Traumafeldolgozás a színek segítségével
A földrengés vagy a tűzvész önmagában véve csak esemény. Az esemény által érintett ember számára azonban lehet traumatikus élmény. Az, hogy valaki utólag milyen érzelmekkel viszonyul az élményhez, az hatással lesz karakterére, további sorsára és egészségi állapotára is. Montaigne (1533‒1592) találóan jegyezte meg: „Az ember nem a vele megtörtént eseményektől szenved, hanem attól, ahogy az eseményeket fogadja.”
Mikor lesz egy eseményből traumatikus élmény?
Ha egy esemény kétségbeesést okoz, akkor felfoghatatlannak tűnik. Az adott történést nem tudjuk a szokványos, hétköznapi realitásba besorolni. Ha valamilyen heves történésről van szó, aminek hatása alól nem tudunk szabadulni, azt traumának nevezzük. Akárhányszor felidézzük a traumatikus élményt, újra és újra átéljük azt, méghozzá teljes intenzitással, az lelkünkben ismét lezajlik, és ugyanolyan felkavaró hatással van ránk. Ráadásul képtelenek vagyunk szabadulni tőle, mert rendszeresen felidéződik. A heves események természetesen megráznak minket, de idővel csillapul a bánat, a gyász, a bosszúság, a csalódás. A traumatikus élmény azonban évek, évtizedek múltán is ugyanolyan heves lelki szenvedést okoz, mint amikor megtörtént.
A gyerekek és a gyermeteg lelkivilágú felnőttek képtelenek megkülönböztetni egymástól az eseményt, és élményt, vagyis az esemény megélését.
Nem tanulják meg, hogyan kell egy helyzetet tárgyilagosan, objektíven megítélni. Úgy vélik, hogy a realitás az, amit a lelkük mélyén átélnek. Bosszantja őket az asztalsarok, amibe beütik magukat. Bosszankodnak az emberek és dolgok miatt, akik másmilyenek, mint amilyennek ő szeretné, hogy lennének. A felnőtt személyiség megtanulja megkülönböztetni a külső eseményt az esemény megélésétől. Nem menekül ilyen, és hasonló kifogásokba: „Azért lettem ilyen, mert az édesanyám, az édesapám, vagy a tanárom ilyen, meg olyan volt, így és úgy bánt velem.”
A „belső” és a „külső” esemény közötti különbség
| Subjektív értékelés: „belső” élmény | Objektív értékelés: „külső” esemény |
| Például: „Ezt soha nem tudom megbocsátani, mert megsértettek a büszkeségemet.” | Például: „Ez és ez, így és így történt, és ez, vagy az volt az oka.” |
| Káros önértékelés mindig valamilyen reflexióval, valamilyen énközpontú kijelentéssel kezdődik (valamilyen vagyok): Bosszankodom, csalódott vagyok, sértett vagyok, elégedetlen vagyok. | Az esemény objektív értékelése: Az eseményt megfelelően be tudom sorolni a realitás világába. |
„Ez és ez történt ekkor és ekkor, és ennek a következő okai voltak.” Aki így képes gondolkodni, képes helyesen megítélni és megfelelő módon kezelni az eseményt. „Ezt soha nem tudom megbocsájtani, mert megaláztak, megsértették a büszkeségemet.” Ha viszont valaki így gondolkodik, az eseményt minden egyes alkalommal felfrissíti, minden alkalommal megújítja. Traumát teremt magának, és ezzel testileg és lelkileg egyaránt árt önmagának.
A múlt és a jövő kivétel nélkül csak képzelgés, csak a fejünkben létezik. Közben érzelmeinket rávetítjük emlékeinkre (pl. egy gyermekkori élményre), vagy az elképzelt jövőre (pl. halálfélelem). Eközben ugyanolyan kellemetlen érzéseket keltünk magunkban, mintha reálisan átélnénk a fejünkben zajló „mozit”. Ha meg akarunk szabadulni a képzelt gondoktól, félelmektől, vélt bűntudattól, gyakorolnunk kell, hogy mindig csak a jelent, az éppen aktuális realitást éljük át.
Francine Shapiro, kaliforniai pszichológusnő fejlesztette ki az EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing) elnevezésű terápiás módszert, amelyet világszerte alkalmaznak a klinikai pszichológiában a rögzült traumatikus konfliktusok feloldásában. A terápia során a páciensnek fel kell idéznie a traumatikus élethelyzetet, majd szemeivel, de csak a szemekkel, követnie kell a terapeuta ritmikus kézmozdulatait, jobbra-balra.
Ezt a nem célzott terápiás módszert sokkal hatékonyabbá tette bizonyos színek alkalmazása.
Minden szín meghatározott érzelmeket kelt az emberben. A színek választása pedig egyértelművé, azonosíthatóvá teszi az egyén lelki, érzelmi állapotát. Ezzel szemben a szavak, amelyek ráadásul minden nyelvben másképp hangzanak, csak szavak, hang formájú címkék, amelyek csak jelzik, „címkézik” az adott érzelmet, de nem képesek azt belülről, lényegileg megragadni. Az úgynevezett konfliktus-színek alkalmazásával tehát jelentősen hatékonyabbá lehetett tenni az EMDR traumaterápiát. A traumatikus érzelem spontán módon reagál a Lüscher-féle konfliktus-szín által kiváltott érzelemre.
A konfliktusszínek alkalmazása a traumatikus élmény feloldásában
- A páciens a színkészletből választ egy konfliktusszínt (www.luscher-color.com), konkrétan azt a színt, amelyik a legjobban tetszik neki.
- Azután felidézi a traumatikus helyzetet, majd egymásután megmutatják neki az összes konfliktusszínt, mindegyiket legalább öt másodpercig kell néznie.
- Ezt követően a terapeuta megkérdezi tőle: „Ha felidézi a legrosszabb helyzetet, melyik szín látványára éli meg az adott szituációt a legintenzívebben?”
- A terapeuta ezt a színt a páciens bal oldala felől tartja (a bal oldal az érzelmek oldala). A páciens egyenesen előrenéz, és csak a szemeit mozgatja, hogy nézni tudja az adott színt. Közben aaaaahhh hangot hallatva, mélyen kilélegzik. Miközben ismét belélegzik, csak a szemeit mozgatva jobb irányba tekintve az első lépésben választott színkártyára tekint.
- A szemeknek ez a ritmikus ide-oda mozgatása, a bal oldalon lévő, konfliktust képviselő szín és a jobb oldalon lévő, preferált szín között addig folytatódik, míg a páciens érezhetően megkönnyebbül, felszabadul a traumatikus emlékek hatása alól.
Az alábbiakban megemlítünk néhány konfliktust, amelyek a Lüscher-féle teszt színeihez kapcsolhatók
1 Lüscher-kék
Konfliktust okozó tényezők: Ez az ember nem tud ellazulni, hiányzik a nyugodt, megbízható összetartozás érzése. Nem képes senkiben megbízni. A másik ember viselkedését zavarónak vagy sértőnek érzik.
A kívülálló zavarónak, esetleg bántónak érzi a viselkedését. Mivel bosszantja a kívülállót, visszahúzódik, eltávolodik tőle.
2 Lüscher-zöld
Konfliktust okozó tényezők: Sértő, bántó módon igyekszik a magasabb rendűt eljátszani, érvényesülni akarása nem ismer határt. Fontoskodik, önfejű, kíméletlen. Dominálni akar, és mindig saját igazát akarja másokra ráerőltetni. Mindig elismerésre, igazolásra vágyik.
Őrizze meg önállóságát vele szemben! Csalódni fog, ha tiszteletet, őszinte elismerést vagy tapintatot vár tőle.
3 Lüscher-narancssárga
Konfliktust okozó tényezők: Nyugtalanító vagy bosszantó, hogy a szándék és az arra fordított energia nem hozza meg a remélt eredményt, nincs sikerélmény.
4 Lüscher-sárga
Konfliktust okozó tényezők: A fennálló problémák miatt kétséges, hogy van remény a javulásra. Az illető csalódott, nem reméli a helyzet javulását.
Lüscher az 1947-ben megtartott pszichológiai világkongresszuson, pszichológia hallgatóként mutatta be az általa kifejlesztett, színekkel dolgozó diagnosztikai módszert. Azonnal felkarolták, és híres lett, a „La Diagnostic du Charactére” kötetében is publikálták.
1984-ben a Lüscher-tesztről tartott olaszországi nemzetközi találkozó alkalmával bemutatták, hogy a skizofrén betegek pontosan ellentétes színeket választanak, mint a kényszeres kórképekben szenvedők. Ez nem csak a teszt érvényességét bizonyította, hanem azt is, hogy a színek nyelvén könnyebb megérteni a betegség lényegét. Az emóciók és motivációk ugyanolyan rendszerbe foglalhatók, mint az elemek a periódusos rendszere. A Lüscher-féle színdiagnosztika nyitotta meg az utat, amely a megfelelő diagnózistól a legcélravezetőbb terápiához vezet. Az elmúlt hatvan évben a teszt segítségével nem csak az érzelmek és motivációk törvényszerű összefüggéseit, de a háttérben rejlő kiváltó okokat és azok pszichoszomatikus hatásait is sikerült feltárni.
Forrás: Raum und Zeit
Fotó: Adobe Stock
