaminnal, valamint cinkkel, szelénnel és esetleg más szerekkel. Titkos tipp lehet az ezüstkolloid.
• Kiegészítő szerek: a speciális tünetek kezelésére gyakran további szerekre van szükség, amelyeket a legjobban kineziológia segítségével tesztelhetünk ki.
• Az üzenet megfejtése: minden betegség valamilyen üzenetet hordoz, ezt kell felismernünk: Miért éppen én? Miért éppen most? Engem zsákmányolnak-e ki, vagy én zsákmányolok ki másokat? Mit jelent az, hogy melyik testrészem érintett? Csak miután megértettük a betegség üzenetét, akkor múlhat el végleg, mert akkor érte el a célját, és akkor nem tér vissza más formában. Ezt az összefüggést igazolta dr. Rüdiger Dahlke, illetve számos más szakértő is. Az üzenetet nem mindig könnyű megérteni, a feladat nyitottságot igényel, és gyakran terápiás segítséget is.
• Savtalanítás: például lúgos készítmények segítségével és a táplálkozás átállításával.
• A bélflóra felépítése: mikrobiológiai készítményekkel (széklettesztet követően). Ez a két feladat is a terápiás kísérőprogram része.
• Rendterápia/önsegítés: bármilyen betegségről is legyen szó, a gyógyulás csak akkor lehetséges, ha bizonyos egészségügyi alapok fennállnak: egészséges táplálkozás, kielégítő mennyiségű mozgás friss levegőn, stresszcsökkentés és a szociális kapcsolatok ápolása. Ily módon sikerülhet a szervezetet újra helyrehozni, és megteremteni az immunrendszer hosszú távú stabilitását. Mindez azért fontos, mert biztos, hogy jön a következő kullancs, baktérium, vírus vagy gomba.
  
  Fotó: Adobe Stock