Lapszemle 2004. március

A fo­ga­kon is lát­szik a szív­be­teg­ség

Finn ku­ta­tók sze­rint a szív­be­teg­ség­ben szen­ve­dő em­be­rek könnyeb­ben elvesz­tik a fo­gai­kat. A hel­sin­ki egye­tem és a Ku­o­pio egye­te­mi kór­ház ku­ta­tói 256 szív­be­teg, il­let­ve 250, szív­be­teg­ség­ben nem szen­ve­dő em­ber (kon­troll­cso­port) fo­gá­sza­ti ál­la­pot­ké­pét ha­son­lí­tot­ták össze. Ki­de­rült, hogy a szív­be­te­gek 35%-a va­la­mennyi fo­gát elvesz­tet­te, mi­köz­ben a kon­troll­cso­port­ban ez az arány csak 15%-os volt. Emel­lett azok a szív­be­te­gek, akik­nek még ma­radt va­la­mennyi fo­guk, át­lag­ban ke­ve­sebb sa­ját fog­gal (9) „büsz­kél­ked­het­tek”, mint a nem szív­be­te­gek (17).

A szív­be­teg­ség­ben szen­ve­dők­nél a kon­troll­cso­port­hoz ké­pest há­rom­szo­ros volt a fo­gíny­gyul­la­dá­sos (gin­gi­vi­tis) ese­tek száma. Csu­pán egyet­len te­kin­tet­ben nem ta­lál­tak fo­gá­sza­ti kü­lönb­sé­get a két cso­port kö­zött: ez pe­dig a fo­gak és a fo­gíny kö­zöt­ti mély ré­sek (zse­bek) mennyi­sé­ge. Ez ugya­nis egyér­tel­mű je­le egy sú­lyo­sabb be­teg­ség­nek, a fog­gyö­kér­hár­tya-gyul­la­dás­nak (pe­rio­don­ti­tis).

A má­sik ér­de­kes­ség, hogy a ku­ta­tók a szív­be­te­gek vé­ré­ben a szá­jü­re­gi fer­tő­zés­nek több nyo­mát ta­lál­ták meg, mint az egész­sé­ges em­be­rek­nél. A be­teg szí­vű­ek vé­ré­ben emel­lett több volt a He­li­co­bac­ter pylo­ri és a Chlamydia bak­té­ri­um­mal szem­ben ter­melt el­le­na­nyag, ami egyes ta­nul­má­nyok sze­rint ugyan­csak kap­cso­lat­ban áll a szív­be­teg­ség fo­ko­zott koc­ká­za­tá­val.

A fog és a szív be­teg­sé­gei kö­zöt­ti kap­cso­lat ku­ta­tá­sa foly­ta­tó­dik. Egyes sza­kem­be­rek úgy vé­lik, hogy a fog­be­teg­sé­get oko­zó bak­té­riu­mok a vér­ke­rin­gés­be jut­va hoz­zá­já­rul­hat­nak más be­teg­sé­gek vagy fer­tő­zé­sek ki­ala­ku­lá­sá­hoz. Egy ame­ri­kai ta­nul­mány pél­dá­ul ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re ju­tott, hogy a ke­ve­sebb fog­gal élő em­be­rek­nél meg­nő a fog­gyö­kér­be­teg­sé­gek koc­ká­za­ta, egy­szers­mind fo­ko­zó­dik haj­la­muk a vér­rög­kép­ző­dés­re az agy­ba oxi­gént szál­lí­tó fő ve­rő­ér­ben (ca­ro­tis).

A finn ta­nul­mány az Oral Sur­gery, Oral Me­di­ci­ne, Oral Pat­ho­logy, Oral Ra­dio­logy, and En­do­don­tics cí­mű szak­lap 2003. de­cem­be­ri számá­ban je­lent meg.

Mi az oka a böl­cső­ha­lál­nak?

Ré­gó­ta is­mert, hogy a cse­cse­mők alig né­hány he­tes ko­ruk­ban – sze­ren­csé­re rit­kán – hir­te­len meg­hal­hat­nak, anél­kül, hogy a tra­gi­kus ese­mény­nek bár­mi­lyen elő­je­le vagy kon­krét be­teg­ség fel­fe­dez­he­tő vol­na. A szü­lők és az or­vo­sok ed­dig ér­tet­le­nül áll­tak a hir­te­len cse­cse­mő­ha­lál je­len­sé­ge előtt. Bel­giu­mi ku­ta­tók azon­ban most ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re ju­tot­tak, hogy a böl­cső­ha­lál oka va­ló­szí­nű­leg a fel­éb­re­dé­si fo­lya­mat hi­á­nyos­sá­gai­ban rej­lik.

Több mint 20 ezer ba­ba al­vás­fo­lya­ma­tá­nak 10 bel­giu­mi kór­ház­ban vég­zett elem­zé­se nyo­mán ki­de­rült, hogy azok a cse­cse­mők, akik há­rom hét­tel ké­sőbb böl­cső­ha­lál ál­do­za­tául es­tek, ki­vé­tel nél­kül tö­ké­let­len éb­re­dé­si fo­lya­mat­tal vol­tak jel­le­mez­he­tők. A vizs­gá­lat so­rán 16, ké­sőbb meg­halt cse­cse­mő al­vá­sa köz­ben mért ada­to­kat ha­son­lí­tot­tak össze 16 egész­sé­ges cse­cse­mő­é­vel. Ügyel­tek ar­ra, hogy – nem, élet­kor, az anya do­hány­zá­sa, il­let­ve az ál­ta­lá­ban jel­lem­ző al­vás­hely­zet szem­pont­já­ból – ezek a pi­cik azo­nos vagy jól össze­ha­son­lít­ha­tó jel­lem­ző­ket mu­tas­sa­nak. Mind­két kí­sér­le­ti cso­port­ba 6 lányt és 10 fi­út von­tak be; át­lag­élet­ko­ruk a vizs­gá­lat ide­jén 11 hét volt, és az al­vás ada­tai­nak rög­zí­té­se, il­let­ve a böl­cső­ha­lál kö­zött át­lag­ban 21 nap telt el.

Dr. And­re Kahn, a brüssze­li Egye­te­mi Gyer­mek­kór­ház mun­ka­tár­sa, a ku­ta­tás egyik ve­ze­tő­je sze­rint a ké­sőbb böl­cső­ha­lál ál­do­za­tául esett ba­bák­nál az éj­sza­ka el­ső fe­lé­ben, 9–12 óra kö­zött erő­tel­je­sebb volt az agy­ké­reg alat­ti ak­ti­vi­tás, az éj­sza­ka ké­sőb­bi sza­ka­szá­ban azon­ban, haj­na­li 3–6 óra kö­zött ez a faj­ta agy­te­vé­keny­ség je­len­tő­sen csök­kent. Is­me­re­tes, hogy a böl­cső­ha­lál ál­do­za­ta­inál a ha­lál idő­pont­ja több­nyi­re a haj­na­li órá­kra esik.

Dr. Kahn hoz­zá­tet­te, hogy az em­lí­tett agy­te­rü­let­nek fon­tos sze­re­pe van az éb­re­dés sza­bá­lyo­zá­sá­ban, a kis­ba­ba vi­sel­ke­dé­sé­nek irá­nyí­tá­sá­ban. Az agy­ké­reg fe­lel azért, hogy meg­véd­je a cse­cse­mőt az élet­ve­szé­lyes hely­ze­tek­től, így pél­dá­ul fel kell éb­resz­te­nie, ha al­vás köz­ben a le­pe­dő, a ta­ka­ró vagy pe­len­ka el­zár­ja a lég­uta­kat. Ilyen­kor nor­má­lis eset­ben a ha­son fek­vő cse­cse­mő azon­nal fe­léb­red és el­for­dít­ja a fe­jét az aka­dály­tól.

Az Ame­ri­can Jo­ur­nal of Re­spi­ra­tory and Cri­ti­cal Ca­re Me­di­ci­ne cí­mű szak­lap 2003. de­cem­be­ri számá­ban a ku­ta­tást kom­men­tál­va dr. Ro­nald M. Har­per, a ka­li­for­niai egye­tem mun­ka­tár­sa rá­vi­lá­gí­tott, hogy az éb­re­dé­si fo­lya­mat­ban meg­lé­vő kü­lönb­sé­gek már he­tek­kel a böl­cső­ha­lál be­kö­vet­ke­zé­se előtt ta­pasz­tal­ha­tók. Bár igaz, hogy a ké­sőbb ál­do­zat­tá vá­ló cse­cse­mők­nél elő­ze­te­sen nem ész­lel­he­tő sem­mi­lyen szem­mel lát­ha­tó, fi­zi­kai ren­del­le­nes­ség, fi­nom fi­zio­ló­giai hi­á­nyos­sá­gok azon­ban fi­gyel­mez­te­tő jel­ként már je­len van­nak. Egyes fel­té­te­le­zé­sek sze­rint ezek a mag­za­ti élet­re nyúl­nak vissza. A leg­ve­szé­lye­sebb eb­ből a szem­pont­ból a vá­ran­dós anya do­hány­zá­sa, amely a hir­te­len cse­cse­mő­ha­lál je­len­tős koc­ká­za­ti té­nye­ző­je.