Hisztérikus férfi? Több van belőlük, mint gondolnánk!
A hisztérikus típus az antik szangvinikus típusnak felel meg, alapvetően jin, vagyis női karaktertulajdonságokkal rendelkezik. Az ő személyiségstruktúrája a szabadságra, a szórakozásra, a „bor-dal-szerelem” hármasára alapozódik. Éppen ezért alapvető félelme mindig a valamihez való végleges kötődés, a bezártság. A nagy lelki büntetés számára a várakozás valamire, a kötelező, határidős kötelességek teljesítése, az élet lekötöttséggel járó szükségszerűségei. A viszolygás mindennemű kötöttségtől nála túlméretezett szabadság utáni vágyat eredményez. Ez ráadásul arra is ingerli, hogy sok mindent leértékeljen és „egydimenzionális” módon lásson, éljen meg. Ez a szemléletmód nagy játékteret varázsol a világból, egyfajta Disneylandet, amelyben az ember mindenfajta bohóságot gyermek módjára megélhet. Ahol sorjában és gyorsan különféle kívánságai beteljesülhetnek.
Ödipuszi rivalizáló problémakör
A hisztérikus számára az életút minden kis kanyarja új és új élményeket kínál, ahol számtalanszor lehet akár nulláról is elindulni. Önmaga számára ilyenkor az engedékeny bírót alakítja, amely rövid úton felmenti őt minden kisebb-nagyobb bűn alól. Minden negatív élményt és az őt a szabad mozgásban, gondolkodásban korlátozó eseményt siet elhárítani vagy elnyomni. Ez szélsőséges esetben önmagával szembeni hazugságokban vagy minden rossznak a külvilágra hárításában nyilvánulhat meg. Sokszor olyan bűvészre emlékeztet ez a típus, aki magával ragadó természetével és trükkjeivel embertársait ráveszi arra, hogy neki több szabadságot biztosítsanak, és vágyainak nagyobb kiteljesedését tegyék lehetővé.
A gyermekek általában egy bizonyos korban mutatnak hasonló hisztérikus jellemvonásokat, amikor például a születésnapjuk ünneplése, a játékok soha nem akarnak befejeződni, a nevetés, a bohóckodás „végkimerülésig” kell, hogy tartson.
Ez a dionüszoszi, élvezeteket habzsolni kívánó életvitel odáig viheti a hisztérikust, hogy zsírpárnái az átlagosnál lényegesen terebélyesebbek lesznek, a kulináris örömök végtelen sora hoz csak számára némi elégedettséget. A kívánságkígyó egyik fejének levágása után azonban sokszor három másik nő. Ennek tipikus példája volt Elvis Presley utolsó éveiben.
Fejlődéstörténetileg a hisztérikus lélekszerkezet mögött ödipuszi rivalizáló problémakör rejlik. A hisztérikus gyermekek számára az apa gyakran elérhetetlen példakép, vagy – ami sokkal gyakoribb – az apa számukra olyasvalaki, aki őt túl szigorú keretek között kívánja tartani. Sok esetben pedig az apa hisztérikus szemszögből egy felfuvalkodott, kevésre tartott személy.
Extrém esetek
A probléma leginkább a hisztérikus rivalizáló, alkalmanként fegyelmezetlen és provokáló természetében van. Ezek a tulajdonságok a zsarnoki hajlamú apa számára bosszantó ingerfigurává változtatják a hisztérikus karakterű gyermeket.
Ez az érzelmi környezet, a vágyott élmények kiélésének megtagadása esetleg szadista impulzusokat is gerjeszthet, ami ösztöntettekben nyilvánulhat meg.
Ezek természetesen extrém esetek, amelyeknek nincs általános érvényük, hiszen kóros variánsok minden típusnál előfordulnak.
A tipikus hisztérikus normális, szeretetre méltó vonásokkal bír, azonban bizonyos nagyon jellemző, magukban mindig ellentmondásokat hordozó tulajdonságokkal a teljesen normális hisztérikusok is rendelkeznek. Ilyen például az a hajlamuk, hogy másokat feldühítsenek és ezáltal magukat igen kevéssé kedveltté tegyék társaságban. Ezután gyorsan kibékülnek, és alig maradnak haragtartók. A hisztérikus empátiás képessége, nőies melegsége, kokettáló tetszeni akarása gondoskodik arról, hogy az általa megbántott sem igazán tud rá haragudni.
A hisztérikusok mintegy fele hím nemű
Mindenesetre ennek a lelki alkatnak a társasága felkészülhet arra, hogy finoman szólva is „kontrasztélményekben” lesz része.
Ennek megfelelően egyszer mennybemenesztően ünneplik, másszor a pokolba kívánják. Ezek az ellentétes érzelmek, amelyeket a hisztérikus környezetéből kivált, az ő váltakozó kedélyéből adódnak, amelyek legmélyén a lekötöttségtől való félelem rejtőzik. Az állhatatlan, ellentmondásos, nehezen összeegyeztethető jellemvonásokat a patriarchális társadalomban egyértelműen a női nemhez igyekeznek kötni, elfelejtve azt, hogy a hisztérikusok mintegy fele hím nemű ember.
Csak hát a férfiak uralta társadalmakban a hisztérikus férfi nőies tulajdonságait igyekszik álarc mögé bujtatni. A „valós karakter” elrejtésére színészi képességei meglehetősen alkalmasak is. Játszhatnak megközelíthetetlen, parancsuralmi főnököt – ami a skizoidokra jellemző -, derék, szolgálatkész vezetőt – mint a depresszívek -, vagy fegyelmezett, rendszerető beosztottat – mint a kényszeres típus képviselői -, de azután hazatérve ismét saját magukat adják, sokszor házi egyeduralkodó formájában. Tudomásul kell venni, hogy a színjátszó karakter állandó frusztráció nyomása alatt van, ezért a hirtelen dühkitörések, robbanások nagy port kavarhatnak a családban.
Mélységes szakadékok
Mindennek kompenzálásaképpen – a szintén nőies depresszív típushoz hasonlóan – lelkesen apai, nyájas, naivan mindent elhívő idealista oldalát is megmutatja. A hisztérikusok ezért nagy idealisták, gyermeki rajongással, érzelmi fellángolásokkal, sokkal kevésbé józan mérlegeléssel vagy elvont meggondolásokkal. Amennyiben a lelkesen támogatott ideáljait a környezete kétségbe vonja, akkor azokat körömszakadtáig képes védeni.
A hisztérikus felszínes vidámsága, bohósága mögött azonban mélységes szakadékokat is fel lehet fedezni. Ez elsősorban a mélyen ülő félelem a lekötöttségtől, a mozgás szabadságának a hiányától. Egyetlen más karakter sincs annyira a félelemnek kitéve, mint a hisztérikus. Természetesen nagy hiba lenne, ha minden félelmi állapot mögött hisztérikus alkatot feltételeznénk, jóllehet a félelmek minden karakternél a legmélyebben ható érzelmek, csak más és más háttérrel.
Irodalmi példák
Az irodalomban az egyik legjellemzőbb hisztérikus alkat Don Juan/Don Giovanni, aki elbűvölő modorával, extrovertált viselkedési módjával a hölgyek és a társaság kedvelt figurája, mindig az előtérben áll, s az életet a maga teljességében képes élvezni. Általában igaznak mondható, hogy ha valaki a társaság igazi szórakoztató központja, aki mindig szeret az érdeklődés középpontjában lenni, aki a hangulatról gondoskodik, az hisztérikus alkat. Még a félénknek, kissé visszahúzódónak látszó hisztérikusok is – akiknél ezek a külsőségek nem nyilvánvalóak – komoly érzelmi-érzéki megérzőképességről, nagyfokú lelkesedni tudásról ismerhetők fel. Ráadásul lelkesedésük iránya is bakugrásokkal szökellhet egyik témáról a másikra, ami általában jellemző a szangvinikus típusra.
A hisztérikus igyekszik úgy elrendezni napjait, hogy azok nagyszerű, pezsgő ünnepek legyenek.
Vezérlő elvei leginkább a következők: „Az élet nagy szórakozás. A játékosság a legfontosabb az életben.” „Alapvetően én vagyok magamhoz a legközelebb.” „Minden új nap új kezdet, új kalandok.”
Amikor ez a karakter visszapillant múltbéli napjaira, akkor azt megdicsőült álomként fogja megélni. Éppen ennek következtében a kor előrehaladta számára szinte rémálommá válik. A tudat és a test mozgásszabadságának megőrzése érdekében nagy súlyt fektet egészségének megőrzésére, vagy ellenkezőleg, az alkoholfogyasztás és a kulináris élveztek túlzott igénybevétele folytán lappangó, tudatalatti öngyilkosság felé viszi a karakter viselőjét. Az ógörög filozófus, Epikurosz szerint „nem az ifjút kell dicsérni, hanem az aggot, aki helyesen élt”. Ez a mondás biztosan nem egy hisztérikustól származik, mivel nála az „itt és most” áll az előtérben, az időnek nincs nagy fontossága, hacsak az nem a jelen idő.
Alig van olyan hisztérikus alkatú ember, akinél ne lenne domináló lélektéma a döntési nehézség. Ez abból a belső nyomásból ered, hogy egy-egy szituációból mindig a lehető legtöbbet hozza ki, és közben a maga számára nagy mozgásteret, szabad határozati lehetőséget biztosítson. A legborzalmasabb büntetések közé számít nála a bizonytalan eseményekre való várakozás, az eseményeknek, dolgoknak sokáig egy helyhez vagy határidőhöz való kötődése.
A sérülékeny csakrák
A hisztérikus alkatú ember leginkább sérülékeny csakrái az alhasi 2. és a homloktáji 6. csakra. Az alhasi energiaközpont a bélrendszer és a vesék, valamint a stressz-szervnek számító mellékvesék és szimpatikus idegrendszer működésével kapcsolatos. A 6. csakra vegetatív agyi központok és a hormonrendszert irányító agyalapi mirigy, valamint a hipotalamusz működésével, az intuitív tevékenységgel és sok intellektuális funkcióval kapcsolatos.
A képzőművészetben a hisztérikus alkat egyik legtipikusabb ábrázolása Gustave Doré francia festő „A kokott” című festménye, amelyen ragyogóan kivehető a csábító-játékos alapkarakter, a tetszeni akarás, az érzéki örömök jelképeként az ékszerek, az elegáns ruhaköltemény. Az élvezeti örömöket az erotikus pillantás és a vörösbor jelenítik meg.
Érdemes ismét utalnunk arra, hogy egyes országok népességének meghatározó része is valamely alkathoz köthető. A jellegzetesen hisztérikus beállítottságú országok például a legtöbb mediterrán ország, valamint az Antillák szigetvilágának országai (Kuba, Jamaica, Puerto Rico stb.).
A hisztérikus viselkedésének nagyon jellemző példáját hozta sok évvel ezelőtt a sajtó.
A mexikói parlament elnöke kissé elkésett a parlament üléséről. Felment a pódiumra és bocsánatot kért mindenkitől, „de megérthetik, milyen nagyon nehéz egy gyönyörű asszony mellől kikelni az ágyból!” – szabadkozott.
Jellegzetességek
Összefoglalva a hisztérikus alaptípus jellegzetességeit, a következőket mondhatjuk.
Kínai polaritása: jin.
Antik típusnak megfelelően szangvinikus.
Tényleges lelki tulajdonsága: introvertált.
Jung szerinti kompenzáló polaritása („Úgy tesz, mintha…”) extrovertált.
Riemann szerinti alapfélelme: félelem a véglegességtől, a kikerülhetetlentől, a határidőktől.
Az alapfélelem és a hozzá illő kompenzáció: a leragadástól, rögzítettségtől való félelem („ha megkötnek valamiben, akkor elveszek”), túlméretezett szabadság- és függetlenségigény.
Elsődleges pszichológiai-finomenergetikai hangsúlya: túlértékelt érzelmi terület.
Pozitív viselkedésformái: sziporkázó, spontán, elragadó, sármos, élénk, jókedvű, élvezetbarát, „carpe diem”, az „itt és most megkapni” a lényeg.
Karakterének árnyoldalai (lehetnek): rajong az állandó változásokért, ugrásszerűen változtathatja lelkesedése tárgyát. „Minden jó levesben kanál” akar lenni, minden jóból a maximumot szeretné kihozni. Túlságos vágy az elismerésre, a dicséretekre, imponálni akarás, sztárallűrök. Hajlamos ígéreteit nem elég komolyan venni, az elkövetett vétkeket könnyen megbocsátja magának. Önközpontú, rivalizáló hajlamú, harcos típus, hangsúlyozottan ösztönös, álmodozó, fanatikus. Szabadságvágya végtelen.
Klasszikus prototípusa: Don Juan.
Hozzáillő foglakozás: színész, ügynök, szellemi szabadfoglalkozású.
A négy fő emberi karakter ismertetése után következő cikkünkben együttélésük, megértésük lehetőségeiről, a köztük felmerülő konfliktusokról, vagyis az egyéni és társadalmi egészség alapköveiről lesz szó.
Fotó: Adobe Stock
