Legyünk nyitottak a csodákra!

– Azt mondtad nagyon szerényen, nem biztos, hogy elég érdekes vagy az Önarckép sorozathoz, hiszen tulajdonképpen egyszerű életet élsz, segítesz azoknak, akik hozzád fordulnak és talán a legérdekesebb, hogy Válóczi Józsefet a barátodnak mondhattad. A munkájáról és a mesteréről mindenki szívesen beszél, kezdjük akkor ezzel!

– Én ezt nem nevezném munkának, inkább kegyelmi állapotnak. Válóczi Józsefhez az édesanyám által kerültem közel két évtizede, amikor állandó felső légúti problémák gyötörtek. Pedig jó volt a fizikumom, atléta voltam, válogatott, ifjúsági magyar bajnok, a Testnevelési Egyetemen edzői diplomát is szereztem. A felső légúti problémával viszont orvostól orvosig jártam, és már márciusban azt mondták, hogy abban az évben nem kaphatok több antibiotikumot. Féléves várakozás után jutottam be Jóskához – hadd nevezzem így, hiszen mindannyian így szólítottuk –, vagyis először az egyik tanítványához. Az egyik kezelés után felvetette, hogy engem is szívesen tanítványául fogadna. Megijedtem, mert úgy gondoltam, amit ő csinál, az borzasztó nehéz, de a biztatására belevágtam.

– Neki volt szeme rá, kinek van meg ehhez a képessége, hiszen ehhez adottság kell.

– Miután meggyógyultam, más lett az energetikai szintem és ő felismerte, hogy ehhez a feladathoz megfelelő. Ott ragadtam nála három és fél évre. Ez nagy áldozatot követelt a családomtól, de a férjem mindenben támogatott.

– Főállásban nála tanultál?

– Abban az időben itthon voltam a fiammal, akinek voltak problémái, fél napra járt csak óvodába, és a család ellátása mellett jártam Jóskához. A nála töltött idő nagy kaland volt. Korábban én is megtapasztaltam, milyen az, amikor orvostól orvosig jársz, szeded a gyógyszereket és közben egyre messzebb sodródsz attól az állapottól, ami kívánatos volna és nem tudod, mit tehetnél. Én fiatal koromtól egészségtudatosan éltem, így ez számomra különösen furcsa volt. Ma már tudom, mi volt a betegségem mögött húzódó lelki ok, kibeszéletlen dolog. Ez a három és fél év Jóska mellett hallatlan nehéz, egyben csodálatos volt.

– Végül is, mit csináltatok? Miben áll a módszer?

– Reggeltől estig betegekkel foglalkoztunk. Jóska rögtön a gyakorlattal kezdte. Akit tanítványául fogadott, ami egyébként nagyon nagy szó volt, azt odaültette maga mellé és első perctől kisebb feladatokat adott neki, aminek a végrehajtását ellenőrizte. Nagyon intenzív, sejtszinten kódolt gyakorlatokat kaptunk. Annyira belénk ivódott, hogyan kell csinálni, hogy az ma is működik. Lassan húsz éve dolgozom a módszerével, mégis, a mai napig izgulok, amikor jön hozzám valaki. De amikor leülök vele szemben, automatikusan tudom, mit kell tennem. Jóskának nagyon nagy elvárásai voltak, és ezt nem is lehet másképp. A kliensemnek ártani nem tudok, mert a legrosszabb, ami történhet vele nálam, hogy nem történik semmi, de nem ez a cél. Magamnak viszont tudok ártani, ha valamit rosszul csinálok.

– Mit kell érteni részfeladat alatt? Mire kaptál megbízást?

– Mindig Jóska állította fel a diagnózist és azt mondta például, hogy erre és erre a testrészre menj rá energiával vagy oszlass el egy vérrögöt. Az első alkalommal azt gondoltam, én ma csak figyelek, de amikor ott volt velünk szemben a páciens, azt mondta: csináld ezt és ezt. Nem volt választás, úgy lökött át az első akadályokon, hogy gondolkodni se maradt időm. Csináljam ösztönből, mondta és hagyta, hogy felfedezzem a saját képességeimet, de közben terelgetett is.

– Úgy tudom, ez a módszer lényegében a bioenergetika egy fajtája. Miben áll?

– Ez egy holisztikus, komplex módszer. Egy fejfájás mögött sok ok lehet és minden mindennel összefügg. Lényegében a kozmikus energiát csatornázzuk le, ami furcsán hangzik, de nehéz pontosabban megfogalmazni. Ma ezt nem nevezhetjük gyógyításnak, közérzetjavító módszernek nevezzük, bár az eredmény sokszor még engem is meglep. Rengeteg orvos is járt Jóskához és küldték azokat a betegeket, akikkel nem boldogultak. Kutatók is próbálták megfejteni a módszere lényegét. Jóska például Crohn-betegeket gyógyított meg, sok betegségről mondott olyan információkat, amiket azóta orvosi kutatások igazoltak. Ő ezeket egyszerűen tudta és soha nem nyugodott, amíg meg nem találta a tünet mögött az okot. Azt mondta, ha jól tesszük fel a kérdést, akkor megkapjuk a megfelelő választ. Addig kutatott-keresett, kérdezett, amíg meg nem találta az okokat. Előfordul persze, hogy nem adja meg a választ az univerzum. Én Vízöntő vagyok, szintén nehezen fogadom el, ha valamire nincs magyarázat, úgyhogy Jóskával nagyon jól együtt tudtunk működni. Végül barátai lettünk, a férjemmel együtt. Amikor elment, nagy űrt hagyott maga után. Ő egyedül építette fel azt a rendszert, amit én csak átvettem, nem is tudom, hogyan volt ehhez ereje.

– Ő is egy betegsége és gyógyulása kapcsán ébredt rá a képességére, ezt elmondta a Természetgyógyász Magazinnak 2004-ben adott interjúban. Utána lett természetgyógyász.

– Igen, ő a képessége felfedezése után sokat tanult, amiben szintén követem. Már Jóska mellett, a képzés közben Török Szilveszter professzornál elvégeztem a természetgyógyász tanfolyamot, majd később a spirituális választerápia tanfolyamot, az egy éves Magyar Népi Gyógyász tanfolyamot, majd a Narada Akadémián szereztem nemzetközi jógapszichológia és védikus mentor oklevelet. A masszázstechnikák is mindig érdekeltek. Azt gondolom, amíg élek, a tanulást folytatni fogom, ez mindig újat hoz, felfrissít, de az alap az, amit Jóskától tanultam. Én megtaláltam ebben a feladatomat és áldásként élem meg, hogy ezt csinálhatom. Az életünk gazdagabb lett, tartalmasabb. A mai orvostudomány érzésem szerint nagyon automatizálódott. Száz évvel ezelőtt egy orvos még antropozófus volt, tudta, hogy a csillagok, a hold, a lélek összekapcsolódik és hat a testre. Ma már a lélek hatásával kevésbé törődnek, mindent a gyógyszeripar ural. Ha egyszerűen kellene meghatároznom Jóska módszerének a lényegét: ez a Jóisten szeretete, amiről gyakran lecsatlakozunk, és ha sikerül visszacsatlakozni, akkor meggyógyulunk. Sőt, szándékosan le akarnak csatlakoztatni bennünket, az a cél, hogy a belső erőnket egyre kevésbé használjuk, én így látom. Amúgy klassz világban élünk, ha nem ő ural minket, hanem mi őt, a technika és a modern orvostudomány is előnyünkre válik.

– Hivatalosan természetgyógyászként dolgozol?

– Jógapszichológia-életmód-tanácsadás a tevékenységem megnevezése. Érden, majd Budapesten volt rendelőm, de úgy alakult, hogy végül hazajöttem három éve és úgy tűnik, hogy az itthon kialakított hely nagyon alkalmas erre a tevékenységre.

– Hány vendéget fogadsz egy nap?

– Mindenkinek ugyanazt a figyelmet és energiát szeretném megadni, úgyhogy maximum három-négyet. Reggel egy órán át fogadom a telefonokat, ahogyan Jóska is tette, olyankor be lehet jelentkezni vagy segítséget kérhetnek azok, akik már jártak nálam. Este ellenőriznem kell a saját állapotomat, letisztítani a napközben átvett betegségeket. Jóskának hallatlan munkabírása volt, ő hajnaltól éjszakáig dolgozott. Nekem más az energetikám és ezt el is fogadtam.

– A férjed üzletember, a racionalitás világában él. Hogyan fogadta el a te spirituális érdeklődésed?

– Ő is alternatív terápiák segítségével gyógyult meg egy autoimmun betegségből. Szenvedélyesen érdekli az egészségmegőrzés, utánaolvas például a táplálékkiegészítőknek, kipróbálja ezeket és különböző természetes módszereket, én pedig a tapasztalatait felhasználom a tanácsadás során és a saját életünkben is. Amit kiválaszt, én tesztelem ingával. Ő pedig hasznosítja az én megérzéseimet az üzleti életben. Előfordult, hogy a velünk kapcsolatban álló embereknek magánéleti vagy életvitelbeli segítséget tudtam adni. Szóval ez egy sokrétű képesség, de elsősorban mások egészségi állapotának, közérzetének a javítására használom fel. A 28 éves lányom, aki Vietnámban tanít, azt kérdezte legutóbb: anya, nem unod még ezt a sok betegséget? Azt válaszoltam: ez olyan, mint a nyelvtanulás, nem unod meg, mert mindig van, amit tanulhatsz. Tavasszal egy nagyon nehéz időszakon ment keresztül a családunk, és amikor kértem az univerzumot, hogy segítsen, olyan dolgok történtek, hogy magam is alig hiszem, pedig sok csodát láttam már. Tudom, van, akinek ez furcsán hangzik, de én azt mondom: merjünk nyitottak lenni a csodákra! Nyíljunk meg a varázslatnak! Azt is elfogadom, hogy ember vagyok és hibázhatok, nem vagyok tökéletes és nekem is vannak nehéz napjaim. Minden energia, ahogyan mi magunk is. De minél inkább élvezem ezt a tevékenységet, annál hatékonyabb és annál több dologra ad megoldást. Sosem mondhatom, hogy már mindent tudok, mert az univerzumhoz képest én nem tudok semmit. De ha van egy módszerem, amit Jóska nekem jól megtanított és bízom ebben, akkor megnyílik egy csatorna. Számomra nincs szabadság, hétvégén vagy ha elutazunk, akkor is viszem az ingát és minden nap letisztítom magam, különben megbetegszem, mert átveszem a körülöttem lévőktől a kórokozókat. Megvan az ára ennek a tudásnak, és megvan a hozadéka is.

– Arra nem gondoltál még, hogy neked is tovább kellene adnod a tudásod?

– Jóska megtiltotta a tanítványoknak, hogy tanítsanak, mert túl nagy a felelősség. Most még nem is érzem magam elég erősnek ehhez, de hogy mi lesz 5-10-15 év múlva, nem tudhatom. Nem rajtam múlik, érezni fogom a késztetést a tudás továbbadására, ha az univerzumnak ez a szándéka.

– Két gyermeked van. Mit szólnak a különleges hivatásodhoz?

– Elfogadták, mindkettő nagyon jó fej. A lányom kicsit szkeptikusabb, és persze kamaszkorában, amikor jöttek a barátai, rám szólt, hogy ne ingázzak előttük, de keleten él, ez segített elfogadni. A fiam életét pedig szó szerint ennek a módszernek köszönhetjük és ő már ebben nőtt fel. Mind a két gyermekemben ott van ez a természetes képesség, ami bennem, de egyelőre nem tudjuk, mihez kezdenek vele. Lehet, hogy mire ők odajutnak, teljesen más kihívások lesznek a világban. Meglepődöm, az emberek milyen mély tudással rendelkeznek egyébként, de mindenki tart a másiktól. Ezért szeretek kettesben, meghitt helyzetben dolgozni, akkor nincs tabutéma. Ha biztonságban érzi magát a vendégem, akkor tudunk elindulni egy úton. Több évtizedes betegségeket persze nem lehet egyik pillanatról a másikra megoldani, de két-három alkalom után érezhető, kimozdultunk-e a holtpontról.

– Milyen bajjal érkeznek leggyakrabban?

– Nagyon rossz látni, hogy egyre több a beteg gyerek. Az idősebb generáció mintha jobban lenne. Múltkor jött hozzám egy tüneményes tánctanárnő, elmúlt 70 éves. Valaki, aki jár hozzám, ajánlotta, hogy jöjjön el. Táncol, boldog és semmi baja nincs. Viszont hoznak egészen kis gyermeket is komoly panaszokkal. Nem tudom, a sok új technika, a rezgések, amik nem az embereknek valók vagy a tartósítószerek okozzák-e vagy az, hogy elszakadtunk a természettől. Étrendben, mozgásban, pihenésben megvan az az emberi élet, amit élnünk kellene.

– Honnan szereznek rólad tudomást?

– Szájhagyomány útján, nem hirdetek sehol. Többnyire olyanok keresnek fel, akik már megjártak több orvost. A férjem egy éve készített nekem egy honlapot, mert ma már van erre igény.

– Hogyan vigyázol a saját egészségedre és a családodéra?

– Jóskának nagyon sokat köszönhet a családunk és én magam, a férjem és főleg a gyerekünk. Ma már a gyógyszer mellékhatásokra is gyógyszert adnak, mi nem szedünk semmit. Gyógyteákat iszunk és igyekszünk egészségesen táplálkozni, a természetből töltekezni. Minél több idő eltelik, annál jobban csodálom Jóskát, az ő tudását. Amikor először felhívtam őt, anélkül hogy elmondtam volna a panaszom, sorolta a bajaimat. Sírtam a telefonban. Nekem Jóska nagyon hiányzik, de bízom a Jóistenben, tudom, megsegít.

– Fizikailag nincs itt a mestered, de szellemileg talán itt van.

– Igen, ez biztos. Körülbelül egy hónapja a fiammal meglátogattuk az özvegyét, Zsuzsa nénit és hazahoztam tőle egy virágot. Jóskánál mindig volt egy zöld sziget, én azelőtt soha nem csináltam ilyet és most szükségét éreztem. Valamit hazahoztunk ezzel a virággal. A fiam is azt mondta: anya, mivelünk hazajött egy kicsit Jóska bácsi.

– Magadra hogyan vigyázol? Nem könnyű energiákkal dolgozni.

– Nekem például elég sok alvás kell, hogy regenerálódjak. Nem tudok húst enni, mert megfájdul tőle a fejem. Ügyelek az étrendemre és arra, hogy eleget legyek levegőn. Meggondolom, bemegyek-e egy plázába, mert úgy érzem, elszívják az erőmet. Inkább kis boltban, piacon vásárolok. Amúgy egyszerűen élünk, örülünk a hétköznapi örömöknek, főzök a családomnak, van néhány nagyon kedves barátunk. A táplálékkiegészítők közül szedjük azt, amit éppen szükségesnek ítélünk.

– A sport mennyire maradt meg az életedben?

– Tavasztól őszig biciklizem, naponta jógázom, sétálok a szabad levegőn.

– Mennyi időt szánsz egy vendégedre?

– Első alkalommal egy-másfél órát biztosan, de később is mindig legalább egy órát. Most már elég gyakorlott vagyok, gyorsan jönnek az információk. Két vendégem között pedig szünetet tartok, kicsit feltöltődöm. Hétvégén is napi négy-öt órát tesztelek. Ha látom valamelyik családtagon, hogy valami nem stimmel, akkor tudni szeretném, mi a gond vagy barátok kérnek segítséget, jön egy ötlet, hogy valamelyik kliensemmel még mit volna érdemes megpróbálni, és azt tesztelem. Folyamatosan a határokat feszegetem.

– Nemcsak betegségekkel foglalkozol, hanem élethelyzetekkel is?

– Általában betegségekkel érkeznek, de azok mögött élethelyzetek vannak. Ha egy nőnek petefészekrákja vagy mellrákja van, akkor biztos, hogy egy elveszített gyermek van emögött, vagy a nőiséggel kapcsolatos gond. Dolgom, hogy erről beszéljünk és arról is, hogy a vendégemnek miben kell változtatnia az étrendjén, az életmódján, a gondolkodásán, mert ha az okok megmaradnak, akkor, lehet, hogy más formában, de a baj újra megjelenik.

– Említetted, hogy a saját családodnak is segítesz.

– Persze. Anyukám most jobban néz ki, mint 50 évesen, energikusabb és kevesebb gyógyszert szed. Apósom több mint 90 éves volt, amikor elment. Éveket ad ez a módszer az életünkhöz, és minőségben is nagyon sokat.

– Nálad mennyivel előre kell időpontot kérni és hogyan határozod meg a segítség árát?

– Körülbelül 3-4 hétre előre betelik a naptáram. Az árat nem én szabom meg, letesztelem, mennyit kérhetek. Én hiába akarnék emelni, ha annak nem jött el az ideje, megérkezik, mit kérhetek a segítségért.

– Mit csinálsz kikapcsolódásképpen, hol érzed magad legjobban?

– A Zemplént nagyon szeretem, Sátoraljaújhely környékét. De ha bárhol kimegyünk a hegyekbe, a zöld erdőbe, az nagyon jó. Szeretek elvonulni is, csendben eltölteni egy-egy órát. Az egyszerű örömöket szeretem: zenét hallgatni, olvasni, főzni a családnak. Nem vágyom luxusra.

– Ha az ember azzal lehet, akivel szeretik egymást és akivel jól érzi magát, az már önmagában pihenés és ahogy hallgatlak, az a benyomásom, hogy ti így vagytok a férjeddel.

– Igen, de ne hidd, hogy ez csak úgy magától jött! Mi ezen sokat dolgoztunk. Megéri küzdeni a kapcsolatért, és ez nagyon sok munka mind a két ember számára. A küzdelmek is előre visznek. De az biztos, hogy nem tudnék együtt élni olyan emberrel, aki nem fogadja el a hivatásomat. Mi éveken át jártunk párterápiára és ezt felvállaljuk. Fejlődni kell és akarni kell fejlődni, tanulni kell és akarni kell tanulni új kommunikációt, az érzelmek kifejezését. Ez munka, de az egész élet a fejlődésről szól.

– Vannak olyan esetek, amikor orvosilag igazoltan meggyógyult az, aki hozzád fordult?

– Igen, de én nem állítom, hogy gyógyítok és nem ígérek ilyet. A legfontosabb az, hogyan érzi magát a vendégem. Ha tartósan jól van, akkor nem számít, hogy gyógyíthatatlannak tartják a betegségét. El kell fogadni, ahogyan azt is, hogy én nő vagyok és más a személyiségem, mint Jóskának. A tanítványa vagyok, de ő utánozhatatlan.

– Mik a legemlékezetesebb eseteid?

– Nagyon megható volt, amikor egy kicsi lányt hoztak hozzám, aki nem tudott lábra állni és a következő konzultáción elmondták, hogy mióta nálam voltak, azóta jár. Előfordult, hogy az egyik gyereknek jót tett, hogy nálam volt, ezért elhozták a másikat is. Többen is vannak, akiknek korábban nem született gyermeke, és miután nálam jártak, megszületett a vágyott kisbaba. Előfordul az is, hogy valaki nem érzi magát jobban utána, vannak nagyobb kihívást jelentő esetek. Ezt nem tudhatom előre.

– Az emberek ma biztosat akarnak, és mindent készen.

– Igen, ez baj, mert befektetett munka nélkül nincs eredmény. Utána kell olvasni, kipróbálni dolgokat, tájékozódni. Én igénybe veszem a gyógynövények, táplálékkiegészítők segítségét és erre javaslatot is teszek. Az étrend, a jó gondolkodás szintén nagyon fontos. Néha nehéz döntéseket kell hozni, lemondani erről-arról, elengedni egy-egy dolgot, gondolatot, szándékot.

– Sokkal fiatalabbnak nézel ki, mint amennyi vagy. Ez is Jóska módszerének köszönhető?

– Köszönöm, ha így látod. Jóska módszere rendkívül gyors és hatékony, de ennek ára van. Magyarországon sok jó természetgyógyász dolgozik és vannak csodák, mint a gyógyvizeink, a kegyhelyeink, a gyógyhelyeink. Szerintem a képesség is sok emberben ott van, csak ki kell nyílni a csodákra és meg kell tanulni használni ezt a képességet. A gyerekekkel azért olyan jó dolgozni, mert ők még többet látnak-érzékelnek, mint a felnőttek. Túlságosan racionalizált világban élünk. A nagyanyám, aki csak nyolc általánost végzett, óriási őstudással rendelkezett. A magyar nők általában nagy tudásúak, de ez kevés, a tanulás és a szorgalom is fontos, amit én anyukámtól kaptam. Mindenkit arra biztatok, hogy figyeljen a belső hangjára és higgyen a csodákban. Az ember test-lélek-szellem egysége, az egységet is mindegyik figyelembevételével lehet csak helyreállítani. Tapasztalatom szerint fantasztikus eredmények születhetnek, ha megértjük a testünk üzeneteit és egyre bensőségesebb kapcsolatot ápolunk a lelkünkkel.

A mester

Válóczi József, a tavaly elhunyt hatvani gyógyító eredetileg villamosmérnök volt. 1967-ben egy üzemi baleset következtében darabos törést szenvedett a jobb lábszára, félő volt, hogy amputálni kell, ám a lába páratlan gyorsasággal meggyógyult. Gyógyító képességének felismeréséhez 1992 körül egy újabb egészségügyi probléma vezetett. Állandó nyugtalanság, feszültség lett rajta úrrá, elkezdett nyugtatókon élni. Ideggyógyásza belátta, hogy nem tud segíteni és egy galgagyörki gyógyító asszonyhoz küldte, aki megállapította: az övénél is magasabb gyógyító energiája van. Ekkor Válóczi elhatározta: ha ez megerősítést nyer, akkor természetgyógyásszá képezi magát, hátha így megszabadulhat a gyötrő feszültségtől.

Török Szilveszter professzor véleményezte József képességét és azt mondta róla: „Az első személyes találkozásunk meggyőzött istenadta tehetségéről, amely olyan erővel áradt belőle, amit több évtizednyi szakmai pályafutásom során csak ritkán érzékeltem… Külföldi útjaim során alkalmam volt megismerkedni a világ leghíresebb gyógyítóival, és ki merem jelenteni, hogy József képessége túlszárnyalja valamennyiükét.”

Válóczi József közel három évtizeden át fogadta a betegeket, akik csodálatos gyógyulásokról számoltak be, amiket leleteik is igazoltak és amik az orvosaik számára is hihetetlennek tűntek. A gyógyításhoz, mint azt elmondta, nem bioenergiát alkalmazott, hanem a kozmikus energiát közvetítette. A beteg testét 20-30 centi távolságról végigpásztázta a tenyerével, eközben energiaimpulzusokat bocsátott ki. A pontosításhoz használt természetgyógyász-ingát. Az energiakezelések során eltüntette az influenzavírust, az alattomosan megbúvó vérrögöt, gátat szabott az elszaporodott candidának, megszüntette a petefészek-gyulladást, távolból is levitte a lázat. Saját bevallása szerint a legnagyobb kihívást a rákos betegek jelentették. Egyikük, aki tüdőrákból gyógyult ki a segítségével, könyvet is írt róla, de számtalan levél és tanúságtétel bizonyítja: Válóczi József rendkívüli gyógyító volt.

Nem a megértés a fontos

„Mindnyájunkban él a hiszékeny és a tagadó. Az észszerűség segít, hogy ezek megférjenek egymással, hogy a hiszékenység és a nyitottság a saját véleménnyel egyensúlyban legyenek. Kisebb-nagyobb bioenergetikai gyógyítási »csodák« esetén végül is nem annyira fontos megérteni a működés elvét, elég megkülönböztetni a tiszta gyógyítót a sarlatántól, a bölcset a ravaszkodótól, a hasznosat az ártalmastól.”

Dr. Török Szilveszter