Irány a természet! – A túrázás hatása az egészségünkre

Lépésről lépésre érezhető, ahogy a hétköznapok feszültsége oldódik, elszakadunk a gondoktól, és megérkezünk a jelenbe, az „itt és mostba”. Mélyen belélegzünk, és nézzük a bennünket körülvevő természetet, a fák zöldjét, a rétek színeit, érezzük a növények illatát, a bőrünket simogató napfényt. A túra lehet könnyű, ha sík a terep, de az edzettebbek választhatnak emelkedőket, hegyvidéki túrázást is – ki-ki erőnlétének megfelelően.

Túra közben miért ne tanulhatnánk valami újat? Legyen szó geológiáról, botanikáról vagy kultúrtörténetről, a túrázással bármelyik könnyen összekapcsolható. Különösen inspiráló hatású a folyók mentén túrázni, legyen szó városról, vagy településektől távol, a szabad természetben. A víz állandóan jelen lévő, monoton hangja megnyugtatja, lecsillapítja a lelket és a szellemet.

Túrázáshoz nem kell újabbnál újabb útvonalat választanunk, többször bejárhatjuk ugyanazt a környéket. Évszaktól és időjárástól függően a természet a színek és formák valóságos kaleidoszkópját tárja elénk, mindig felfedezhetünk valami újat. Egyszer a korán nyíló galagonya, máskor az aranyló repceföld, a búzatábla, megint máskor az erdő káprázatos őszi színkavalkádja. Télen pedig a különféle fák levelüktől megfosztott koronáinak változatos formáira csodálkozhatunk rá. És az illatok! A frissen nyírt rét illata egyenesen megbabonázza az embert, nem is beszélve az erdő illatáról. Ez mind-mind csupa olyan pozitív inger és hatás, amelyek miatt a túrázás talán minden más mozgásformától különbözik.

Egész testünk profitál belőle

Míg a tűlevelű erdőkben gyalogolva a fenyőfélék illóolajai gyógyítják légutainkat, a hegyvidéki kirándulások főként tüdőkapacitásunkat javítják. Ráadásul a magaslati levegő – tengerszint feletti magasságtól függően – kevesebb allergént tartalmaz, ami főként a szénanáthában szenvedőknek jelent felüdülést. A fenti szempontok jól mutatják, hogy a túrázás egyes hatásai azonnal, míg mások csak késleltetve jelentkeznek.

A legpozitívabb hatásokat főként azok tapasztalhatják, akik rendszeresen járnak túrázni. Túrázás hatására viszonylag gyorsan csökken a magas vérnyomás és a stressz-szint. Már egyetlen túra hatására felpezsdül vérkeringésünk, amitől immunrendszerünk is hatékonyabban működik, és ugyanakkor éberebbnek, elevenebbnek érezzük magunkat. A hegyes-völgyes terepen nagyon hasznos segítség lehet a bot, illetve az ízületek fáslizása, ill. rugalmas ízületi pólyák használata, melyek segítségével elkerülhető a térd és a boka túlterhelése, sérülése. Más, állóképességet fejlesztő sportokhoz hasonlóan a magaslati levegőn végzett túrázás nem csak a tüdőt edzi. A klimatikus ingerekkel kombinálva a mozgás serkenti immunrendszerünk működését és az anyagcserét. Mivel utóbbinak része a vércukorszint szabályzása is, a túrázást különösen a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek ajánljuk figyelmébe.

Utóbbinak a hétköznapokban is hasznát vesszük, hiszen az életben számos olyan helyzet adódik, amikor sok múlik rajta, hogy gyorsan tudjunk reagálni. A szemnek is jót tesz az állandó váltás a távolba és közelre nézés között, miközben felváltva figyeljük az utat a lábunk előtt és a tájat. A túrázás nem utolsósorban alvásunk minőségét is javítja. Aki hosszan, esetleg egész nap a szabad levegőn gyalogolt, azt este garantáltan nem kell ringatni, hogy el tudjon aludni.

Aki valamilyen komolyabb krónikus betegségben szenved, előtte beszélje meg a dolgot kezelőorvosával.

Akár egyedül, akár társaságban – közben a lélek is gyógyul

A túrázás nemcsak testünknek, hanem lelkünknek is gyógyír. Lelkünk még akkor is felüdül, ha az idő nem kifejezetten jó, a lényeg, hogy kint legyünk a szabad levegőn. Legjobb, ha van útitársunk, akivel közben beszélgethetünk. Kifejezetten jótékony hatású, ha barátok társaságában lehetünk, és eszmét cserélhetünk. Sokan a korlátozások és karantén időszakában felfedezték a családi túrázás örömeit és szépségeit. A szervezett, nyilvános túrák pedig kiváló alkalmat jelenthetnek új ismeretségek, barátságok kötéséhez. A közös túra egyik legfontosabb eleme, hogy megtanulunk egymásra figyelni, pl. abban, hogy a haladás tempóját másokhoz igazítjuk.

Néha persze egyedül is jólesik a túrázás. A gyaloglás magányában lépésről lépésre közelebb kerülünk önmagunkhoz, és szellemileg feltankolhatunk. Elengedhetjük az otthon komolynak tűnő feszültségeket, konfliktusokat, amelyek a természetben elolvadnak, mint jég a napon. Egy manapság divatos szóval élve a túrázás erősíti a rezilienciát.

A túrához nem kell sok minden, legfeljebb csak egy kis tervezés

A felszerelés és öltözék mindig a választott útvonaltól, az út nehézségi fokától, az időjárástól stb. függ, létezik néhány alapszabály.

Ami a ruházatot illeti: Aki csak kóstolgatja a túrázást, hogy ez-e a neki legmegfelelőbb mozgásforma, annak nem szükséges speciális ruházatot beszerezni. A legfontosabb, hogy jól bejáratott cipőnk legyen (az emelkedőkön előnyösebbek a bokamagasságú lábbelik), fontos továbbá a jó zokni és a széltől védő dzseki, lehetőleg kapucnival. Annak érdekében, hogy a rovarok ellen (méhek, darazsak, kullancsok stb.) hatékonyabban védekezhessünk, viseljünk hosszú nadrágot. Egyébiránt pedig ajánlott a réteges öltözködés elvét betartani, fontos lehet a napszemüveg, a kalap, télen sál, kesztyű, és lényegében télen-nyáron a jó esődzseki vagy az esernyő.

Aki egész napos vagy többnapos túrára vállalkozik, annak érdemes kis készenléti gyógyszer- és kötszerkészletet magával vinni (vízhólyag elleni tapasz, sebtapasz, fájdalomcsillapító (árnika)kenőcs, fájdalomcsillapító gyógyszer és kézfertőtlenítő, valamint napvédőkrém). Fontos, hogy szervezetünk folyadékraktárait mindig tartsuk feltöltve, tehát igyunk sok folyadékot – lehetőleg vizet vagy teát. Ami az evést illeti, legjobbak az otthon előre elkészített szendvicsek, emellett elkelhet egy-két müzliszelet, diákcsemege vagy gyümölcs arra az esetre, ha hirtelen megéheznénk.

A teljes felszerelés hordozásához legmegfelelőbb a hátizsák, amely szintén az alapfelszerelés része. Abba egyébként belefér egy szemeteszsák is, esetleg nem csak saját szemetünk számára… Sajnos sokan úgy kirándulnak, úgy „szeretik a természetet”, hogy közben, amerre járnak, eldobálják a szemetet.

Fotó: Adobe Stock