Hisztéria

A hisz­té­ria az or­vo­si fo­gal­mak kö­zül át­ke­rült a köz­nyelv­be. Ré­gi, in­kább ta­lán ré­gies szak­ki­fe­je­zés, a 20. szá­zad kö­ze­pé­ig sze­re­pelt egyes be­te­gek jel­lem­zé­se­ként.

Az el­múlt év­ti­ze­dek­ben sze­mé­lyek meg­bé­lyeg­zé­se­ként for­dul elő. Bi­zo­nyá­ra az érin­tett­nek nem hí­ze­leg­nek, ami­kor le­ki­csiny­lő kéz­le­gyin­tés kí­sé­re­té­ben el­hang­zik a meg­ál­la­pí­tás: „nincs an­nak sem­mi ba­ja, csak hisz­té­ri­ás.”

Már gyer­me­kek­re is szok­ták mon­da­ni: „nem kell tö­rőd­ni ve­le, csak hisz­ti­zik”. A gyer­mek min­dössze vi­zet kér vagy egy kis te­át, fáj­lal­ja a ha­sát, éj­sza­ka fel­sír.

Serdü­lők­re, fel­nőt­tek­re vo­nat­ko­zik a meg­ál­la­pí­tás: „hisz­te­ri­ka”. Ál­ta­lá­ban a nők­re vo­nat­ko­zik ez a meg­ál­la­pí­tás, ami­nek két oka van: a hisz­té­ria ná­luk gya­ko­ribb, mint a fér­fiak­nál; a szó ere­de­te ar­ra ve­zet­he­tő vissza, hogy a méh meg­be­te­ge­dé­se­i­nek te­kin­tet­ték év­szá­za­do­kon ke­resz­tül, kö­vet­kez­mé­nyei le­het­tek a sze­mély vi­sel­ke­dé­sé­re. Az el­kép­ze­lés, hogy a hol itt, hol ott je­lent­ke­ző egész­sé­gi pa­na­szok kü­lö­nál­ló be­teg­sé­gek, de a ki­vál­tó ok a méh­ben ta­lál­ha­tó (hyste­ra az ógö­rög nyelv­ben, met­ra vagy uter­us a la­tin­ban, mind a há­rom ki­fe­je­zés gya­kran sze­re­pel a nő­gyó­gyá­szat­ban össze­tett sza­vak ré­sze­ként). A hisz­té­ri­ás em­ber aka­ra­tos, han­gu­la­ta, ke­délyál­la­po­ta is­mé­tel­ten in­ga­do­zik, sze­szé­lyes. Fáj­dal­mai, kü­lön­bö­ző tes­ti pa­na­szai gya­kran egy-egy test­tá­jon lép­nek fel.

So­kan össze­füg­gé­se­ket, ha­son­ló­sá­got vél­tek, lát­tak a hisz­té­ria és a hi­po­chond­ria kö­zött. Utób­bi ese­té­ben az volt az el­kép­ze­lés, hogy a ha­sü­reg fel­ső ré­szén, a bor­dák alat­ti lágy ré­szek­ben ala­kul­nak ki kü­lön­bö­ző pa­na­szok (szú­rás jel­leg­gel, nyo­más­ként, fe­szü­lés­ként, zsib­ba­dás, bi­zser­gés és egyéb tü­ne­tek), ame­lyek ag­go­dal­mat vál­ta­nak ki. A sze­mély, aki­nek köz­pon­ti gond­já­vá lesz be­teg­sé­ge (hypo­chon­der), ál­ta­lá­ban va­ló­ban ér­zi azt, ami­re pa­nasz­ko­dik, de túl­zott je­len­tő­sé­get tu­laj­do­nít a számá­ra ijesz­tőn­ek vélt tü­ne­te­i­nek. Ag­gá­lyos­ko­dá­sa ki­ter­jed ma­ga­tar­tá­sá­ra, ke­délyál­la­po­tá­ra, ér­zel­mi éle­té­re.

Fon­tos meg­ér­te­nünk, hogy a kép­zelt be­teg is be­teg. Hoz­zá­tar­to­zó­nak, kí­vü­lál­ló­nak ki­fogy­hat a tü­rel­me ri­go­lyái­nak foly­to­nos is­mét­lő­dé­se miatt vagy ép­pen azért, mert újabb és újabb pa­na­szok je­lent­kez­nek. Van sze­mély, aki a be­teg pa­na­sza­it, vi­sel­ke­dé­sét, gon­do­lat­tár­su­lá­sát ne­vet­sé­ges­nek tart­ja. Min­de­zek mű­vé­szi ábrá­zo­lá­sán mo­soly­gunk, ne­ve­tünk, szó­ra­ko­zunk, mu­lat­sá­gos­nak te­kint­jük, ami­kor Mo­li­ére (Le ma­la­de ima­gi­nai­re – Kép­zelt be­teg) da­rab­ját szín­pa­don lát­juk.

Mint em­lí­tet­tük, a hisz­té­ri­kus és a kép­zelt be­teg kö­zött bi­zo­nyos fo­kú ha­son­ló­ság fi­gyel­he­tő meg. A szín­le­lés, a be­teg­ség meg­ját­szá­sa (si­mu­la­tio) a hisz­té­ria egyik meg­nyil­vá­nu­lá­sa le­het és kap­cso­lat­ba hoz­ha­tó egyes hely­ze­tek­kel. A be­teg­gel va­ló tö­rő­dés, a kí­mé­lés, bi­zo­nyos hasz­nok elé­ré­se cél­já­ból vagy an­nak re­mé­nyé­ben tu­da­tos vagy tu­dat­ta­lan „had­mű­ve­le­tek”. A kép­zelt be­teg nem tet­te­ti ma­gát, ha­nem be­le­éli egész lé­nyét vélt be­teg­sé­gé­be vagy az ar­ra eset­leg va­ló­ban utal­ha­tó tü­ne­tek sú­lyos­sá­gá­ba.

Ki­mu­tat­ha­tó ok hi­á­nyá­ban a ma­gát be­teg­nek ér­ző pá­ciens nem nyug­szik meg at­tól a ki­je­len­tés­től, hogy: „pa­na­sza­in nem le­het se­gí­te­ni, szok­ja meg, hogy ezen­túl azok­kal kell él­jen”.

Ha­son­ló a hely­zet, ami­kor a vizs­gá­lat so­rán sem­mi­lyen kó­ros­nak mi­nő­sít­he­tő le­let nem ál­la­pít­ha­tó meg, de el­hang­zik a kö­vet­kez­te­tés: „Le­gyen nyu­godt, nincs sem­mi ba­ja”. A kö­vet­kez­mény az szo­kott len­ni, hogy a pá­ciens egyik or­vos vagy ren­de­lő­in­té­zet után for­dul a má­sik­hoz. Ide­ig-órá­ig ta­lán meg­nyug­szik, no­ha ki­ala­kul­hat ben­ne az a kö­vet­kez­te­tés is: „meg­ta­lál­ták a ba­ját”. Ami­kor meg­je­len­nek újabb és újabb pa­na­szok, ment­svá­rát a kü­lön­bö­ző ké­szít­mé­nyek je­len­tik. Cso­dá­la­tos mó­don, van, ami már per­ce­ken be­lül ha­tá­sos, öröm­mel ész­le­li, hogy job­ban van. Ha azu­tán még­is fel­lép­nek ré­gi pa­na­szai vagy akár újab­bak, ak­kor foly­tat­ja ré­gi ke­ze­lé­si mód­ját, azt gya­kran tár­sít­ja újab­bal, vagy az elő­ző­ről le is mond.

Min­deb­ből nyil­ván­va­ló­an nem kö­vet­ke­zik, hogy fe­les­le­ges az egész­sé­gi pa­na­szok ki­vizs­gá­lá­sá­ra tett erő­fe­szí­tés, de az sem, hogy nem kell gyógy­szert szed­ni, hi­szen meg kell szok­nia, hogy be­teg­sé­gé­vel kell él­nie. Nyo­mott ke­délyál­la­po­ta, han­gu­la­ta eny­hí­té­sé­re min­den­ki­nek pa­nasz­ko­dik, aki­nek ezt még nem tet­te le­ga­lább egy­szer.

A be­teg­nek le­het­nek olyan pa­na­szai, ame­lyek okát nem ta­lál­juk meg. Ilyen­kor szok­ták kö­zöl­ni a pá­ciens­sel: „nincs szer­vi elvál­to­zás, élet­mű­kö­dé­si (func­tio­na­lis) za­var­ról van szó”.

Kér­dé­ses, hogy az ilyen mű­kö­dé­si za­var össze­füg­gés­be hoz­ha­tó-e a hisz­té­ria fo­gal­má­val, bár­mi­lyen egyéb, kor­szerű el­ne­ve­zést hasz­nál­nánk. A be­so­ro­lás, a kód­szám egész­ség­biz­to­sí­tá­si okok miatt szük­sé­ges, szak­mai szem­pont­ból gya­kran mes­ter­kélt. A hang­súly a be­te­gen van és pa­na­sza­in. Szán­dé­ko­san töb­bes szá­mot hasz­ná­lunk, mert egy­azon nap le­het­nek kü­lön­bö­ző pa­na­szai, vagy az egyik pa­naszt kö­vet­he­ti egy má­sik, amellyel lát­szó­lag nin­csen sem­mi­lyen össze­füg­gés. A de­presszi­ós be­teg a kód­nak meg­fe­le­lő ke­ze­lés­ben ré­sze­sül. A ha­tás olyan jó, hogy még az emész­tő­rend­sze­ri pa­na­szai is meg­szűn­nek. Nem kell töb­bé nyel­ni az en­dosz­kó­pot, meg­szűn­tek gyo­mor­tá­ji fáj­dal­mai. Úgy tű­nik, az új an­ti­de­presszi­ós gyógy­szer fáj­da­lom­csil­la­pí­tó ha­tás­sal is ren­del­ke­zik. A fáj­da­lom­csil­la­pí­tók tel­je­sen más gyógy­szer­ta­ni cso­port­ba tar­toz­nak. A ma­gya­rá­zat ma min­der­re egy­sze­rű: a de­presszi­ót is, az emész­tő­rend­sze­ri mű­kö­dést is sze­ro­to­nin sza­bá­lyoz­za. Min­dez te­he­tő kü­lön­bö­ző do­bo­zok­ba. Az egyik­be a de­presszió és ke­ze­lé­se. Egy má­sik ska­tu­lyá­ba az emész­tő­rend­szer funk­cio­ná­lis za­va­rai. A har­ma­dik­ba a sze­ro­to­nin. A pá­ciens mind­há­rom do­boz tu­laj­do­no­sa.

To­váb­bi össze­füg­gé­sek­re a foly­ta­tás­ban vissza­tér­ünk.