Cipőtelefon
A nagymamámnak akarok telefonálni, hogy megbeszéljük, mikor menjek fel hozzá.
Egy cipőről kell telefonálnom, az a telefonom. A számok valahogyan a cipőfűzők kereszteződésein vannak, de nincsenek kiírva, hanem ki kell találni, melyik kereszteződés melyik számot jelenti. Többször tárcsázok, de soha nem sikerül jó sorrendben hívnom a számokat. Pedig nagyon akarok beszélni vele és nagyon igyekszem kitalálni a jó sorrendet. Mégsem sikerül elérnem őt.
Hallom, hogy valaki a telefonközpontból elmondja, milyen számsort ütöttem be. A 6, a 4, a 0, a 3, a 8 szerepel a számok között, ezek a valóságban is szerepelnek nagymamám telefonszámában. De olyan gyorsan hadarják a számokat a központból, hogy megint csak nem boldogulok.
– Várjon egy kicsit – mondom az automatának -, keresek egy másik cipőt.
Valahonnan előkerül egy fehér és egy fekete Adidas Super Star cipő, ezek közül választhatok. A fehéret választom, de az feketére vált, amelyen rajta vannak a számok. Ekkor felébredek.
Kedves Ruth!
Rengeteg furcsa érzésem volt már az álom alatt is, de most, utólag is, amikor leírtam és megpróbáltam átgondolni.
De a megfejtést inkább Önre bíznám, talán jobb, ha magamról írok. 20 éves vagyok, nemrég volt a születésnapom, Kos havában. Most fejeztem be a második szakmunkásképzőt, bár nem akarok műszerész lenni.
Azért írattak ebbe a középiskolába, mert az általánosban is nagyon gyenge tanuló voltam. Bár nem érzem butának magam, vitathatatlan, hogy ez a sok tantárgy nem nyűgözött le.
A nagymamám, akit fel akartam hívni az álmomban, nagyon jó fej. Nagyon szeretjük egymást. Egy ideig nála laktunk, az ő lakásában, és boldogan emlékszem vissza ezekre a kora gyermekkori évekre, amikor sok időt töltöttünk együtt. A mesékre, a sétákra, az esti altatásokra. Amióta elköltöztünk, minden héten felugrok hozzá néhány órára. A nagymamám nagyon intelligens, tanult nő, orvos. Elismert a szakmájában. De soha nem érezteti velem, milyen csalódás lehetek neki a tanulási kudarcaimmal.
Egy darabig én is orvos akartam lenni, sebész méghozzá. Az érdekelt igazából, hogy mi van a testben belül. De ilyen tanulási múlttal ez lehetetlen.
A szüleim sem tanultak tovább, ezt sem értem teljesen. Apám az a tipikus, félművelt, okoskodó melós, néha elég brutálisan prédidál nekem, hogy kezdjek már magammal valamit. Ilyenkor hallgass a nevem. Anyu kicsit hisztis, de szeretnek engem, én is őket.
Az ekcémával születésem óta kínlódunk, sokszor voltam kórházban is. Eddig nem sikerült kinőnöm.
Most egy kétéves gimnáziumban folytatom a középiskolát és fogalmam sincs, mi akarok lenni.
Azonban úgy érzem, ebben az álomban vannak hasznosítható utalások. Ha Ön megtalálja ezeket, örömmel venném.
Köszönettel: János
Kedves János!
Szépen kirajzolódnak az erővonalak mind a leveléből, mind az álomból. A legbiztatóbb az, hogy az álmait figyeli, megjegyzi, elemzi, ezzel ugyanis belső vezéreltségű lesz az élete, és nem külső mintához fog igazodni. Leveléből ugyanis az olvasható ki, hogy a szülei törődnek magával, de nem igazán nyújtanak követendő vagy követhető példát, mintát, így azt magának kell kialakítani.
Tudja talán rólam, hogy az én holisztikus szemléletemben a nem segítség legalább olyan értékes, mint a készen kapott kitaposott út, ugyanis ez vezet igazán önmagunkhoz.
Én is tudom, hogy ez a nehezebb, a keservesebb, de végkimenetelét tekintve eredményesebb, azokhoz az életekhez képest, amelyekben külsőleg, látszólag minden stimmel, mégis üres.
De látnia kell azt is, hogy nincs is teljesen minta nélkül, hiszen az orvos nagymamája, akit éppen felhívni készül cipőtelefonján, igen sok erőtartalékot jelenthet a szeretett unoka számára. Ámbár az ekcéma a hagyományos orvoslással nemigen múlik el, de az álom segítheti a pszichoszomatika irányába való továbblépést. Abban viszont, hogy a komoly diplomával rendelkező ember életvitele a társadalomban milyen, ahhoz abszolút mintát nyújt. A továbblépést a cipők jelzik az álomban. Ez pillanatnyilag nyilván a gimnáziumi érettségi. Beszélgessen erről a nagymamájával. A fehér és fekete cipők, és ezek egymásba átváltozása csak megerősítik a gyanúmat, hogy a továbblépéshez az ellentétek összefonása révén lehet eljutni. Ez a cipőfűző kereszteződéséből éppen úgy kiolvasható, mint a másik cipő kereséséből, amikor az egyikkel nem boldogul. A másik cipőnél rögtön két lehetőség is adódik – a fehér és fekete cipő –, de ezek átváltoznak egymásba.
A központból való visszaolvasás maga a belső hang, a saját erőből való továbblépés. A számok mind tízen aluli számok, ez utalás a kora gyermekkori évekre. Ezeket töltötték együtt a nagymamával.
Fontos még a sorrend, hiszen a probléma abból adódik, hogy nem jó sorrendben üti be a számokat. Ez az értékrend kialakításával függ össze. Folyton át kell értékelnünk a dolgokat, hogy az előrehaladás és alkalmazkodás lehetséges legyen. Hogy a láthatatlan dolgokból a láthatót kihámozhassuk. Miként a cipőfűző kereszteződésein láthatóvá lettek a telefonszámok.
Mondja el az álmát a nagymamájának.
Olvasóim nevében köszönöm levelét:
Üdvözlettel:
