Hogyan őrizzük meg a belső egyensúlyunkat válság idején?

Az amerikai pszichológus, Walter Cannon 1915-ben írta le az „üss vagy fuss” kifejezéssel azt az evolúciós viselkedést, amelyet az ember vészhelyzetekben mutat. Ez a reakció alapvetően hasznos, hiszen az agyban szóló vészjelzés hatására a mellékvesekéreg nagyobb mennyiségű adrenalint választ ki, ami képessé teszi a testünket arra, hogy a veszélyre megfelelően és nagyon gyorsan reagáljunk. Ha azonban átgondoljuk, milyen testi változásokkal jár ez a reakció, akkor azt is tudjuk, milyen káros következményekkel járhat az egészségünkre nézve, ha ez az állapot a vészhelyzet elmúltával is fennmarad. A kiválasztott hormonkoktél, a kortizol és az adrenalin hatására a légzés és a szívverés szaporábbá válik, a vérnyomás és a vércukorszint megnő, az izmok megfeszülnek, több tejsav termelődik, az immunrendszer ereje csökken.

Természetesen azokat az embereket súlyosabban érinti mindez, akik a saját bőrükön élik át a háborút, mint mi, akik mindezt csak a tévé képernyőjén látjuk. A folyamatosan ránk zuhogó rossz hírek azonban nálunk is olyan negatív érzéseket váltanak ki, mint a levertség, fájdalom, szorongás, tehetetlenség és harag. Főleg akkor, ha kétévnyi Covid-járvány után a többségünk a szokottnál kevesebb lelki tartalékkal rendelkezik. Ugyanakkor annak nincsen sok értelme, hogy a saját negatív érzéseinket azáltal is fokozzuk, hogy megosztjuk őket másokkal.

Az érzésektől mozduljunk el a tettek felé

De vajon mit tehetünk, ha olyan krízisek vesznek körül bennünket, amelyeknek a legyőzéséért mi magunk alig tehetünk valamit? Először is tudatosítanunk kell magunkban, hogy az érzéseink – félelem, tehetetlenség, reménytelenség, düh – érvényesek és jogosak, hiszen nagyon fontos feladatot töltenek be. Az érzés mindig jelzés, egyfajta szükséglet jele, és ezzel egyidejűleg felhívás cselekvésre is, mondják a pszichológusok.

Főként manapság fontos helyesen kezelni a kellemetlen érzéseinket. Ez véd minket a túlzásba vitt szorongástól és tehetetlenségérzéstől. Hogy a krízis ne folytatódjon határtalanul, először is fontos tudomásul venni az érzéseinket és azok jelentését, majd elmozdulni a második lépés felé, és cselekvésre ösztökélni saját magunkat.

Cselekedni, segíteni, aktívnak lenni: ez fix pont válsághelyzetben

Főleg olyan időszakokban, amikor úgy érezzük, semmiféle befolyással nem bírunk a körülöttünk lejátszódó eseményekre, jelent rendkívüli segítséget, ha útjára indítunk olyan dolgokat, amelyekre hatással lehetünk. Ha másokon segítünk, az minket is egészségesen tart lelkileg és szellemileg. Ugyanakkor az is fontos, hogy önmagunkról gondoskodjunk, például azzal, hogy a természetben időzünk. Ha az erdőben sétálunk, a zöld levelek látványa kikapcsolja a fejünkben köröző gondolatokat. Belső nyugalmat találunk, és visszaérünk saját magunkhoz. De kikapcsolódhatunk a kertünkben is, járhatunk táncolni, vagy találkozhatunk a barátnőinkkel.

Ilyenkor persze nem mindegy, miről beszélgetünk. Főleg ha megterhelő időket élünk, fontos nagyokat nevetni együtt, és közösen átélni az öröm pillanatait. Ilyenkor érdemes tudatosan kikapcsolni a külvilágot. A saját életünk ugyanis nem lesz kevésbé értékes attól, hogy körülöttünk a világ éppen a feje tetejére áll, és sok ember kénytelen fájdalmas tapasztalatokat átélni.

Ez már csak azért is fontos, mert sok ember – főként a nők, és főleg az idősebb nők – nem tanulta meg, hogyan törődhet tudatosan önmagával. Olyan kérdéseket kell ilyenkor feltennünk, hogy mire van szükségem? Mi tesz nekem jót – főleg most? Hiszen aki nem tud jól gondoskodni magáról, az másokról sem fog tudni. Ha nem vesszük komolyan saját magunkat és a szükségleteinket, akkor elfogy az erőnk, és akkor végképp senkinek nem tudunk segíteni.

Digitális detox – fontosabb, mint valaha

A pszichológusok szerint minél borzalmasabb történeteket hallunk nap mint nap, annál fontosabb pozitív történetekkel körülvenni magunkat. A pozitív monológokkal ellensúlyt képezhetünk a média híreivel szemben. Ez utóbbiakat amúgy is tanácsos minél kisebb adagokban fogyasztani, a híroldalakat pedig végképp igyekezzünk elkerülni. Ez már csak azért is fontos, mert az agyunk nem tudja felfogni, hogy a képernyőn futó rémes jelenetek nem velünk történnek meg, ezért nincs szükség vészreakciókra, hanem azt fogja hinni, hogy mi magunk vagyunk veszélyben.

Ha az összes hírt megnéznénk és elolvasnánk, akkor is tudomásul kellene vennünk, hogy a világban tomboló katasztrófák sokkal összetettebbek annál, mint hogy az egyén átlássa őket, és hogy a megoldásukra nincsen gyors és egyszerű válasz. A feszültséget azzal tudjuk a legjobban oldani, ha rendszeresen saját magunkra figyelünk, az érzéseinket segítő tettekké változtatjuk, és mindig jól gondoskodunk saját magunkról.

Fotó: Adobe Stock