Megnagyobbodott nyirokcsomó: mi áll a háttérben?

A nyirokérhálózatban kereken 600 nyirokcsomó található, ebből 300 a nyakunkon. Feladatuk a nyirokfolyadék szűrése, illetve a limfociták raktározása. Léteznek közülük aktív mirigytevékenységet folytató csomók is, ilyenek pl. a mandulák, amelyek aktív kiválasztó funkciót folytatnak. Különösen sok nyirokcsomó található testünknek minden olyan területén, ahol a szervezet kapcsolatba kerül a külvilággal, illetve a külvilágból származó anyagokkal, azaz a nyakon, a garatnál, a belek, különösen a vékonybelek mentén, valamint a hónaljban és az ágyékhajlatban.

Gyakran még a rutinbeavatkozás is felesleges

Ha többszöri fertőzés után a nyak környéki nyirokcsomó duzzadt, de a vérkép normális, gyakori, hogy maga a csomó gyulladt. Ezt szövettani vizsgálattal lehet igazolni. Az orvosok előszeretettel javasolnak műtéti megoldást, holott a nyirokrendszert tehermentesítő terápiák alkalmazása, a nyirokrendszerre ható szerek célzott alkalmazása és némi türelem, kivárás is célravezető lehet.

A mandulák eltávolítása is bevett műtéti megoldás. A duzzadt mandula azt jelenti, hogy ez a nyirokszerv erős terhelésnek van kitéve. A nyirokrendszert tehermentesítő terápiákkal, pl. a tehéntejtől való konzekvens tartózkodással, a nyirokrendszerre ható orvosságokkal, a nyak simító masszírozásával a javulás néhány héten belül beállhat. A mandulákon olykor látható fehéres/sárgás lepedék nem feltétlenül krónikus gyulladásra utal. Gyakran csak elhalt sejttörmelékről van szó, amelyet a mandula, aktívan működő mirigyként, kiválaszt. A gyerekeknél tehát nem tanácsos elhamarkodni a mandulák eltávolítását! Ez az egyik leggyakoribb műtét Európában, pedig a legtöbb esetben teljesen felesleges.

A lágyékhajlatban is gyakran tapinthatók nyirokcsomók, ami legtöbbször szintén csupán nem specifikus gyulladásra utal. A lábujjakon, a körömágy környékén keletkező kisebb sérülések gyakran idéznek elő ilyesmit.

A hónalj és a kulcscsont környéke veszélyesebb terület

Léteznek azonban olyan testtájak, amelyeken a nyirokcsomók duzzanatát mindenképp komolyabban kell venni. Ilyen a hónaljárok, főként nőknél.

Fiataloknál a mindkét oldalon kialakuló hónalji nyirokcsomó-duzzanat oka legtöbbször az ún. Pfeiffer-féle mirigyláz. Ez a fertőző betegség kezdetben mandulagyulladásra emlékeztet – a mandulán vastag fehér lepedék látszik. Az orvos többnyire antibiotikumot ír fel a páciensnek, ami teljesen felesleges, hiszen vírusfertőzésről van szó, amivel szemben ezek a gyógyszerek teljesen hatástalanok. Ha a beteg nem reagál az antibiotikumra, mindkét hónaljában megduzzadnak a nyirokcsomók, és a lépe is megnagyobbodott, megszületik a helyes diagnózis: Pfeiffer-féle mirigyláz, másik nevén mononukleózis.

Míg korábban úgy tartották, hogy a Virchow-féle nyirokcsomó megjelenése mindig gyomorrákot jelez, ma már tudjuk, hogy egészen más típusú daganatok, pl. prosztatarák is okozhatja.

A nem gyakori helyen jelentkező nyirokcsomó-duzzanat esetén mindig alapos teljes fizikális vizsgálat elvégzése javasolt. Vannak-e duzzadt nyirokcsomók más testtájakon is? A has ultrahangos vizsgálatával is található-e a hasüregben duzzadt nyirokcsomó – pl. a has felső, középső részén? Ha igen, lymphomára, köznapi nevén nyirokrákra kell gyanakodnunk.

A lépre is figyelni kell – ez a legnagyobb nyirokcsomónk

A vizsgálatnak ki kell terjednie a lépre is. Egészséges embernél ez a bal oldalon, a bordák védelmében elhelyezkedő szerv nem tapintható. Ha kitapinthatóvá válik, nagy valószínűséggel kóros lépmegnagyobbodással állunk szemben. Ultrahangos vizsgálattal könnyen megállapítható a pontos mérete. A lép testünk legnagyobb nyirokszerve, ugyanakkor fontos szerepet játszik a vörösvértestek életciklusában is. Duzzanatát súlyos gyulladások, leukémia és nyirokrendszeri rák egyaránt okozhatja.

Lymphoma: kezdetben nem egyértelmű, hogy milyen típusú

A feltűnő eltéréseket mutató vérkép esetében, amely a vérsüllyedési érték emelkedésével és az immunglobulinok (bizonyos vérfehérjék) arányának kóros változásával társul, ugyanakkor a betegnek gyanús nyirokcsomó-duzzanata van, komolyan felmerül a nyirokrendszeri rák, azaz lymphoma gyanúja.

Ennek több típusa ismeretes, de hogy a konkrét esetben éppen melyikről van szó, azt csak részletesebb hematológiai vizsgálattal lehet megállapítani. Előfordul, hogy lehetetlen egyértelmű diagnózist felállítani. Ilyenkor csak a folyamatos ellenőrzés és a beteg állapotának változása teszi idővel lehetővé a pontos kórisme felállítását.

Az egyik fő nyirokráktípus az ún. Hodgkin-kór vagy Hodgkin-lymphoma. Nevét felfedezőjéről, az angol orvosról, Thomas Hodgkinról (1798‒1866) kapta. E betegség évente 100 000 emberből 3-ban alakul ki. A férfiak nőkkel szembeni aránya 3:2. Sajátos módon Európában és Észak-Amerikában két életfázisban különösen gyakori ez a betegség: harmincéves és hatvanéves kor körül. A betegségre jellemző szövettani képen Hodgkin-sejtek és ún. Sternberg-féle óriássejtek láthatók a mikroszkóp alatt.

A fenti betegségtől megkülönböztetjük az ún. non-Hodgkin lymphomákat (NHL), azaz nem Hodgkin-típusú nyirokrákokat. Előfordulásuk évente 10-12/100 000, tehát gyakoribb, és szintén valamivel több férfit, mint nőt érintenek. Az utóbbi években nőtt az előfordulási arányuk – ez valószínűleg az egyre jobb diagnosztikai módszerek elterjedésének tulajdonítható. A NHL inkább idősebb korban jelentkezik. A plazmocitóma és a krónikus lymphoid leukémia tulajdonképpen a NHL betegségcsoport egy külön alcsoportjába sorolható.

Olykor a leghelyesebb, ha az orvos nem tesz semmit, hanem vár

A kezelés módja, ha egyáltalán indokolt, mindig a betegség típusától, a beteg életkorától és általános állapotától függ. Sok esetben az orvos eleinte helyesebben teszi, ha nem alkalmaz semmilyen terápiát, hanem vár, és folyamatosan ellenőrzi páciense állapotát. Különösen a nagyon idős betegeknél érdemes igen visszafogottan viszonyulni a drasztikusabb kezelésekhez, főképp, ha a beteg jól érzi magát, vagy egészen más betegségre jellemző szimptómák állnak az előtérben. Ha mégis indokolt valamilyen hematoonkológiai kezelés, ma már igen sokféle és hatásos terápia áll a kezelőorvos rendelkezésére.

Mire utalhatnak a duzzadt nyirokcsomók?

Először is megkülönböztetünk lokális nyirokcsomó-duzzanatokat (tipikusan fertőzések talaján jönnek létre, de jelezhetnek tbc-t vagy toxoplazmózist is) és generalizált, azaz több helyen megjelenő duzzanatokat. Utóbbi esetben bizonyos fertőzésekre, pl. Pfeiffer-féle mirigylázra, szarkoidózisra vagy kanyaróra kell gondolni.

A duzzanatok ártalmatlan mivoltára utalhatnak az alábbi jelek:

• elhelyezkedés: a nyakon,
• méret: legfeljebb 1 cm, az állkapocs alatt legfeljebb 2 cm,
• tapintat: puha és elmozdítható,
• fájdalom: az akut fertőzés idején fájdalmas, utána fájdalmatlan.

A komolyabb háttér mellett szólnak az alábbiak:

• elhelyezkedés: a nyakon kívül, különösen gyanús pl. a bal kulcscsont felett vagy alatt,
• tapintat: durva, kemény, összenőtt a környezetével, ezért nem eltolható,
• ultrahangos kép: elmosódott határok, inkább kerek, mint ovális, sok véredény látható,
• ún. B-tünetek, pl. rákos betegeknél (láz, éjszakai izzadás, fogyás, levertség),
• a nyirokcsomó-duzzanat hat hét után sem kezd zsugorodni,
• a duzzanat még 12 hét múltán sem tűnt el, még mindig kitapintható,
• változások a vérképben, amelyek leukémiára utalnak (anémia, csökkent trombocitaszám)

A nyirokérrendszer

A nyirokfolyadék mint szállító közeg a sejtek közötti térben keletkezik – a komplementer orvoslásban ezt a területet nevezik „alaprendszernek” vagy mátrixnak.

A nyirokfolyadék először kisebb nyirokerekbe kerül, amelyek a folyók vízgyűjtő területeihez hasonlóan viselkedve, egyre nagyobb erekké egyesülnek. Utóbbiak falában izomsejtek vannak, és a vénákhoz hasonlóan, belsejükben a folyadék egyenirányításáról gondoskodó billentyűk találhatók. A legvastagabb nyirokér a mellkasban található, neve: Ductus thoracicus.

A nyirokrendszer – a vérkeringéssel ellentétben ‒ csak félkörnek tekinthető. A kulcscsont alatti oldali gyűjtővénába a vena subclaviába torkollik, tehát a nyirok újraegyesül a vérrel. Érdekes módon a test alsó feléből és a test bal felső részéből érkező nyirok a bal oldali, míg a test jobb felső területéről érkező nyirok a jobb oldali vena subclaviába kerül. Ez az anatómiai sajátosság különös jelentőségű az onkológiában, amikor a daganatok áttétképzéséről van szó. Sajátos módon az onkológia ama kevés orvosi szakterületek egyike, amely komolyabb figyelmet szentel a nyirokrendszernek. Pedig a nyirok szinte minden krónikus civilizációs betegségben, kezdve az atópiás ekcémától a reumáig, fontos szerepet játszik.

Foto: Adobe Stock