Vitaminhiány és a daganatos megbetegedések
Amennyiben a vitaminhiány szerepe nem dönthető el, célszerű első körben okozatként kezelni, mivel ennek valószínűsége a legnagyobb. Téves döntés esetén sem okozunk kárt a betegnek, hiszen az ilyenkor alkalmazott vitaminpótlás mértéke mindig kisebb, mint az ok megszüntetése érdekében alkalmazott bevitel esetén.
A következőkben vitaminok szerint csoportosítva kerülnek bemutatásra azok a legfontosabb vizsgálatok eredményei, melyeket a különböző daganatos betegségek kapcsán végeztek el.
Vitaminhiány: A-vitamin
Az A-vitamin-hiány és a daganatos megbetegedések kapcsolatáról viszonylag kevés információ áll rendelkezésünkre. Több kisebb létszámú betegcsoporton állapították meg, hogy számos daganatfajta – különösen a tüdő- és a mellrák – kifejlődése során A-vitamin-hiány keletkezik. 1997-ben a Harvard Egyetemen végzett vizsgálatok során megállapították, hogy a mellrák kifejlődésének kockázata nagyobb azoknál a nőknél, akik nem biztosítják napi A-vitamin-szükségeltüket.
Béta-karotin-hiány
A béta-karotin a daganatos megbetegedésekkel kapcsolatban az egyik leggyakrabban emlegetett vitamin-előanyag. Pontos biokémiai szerepe a mai napig nincs tisztázva. Tudjuk, hogy kiváló szabadgyök-fogó, valamint elnyeli az ultraibolya fényt, ennek következtében eredményesen képes gátolni egyes daganatképző folyamatokat. Amit nem ismerünk, az a szervezetben történő lebomlásának mechanizmusa, a keletkező bomlástermékek biológiai szerepe. Közöttük találtak már rákkeltő anyagokat is. Ráadásul a béta-karotin nem minden esetben képes gyökfogó szerepét betölteni. Nem nélkülözhetetlen tápanyag, ezért a vizsgálatok során az egészséges ember vérében mérhető szinttől való eltérést szokták tanulmányozni. Külön kell kezelni a dohányzó emberek esetét.
A dohányzás ugyanis a béta-karotint gyakran káros vegyületekké alakítva több bajt képes okozni, mint amennyi előnyt egy rendszeres karotinbeviteltől remélünk.
A tüdőrákosok körében mutatták eddig ki a legkomolyabb béta-karotin-szint csökkenést. 1994-ben egy a Yale Egyetemen 800 betegen végzett megfigyelés során megállapították, hogy kisebb a kockázata a tüdőrák kifejlődésnek azoknál az embereknél, akik több, karotinoidokban gazdag zöldséget, gyümölcsöt fogyasztanak.
1996-ban Olaszországban 2588 nő megfigyelése során állapították meg, hogy a magasabb béta-karotin-bevitel csökkent mellrákkockázattal jár. A magasabb bevitel alatt a napi rendszeres zöldség- és gyümölcsfogyasztást értették, amely a mediterrán országokban közismerten magasabb az európai átlagnál.
Szintén 1996-ban fejezték be Chicagóban azt a megfigyeléssorozatot, melyben 1899 férfi vett részt. A 30 éven át zajló vizsgálat során 132 férfinál alakult ki prosztatarák. Egyértelműen sikerült megállapítani, hogy a megbetegedettek az átlagosnál jóval kevesebb karotinoidtartalmú élelmiszert fogyasztottak.
A mellrák mellett a másik leggyakoribb daganattípus a nők körében a méhnyakrák. Laboratóriumi kísérletek mutatták ki, hogy béta-karotin lassítja az ilyen típusú daganatsejtek fejlődését, csökkent bevitele növeli a betegség kockázatát.
Vitaminhiány: C-vitamin
A C-vitamin-hiány számos daganatfajta kockázatának növekedésével hozható kapcsolatba. A száj, a nyelőcső, a gyomor, a bélcsatorna, valamint a tüdő daganatos megbetegedéseinek valószínűsége sokkal nagyobb azokon a vidékeken, ahol nem esznek elegendő C-vitaminban gazdag zöldséget, gyümölcsöt.
Egy amerikai vizsgálat során, melyben 1995-ben 1556-an vettek részt, az átlagosnál több C-vitamint és béta-karotint fogyasztókat hasonlították össze az átlagosnál kevesebbet fogyasztókkal. A többet fogyasztók körében 40%-kal kevesebben haltak meg daganatos megbetegedésekben. A béta-karotinnál már említett chicagói vizsgálatban a prosztatarákban megbetegedetteknél a C-vitamin-hiányt is egyértelműen kimutatták.
A gyomorrák is kapcsolatba hozható a C-vitamin-hiánnyal. Aki nem biztosítja napi C-vitamin-szükségletét, annál a kockázat megnövekszik.
A bélcsatorna daganatos megbetegedéseivel kapcsolatban már nem ilyen egyértelműek a megfigyelések. Egy Dél-Kaliforniában végzett, több mint 110 00 embert érintő vizsgálat során kimutatták a csökkent gyümölcsfogyasztás és a gyomorrák növekvő kockázata közötti kapcsolatot. Olasz kutatók csak a nők esetében tudták ezt az összefüggést megfigyelni.
A mellrák esetében a megfigyelések sokszor ellentmondóak. Egy 1994-ben befejezett, több mint 10 évig tartó vizsgálat szerint több mint 50%-kal csökken a mellrák kifejlődésének kockázata azoknál, aki az átlagosnál több C-vitamint fogyasztanak. Ugyanakkor egy másik vizsgálat során nem sikerült ezt az összefüggést megfigyelni.
A C-vitamin árthat is?
Számos vizsgálat során nem egy meghatározott vitamin szerepét figyelték meg, hanem a mikrotápanyagok (vitaminok és nyomelemek) együtt adásának, komplex pótlásának hatását tanulmányozták. Sok esetben a bélrák kockázatának több mint 60%-os csökkenését figyelték meg.
Egy 1997-ben befejezett több mint 20 éves megfigyelési periódust felölelő vizsgálat a tüdőrák kockázatának növekedését mutatta ki azoknál, akiknél a C-vitamin-szükséglet kielégítése nem bizonyult megfelelőnek.
A C-vitamin szerepe a szervezetben annyira sokrétű, hogy óvatosságra inti az orvost, kutatót egyaránt. Bár sok jó tulajdonságát ismerjük, a körülmények szerencsétlen összejátszása esetén komoly bajok forrása is lehet. Ezért szokták óvatosan kezelni a mostanában oly divatos nagy mennyiségű C-vitamin-bevitel kérdését. Az már sajnos kiderült, hogy a napi szükséglet többszörösét meghaladó C-vitamin hosszabb időn át folyamatosan történő bevitele könnyen és előre nem láthatóan válhat károssá.
Folsavhiány okozta vitaminhiány
A folsavhiány elsősorban a méhnyak-, a tüdő- és a bélrák kifejlődésében játszik meghatározó szerepet. Maga a hiány önmagában nem rákkeltő, de olyan létfontosságú biokémiai folyamatokra hat ki – többek között a DNS-láncok hibáinak javítására, valamint a kromoszómák törékenységének csökkentésére –, melyek meghatározók a daganatos sejtek kialakulásnak gátlásában. A folsav segíti az immunrendszert a daganatsejtek elpusztításában, valamint közrejátszik a daganatképződést gátló gének szerepének kifejeződésében is.
1996-ban finn kutatók megvizsgálták a szervezet folsavszintjének és a bélcsatorna daganatos megbetegedései közötti lehetséges kapcsolatokat. A megfelelő, illetve az átlagosnál magasabb folsavbevitel egyértelműen alacsonyabb kockázatot mutatott. A helyzetet egyértelműen rontotta az alkoholfogyasztás, a dohányzás és a fehérjeszegény étrend.
A méhnyakrák kifejlődését megelőző folyamatok felgyorsulása és a folsavhiány között mutattak ki összefüggést az alabamai egyetem kutatói egy 1992-ben befejezett vizsgálatukban. A folsavhiány következményeit súlyosbította a dohányzás, a fogamzásgátló tabletták szedése, valamint a szexuális partnerek gyakori váltogatása.
Vitaminhiány: D-vitamin
A D-vitamin-hiány elsősorban a bél-, a prosztata-, valamint a mellrákkal hozható összefüggésbe. Az utóbbi időkben a D-vitaminnal kapcsolatban számos érdekes felfedezést tettek, melyek a daganatos sejtek fejlődésének gátlásával hozhatók kapcsolatba. Több kutatócsoport állított elő olyan D-vitaminból eredő molekulákat, melyek akár daganatfejlődés-gátló gyógyszerré is válhatnak megfelelő vizsgálatok elvégzése után. Maga a D-vitamin laboratóriumi kísérletekben gátolta a prosztata- és mellráksejtek fejlődését.
A tüdő- és hasnyálmirigysejtek szintén érzékenyek a D-vitaminra.
Régóta ismert, hogy a napfény bizonyos daganattípusok – elsősorban a petefészek- és mellrák – fejlődését hatékonyan képes gátolni. A kutatók a napfény hatására képződő D-vitamint sejtik a háttérben.
1996-ban Stockholmban hozták nyilvánosságra egy olyan vizsgálatsorozat eredményét, melyben 1000 ember D-vitamin-fogyasztási szokását tanulmányozták, összefüggésben a bélrák kifejlődésével. A D-vitamin-hiány egyértelműen növelte a bélrák kockázatát. Szintén ebben az évben ért véget egy majdnem 90 000 nővér részvételével zajló vizsgálat, amely 12 éven át folyt. Az eredmény az előbb említett svéd vizsgálattal egyezett meg!
Egy bostoni kórházban 1996-ban befejezett vizsgálatban, melyben több mint 140 00 ember vett részt, megállapították, hogy a megfelelő D-vitamin-bevitel csökkenti a prosztatarák kockázatát. A kockázat tovább csökkenthető a napi szükségletet meghaladó bevitel növelése esetén, de ez már veszélyes vitaminpótlás, mivel a D-vitamin halmozódása más területeken okozhat káros mellékhatásokat.
E-vitamin-hiány
Az E-vitamin a legismertebb antioxidáns – szabadgyök-fogó – molekulák egyike, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy a daganatos megbetegedések kifejlődése kockázatának vizsgálatakor nem lehet figyelmen kívül hagyni. A szabad gyökök a legpusztítóbb molekulák a szervezetben, energiafeleslegük átadása révén bekövetkező változások számos daganathoz vezető folyamat egyik meghatározó lépései. Az összes gyökfogó – más néven antioxidáns – molekula egyben a daganatképződés kockázatát is csökkenti, bár bevitelük nem ad teljes garanciát a betegség elkerülésére.
Az E-vitamin esetében a vizsgálati eredmények gyakran egymásnak ellentmondók. Itt fordult elő a legtöbbször, hogy egy már leközölt megfigyelést ellenőrizendő, a vizsgálatot megismételték más kórházban, és nem észlelték az eredetileg megfigyelt változásokat. Ennek számos magyarázata lehetséges, de legfontosabb tanulsága, hogy egy betegség – legyen az bármilyen természetű – sosem egyetlen tényező által meghatározott elváltozás, hanem egy rendkívül összetett folyamat, melynek tanulmányozása gondos körültekintést igényel a nagyobb tévedések elkerülése végett.
Az E-vitamin esetében a legtöbb megfigyelés a mell-, méhnyak-, emésztőrendszeri és tüdőrák esetében született.
A vizsgálatok során számos esetben 30% körüli kockázatcsökkenést észleltek, amennyiben összehasonlították a legtöbb és legkevesebb E-vitamint fogyasztókat. Az E-vitamin az egyetlen vitamin eddig, melynél nem tapasztalták a túlzott vitaminbevitel káros hatását.
F-vitamin hiány
Az F-vitamin-család nem más, mint a telítetlen zsírsavmolekulák együttese. Korábban már beszéltünk arról, miért kerültek a vitaminok közé. Ennek kapcsán említést érdemel a daganatos betegségek kockázatának és a telítetlen zsírsavak jelenlétének kapcsolata. A legtöbb ellentmondásos eredmény ezen a területen látott napvilágot, ami önmagában nem is meglepő. Gondoljunk csak arra, hogy itt egy molekulaegyüttesről van szó, melyek sosem fordulnak elő egymagukban. Egy keverék hatása egy összetett mechanizmusra gyakorlatilag nem látható előre, és nem csoda, ha a vizsgálati eredmények között gyakran hiányzik az összhang. Egy-egy vizsgálatot kiragadni, tapasztalatait felhasználni már csak azért sem célszerű, mert ennek feltétele a körülmények azonosságának biztosítása. Könnyen belátható, hogy ez szinte lehetetlen, ezért csak egy dolgot tehetünk: a napi szükségletet biztosítjuk, hiszen enélkül reményünk sincs a betegségek elkerülésére.
A teljesség kedvért megemlítem, hogy a telítetlen zsírsavak szerepének vizsgálatakor a prosztata-, mell- és bélrákkal kapcsolatban ismertek meg jelentős összefüggéseket. Minden esetben sejtsokszorozódásban játszott szerepük következtében hatottak a daganatos elváltozásokra, összetételüktől és szerkezetüktől függően gátolva vagy serkentve (!) azt!
Foto: Adobe Stock
