Alultápláltság- különösen veszélyes idősebb korban

A kétezres években az „orvostudomány Pravdájaként” emlegetett The Lancet c. folyóirat a betegségek fő kockázati tényezőiről közölt részletes listát. A dohányzás és az alkoholfogyasztás mellett a magas vérnyomást helyezték a nagy kockázatú tényezők közé. A kockázati tényezők között szerepet emellett a túlsúly és annak ellentéte, az alultápláltság is, és a világ lakosságának átlagára vetítve az alultápláltság jelenti a nagyobb veszélyt. Ha azt gondoljuk, az alultápláltság a fejlődő országok problémája, tévedünk. Európában a gyerekek és fiatalkorúak kb. 10%-a alultáplált, azaz kórosan sovány. Ami pedig a felnőtteket illeti, a nők 4%-t, a férfiak 1%-t érinti az alultápláltság.

A tápláltsági állapot megállapítása az ún. testtömegindexszel (BMI = Body Mass Index) történik. A határértékek megítélése azonban vita tárgya. Az alsó határt a 18,5–19 kg/m² érték képviseli. Az ez alatti érték már kóros soványságot, alultápláltságot jelent, de ha az érték csak kicsivel van ez alatt, még nem kell kétségbeesni. Előfordul, hogy valaki alkatilag sovány, tehát az érték nagymértékben függ az illető öröklött testfelépítésétől, testének összetételétől. A legfontosabb, hogyan érzi magát az illető: a jelentős, már valóban kóros alultápláltság általában fáradtsággal, teljesítménycsökkenéssel, koncentrációzavarral, bőrszárazsággal, fertőzések iránti fokozott fogékonysággal és nagyobb halandósággal jár – mindezek a tápanyaghiány jellegzetes tünetei. Ilyen esetekben a szervezet elkezdi bontani a zsírszöveteket, majd ezek híján az izomtömeget, de elfogynak a szervek körül és a szemüregben védőréteget képező zsírszövetek is. Ez történik pl. előrehaladott stádiumú rákbetegség, krónikus bélbetegségek és tüdőbetegségek (pl. előrehaladott COPD) kapcsán is.

A kóros lesoványodás hátterében azonban nem mindig valamilyen súlyos, ún. „senyvesztő” betegség, vagy valamilyen esztelen, szélsőséges diéta követése áll.

Kizárandó betegségek: pajzsmirigybetegségek és Crohn-betegség

A rutin vérvizsgálati panelnek nem része a pajzsmirigyműködést jelző paraméterek vizsgálata, pedig mérésük nem nehéz. A pajzsmirigyet vezérlő TSH-hormon nagyon alacsony (nullához közelítő) értéke legalábbis látens pajzsmirigy-túlműködést jelez. Ha az orvos a vizsgálatot az ún. fT3 és fT4 hormonok szintjét is kéri a labortól, ezek segítségével tetten érhető a pajzsmirigy-túlműködés, ami szinte minden esetben az alapanyagcsere fokozott ütemével és fogyással jár. Érdemes megjegyezni, hogy a pajzsmirigy-túlműködés leggyakoribb oka a túl nagy dózisban adagolt pajzsmirigyhormon (!), vagy a fel nem fedezetet ún. „forró göbök” jelenléte a pajzsmirigyben. Ezek a göbök pajzsmirigyszövetből alakulnak ki, és sokkal intenzívebben termelnek pajzsmirigyhormont, ami a pajzsmirigy-túlműködés jellegzetes tüneteit okozhatja, többek között a kóros lesoványodást. Ha valakinek orvosa pajzsmirigyhormon szedését írta elő, és azt tapasztalja, hogy nem akaratlagosan veszít testsúlyából, haladéktalanul keresse fel az orvost és közölje vele a problémát! Ebben az esetben feltétlenül vérvizsgálattal kell ellenőrizni, jól van-e beállítva a gyógyszerdózis.

Fiatalkori, gyakori hasmenéssel kísért súlyvesztés esetén viszont inkább Crohn-betegségre kell gyanakodnunk. Ez idült gyulladásos bélbetegség, amely a legtöbb esetben a vékonybél alsó szakaszaiban alakul ki, épp ott, ahol a legtöbb vitamin és fő tápanyag felszívódik. A végleges diagnózist béltükrözés alapján lehet felállítani. A Crohn-betegség alattomos kórkép, a súlyosan gyulladt, lobos területek mellett a nyálkahártyán épnek tűnő területek is vannak, amelyek azonban szintén gyulladtak, ezért csak a több helyről vett szövetminta alapján lehet megbízható diagnózishoz jutni.

Idősebb korban gyakori a tápanyaghiány

Az idősek körében különösen nagy gondot jelent az alultápláltság. A 75 évesnél idősebb korosztályban az alacsony BMI-érték minden esetben szoros korrelációban van a rövidebb életkilátással. Idősotthonban gondozottaknál sokszor lehetetlen elérni, hogy az illető többet egyen, ilyenkor indokolt lehet a gyomorszondán keresztül történő táplálás.

Azonban az otthonukban élő idősek körében is sokkal gyakoribb az alultápláltság, mint gondolnánk. Elegendő csak rákérdezni a rossz általános állapotú embereknél, mit esznek. Jellemzően ez a válasz: „Ebben a korban már nem sok mindenre van szüksége az embernek. Reggel elég egy falat kása, délben egy tányér leves, este pedig egy szelet kenyér.” De ez bizony nem elég! Igaz, hogy időskorban már nem igénylünk annyi kalóriát, mint fiatalon, de ami a tápanyagokat illeti, azokra ebben az életszakaszban ugyanúgy szükségünk van, mint huszonévesen.

Ehhez társulhat a fogazat elvesztése, és az annak nyomán jelentkező rágási gondok. Ezen lehet segíteni pl. az ételek pürésítésével, a kemény sajtok helyett lágy sajtok fogyasztásával, a gyümölcsök meghámozásával és a kenyérhéj eltávolításával.

Folyadékhiány okozta sóhiány hatása a szervezetre

Időskorban azonban nem csak az evéssel, hanem a folyadékfogyasztással is gondok vannak, ugyanis, ahogy öregszünk, egyre kevésbé érzékeljük a szomjúságot. Ez főként a nyári időszakban lehet rendkívül veszélyes, mert a hőség hatására a szervezet gyorsan kiszárad, ami zavartságot, ájulásos rosszullétet okozhat, és gyors beavatkozás híján akár végzetes is lehet. Sok esetben ilyenkor a folyadékhiány mellett sóhiány is fennáll – amit vérvizsgálat segítségével lehet megállapítani.

Alultápláltság esetén a beteget mindig nagyon alaposan ki kell vizsgálni. Esetenként, egyéni megítélés alapján (pl. „még soha nem vizsgáltak ki igazán alaposan…”) megfelelő vizsgálatokkal fontos kizárni az esetleges „szisztémás betegségeket”, pl. az emésztőtraktus daganatos betegségeit, valamint a pajzsmirigy betegségét. Emellett elengedhetetlen a páciens vitaminszintjeit és ásványianyag-szintjeit megmérni – vérből. Ezek szinte minden esetben valamilyen eltérést mutatnak. Legtöbbször a D-vitamin, valamint egyes ásványi anyagok, pl. a magnézium, a cink és a vas hiányát lehet megállapítani, illetve a B₁₂-vitaminét.

A B₁₂ vitamin nélkülözhetetlen időskorban

Bár a B₁₂-vitamin csak két biokémiai reakcióban vesz részt, de ez a két reakció életfontosságú. Ahhoz, hogy a metil-tetra-hidrofolátból (MTHF) egy metilgyök le tudjon hasadni a metionin nevű aminosav termelődéséhez, elegendő mennyiségű B₁₂-vitaminra van szükség. A metionin nélkülözhetetlen a fehérjék bioszintéziséhez, azaz a szervezet fehérje-anyagcseréjéhez. Emellett szintén B₁₂-vitamin szükséges a metilmalonsav lebontásához. Utóbbi folyamat a sejtekben található mitokondriumokban zajlik. Ha valamilyen okból – pl. a B₁₂-vitamin hiánya miatt – ez a folyamat blokkolódik, a szervezetben felhalmozódik a metilmalonsav, ami idegrendszeri károsodáshoz vezet, pl. zavart szenved az idegrostok mielinhüvelyének regenerálódása, de a legújabb kutatások szerint a metilmalonsav felhalmozódása összefüggést mutat a daganatos betegségek agresszívabb lezajlásával is.

A metilmalonsav okozta idegkárosodások hatására zavart szenvedhet a mozgáskoordináció. Emellett a B₁₂-vitamin hiánya koncentrációzavart, memóriazavart, demenciát, szédülést és polineuropátiát okozhat. Idősebb korban azért alakul ki könnyen B₁₂-hiány, mert ebben a korban jellemzően egyaránt hanyatlik a gyomorsav és a szintén a gyomorban előállított a B₁₂-vitamin felszívódását biztosító szállítófehérje, az intrinsic faktor termelődése.

Régebben divatos kifejezés volt a „roboráló injekció”, ami általában B₁₂-, B₁-, B₆‒vitaminok és folsav kombinációjából állt. Napjaink belgyógyászai gunyorosan mosolyognak, ha meghallják ezt a kifejezést, majd elmagyarázzák a páciensnek, hogy „roboráló injekció” nem létezik. A régi, főleg vidéki körzeti orvosok viszont nagyon is tisztában voltak az említett vitaminkoktél gyakorlati hasznával. Nem árt emlékeztetni rá, a B-vitamin-injekciók étvágyjavító hatásúak, és a lesoványodott páciens súlygyarapodását is segítik.

Ez az időskorban gyakori szívbetegségeket tovább súlyosbítja. Emellett a vas- és oxigénhiány depressziós hangulatzavarhoz is vezet. A Hamburgi Egyetem szerint a vér vasszintjére vonatkozó határértékek túl alacsonyak. A hamburgiak szerint a ferritin alsó értékének legalább 50 µg/l-nek kell lennie. Számos laborban az alsó határérték 10–20 µg/l, ami egyértelműen túl alacsony!

Rendkívül fontos a változatos étrend!

Míg napjaink fiatal és középkorú, jellemzően túltáplált generációinak gyakran javasolnak böjtölést, testsúlycsökkentést, illetve főként növényi étrendet, az idősebb korosztálynak kifejezetten javasolt a fehérjékben gazdag étrend. Főként sok halat, tojást, joghurtot, túrót és tejszínt ajánlott fogyasztaniuk, illetve növényi fehérjeforrásokat, pl. hüvelyeseket és dióféléket. Utóbbiakat azonban az esetleg időskorban már gyengébben működő emésztés és rosszabb felszívódás miatt célszerű pürésíteni, illetve gyakran kisebb adagok formájában fogyasztani.

A burgonya az egyik legkiválóbb növényi fehérjeforrásunk, ugyanakkor gazdag C-vitaminban, magnéziumban és káliumban is. Emellett a táplálkozástudósok kifejezetten ajánlják az idősebb korosztálynak a zöldségek, rizs, főtt tészta, kenyér és könnyen emészthető gyümölcsök fogyasztását. Hetente legalább két alkalommal szerepeljen hal, hetente két-háromszor pedig hús, pl. szárnyas az étrendben. Amitől inkább érdemes tartózkodni, az az alkohol és az édességek. Folyadék gyanánt (naponta kb. 1,5 liter) ajánlott a gyógytea, zöldséglé, víz és a hígított gyümölcslé.

Idősebb korban az étrend már tartalmazhat valamivel kevesebb kalóriát, mint fiatalkorban: egyes források napi 1700–2400 kcal mennyiséget ajánlanak. Szükség esetén a napi táplálékadagot négy-hat kisebb étkezésre célszerű beosztani.

Ne feledkezzünk meg a mozgás pozitív hatásairól!

Az oxigénfelvétel az emésztésnek is jót tesz. A rekeszizom intenzív fel-le mozgása enyhén masszírozza a hasi szerveket – olyasmi, mint egy finom nyirokmasszázs. Ennek hatására javul az emésztőszervek keringése és a bélperisztaltika. Az alultáplált személyek mozgása általában koordinálatlanabb, könnyebben elesnek, szenvednek csonttörést. Főként idősebb korban ez azt jelentheti, hogy az egyén idő előtt ápolásra szorul. Ezért nagyon fontosak a mozgáskoordinációs gyakorlatok. Ez történhet játékosan, pl. asztalitenisz formájában.

Fotó: Adobe Stock