Nemeskőgyógyászat: Labradorit
Azonban vigyázat: a labradorit felfedi az élethazugságokat. Kristálytisztán látszik a fantázia és a valóság közötti különbség.
Július – nyár, kánikula, a fény és a meleg arra késztet bennünket, hogy a négy fal börtönéből kimenjünk a szabadba. Ez a kifelé fordulás csúcspontja. Míg a tél a belső visszahúzódás, a befelé fordulás, a tervezés ideje, most csak élni és élményeket szerezni akarunk.
A befelé és kifelé fordulás, jin és jang változása egész életünket átszövi. Az introvertált fázisokban terveket szövögetünk, az ideák, gondolatok világában élünk. Az extrovertált időszakokban e gondolatokat, terveket igyekszünk megvalósítani, ill. a realitás világában ellenőrizzük azokat. Mindig nagyon örvendetes, ha sikerül megélni, megvalósítani terveinket. Annál kellemetlenebb, ha akadályokba ütközünk, vagy nem várt követelményeknek kell megfelelnünk. Ekkor megmutatkozik, hogy mi realizálható és mi volt puszta illúzió.
Sokáig dédelgetjük illúzióinkat, noha egyik kudarc ér bennünket a másik után, mégis ragaszkodunk ötleteinkhez. Világtól idegen ideálok, utópisztikus elképzelések az ideális partnerről, túlzó elvárások saját magunkkal szemben, vagy egyszerűen csak betarthatatlan napi ütemtervek – a sort még sokáig sorolhatnánk, rengeteg téves elképzelésünk van, amelyek objektíven mérlegelve irreálisak. Ez pedig számos csalódás forrása.
Labradorit: Elénk tárul a valóság
A labradorit olyan kő, amely pontosan ezektől az illúzióktól segít megszabadulni. Ahogyan képes a szivárvány minden színét megjeleníteni, noha ezek közül egyik sem „sajátja”, bennünk is megjeleníti az irreális képeket és gondolatokat. A labradorit lényegében közönséges földpát, amely nátriumot és kalciumot tartalmaz. E két ásványi anyag bizonyos mennyiségi arány esetében elválik egymástól a földpátban. E folyamat hatására jellegzetes, lemezes szerkezet jön létre a kőben. A párhuzamos lemezkéken a fény megtörik, és reflektálódva különleges színekben jelenik meg.
A normális esetben fehér, zöldes, olykor fekete labradorit ezért bizonyos szögben tekintve hirtelen színes, csillogó ékszerré válik. A fehér alapszínű labradoritot kékes fénye miatt holdkő-labradoritnak is nevezik (noha ez nem valódi holdkő!), a csodálatos színjátékokra képes fekete labradoritot spektrolitnak is nevezik. Ha labradoritot viselünk, nagy erővel lépnek fel tudatunkban az illuzórikus képek, olyan gondolatok, amelyek már régóta befolyásolták gondolkodásunkat, tetteinket, anélkül, hogy tudatában lettünk volna.
Most azonban egy csapásra tisztán felfénylenek előttünk, mint a szürkésfehér vagy fekete labradorit csodálatos fényei, ha a követ mozgatjuk.
De amilyen gyorsan kihunynak a csodálatos színek, az illúziók is szappanbuborékként pukkannak szét rövid idő múlva. Mint a kő esetében, itt is látásmódunk, a szemlélet szöge változtatja meg a dolgokat. A valóság egyszerre szépítetlenül, józanul tárul elénk, felismerjük, mi elérhető, és mi nem.
A csalódás az igazság csíráit rejti
Természetesen csalódunk, ha elképzeléseinkkel le kell számolnunk és a dolgokat valóságosnak látjuk. Az amúgy csak csalódást okozó illúziók elvesztése egyben felszabadító érzés is lehet. Különösen akkor, ha olyan ideáktól szabadulunk meg, amelyek eddig korlátoztak bennünket. Egyúttal képtelenségünkről, tehetetlenségünkről és kiszolgáltatottságunkról alkotott téves elképzeléseink is a labradorit áldozatául eshetnek, így kiderülhet, hogy milyen tehetségekkel vagyunk megáldva.
Nem kell mindent „kiélnünk”, kipróbálnunk, hogy megtudhassuk, elképzeléseink beválnak-e, vagy sem. A köddé vált illúziók újra megtalált igazságok. Persze, hogy életünk így megtalált realitása mennyire tetszik nekünk és mennyire nem, az minden esetben más lehet. Azonban a dolgokon csak úgy tudunk változtatni, ha reálisan látjuk őket. Az önismeret a javulás útján tett első lépés. És a labradorit olyan kő, amely támogat bennünket ebben a törekvésünkben.
Fotó: Adobe Stock
