Álomfejtés: Mellélövés

Olga barátnőmmel lakógyűlésre megyünk. Olgi ügye, de az én lakóházam a helyszín. Nincs nagy kedvünk, el is akarunk oldalogni, de nem lehet, mert Olgira valami tisztséget akarnak bízni a lakótársai. Összegyűlik a kilenc fő, engem is beengednek a különterembe. Kényszerűségből bemegyek, de nem maradok sokáig. Hamar kijövök járni egyet.

Meglepődöm, amikor találok a házunkban egy belső udvart, amelyről eddig nem is tudtam, noha régóta itt lakom már.

Egy autót is látok ott, amelyről úgy érzem, nem odavaló.

Van nálam egy pisztoly, és hogy igazságot tegyek, kétszer belelövök az autóba, vigyék el innen. Nagy riadalom támad, mindenki kirohan. Kiderül, hogy az autó valóban nem jó helyen parkol, és a szomszédé. Támadási lendületemben a szomszéd fejéhez vágom, hogy miért titkolták ezt a belső udvart.

„Nem titkos – válaszolja -, csak magát nem érdeklik a közügyek.” Elszégyellem magam, hogy milyen antiszociális vagyok valóban, és már bánom, hogy belelőttem az autóba.

Hajdanvolt barátomhoz, Csongorhoz bújok, mint egy kisgyerek. Ő megölel, és ez vigasztal engem.

De mégsem ér véget a támadási kedvem, később még egy kocsi motorját meglövöm, gondolván, hogy ez is rossz helyen áll. De kiderül, hogy nem az a tulajdonos, akire gondoltam.

Kínzó érzésekkel ébredek.

Kedves Ruth!

Meglep az agresszióm az álmomban és a pisztollyal való lövöldözésem, mert én szelídnek és alkalmazkodónak gondolom magam. És jónak is gondolom magam, bár mióta Csongorral szakítottam, elég szokatlan szerelmi életet élek. Konkrétabban kissé belevetettem magam az éjszakai életbe. Pillanatnyilag babát várok, és nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ki az apja a két esélyes közül. De ha megszületik és meglátom, akkor megbizonyosodom az igazságról.

Harmincéves vagyok. Csongorral hét évig jártunk jegyben, mindig házasságot terveztünk. De félidőben és később is szerelmes lettem, és ez megingatta a hitemet, hogy nekünk össze kellene kötnünk az életünket. Később kiderült, hogy ő is félre-félrelépett az évek során, egyszóval túl sokat nincs mit egymás szemére vetnünk. A szakításunk mégis drámai volt. Ő sokáig nyalogatta a sebeit, engem bűntudat gyötört. Majd a nagy hűség után nagy hűtlen menet kezdődött az életemben, ennek eredménye a bébi. Most már más felállásból szövögetem családi ábrándjaimat, miközben fogalmam sincs, milyen apuka fogja segíteni a gyermekem felnevelését.

Olgi barátnőm is gyerekkori történet, ő aszkétikusabb életet él, mint én. A lakógyűlés históriát nem értem egészen, de a mondat, hogy engem a közügyek nem érdekelnek, szíven ütött, mert igaz.

Ezen a téren nagyon felületes vagyok.

Hogy miért lőttem bele az autókba, azt meg végképp nem értem, de a sejtésem az, hogy ez a két esélyes apuka iránti dühöm lehet. Tudom, hogy ez az anyaságom afféle melléfogás, ezt fejezi ki a mellélövés. De mégis ez lett, mert a szerelmünk is mellélövés volt Csongorral, hiszen lelkünk mélyén egészen mást éltünk meg mindketten, mint amit a felszínen mutattunk. Talán ez jól kifejeződik abban, hogy hozzábújok, amikor szégyellem magam a hirtelen agresszióm miatt.

Ruth biztosan látja, mennyire tele vagyok önellentmondásokkal a Vízöntő napomat és Rák aszcendensemet is beleértve. Már homeopata orvosnál is jártam, tudom az alkati szeremet.

Üdvözlettel: Pulzatilla

Kedves Pulzatilla! Kedves „Pisztoly”!

A Pulzatillák általában vigaszra vágynak, nos, e tekintetben azt mondhatom, hogy mindenki – magamat is beleértve – tele van önellentmondással, vagyis nem mentesül a kihívástól, hogy ezeket megértse, felismerje, megoldja. Ennek biztos tudatában indulhat anyai pályafutása felé, és fogadhatja majd gyermekének önellentmondásait.

Az egyik ilyen kettősség a Rák végtelen ragaszkodása és a Vízöntő végtelen szabadságvágya. Szerencsémnek tartom, hogy több verzióban megismerhettem ezt a különös belső feszültséget, hasonlatosan a Halak-Oroszlán kvinkunkszához. A merész szárnypróbálgatást, a bátor extravaganciát az érzelmi sebezhetőség kicsit modulálja, visszafogja, átszínezi, ellensúlyozza. A maga esetében ez egyfajta támadva védekezésnek tűnik, ezért is adtam alszimbólumnak a pisztolyt, mert ez az álmodó maga.

Párkapcsolati mellélövés: hogyan dolgozzuk fel?

Gyermekkori barátnője és ifjúkori szerelme kapcsán előhívódik a múlt, mint érzelmi kötődés és gyökér. A kilenc főből álló lakógyűlés, ahová maga is bemehet, egyszerre utal familiáris és hivatalos testületekre, ahová tartozik, bár nem akar odatartozni, úgy gondolja, nem érdekli az egész. Ám amikor a szemére lobbantják, hogy a közügyeket elutasítja, egyrészt megbántódik, elszégyelli magát, másrészt előhívódik az agressziója és előveszi a pisztolyát. Itt érintődött meg, itt találkozik a Rák és a Vízöntő dinamikája. Mindez kiegészül azzal, hogy egy belső udvart most fedez fel, nem is érti, eddig hogyan nem tudhatott erről. Ez a lélek rejtett zuga, amelybe ez az álom is ragyogó bepillantást enged. Itt szembesül az intimitás és az exhibicionizmus egymással. Ezeknek sem szabad egymás ellen dolgozniuk, összhangba kell hozni azokat.

Soraiból kitűnik, éhezi a szeretetet és szomjas az igazságra.

Túl van az adok/kapok piacszemléletén, és nem is igazán tanítható, a szó hétköznapi értelmében. Nagyritkán látunk példát az igazi szeretetre. A narcisztikusak mások szeretetében fürdenek, az önfeláldozók függőségi szükségletükre használják a szeretetet. Ám a szeretet rezgéstartománya mentes ezektől a hasznossági és kodependens vonatkozásoktól. A szeretet rezgéstartománya a fénnyel, az örömmel, a szép zengéssel rokonítható.

Azt gondolom, az „igazság pisztolyát” az igaz érzés megtalálására kell fordítania.

Mellélövés és melléfogás nélkül

 Fotó: Adobe Stock