A vitaminok az egyensúly megőrzésének létfontosságú összetevői
Már az ókorban, 400 évvel Krisztus előtt a híres görög orvos, Hippokratész tudta, hogy az éjszakai vakságot máj fogyasztásával hatékonyan lehet kezelni. Ez volt az A-vitamin-hiány következményeinek első kezelése. A világ másik felén, az ókori Kínában egy másik betegséget, az angolkórt (D-vitamin-hiány következménye) tőkehalmájból készült olajjal gyógyították.
Mikor és mivel pótolták a hiányzó vitaminokat?
1747-ben a brit királyi tengerészet orvosa, James Lind rájött, hogy a tengerészek egyik rémét, a skorbutot (C-vitamin-hiány következménye) déligyümölcsökből (citrom, narancs stb.) facsart lével gyorsan és hatékonyan lehet gyógyítani.
1882-ben a japán haditengerészet egyik orvosa, Kenhiro Takaki ismerte fel, hogy a beri-beriben – a B1-vitamin-hiány következtében kialakuló betegségben – szenvedők meggyógyulnak, amennyiben táplálékukat tejjel és friss hússal egészítik ki. A beri-beri akkor kezdett rohamosan terjedni – elsősorban a Távol-Keleten -, amikor a rizs hántolását sikerült gépesíteni. 1901-ben Grilns holland orvos derítette ki, hogy a rizs héja tartalmazza azt az anyagot, melynek hiánya felelős a beri-beri kifejlődéséért.
1906-ban a Cambridge-i Egyetemen Sir Frederik G. Hopkins ismerte fel, hogy egyes élelmiszerek a szervezet számára nélkülözhetetlen anyagokat tartalmaznak igen kis mennyiségben. A felismerés akkor született, amikor az állatkísérletekhez használt tápok összetevőit egyre tisztább formában tudták adagolni. Ekkor derült ki, hogy például az addig ismert nélkülözhetetlen tápanyagokkal etetett állatok élete jelentősen meghosszabbítható napi egy kiskanál tej hozzáadásával.
1907-ben a norvég Holst és Frolich bizonyította be, hogy a csak gabonafélékkel etetett tengerimalacoknál az emberekben kifejlődő skorbuttal rokon betegség alakul ki.
1912-ben dr. Casimir Funk lengyel biokémikus alkotta meg a vitamin kifejezést. A szó első fele (vit) a élet számára nélkülözhetetlenségre utal, míg az amin szórész az addig ismert vitaminhiány-betegségek megszüntetésére használt táplálékok nitrogéntartalmát fejezte ki.
1913-ban fedezték fel az A-vitamint
A vitaminokat először – mielőtt kémiai szerkezetüket sikerült volna meghatározni – az ábécé nagybetűivel jelölték. Az elnevezés során vagy sorban haladtak az ábécében, vagy a vitamin tulajdonságát jelző szó kezdőbetűjét használták. Az előbbire példa az A-, B-, C-, D- és E-vitaminok, míg az utóbbira a K-vitamin, melynek neve a véralvadás (koaguláció) során jelzett szerepére utal.
A vitaminok osztályozására már több próbálkozás is történt. Legéletképesebbnek az oldékonyságuk alapján történő besorolás bizonyult. Ez a besorolás azért is praktikus, mivel a szervezetünkben zajló reakciók két, egymással nehezen keveredő – az úgynevezett zsíros, illetve a vizes – fázisban mennek végbe.
Ahhoz, hogy a vitaminok szerepüket betöltsék, a véráramból mindenképpen el kell jutniuk a megfelelő sejtekhez. Ezt a folyamatot nevezzük hasznosulásnak. A hasznosulást meghatározza a vitamin formája a táplálékban, a különböző anti- és provitaminok, a bélbaktériumok által termelt vitaminok és a különböző tápanyagokkal jelentkező kölcsönhatások.
Vitaminformák
A táplálékban található vitaminok nem mindegyike képes a bélrendszerből felszívódni. A teljesség igénye nélkül lássunk erre pár példát:
A B3-vitamin (niacin) számos cereáliában előfordul, de egy olyan fehérjéhez kötve, amely nem jut át a bélfalon. Ezért az ilyen vitaminforrások csak akkor hasznosak, ha a vitamin-fehérje kötés el tud szakadni az emésztés során. A zsíroldékony vitaminok csak megfelelő mennyiségű zsír jelenlétében képesek felszívódni.
A B12-vitamin felszívódásához egy külön molekula képződik a gyomorban, melyet a szakirodalom intrinsic faktornak nevez. Ennek hiánya esetén a B12-vitamin felszívódása gátolt. Akinél ez a faktor hiányzik, annál a B12-vitamin-hiány súlyos következményeit csak úgy lehet megszüntetni, ha a vitamint injekció formájában, közvetlenül a véráramba juttatják.
Antivitaminok
Az élelmiszerek számos olyan anyagot is tartalmaznak, melyek kémiailag hasonlóak a vitaminokhoz, könnyen a helyükre lépnek, ugyanakkor nem képesek a megfelelő vitaminszerepet betölteni. Az ilyen anyagok nagymértékben gátolhatják az elégséges vitaminbevitel biztosítását.
Provitaminok
Olyan nem vitamin jellegű anyagok, melyekből a szervezetben vitamin képződik. Pár példa:
A béta-karotin a szervezetben könynyen A-vitaminná alakul. A megfelelő béta-karotin-bevitellel jól biztosítható az A-vitamin-szint, mivel a karotin-vitamin átalakulás szigorúan szabályozott folyamat. Csak annyi béta-karotin alakul át A-vitaminná, amennyire a szervezetnek szüksége van. Ezáltal a túladagolás és az ezzel járó mérgezés kizárt. A 7-dehidrokoleszterolból napfény hatásra alakul ki a bőrben a D-vitamin. A növényekből eredő ergoszterolból szintén napfény hatására D-vitamin képződik.
Vitaminszintézis a bélcsatornában
A bélcsatornában megtelepedett baktériumok több vitamint, így a B12-, illetve a K-vitamint képesek előállítani. A termelt mennyiség az esetek többségében nem elegendő, de jelentős mértékben járul hozzá a megfelelő vitaminszint megőrzéséhez.
Kölcsönhatások
Számos vitamin szükséges mennyiségét komoly mértékben befolyásolja a különböző tápanyagok jelenléte. A szénhidrátban gazdag táplálék fogyasztása nagyobb mennyiségű B1-vitamin (tiamin) bevitelét igényli. Ugyanez a helyzet nagyobb mennyiségű alkohol fogyasztása esetén.
Telítetlen zsírsavakban gazdag táplálék fogyasztása nagyobb mennyiségű E-vitamin bevitelét teszi szükségessé. A kölcsönhatások miatt nem elegendő a tápanyagok pontos vitamin-összetételét ismerni. A lehetséges kölcsönhatások figyelembevétele legalább annyira fontos.
Fotó: Adobe Stock
