Az aszpartám története

Az asz­par­tám a XX. szá­zad egyik nagy ta­lál­má­nya, bár nagy­sá­gát erő­sen be­ár­nyé­kol­ják azok a „vi­har­fel­hők”, me­lyek az en­ge­délyez­te­té­se kö­rül tör­tént sza­bály­ta­lan­sá­gok foly­tán ke­let­kez­tek. Ma­ga a mo­le­ku­la va­ló­já­ban nem a sza­cha­rin he­lyet­te­sí­té­sé­re szü­le­tett meg, még­is ko­moly el­len­lá­ba­sa lett. Fel­fe­de­zé­se a vé­let­len­nek kö­szön­he­tő.

Tu­laj­don­sá­gait te­kint­ve még csak jobb­nak sem mond­ha­tó, mint nagy múl­tú ver­seny­tár­sa. 200-szor éde­sebb a cu­kor­nál, a sza­cha­rin 300-szor. Azaz az utób­bi­ból sok­kal ke­ve­sebb ele­gen­dő ugya­no­lyan mér­té­kű édes íz elé­ré­sé­re, mint az új mo­le­ku­lá­ból. A leg­több éde­sí­tő­szer el­fo­gyasz­tá­sa után sa­ját­os utó­íz ész­lel­he­tő, mely sok em­bert za­var. Nem­csak azért, mert ma­ga az íz egy idő után kel­le­met­len­né vál­hat, de fel­hív­ja a fi­gyel­met, hogy nem cu­krot et­tünk, ha­nem mes­ter­sé­ges éde­sí­tő­szer­rel he­lyet­te­sí­tet­tük azt. Az aszpar­tám ese­té­ben vi­szont nincs ilyen mel­lé­kíz. Az új anyag egyik leg­jobb tu­laj­don­sá­ga ez! A szer­ve­zet­ben alko­tóele­me­i­re tud bo­mlani, a sza­cha­rin vi­szont nem. Ez az a pont, ahol az asz­par­tám tá­mad­ha­tó, és az élet azt mu­tat­ja, hogy ami­be be­le le­het köt­ni, azt meg is te­szik. Je­len eset­ben sem tör­tént ez más­képp, de az a fur­csa hely­zet állt elő, hogy nem a ha­tó­ság, ha­nem a fo­gyasz­tók fe­lől in­dul­tak meg az el­ső tá­ma­dá­sok.

A gyár­tó cég az asz­par­tám piac­ra do­bá­sa előtt sza­bály­ta­lan­sá­gok sor­oza­tát kö­vet­te el az en­ge­délyez­te­tés so­rán an­nak ér­de­ké­ben, hogy mi­nél előbb ma­gá­énak tud­has­sa azt a vár­ha­tó­an óriá­si hasz­not, me­lyet egy ilyen ter­mék ké­pes meg­ter­mel­ni a pia­con. Ami­kor kü­lön­bö­ző vizs­gá­la­tok so­rán ezek­re fény de­rült, a köz­vé­le­mény – el­ső­sor­ban azok, akik nem sza­kér­tői a táp­lál­ko­zástu­do­mány­nak – el­kez­dett ag­gód­ni. Saj­nos a szak­sze­rűt­len­ség­nek kö­szön­he­tő­en ezt is si­ke­rült túl­zás­ba vin­ni. Je­len­leg a köz­vé­le­mény kon­tra ha­tó­ság pár­via­dal a ha­tó­ság ál­lás­pont­ja fe­lé bil­lent, hi­szen úgy tű­nik, be­i­ga­zo­lód­nak a kö­zép­kor ne­ves or­vo­sá­nak, Pa­ra­cel­sus­nak a hí­res meg­ál­la­pí­tá­sa, mi­sze­rint a szer­ve­ze­tünk­be ke­rü­lő anya­gok mennyi­sé­ge dön­ti el, hogy mé­reg­ként vagy gyógy­szer­ként hat­nak lé­tün­kre. Az az anyagmennyi­ség, amit egy mes­ter­sé­ges éde­sí­tő­szer­ből az ét­el­be, ita­lok­ba kell ten­ni a cu­kor ízé­nek elő­i­dé­zé­se ér­de­ké­ben, olyan ki­csi, hogy a je­len­leg ér­vé­nyes jog­sza­bá­lyok sze­rint ár­tal­mat­lan a szer­ve­zet­re. De ak­kor mi­ért vált az asz­par­tám tör­té­ne­te ko­runk egyik leg­meg­hök­ken­tőbb me­sé­jé­vé? Nos a je­len­sé­get nagy­részt az Egye­sült Ál­la­mo­kra jel­lem­ző fo­gyasz­tá­si szo­ká­sok idéz­ték elő, me­lyek ma­nap­ság már át­ter­jed­tek az egész úgy­ne­ve­zett nyu­ga­ti vi­lág­ra, to­vábbter­je­dé­sük meg­ál­lít­ha­tat­lan­nak tű­nik. Ko­runk ame­ri­kai pol­gá­rá­ra nem jel­lem­ző a víz­zel tör­té­nő fo­lya­dékpót­lás. A sör- és bo­ri­vás nem emel­ke­dett olyan szin­tre, mint a jó öreg Eu­ró­pá­ban, mi­vel tör­té­nel­mük egy meg­ha­tá­ro­zott idő­sza­ká­ban szeszti­la­lom volt ér­vény­ben. Bár ezt ott ját­szot­ták ki, ahol csak tud­ták – ha­mar fel is ol­dot­ták –, egyes elem­zők sze­rint ez is hoz­zá­já­rult az üdí­tőital, azon be­lül is a szén­sa­vas üdí­tők fo­gyasz­tásá­nak óriá­si mér­té­kű fel­len­dü­lé­sé­hez. Az ás­vány­vi­zek mel­lett a kü­lön­bö­ző éde­sí­tett ita­lok ör­vend­nek a leg­na­gyobb nép­sze­rű­ség­nek! Nem cso­da, ha a mes­ter­sé­ges éde­sí­tő­sze­rek al­kal­ma­zá­sá­nak is ez az egyik leg­na­gyobb pia­ca. A gond el­ső­sor­ban ott je­lent­ke­zett, ahol szo­kás­sá vált a na­pi 3-6 li­ter éde­sí­tett üdí­tő el­fo­gyasz­tá­sa. So­kan fel­fi­gyel­tek olyan je­len­sé­gek­re, tü­ne­tek­re, melyek az ilyen nagy mennyi­sé­gű üdí­tőt fo­gyasz­tók kö­ré­ben lé­ptek fel.

A tü­ne­tek nem ren­del­he­tők egyér­tel­mű­en az üdí­tők fo­gyasz­tá­sá­hoz. Ne­héz kö­vet­kez­te­té­se­ket le­von­ni és nem kü­lön­ben iga­zol­ni eze­ket, vi­szont ele­gen­dő egy év­ti­ze­de­kig tar­tó vi­ta ki­rob­ba­ná­sá­hoz! A vi­ta ma sem ült el, bár a ha­tó­sá­gok igye­kez­nek a köz­vé­le­ményt nyug­tat­ni utó­lag (!) szak­sze­rű­en elvég­zett vizs­gá­la­tok nyil­vá­nos­ság­ra ho­zá­sá­val. A ké­te­lyek for­rá­sa a ki­tö­röl­he­tet­len múlt. Az ex­trapro­fit be­haj­tá­sa ér­de­ké­ben el­kö­ve­tett sza­bály­ta­lan­sá­gok ne­he­zen fe­lej­tőd­nek, és az in­ter­net ki­fej­lő­dé­se nagymér­ték­ben já­rul hoz­zá, hogy kel­lő nyil­vá­nos­sá­got kap­ja­nak.

Az asz­par­tám „me­sé­je”

1964 – A tör­té­net a G. D. Se­ar­le nem­zet­kö­zi gyógy­sze­ri­pa­ri cég­nél in­dul. A cég ku­ta­tói ez idő tájt a gyo­mor­fe­kély ke­ze­lé­sé­re al­kal­mas gyógy­sze­rek ki­fej­lesz­té­sén dol­goz­nak. Cél­juk egy olyan mo­le­ku­la ki­ala­kí­tá­sa, amely ké­pes a ga­sz­trin ne­vű hor­mon ki­vá­lasz­tá­sát gá­tol­ni.

1965 – Eb­ben az év­ben tör­té­nik az a „ba­l­eset”, amely a cég éle­tét ala­po­san fel­ka­var­ja. Egy asz­par­til-fe­ni­la­la­nin-me­ti­lész­ter név­re hall­ga­tó anyag al­ko­ho­los ol­da­tát ké­szí­tik elő egy teszt elvég­zé­sé­hez. Ez a mo­le­ku­la az asz­par­tám, mely­ről ek­kor még nem so­kat tud­nak. Ja­mes SCHLAT­TER ku­ta­tó az elő­ké­szü­le­tek so­rán vé­let­le­nül a ke­zé­re löttyin­ti az ol­da­tot. Gyor­san le­tör­li, és to­vább nem fog­lal­ko­zik az eset­tel, mi­vel is­mer­vén össze­té­te­lét nem szá­mít mér­ge­zés ki­ala­ku­lá­sá­ra. Ké­sőbb ira­tai la­poz­ga­tá­sa köz­ben meg­nyal­ja uj­ját, ami­kor is igen erős édes ízt érez. Az íz olyan erős és jel­leg­ze­tes, hogy Schlatter nem hagy­hat­ja fi­gyel­men kí­vül. Az elő­ző na­pok ese­mé­nye­it át­gon­dol­va jut ar­ra kö­vet­kez­te­tés­re, hogy a je­len­sé­gért az asz­par­tám a fe­le­lős. A „ba­le­se­tet” fel­jegy­zik, de az édes íz nem ke­rül meg­em­lí­tés­re.

1969 – Ek­kor ír­ják le elő­ször az asz­par­tám édes ízét, va­la­mint azt is, hogy mint­egy 100-200-szor éde­sebb, mint ugya­no­lyan mennyi­sé­gű cu­kor. Rá­adá­sul nem ma­rad utá­na kel­le­met­len mel­lé­kíz a száj­ban!

1970 – Az új mes­ter­sé­ges éde­sí­tőszer fel­fe­de­zé­sét le­köz­lik az egyik leg­ne­ve­sebb szak­lap­ban, a Scien­ce ma­ga­zin­ban.

A Se­ar­le cég fe­lis­me­ri az óriá­si üz­let le­he­tő­sé­gét, ezért sür­gő­sen meg­in­dít­ja az új mo­le­ku­la en­ge­délye­zé­si fo­lya­ma­tát. Az egyik leg­fon­to­sabb fe­la­dat iga­zol­ni az anyag ár­tal­mat­lan­sá­gát tar­tós, rend­sze­res hasz­ná­lat ese­tén mind fel­nőt­tek, mind pe­dig gyer­me­kek ese­té­ben. Eh­hez az el­ső vizs­gá­la­to­kat ál­la­to­kon szo­kás elvé­gez­ni.

A Se­ar­le fel­ké­ri Dr. Harry WAI­MAN bio­ké­mi­kust – aki ek­kor a Uni­ver­sity of Wi­scon­sin pro­fesszo­ra, va­la­mint az itt mű­kö­dő Jo­seph P. Kennedy Kór­ház labo­ra­tó­riu­má­nak igaz­ga­tó­ja – hogy ta­nul­má­nyoz­za az asz­par­tám ha­tá­sát az új­szü­löt­tek­re!

A vizs­gá­lat so­rán – mely 1970 ja­nu­ár­já­ban kez­dő­dött és 1971 ápri­li­sá­ban fe­je­ző­dött be – hét ma­jomcse­cse­mő ka­pott asz­par­tá­mot tej­be ke­ver­ve. Az ered­mé­nyek min­den­kit meg­lep­tek. Egy ma­jombé­bi 300 nap után el­pusz­tult. A ma­ra­dék hat­ból öt­nél ki­sebb-na­gyobb mér­té­kű agy­vér­zést fi­gyel­tek meg. A riasz­tó ered­mé­nye­ket a Se­ar­le cég gon­do­san ti­tok­ban tar­tot­ta és NEM ad­ta be az FDA-hez, ami­kor az asz­par­tám for­ga­lom­ba ho­za­ta­lá­nak en­ge­délye­zé­sét kez­de­mé­nyez­te. (Az FDA – a Fo­od and Drug Ad­mi­nist­ra­tion rö­vi­dí­té­se – az USA ha­tó­sá­ga, amely a gyógy­sze­rek és élel­mi­sze­rek, va­la­mint táp­lá­lékki­egé­szítők for­gal­ma­zá­sát en­ge­délye­zi.)

A maj­mo­kon vég­zett kí­sér­let – bár a vizs­gá­lat­ban részt­ ve­vő ál­la­tok kis száma miatt nem ad ele­gen­dő okot ko­mo­lyabb ag­go­da­lom­ra – annyi­ra meg­ijesz­tet­te a Se­ar­le cé­get, hogy ezek után az en­ge­délyez­te­tés­hez az FDA-nek csak olyan ada­to­kat nyúj­tott be, me­lyek a cég sa­ját labo­ra­tó­riu­má­ban szü­let­tek, il­let­ve olyan labo­rok­ban, me­lyek a cég ér­dek­kör­éhez tar­toz­tak.

Az FDA-sza­kér­tők el­ső vé­le­mé­nye sze­rint a vizs­gá­la­tok meg­ter­ve­zé­se és ki­vi­te­le­zé­se hem­zse­gett a szak­mai hi­bák­tól!    

Eb­ben az év­ben hoz­za nyil­vá­nos­ság­ra John W. OL­NEY neu­ro­bio­ló­gus ku­ta­tá­sai ered­mé­nye­it, me­lyek­ben meg­ál­la­pít­ja, hogy az asz­pa­ra­gin­sav (az asz­par­tám egyik össze­te­vő­je) szá­jon ke­resz­tül ada­gol­va ege­rek­ben agy­ká­ro­so­dást oko­zott. Hang­sú­lyoz­ni kell, hogy kí­sér­le­te­i­ben az asz­pa­ra­gin­sa­vat sza­bad for­má­ban ada­gol­ta, míg az asz­par­tám­ban az asz­pa­ra­ginsav a fe­ni­la­la­nin­hoz kap­cso­lód­va ta­lál­ha­tó meg. De a szer­ve­zet­be be­ke­rül­ve fennáll a le­he­tő­ség a mo­le­ku­la el­ha­sa­dá­sá­ra és a sza­bad asz­pa­ra­gin­sav meg­je­le­né­sé­re!

Ugya­neb­ben az év­ben az FDA be­tilt­ja a ci­kla­mát ne­vű mes­ter­sé­ges éde­sí­tő­szer for­gal­ma­zá­sát az USA-ban. Ro­bert SCHEUP­LEIN, aki ak­kor a az FDA To­xi­ko­ló­giai Köz­pont­já­nak igaz­ga­tó­ja volt, azt nyi­lat­koz­ta, hogy ez a dön­tés in­kább po­li­ti­kai, mint tu­do­má­nyos ala­po­kon nyug­vó volt!

1971 – John W. OL­NEY tá­jé­koz­tat­ja a Se­ar­le Cé­get az ege­re­ken ész­lelt, az asz­pa­ra­gin­sav okoz­ta agy­ká­ro­so­dá­so­król. A Se­ar­le cég vi­szont nem tá­jé­koz­tat­ta az FDA-t eze­kről a vizs­gá­la­ti ered­mé­nyek­ről. Ugya­nak­kor egyet­len olyan vizs­gá­la­tot sem vé­gez­tek, me­lyek­kel si­ke­rült vol­na cá­fol­ni Olney ész­le­lé­se­it vagy bi­zo­nyí­ta­ni, hogy az asz­par­tám fo­gyasz­tá­sa so­rán ilyen nem for­dul­hat elő!

1972 – Az FDA to­xi­ko­ló­gu­sa, dr. Adri­an GROSS szá­mos sza­bály­ta­lan­sá­got ta­lált a Se­ar­le cég ál­tal be­nyúj­tott vizs­gá­la­tok­ban. A cég nem vá­la­szolt a sza­bály­ta­lan­sá­go­kat és hi­á­nyos­sá­go­kat fel­tá­ró FDA-le­vél­re. Gross en­nek ha­tá­sá­ra az összes be­nyúj­tott kí­sér­le­ti adat ér­té­két, ér­vé­nyes­sé­gét meg­kér­dő­je­lez­te! Ez egy olyan sú­lyos ki­je­len­tés, amely nor­mál eset­ben a Se­ar­le cég hi­te­les­sé­gét kér­dő­je­lez­te vol­na meg. Rá­adá­sául ek­kor a cég több, en­ge­délye­zés­re bea­dott gyógy­sze­re­i­vel is ha­son­ló pro­blé­mák me­rült­ek fel. De saj­nos ko­runk egyik sa­ját­os­sá­ga, hogy az élet nem min­dig a lo­gi­ka sza­bá­lyai sze­rint megy to­vább, vagy ha igen, ak­kor a fel­té­te­lek vál­toz­nak meg sok­szor át­te­kint­he­tet­len mó­don. Most is ez tör­tént.

1973 – 1973 már­ciu­sá­ban a Se­ar­le cég a ko­ráb­ban fel­me­rült pro­blé­mák­tól nem za­var­tat­va ma­gát kér­vé­nyez­te az FDA-nál az asz­par­tám for­ga­lom­ba ho­za­ta­li en­ge­délyét! Az en­ge­dély meg­ka­pá­sá­hoz sa­ját és egy hoz­zá kö­zel ál­ló labo­ra­tó­ri­um­ban elvé­gez­te­tett egy-egy 78 hé­ten ke­resz­tül fo­lyó to­xi­ko­ló­giai vizs­gá­la­tot. Az ered­mé­nyek megint rosszak let­tek, mi­re a cég fel­kért egy má­sik ku­ta­tót, dr. Do­nald A. WIL­LI­GAN-t az ered­mé­nyek új­raér­té­ke­lé­sé­re. Willigan már Searle számá­ra va­la­mi­vel ked­ve­zőbb ered­mény tu­dott fel­mu­tat­ni a meg­lé­vő ada­tok­ból. Az asz­par­tar­tám nagy adag­ban a ko­ráb­bi ér­té­ke­lés sze­rint da­ga­na­tok kép­ző­dé­sét ser­ken­tet­te a máj­ban, a he­rék­ben és a pajzs­mi­rigy­ben. Az új­raér­té­ke­lés so­rán a máj kie­sett a sor­ból. Ez azért volt „ked­ve­ző”, mert az FDA a máj­rá­kot ser­ken­tő anya­gok­kal szem­ben rend­kí­vül kri­ti­kus ál­lás­pon­tot kép­vi­sel. A Wil­li­gan-je­len­tést a Se­ar­le be­nyúj­tot­ta az FDA-nak.

Mat­ha M. FRE­EMAN, az FDA anyag­cse­re és en­do­krin gyógy­sze­rek osz­tá­lyá­nak or­vo­sa sze­rint a bea­dott anya­gok nem ele­gen­dő­ek az asz­par­tám tar­tós, biz­ton­sá­gos fo­gyaszt­ha­tó­sá­gá­nak bi­zo­nyí­tá­sá­ra. Ja­va­sol­ta, hogy az FDA ad­dig ne ad­ja ki a for­ga­lom­ba ho­za­ta­li en­ge­délyt, amíg a meg­fe­le­lő bi­zo­nyí­tó ada­tok nem ke­rül­nek be­mu­ta­tás­ra!

1974 – A Searle cég újabb 90, kulcsfon­tos­sá­gú­nak tar­tott vizs­gá­lat ered­mé­nyét nyúj­tot­ta be az FDA-nek, mely­nek 80%-át sa­ját labo­ra­tó­riu­mai­ban vé­gez­te el.

Dr. J. Ri­chard CRO­UT, az FDA Gyógy­szer Iro­dá­já­nak igaz­ga­tó­ja sze­rint a be­nyúj­tott össze­fog­la­lók csak „el­me­sél­ték” a vizs­gá­la­to­kat, és egy rö­vid, táb­lá­za­tos for­má­ban kö­zölt számada­tok­kal tá­masz­tot­ták alá! Hi­á­nyoz­tak a kli­ni­kai vizs­gála­tok elvég­zé­sé­nek sza­bá­lyai sze­rint szük­sé­ges rész­le­tes ada­tok a vizs­gá­la­tok meg­ter­ve­zé­sé­ről és ki­vi­te­le­zé­sé­ről. Ezek nél­kül nem iga­zol­ha­tó a vizs­gált ké­szít­mény biz­ton­sá­gos fo­gyaszt­ha­tó­sá­ga! El­gon­dol­kod­ta­tó, hogy az en­ge­délyez­te­tés fo­lya­ma­ta ek­kor már a ne­gye­dik éve zaj­lik. Ennyi idő alatt az összes fon­to­sabb to­xi­ko­ló­giai és egyéb vizs­gá­lat elvé­gez­he­tő lett vol­na! Ehe­lyett a bea­dott anya­gok meg­kér­dő­je­le­zik az egész vizs­gá­ló­dás hi­te­les­sé­gét.

Dr. John OL­NEY neu­ro­bio­ló­gus és Ja­mes TUR­NER fo­gyasz­tók pa­na­sza­i­val fog­lal­ko­zó ügyészek ta­lál­koz­tak a Searle cég kép­vi­se­lő­i­vel hogy meg­vi­tas­sák az asz­pa­ra­gin­sav Olney ál­tal egér­kí­sér­le­tek­ben ész­lelt agy­ká­ro­sí­tó ha­tá­sát. A meg­be­szé­lés vé­gén a Searle kép­vi­se­lői ki­je­len­tet­ték, hogy az Olney ál­tal ta­pasz­talt je­len­ség­nek nincs szer­ve­ze­tünk egész­sé­gé­re ki­ha­tó kö­vet­kez­mé­nye az asz­par­tám fo­gyasz­tá­sa so­rán.

1974. jú­li­us 26-án az FDA en­ge­délyez­te az asz­par­tám kor­lá­to­zott for­ga­lom­ba ho­za­ta­lát. A kris­tálycu­kor he­lyet­te­sí­té­sé­re le­he­tett hasz­nál­ni el­ső­sor­ban me­leg ita­lok­ban, fris­sí­tők­ben, va­la­mint a rá­gó­gu­mi­ban. Nem le­he­tett hasz­nál­ni sü­tés­hez, fő­zés­hez és szén­sa­vas üdí­tők­ben! Az FDA úgy ad­ta ki az en­ge­délyt, hogy ku­ta­tó­i­nak egy ré­sze egy­ál­ta­lán nem volt meg­győ­ződ­ve az új éde­sí­tő­szer ár­tal­mat­lan­sá­gá­ról.

1974 au­gusz­tu­sá­ban, mi­előtt az asz­par­tám a piac­ra ke­rült vol­na, John Olney, Ja­mes Turner és a LABEL (Le­gal Ac­tion for Buy­er’s Edu­ca­tion and Labe­ling, egy szer­ve­zet, amely a fo­gyasz­tók ala­po­sabb tá­jé­koz­ta­tá­sá­ért küzd) til­ta­ko­zást fo­gal­ma­zott meg és nyúj­tott be, ki­je­lent­vén, hogy sze­rin­tük az asz­par­tám ká­ro­sít­ja az agyat. Kü­lö­nö­sen a gyer­me­ke­ket akar­ták óv­ni az éde­sí­tő­szer hasz­ná­la­tá­tól.

1975 – Ez az év sem ho­zott a Se­ar­le cég számá­ra elő­relé­pést. Újabb vizs­gá­la­ti ad­atok ke­rült­ek be­a­dás­ra, de egyik sem volt meg­fe­le­lő az FDA számá­ra. Kü­lön mun­ka­cso­por­tot hoz­tak lét­re az FDA-n be­lül az asz­par­tám­mal kap­cso­la­tos vizs­gá­la­tok ér­té­ke­lé­sé­re. Több mint 10 mil­lió dol­lár fe­küdt már a vizs­gá­la­tok­ban és több mint 20 mil­li­ót fek­tet­tek be a le­en­dő gyár­tóüze­mek fe­lé­pí­té­sé­re. Az épít­ke­zé­sek is aka­doz­tak, ahogy ki­de­rült­ek a ha­tó­sá­gok ki­fo­gá­sai!

1976 – Már­ci­us­ban az FDA mun­kacso­port­ja be­fe­jez­te a bea­dott ada­tok ér­té­ke­lé­sét és egy 500 ol­da­las je­len­tés­ben fog­lal­ta össze, mely­hez egy 15 000 ol­da­las mel­lék­let tar­to­zott! A je­len­tés tar­tal­mát úgy le­het­ne össze­fog­lal­ni, hogy a Se­ar­le ál­tal be­nyúj­tott vizs­gá­la­tok­kal kap­cso­lat­ban szer­zett rossz ta­pasz­ta­la­tok össze­fog­la­ló gyűj­te­mé­nye. A je­len­tés sze­rint a be­nyúj­tott vizs­gá­la­tok:

•               nem az FDA ál­tal elő­írt sza­bá­lyok sze­rint let­tek elvé­gez­ve,

•               je­len­tős ré­sze nem ér­té­kel­he­tő, fe­les­le­ges,

•               nem iga­zol­ják az asz­par­tám ár­tal­mat­lan­sá­gát,

•               sem­mi­be ve­szik az FDA azon cél­ki­tű­zé­se­it, mi­sze­rint mű­kö­dé­sük el­sőd­le­ges fe­la­da­ta a fo­gyasz­tók ér­de­ke­i­nek kép­vi­se­le­te.

Sú­lyos meg­ál­la­pí­tá­sok ezek! Aki ké­tel­ke­dik, meg­ta­lál­hat­ja rész­le­te­i­ben is az in­ter­ne­ten a szük­sé­ges for­rá­sok­kal együtt. Fel­me­rül­het a kér­dés, hogy ilyen do­ku­men­tu­mok hogy ke­rül­nek nyil­vá­nos­ság­ra. Nos eb­ben sem­mi kü­lö­nös nincs, mi­vel az FDA je­len­té­sei min­den­ki számá­ra hoz­zá­fér­he­tők, pon­to­san a már em­lí­tett cél­ki­tű­zé­sek miatt, mely sze­rint a fo­gyasz­tók ér­dekkép­vi­se­le­te el­sőd­le­ges fe­la­da­tuk. Emel­lett az asz­par­támpro­blé­ma az ame­ri­kai kon­gresszu­sig ju­tott, mely­nek vizs­gá­la­ti je­len­té­sei, jegy­ző­köny­vei szin­tén pu­bli­ku­sak. Az in­ter­net hasz­ná­la­tá­nak szé­les­ kö­rű el­ter­je­dé­se so­kat se­gí­tett az ilyen ese­tek ala­po­sabb meg­is­me­ré­sé­ben.