Öröm megöregedni!

Manap­ság mind töb­bek számá­ra vá­lik elér­he­tő­vé az az élet­kor, amely­nek meg­élé­sé­re őse­ink még csak nem is gon­dol­hat­tak. So­kan nyug­dí­jas­ként ta­lál­nak ar­ra le­he­tő­sé­get, hogy meg­va­ló­sít­sák fia­tal­ko­ri ál­mai­kat, pél­dá­ul 70 éve­sen in­dul­nak a ma­ra­to­ni fu­tá­son vagy ke­resz­tül­bi­ci­kli­zik a vi­lá­got. Má­sok hosszú évek ta­pasz­ta­la­tait ál­lít­ják kü­lön­fé­le cé­gek szol­gá­la­tá­ba, és ta­ná­csa­dó­ként töl­te­nek be fon­tos posz­tot. A nyu­ga­ti or­szá­gok nyug­dí­ja­sai olyan össze­ge­ket kap­nak kéz­hez, amely­ből üdül­ni, utaz­ni men­nek, ki­se­gí­tik az uno­kái­kat, és egy­re töb­bet köl­te­nek az egész­sé­gük­re: vi­ta­min- és nyo­m­elem­ké­szít­mé­nyek­re, well­ness- és fit­nesz­pro­gra­mo­kra, ke­ze­lé­sek­re. Az anti-aging pro­gram lény­ege ép­pen az, hogy hoz­zás­egít­se az em­be­re­ket ah­hoz, hogy szép élet­kort egész­ség­ben, éle­tö­röm­ben él­hes­se­nek meg. Aho­gyan dr. Mi­cha­el Klent­ze né­met or­vos és író meg­jegy­zi, he­lye­sebb is vol­na a well-aging vagy bet­ter-aging ki­fe­je­zést hasz­nál­ni, hi­szen ez job­ban ki­fe­je­zi a célt. Az or­vos egy­ben egy olyan egyén­re sza­bott, ho­lisz­ti­kus di­ag­nosz­ti­kai és ke­ze­lé­si mód­szert dol­go­zott ki, amely az an­ti-aging je­gyé­ben a be­teg­sé­gek és a rom­lá­si fo­lya­ma­tok meg­elő­zé­sé­re kon­cen­trál.

Ne fe­lejt­sük el a sze­rel­met!

A szer­ző hang­sú­lyoz­za, az elé­ge­dett idős­kor­hoz a sze­re­lem lel­ki és tes­ti ol­da­la is hoz­zá­tar­to­zik. Fel­hív­ja a fi­gyel­met ar­ra, hogy a szex fia­ta­lít és egész­sé­ges­sé tesz, fo­koz­za a vé­rel­lá­tást, a hor­mon­kép­ző­dést, erő­sí­ti az im­mun­rend­szert és sta­bi­li­zál­ja az ideg­rend­szert. Ar­ra biz­tat min­den­kit, hogy él­je­nek ez­zel a le­he­tő­ség­gel idős­kor­ban is. A pro­blé­mát in­kább csak az je­len­ti, ha a test erőt­len, és nem ké­pes vég­re­haj­ta­ni azt, amit gaz­dá­ja sze­ret­ne tő­le. Ám az ilyen pro­blé­má­kra van meg­ol­dás.

Az or­vos nő­gyó­gyász­ként kezdte pá­lyá­ját, majd pszi­cho­ter­a­peu­ta-kép­zés­ben is részt vett. Ezek után vi­lá­gos­sá vált számá­ra, hogy a hoz­zá for­du­ló nők pro­blé­mái je­len­tős rész­ben lel­ki ere­de­tű­ek. Pá­cien­se­it azó­ta is a ho­lisz­ti­kus szem­lé­let je­gyé­ben ke­ze­li.

Szexuális zavarok

Meg­fi­gye­lé­sei sze­rint na­gyon so­kan for­dul­nak hoz­zá olyan gon­dok­kal, ame­lyek­nek oka a csök­ke­nő vi­ta­li­tás­ban rej­lik. So­kan de­presszió­sak vagy ki­égett­ség­szind­ró­má­tól szen­ved­nek, és ez a szex utá­ni vá­gyuk csök­ke­né­sé­ben mu­tat­ko­zik meg. A fér­fiak­nál gya­ko­ri, hogy vágy van, de ez erek­ci­ós za­var­ral pá­ro­sul. Ilyen­kor min­dig meg­pró­bál a do­log vé­gé­re jár­ni: va­jon a pár­kap­cso­lat­tal van-e gond, vagy szer­vi za­var áll fenn. Ez utób­bi eset­ben a leggya­ko­ribb a hor­mon­hi­ány, a vé­rel­lá­tá­si vagy az anyag­cse­re­za­var, mint pél­dá­ul cu­kor­baj. A vé­rel­lá­tá­si za­var el­len­sze­re­ként fe­dez­ték fel pél­dá­ul a Vi­ag­rát, amely ki­tá­gít­ja az ere­ket, nem­csak a szív­ben, ha­nem a hím­ves­sző­ben is.

A nők leg­na­gyobb gond­ját a li­bi­dó­za­var je­len­ti. Ez a ked­vet­len­ség el­ső­sor­ban két do­log­tól függ: vagy fia­tal nő­kről van szó, akik hor­mo­ná­lis fo­gam­zás­gát­lót szed­nek, ez vi­szont el­nyom­ja a sze­xuá­lis vágy egyik fon­tos té­nye­ző­jét, a tü­sző­re­pe­dést. Vagy olyan nő­kről van szó, akik át­lép­ték a vál­to­zás ko­rát, ezért öszt­ro­gén­hi­ány­ban szen­ved­nek. A hor­mon­hi­ány mel­lett ezek a nők gya­kran pszi­chi­kai­lag is új hely­zet­ben ta­lál­ják ma­gu­kat: a gye­re­kek ki­re­pül­nek, ők pe­dig egye­dül ta­lál­ják ma­gu­kat az­zal a fér­fi­val, aki­vel so­ha nem vol­tak egye­dül (leg­föl­jebb az ele­jén, amíg a gye­re­kek meg nem szü­let­tek). Ez is ki­vált­hat ben­nük szo­ron­gást.

A nőket fenyegető veszélyek idősebb korban

Idő­sebb kor­ban a nők­nek olyan tes­ti tü­ne­tek­kel is meg kell küz­de­ni­ük, mint a hü­vely­szá­raz­ság vagy a méh el­tá­vo­lí­tá­sa. Ezt a mű­té­tet ná­lunk na­gyon könnye­dén vég­re­hajt­ják, ho­l­ott ez­zel egy na­gyon fon­tos szer­vé­től foszt­ják meg a nőt, hi­szen a vér­ke­rin­gés ke­resz­tül­megy a mé­hen. Ha férj és fe­le­ség rá­adá­sul nyug­díj­ba is megy, és egész nap ott­hon ül­nek, ak­kor könnyen egy­más ide­ge­i­re me­het­nek, mi­köz­ben egyi­kük sem vá­lik von­zób­bá az évek múl­tá­val. Ilyen­kor könnyen elő­for­dul, hogy a férj le­cse­ré­li a fe­le­sé­gét egy fia­ta­labb nő­re.

Ho­lott a szex az egész élet fo­lya­mán fon­tos, és meg kell ta­nul­nunk ön­ma­gun­kat von­zó­nak lát­ni min­den élet­sza­kasz­ban. Dr. Klent­ze sem ta­gad­ja, hogy fér­fi és nő nem egyen­lő esély-lyel in­dul az idős­ko­ri sze­xuá­lis part­ner meg­ta­lá­lá­sá­ban, hi­szen ha mond­juk har­min­c­é­vi há­zas­ság után elvá­lik egy pár, a fér­fi több­nyi­re vi­szony­lag ha­mar ta­lál ma­gá­nak egy fia­ta­labb nőt, aki­től gyer­me­kei is lesz­nek, míg a volt fe­le­ség na­gyon gya­k­ran egye­dül ma­rad. Mi­vel ez a pro­blé­ma a pénz­zel és a ha­ta­lom­mal függ össze, min­den­kép­pen azt ja­va­sol­ja a nők­nek, hogy ta­lál­ják meg a sa­ját hi­va­tá­su­kat, és ma­rad­ja­nak ön­ma­guk.

Ez per­sze nem je­len­ti azt, hogy a pénz­zel és ha­ta­lom­mal ren­del­ke­ző nők könnye­dén ta­lál­nak ma­guk­nak part­nert, ép­pen el­len­ke­ző­leg. Le­het va­la­ki szép, fia­tal és si­ke­res nő, egy­ál­ta­lán nem biz­tos, hogy tar­tós part­ner­re akad. A szer­ző sze­rint en­nek evo­lú­ci­ós okai van­nak, a fér­fiak­nak ugya­n­is még nem volt ide­jük hoz­zá­szok­ni ah­hoz, hogy egy nő is le­het fő­nök.

Von­zó­ak va­gyunk, ha akar­juk

Sze­xuá­lis part­nert ter­mé­sze­te­sen ta­lál az ilyen nő, je­lent­ke­zők­ben nincs hi­ány, idő­sebb kor­ban azon­ban a sze­xuá­lis vá­gyat a mi tár­sa­dal­munk in­kább kí­nos­nak tart­ja. Dr. Klenz­te sze­rint en­nek az az oka, hogy sok min­dent azért nem tu­dunk el­fo­gad­ni, mert nem tud­juk el­kép­zel­ni. Olyan ez, mint ahogy a gye­rek sem tud­ja el­kép­zel­ni, hogy a szü­lei ne­mi éle­tet él­tek/él­nek. Ha­son­ló­kép­pen ne­héz hely­zet­ben van pél­dá­ul egy idő­sott­hon sze­mély­ze­te, ha a bent­la­kók ne­mi éle­te ke­rül te­rí­ték­re. Mi­nél job­ban el­fo­gad­ja va­la­ki ön­nön sze­xua­li­tá­sát, an­nál könnyeb­ben fo­gad­ja el má­so­két is, és an­nál job­ban örül, hogy más­nak is van­nak szép per­cei az éle­té­ben.

Szex a hosszú élet titka?

Hogy a vál­to­zás­ra van esély, azt az ame­ri­kai pél­da is mu­tat­ja. Az Egye­sült Ál­la­mok­ban újab­ban tel­je­sen el­fo­ga­dott, hogy az öre­gek tán­col­ni jár­nak, be­céz­ge­tik egy­mást. Nyíl­tab­bak, öröm­mel ve­szik, hogy so­ká­ig él­nek, vi­dá­man au­tó­káz­nak nyug­dí­jas éve­ik­ben, és vi­dá­man él­nek sze­xuá­lis éle­tet. Tü­krö­ző­dik ez a fel­fo­gás a re­klá­mok­ban is: egy biz­to­sí­tá­si hir­de­tés pél­dá­ul vi­dá­man bu­li­zó hat­van-het­ven éve­se­ket mu­ta­tott, akik ugya­núgy tom­bol­tak, mint a fia­ta­lok. Ha va­la­ki csak öt­ven évet él meg, ak­kor le­mond­hat né­hány év­re a ne­mi élet­ről. De ha va­la­ki 90 évig él, nem él­het negy­ven évig szex nél­kül.

A szex, a vágy és a po­ten­cia min­den élet­kor­ban a hor­mo­nok­tól függ. Dr. Klent­ze sze­rint kü­lön­fé­le hor­mon­tí­pu­sok lé­tez­nek, a nők­nél pél­dá­ul szem­be­tű­nő a Vé­nusz-tí­pus a ma­ga öszt­ro­gén­túl­ten­gé­sé­vel, vagy a fi­ús tí­pus, aki­nél öszt­ro­gén­hi­ány áll fenn. Ne­he­zeb­ben azo­no­sít­ha­tó a má­sik két ka­te­gó­ria, az asz­ké­ta és az ama­zon. A fér­fiak­nál a tesz­tosz­te­ron-túl­ten­gés­sel jel­le­mez­he­tő Mars-tí­pus, il­let­ve az and­rogyn is­mer­he­tő fel szin­te el­ső lá­tás­ra. A dön­tő azon­ban a gén­teszt, en­nek alap­ján ha­tá­roz­hat­ják meg, ki­nek mi­lyen hor­mon­ke­ze­lés­re van szük­sé­ge. Ez a teszt na­gyon hasz­nos, ki­mu­tat­ha­tó be­lő­le pél­dá­ul az, ha va­la­ki­nél meg­nö­ve­ke­dett a prosz­ta­ta- vagy a mell­rák esé­lye, de a ko­lesz­te­rin-, ma­gas­vér­nyo­más-, szív­be­teg­ség-ri­zi­kó is. En­nek alap­ján a pá­ciens sze­mély­re sza­bott ta­ná­cso­kat kap, pél­dá­ul hogy szed­jen ome­ga-3 zsír­sa­va­kat, vagy le­he­tő­leg mel­lőz­ze a húst. Ez a gén­teszt az or­vos­sá­gok egyé­ni adag­já­nak be­ál­lí­tá­sát is le­he­tő­vé te­szi. Így el­ke­rül­he­tő­vé vál­nak a hely­te­len ada­go­lás ve­szé­lyei, a ká­ros mel­lék­ha­tá­sok vagy a fö­lös­le­ges gyógy­szer­sze­dés.

Fon­to­sak az egyé­ni kü­lönb­sé­gek

A ha­gyo­má­nyos kí­nai or­vos­lás is nagy hang­súlyt fek­tet az öre­ge­dés kés­lel­te­té­sé­re, a meg­if­jí­tás­ra, a be­teg­sé­gek meg­elő­zé­sé­re. En­nek esz­kö­zei az aku­presszú­ra, az aku­punk­tú­ra, a csi-kung. Ázsia or­szá­gai­ban reg­ge­len­te min­den­hol lát­ni a par­kok­ban az em­be­re­ket, amint a sza­bad­ban vég­zik cso­por­tos gya­kor­la­tai­kat. Mi is vá­laszt­ha­tunk ilyen mód­sze­re­ket, vagy ki­pró­bál­hat­juk a me­di­tá­ci­ót, amely a spi­ri­tua­liz­mus­sal együtt nagy sze­re­pet ját­szik a mi éle­tünk­ben is. A sze­xua­li­tás­nak egyéb­ként is sok kö­ze van a spi­ri­tua­li­tás­hoz: ez a leg­mé­lyebb egye­sü­lés, amit csak el tu­dunk kép­zel­ni. Fő pro­blé­má­ink egyi­ke ugya­nis az, hogy el­fe­lej­tet­tünk spi­ri­tuá­lis­nak len­ni, ho­lott ép­pen ahogy öreg­szünk, van rá még in­kább szük­sé­günk. Fel kell ugya­nis ké­szül­nünk ar­ra, hogy szem­be­sül­jünk a ha­lál­lal. Ezt pe­dig csak ak­kor tud­juk meg­ér­te­ni, ha tu­da­to­san int­egrál­juk az éle­tünk­be. Dr. Klent­ze sze­rint ezért fon­tos, hogy hig­gyünk: min­degy, ke­resz­té­nyek va­gyunk-e vagy budd­his­ták, a hit na­gyon fon­tos. Ha ez meg­van, könnyeb­ben fo­gad­juk el azt a tényt is, hogy öreg­szünk.

Az anti-aging alap­já­ban vé­ve ar­ról szól, ho­gyan nö­vel­het­jük az éle­te­rőn­ket, és ho­gyan előz­het­jük meg az öre­ge­dést elő­i­dé­ző kó­ros fo­lya­ma­to­kat. Az idős­ko­ri el­bu­tu­lás (de­men­cia) pél­dá­ul az a be­teg­ség, amely a leg­ma­ga­sabb költ­sé­ge­ket ró­ja az egész­ség­pénz­tár­ak­ra. Dr. Klent­ze sze­rint a de­men­cia ese­té­ben el­ső­sor­ban a ko­lesz­te­rin a hi­bás. A ko­lesz­te­rin na­gyon könnyen oxi­dá­ló­dik, és ez az anyag a sejt­fal egyik épí­tő­a­nya­ga. Az agy­ban a ko­lesz­te­rin­hely­zet oda ve­zet, hogy meg­kez­dő­dik az úgy­ne­ve­zett sza­bad gyö­kök kép­ző­dé­se, ame­lyek szé­t­rom­bol­ják a sejt­fa­lat. Ez a fo­lya­mat olyan je­le­ket bo­csát ki, hogy „hely­re­ál­lí­tá­si mun­ká­kra” van szük­ség, ezért úgy­ne­ve­zett arny­lo­id kép­ző­dik, egy­faj­ta zse­lé­sze­rű seb­gyó­gyí­tó anyag, amellyel a sej­tek meg akar­ják gyó­gyí­ta­ni sa­ját ma­gu­kat. Ha azon­ban kó­ros fo­lya­mat in­dul be, ak­kor ez a zse­lé kor­lát­la­nul és el­le­nő­ri­zet­le­nül ter­me­lő­dik, és ki­ala­kul az Alzhei­mer-kór. A kór elő­for­du­lá­sa pe­dig az át­lag­élet­kor nö­ve­ke­dé­sé­vel mind gya­ko­ribb lesz.

Az anti-aging táp­lál­ko­zás al­fá­ja és ome­gá­ja

A ko­lesz­te­rin­hely­ze­ten so­kat tu­dunk vál­toz­tat­ni az ét­ke­zés­sel. A szer­ző kö­vet­ke­ző köny­ve is ez­zel a té­má­val fog­lal­ko­zik majd, töb­bek kö­zött a „nut­ri­ge­no­mics” vizs­gá­la­tá­val. En­nek lény­ege az, hogy lé­tez­nek bi­zo­nyos gé­nek, ame­lyek meg­ha­tá­roz­zák, öre­gek le­szünk-e vagy sem. A kér­dés az, hogy va­jon mi­je van an­nak a szá­zé­ves szar­dí­niai fér­fi­nak, ami­vel mond­juk né­met tár­sa nem ren­del­ke­zik. A kü­lönb­ség kü­lö­nö­sen szem­be­szö­kő, ha Szar­dí­ni­át össze­ha­son­lít­juk Szi­cí­liá­val vagy Dél-Ola­szor­szág­gal. A ma­gya­rá­zat az, hogy – aho­gyan köl­tő­i­en mon­da­ni szok­ták – az em­be­ri­ség böl­cső­je Afri­ká­ban rin­gott, va­gyis min­dan­nyi­an on­nan ván­do­rol­tunk ki és te­le­ped­tünk le a föld kü­lön­bö­ző pont­ja­in, majd al­kal­maz­kod­tunk az ot­ta­ni kö­rül­mé­nyek­hez. De né­hány el­zárt völgy­ben vagy szi­ge­ten ott ma­radt a gé­nek egy ré­sze. Szar­dí­nia szi­ge­tén pél­dá­ul na­gyon ma­gas a száz év­nél idő­seb­bek ará­nya, fér­fiak­nál és nők­nél egyen­lő arány­ban. Ez se­hol má­sutt nem for­dul elő, össze­ha­son­lí­tás­ként: Ham­burgban 17 szá­zé­ves nő­re jut egy szá­zé­ves fér­fi.

A má­sik pél­da az olí­va­o­la­jé. Ma­nap­ság min­den­hol azt ol­vas­hat­juk, mi­lyen jó az olí­va­olaj, ám van­nak olyan po­li­mor­fizmu­sok, ame­lyek nem csök­ken­tik, ha­nem nö­ve­lik a vér­ben a „rossz” ko­lesz­te­rin szint­jét, ha olí­va­o­la­jat fo­gyasz­tunk. Ez pe­dig azt je­len­ti, hogy az oly so­kat pro­pa­gált me­di­ter­rán dié­ta nem min­den­ki számá­ra ked­ve­ző. Vagy ott van­nak az ome­ga-3 zsír­sa­vak. Ha sze­mügy­re vesz­szük az At­lan­ti-óce­ánt vagy az Észa­ki-ten­gert, azt lát­juk, hogy ott sok olyan hal él, amely­nek a hú­sa gaz­dag ome­ga-3 zsír­sa­vak­ban, ez­zel szem­ben a Föld­kö­zi-ten­ger­ben ke­vés az ilyen hal. Azok a né­pek, ame­lyek dé­li, ve­ge­tá­riá­nus ere­de­tű­ek, pél­dá­ul a ró­mai­ak, alap­ve­tő­en in­kább ome­ga-6 zsír­sa­va­kat igé­nyel­nek, és nincs túl nagy szük­sé­gük az ome­ga-3-ra. Ez fi­gyel­he­tő meg az ola­szok­nál vagy a spa­nyo­lok­nál. Az ő ese­tük­ben iga­zol­tan hasz­nos a me­di­ter­rán dié­ta, ami vi­szont nagy ál­ta­lá­nos­ság­ban nem je­lent­he­tő ki Eu­ró­pa kö­ze­pén vagy észa­ki ré­szén.

Min­dez azt je­len­ti, hogy a táp­lál­ko­zás te­rü­le­tén is egyé­ni ta­ná­cso­kra van szük­ség. Akár­csak a fo­gyó­kú­rák­nál: ami­től az egyik cso­dá­san le­fogy, a má­sik­nál ku­dar­cot vall. En­nek az az oka, hogy a két em­ber­nek el­té­rő az en­zi­mak­ti­vi­tá­sa, mi­vel el­té­rő­ek a gén­je­ik. A vér­cso­port-dié­ta az el­ső, amely­nél meg­pró­bál­ták fi­gyelm­be ven­ni az egyé­ni adott­sá­go­kat.

Mi­ért véd a szó­ja a mell­rák­tól?

Ha va­la­ki­nek na­gyon ma­gas a vé­ré­ben az öszt­ro­gén­szint, ak­kor ta­ná­csos fé­kez­ni az aro­ma­táz ne­vű en­zi­met. Ezt meg­te­het­jük cink­kel, de szó­já­val is. Ha ez utób­bi mód­szert vá­laszt­juk, an­nak ket­tős elő­nye van: a szó­ja úgy hat, mint az öszt­ro­gén, blok­kol­ja az aro­ma­tázt, ugya­nak­kor csök­ken­ti a szer­ve­zet öszt­ro­gén­ter­me­lé­sét. Ez fő­ként a szó­ja nö­vé­nyi öszt­ro­gén­tar­tal­má­nak kö­szön­he­tő. Ez a ge­nis­te­in ne­vű nö­vé­nyi hor­mon a tett­he­lyen, azaz a mell­ben vagy a bőr­ben hat, ott csat­la­ko­zik az öszt­ro­gén­re­cep­to­rok­hoz, meg­aka­dá­lyoz­va az öszt­ro­gén oda­kap­cso­ló­dá­sát, és ez­zel vé­di a mel­let. Ugya­nak­kor eny­he öszt­ro­gén­jel­le­gű ha­tá­sa van, ami fenn­tart­ja a szük­sé­ges in­ger­szin­tet.

A len­mag ese­tén ugya­nez a hely­zet, csak itt a lig­nán ne­vű ha­tó­a­nyag­ról van szó. A cink ese­té­ben a ha­tás­me­cha­niz­mus el­té­rő: a cink ma­gát az en­zi­met blok­kol­ja, így csök­ken az aro­ma­táz szint­je. Ha te­hát a cin­ket szó­já­val kom­bi­nál­juk, jó vé­del­met ala­kí­tunk ki a mell­rák el­len. A mell­rák­nál egyéb­ként na­gyon gya­kran nem az öszt­ro­gén­nel van a pro­blé­ma, ha­nem a kül­vi­lág­ból min­ket érő mér­ge­ző ha­tá­sok­kal: ol­dó­sze­rek, ni­ko­tin, kör­nye­ze­ti mér­gek. Ezek mind olyan anya­gok, ame­lyek ká­ros ha­tás­sal van­nak pél­dá­ul a fér­fi­ak nem­ző­ké­pes­sé­gé­re. Az egyik ame­ri­kai vegyi gyár az ivó­víz­be en­ged­te a szennyvi­zet, és en­nek ha­tá­sá­ra a kör­nye­ző vi­zek­ben élő bé­kák meg­le­pő vál­to­zá­son men­tek át: a hím­bé­kák át­vál­toz­tak nős­ténnyé vagy her­ma­fro­di­ták­ká.

Az anti-aging célja

A né­met sza­kem­ber­nek meg­győ­ződé­se, hogy a fér­fiak­nál mind na­gyobb arány­ban elő­for­du­lő nem­ző­kép­te­len­ség az­zal hoz­ha­tó össze­füg­gés­be, hogy az ivó­víz­ben egy­re több az öszt­ro­gén, egy­fe­lől a hor­mo­ná­lis fo­gam­zás­gát­lót sze­dő nők vi­ze­le­té­ből, más­fe­lől a kör­nye­zet­szennye­ző­dés miatt: ki­pu­fo­gó­gá­zok, ipa­ri szennye­ző anya­gok for­má­já­ban. Dr. Klent­ze sze­rint mi ma­gunk aka­dá­lyoz­zuk meg ez­zel a túl­né­pe­se­dést, elvég­re, mond­ja, már úgyis ele­gen­dő szá­mú em­ber él a föl­dön.

Az anti-aging cél­ja egyéb­ként nem az, hogy be­le­avat­koz­zon az öre­ge­dés ter­mé­sze­tes fo­lya­ma­tá­ba, ha­nem az, hogy meg­előz­ze a be­teg­sé­ge­ket, a kó­ros öre­ge­dést. Nem az éle­tet akar­ja meg­hosszab­bí­ta­ni, ha­nem azt elér­ni, hogy éle­tünk vé­gé­ig egész­sé­ge­sek és éle­ter­ősek le­gyünk. Sen­ki sem él­het örök­ké, de az em­be­ri élet ha­tá­ra el­mé­let­ben va­la­hol 120 év­nél hú­zó­dik, és ez nem ki­vi­he­tet­len, táp­lál­ko­zás­sal, vi­ta­mi­nok­kal, szel­le­mi tré­ning­gel, sport­tal – és per­sze hor­mon­sza­bá­lyo­zás­sal, de nem en­nek kell az elő­tér­ben áll­nia. Az is anti-aging, hogy idő­ben gon­dol­junk a jö­vő­re, és mi ma­gunk pró­bál­junk meg gon­dos­kod­ni öreg nap­ja­ink anya­gi bá­zisá­ról. A leg­fon­to­sabb pe­dig, hogy az egész­sé­gün­ket igye­kez­zünk meg­őriz­ni, mert ez a leg­na­gyobb ér­ték. En­nek kul­csa az egész­sé­ges táp­lál­ko­zás, az örö­met szer­ző, rend­sze­res moz­gás és a men­tá­lis-szel­le­mi ka­pa­ci­tás ki­hasz­ná­lá­sa. És a po­zi­tív gon­dol­ko­dás, az élet­hez va­ló po­zi­tív hoz­zá­ál­lás.

Mi ál­la­pít­ha­tó meg a gén­teszt­ből?

A nyál­min­tá­ból elvég­zett gén­tesz ke­re­té­ben el­ső­sor­ban azt ál­la­pít­ják meg, mi­lyen be­teg­sé­gek­re va­gyunk haj­la­mo­sak. Ge­ne­ti­kai ala­pin­for­má­ció­ink­hoz tar­toz­nak a mu­tá­ci­ók, ame­lye­ket kap­ha­tunk örök­ség­be egyik vagy mind­két szü­lőnk­től. Ha mond­juk mu­tá­ció áll fenn a Cytoch­rom P450 19-CYP19 (aro­ma­táz) te­rü­le­tén, ak­kor ez azt je­len­ti, hogy az aro­ma­táz en­zim a tesz­tosz­te­ront öszt­ro­gén­né vál­toz­tat­ja át, és ez a fér­fiak­nál is ma­gas öszt­ro­gén­szint­hez ve­zet­het.

A CYP1A1 és a CYP1B1 ez­zel szem­ben az öszt­ro­gén le­bon­tá­sá­ért fe­le­lős. Ha ezen a te­rü­le­ten tör­té­nik mu­tá­ció, ak­kor az öszt­ro­gén és a hoz­zá ha­son­ló, kör­nye­ze­ti mé­re­gek­ből szár­ma­zó anya­gok csak na­gyon las­san bom­la­nak le. Más te­rü­le­ten is elő­for­dul­hat­nak mu­tá­ci­ók, ame­lyek utal­hat­nak pél­dá­ul Alzhei­mer-, ma­gas­vér­nyo­más-, szív- és ér­rend­sze­ri, trom­bó­zis-, mell­rák- vagy prosz­ta­tar­ák-ri­zi­kó­ra. Ha is­mert a kon­krét koc­ká­zat, ak­kor meg­kez­dőd­het a meg­elő­ző vagy ter­ápi­ás ke­ze­lés.

Fotó: Adobe Stock