Boldog születésnapot!
Aki személyesen ismeri, aligha hiszi el a lexikonok száraz adatát, miszerint az idén júniusban betöltötte nyolcvanadik életévét.
Az ő életében úgysem a számok a legfontosabbak, de főbb vonalakban azért tekintsük át ezt a nem mindennapi pályafutást. Dr. Rácz-Kotilla Erzsébet 1925-ben született Aradon. A Bolyai Tudományegyetem matematikai és természettudományi karának gyógyszerészeti szakán, majd a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet gyógyszerészeti karán folytatta tanulmányait. Még egyetemista volt, amikor gyakornoknak már felvették a drogismereti tanszékre. Nevéhez fűződik az önálló marosvásárhelyi gyógyszer-hatástani tanszék létrehozása.
Kutatómunkájában előbb a gyógynövények termesztésével és nemesítésével (levendula, cickafark, rózsamuskátli), növényszövettani és növénykémiai, majd hatástani vizsgálatokkal foglalkozott. Számos kísérletes módszert dolgozott ki különféle növények gyógyhatásának kimutatására. Több készítmény toxikológiai vizsgálatát is elvégezte. Írt egyetemi jegyzetet, könyvet, és – mint azt lapunk olvasói hónapról hónapra tapasztalhatják – fontosak számára az ismeretterjesztő cikkek is. Férje, dr. Rácz Gábor egyben munkatársa is.
Dr. Szabó László Gyula egyetemi tanár így emlékezett meg róluk köszöntőjében: "Emlékszem, amikor Pécsre érkeztek, egyenesen Marosvásárhelyről, mint vendégtanárok, mindketten azonnal oktatómunkához láttak, érdekfeszítő, elgondolkoztató és nagy érdeklődést kiváltó előadásokat tartottak a gyógynövények és a fitoterápia iránt érdeklődő orvosok, orvostanhallgatók számára, az akkori pécsi orvostudományi egyetemen, ahol ebben a témakörben úttörőnek számítottak. Erzsébet asszony volt a lelke ezeknek az előadásoknak. A hatástani értelmezések magyarázata annyira lekötötte a hallgatóság figyelmét, hogy az idő az órákon szinte megállt.
Rácz-Kotilla Erzsébet számunkra olyan professzor, akinek számos szellemi gyermeke van. Milyen nagy öröm hallgatni, amikor tanítványairól beszél! A tanítványok, a tudás szakadatlan és hiteles átadása hivatásának lényege. Akik ismerik, tudják, hogy mennyire nyitott szívű és segítőkész. A beteg ember szolgálata vezérelte minden tevékenységét, és ez ma is így van. Szinte csodával határos, hogy a növekvő évszámokkal dacolva, a lélek békéje megőrizte fiatalságát, kedves arcvonásait, megnyilvánulásait."
