Fájdalomcsillapítók 9. rész
A placébó látszólag olyan, mint egy adott gyógyszer, csak éppen a hatásos anyag hiányzik az összetételéből (l. az előző részben). Az elnevezés latin eredetű, és azt sugallja, hogy „tetszeni fog” vagy „kedvedre való lesz”.
A placébójelenség a gyógyászat egészére vonatkozik, de különösképpen a gyógyszeres kezelésre (farmakoterápia) érvényes. Az ún. álgyógyszerekkel a betegek 30-50 százalékánál egyes panaszok, különböző fájdalmak jórészt enyhíthetők vagy megszüntethetők.
Természetesen minden esetben a panaszok okát keressük, de addig is, amíg megtaláljuk, hosszabb idő telhet el. A placébóval történő kezelés során is figyelembe vesszük a betegre vonatkozó valamennyi tényezőt: az életkort, az alkati jelleget, az életvitelt, az előzményeket, esetleges egyéb betegségeit és – természetesen – a laboratóriumi (életvegytani) és képalkotó módszerekkel végzett vizsgálatokat. Utóbbiak nem tartoznak a homeopátia hatáskörébe, de ha a szükségét érezzük, ne szakadjunk le korunk lehetőségeiről.
A placébójelenség új gyógyszerek értékének megállapításakor összehasonlítási alapot jelent. A kifejlesztett új készítmény jelentőségét a feltaláló lelkesen hangoztatja. A tárgyilagosság viszont megkívánja, hogy legyen összehasonlítási alapunk, akár a forgalomban levő gyógyszerekhez viszonyítva, akár a placébókészítménnyel szemben.
A homeopátiában nem használunk placébót sem kezelésre, sem a hatósági engedély megszerzése céljából. Aki ebben a kezelési irányzatban nem járatos, határozottan jelenti ki: „A homeopátiás készítmény olyan, mintha csak placébót adnánk a betegnek, semmit sem tartalmaz.”
A gyakran szinte mérhetetlenül hígított hasonszer (simile remedium) a homeopátiára jellemző módszerrel készül. Lépcsőzetesen csökkentik a hasonszer adagját, egybekötve dinamizálással, ezáltal különböző potenciákat állítanak elő. Mindkét fogalom, a dinamizálás és a potencia, szigorú szabályok betartásával biztosítják a homeopátiás gyógyszer azonosságát, bárhol állítják is elő.
Az előállított készítmény gyakran a szervezet tartalékait mozgósítja, élettani, életvegytani szempontból lényeges anyagok képződését serkenti vagy felszabadulásukat biztosítja meglevő raktárokból.
A legerősebb fájdalomcsillapítók közé tartozik a morfin. A kerti mákban képződik, abból nyerik az ópiumot, amelynek fő alkaloidja a morfin. Ez a kívülről bevitt, az emberi szervezetben nem képződő anyag olyan ingerfogó idegvégződésre hat, amely a fájdalmat közvetítő P-anyag hatását gátolja, felfüggeszti.
A fájdalmat érzékelő ingerfogó, biológiai értelemben vett szenzort nevezzük receptornak, befogadó végkészüléknek.
A fájdalomcsillapító homeopátiás gyógyszerek egyik hatásmechanizmusa, hogy serkentik olyan anyagok képződését, amelyeknek köszönhető a fájdalmat érzékelő inger kialakulása. Ezek az anyagok olyan kismértékben képződnek a szervezetben, amelyek nagyságrendi szempontból megfelelnek a homeopátiás készítmény hígításainak. Ezeket nevezik inponderábilis (mérhetetlen) hígításoknak.
Az ópiumot, illetőleg egységes anyagként adagolt morfint bevisszük a szervezetbe. A szervezet is termel morfinszerű anyagokat, amelyeket endorfin (eredetileg endomorfin) néven ismerünk (endo- [görög] különböző szóösszetételekben belsőt jelent). Az endorfinok szerkezete jól ismert, lényegesen különbözik a morfinétól.
A morfin és az endorfinok igen kis adagban hatást gyakorolnak az ún. opioid receptorokra. Az endorfinok mennyisége szintén „végtelenül kicsi” (infinitezimális).
Amennyiben a beteget naloxonnal kezelik (egy opoid receptor antagonistájáról van szó), ez hamarabb foglalja el a receptoron a morfin helyét, ezáltal utóbbinak fájdalomcsillapító hatása megszűnik.
Hasonló a helyzet a homeopátiás kezelésben, legalábbis egyes készítmények esetében, amelyek csökkentik a fájdalom kialakulását (antinociceptív hatás).
Bizonyára bonyolultnak tűnik ez az összefüggésláncolat. Több száz kísérleti állaton (laboratóriumi fehér egéren) hasonlítottuk össze különböző növények fájdalomcsillapító hatáserősségét. Megbízható, könnyen elvégezhető kísérletről van szó, az állatok egyáltalán nem szenvednek, éppen csak megnyalják egyik talpukat egy fokozatosan melegíthető rézlemezen sétálgatva. Abban a pillanatban le is kell venni az egeret, hogy a melegedő fémlemezen ne sérülhessen meg a talpuk. (A homeopátiában a törzskönyvezéshez, bejegyzéshez nem kérnek állatkísérleteken nyert eredményeket, de senki nem tiltja meg ezek elvégzését, természetesen az állatvédelmi törvények szigorú betartásával.)
Humán vonatkozásban a fájdalomérzés kialakulásában a lelki folyamatoknak lényeges szerepük lehet. Kezelésük pszichoterápiás módszert igényel, amelynek során gyógyszerek használata is szükséges lehet. Ez akár a mindennapi szóhasználatból ismert („allopátiás”) készítmény, akár homeopátiás gyógyszer vagy placébó. Jelentős szerepet tölt be a ráhatás, kedvező befolyásolás. Utóbbit szemléltetjük a placébóterápiához hasonló példával.
Egy adott egyetemen két fehér köpenyes tanár benéz a késő esti órákban még dolgozó csoportokhoz. Három gyakorlóteremben is elmondják a diákoknak, hogy ők az elsők, akik eldicsekedhetnek az éppen befejezett kísérletük eredményével. Előállítottak egy új fájdalomcsillapítót. A forgalmazási engedélyek megérkezéséig sajnos nem adhatnak belőle senkinek, pedig bizonyára elfáradtak már, talán még a fejük is fáj.
Az egyik csoportnak sikerült elérni, hogy mindenki kaphasson egy tablettát. Fél óra elteltével visszatérnek az egyetemistákhoz.
Két csoportnál sok a panaszos, akinek fáj a feje. Annál a csoportnál, amelynél mindenkinek adtak egy tablettát, más volt a hangulat. Perceken belül elmúlt a fejfájásuk.
Egyik csoport sem kapott gyógyszert, de azoknál, akik hozzájutottak az „üres” tablettához, rövid idő alatt megszűntek a panaszok. A fejfájás pszichogén volt.
