Dr. Görgei Katalin – Egyes szám női személy

Dr. Görgei Katalin főszerkesztő nem orvos, a magazin nem szaklap. Görgei Katalin azt mondja: olyan újságot akart közreadni, amely igényes, hiteles, érdekes, meggyőző, ráadásul szép. Hogy erre mi a garancia? Talán Görgei Katalin személyisége.

– Közgazda vagyok – meséli Görgei Katalin –, néhány évig külkereskedőként, majd gazdaságpolitikai újságíróként dolgoztam. A természetgyógyászathoz egy szomorú esemény sodort. Sok évvel ezelőtt rákos beteg lett az édesanyám. Miközben egyre reménytelenebbül jártunk orvostól orvosig, tapasztalhattam az egészségügyre jellemző siralmas állapotokat, a gépies gyógyítást, a pusztán tüneti kezeléseket, a szenvtelen bánásmódot. Amikor a gyógyulásra már semmi esélyünk nem maradt, utolsó szalmaszálként a természetgyógyászatba kapaszkodtunk, ami akkortájt ébredezett nálunk.

Édesanyám sajnos meghalt, de utolsó évei és halála rádöbbentett arra, hogy újságíróként ezzel a területtel érdemes foglalkoznom a továbbiakban. Ha úgy tetszik, a mama üzente ezt nekem. Nem sokkal később főszerkesztője és egyik tulajdonosa lettem a Természetgyógyászat című havi kiadványnak. Óriási volt az igény egy ilyen lapra, mert rengeteg ember csalódott, vagy legalábbis krónikus bajaira nem talált megoldást a hivatalos orvoslásban. Ám mint minden közös vállalkozásban, idővel ott is ellentétek alakultak ki. A vita eredménye szétválás lett, és 1995-ben szinte változatlan szerzői csapattal elindítottam saját lapomat, a Természetgyógyász Magazint. Pontosan tudtam, mit akarok.

Az emberek nyitottá váltak az ezotériára

– Miféle szikra pattant ki a fejedből?

– Szerintem a legtöbb embernek van legalább egy, az enyémhez hasonló szomorú története. Pontosan érzékeltem azt is, hogy a kulturális sorompók fölemelkedésével az emberek nyitottá váltak az ezoterikus és okkult rendszerek megismerésére, illetve az alternatív gyógyászat eredményeiről szóló hiteles információk befogadására. Azonban az emberek idővel a természetgyógyászatban is csalódtak kissé. Ebben szerepe volt a tömegsajtónak, amely talán nem tudatosan, lejáratta a gyógyítókat és a terápiás eljárásokat. Mivel rengeteg felszínes, igénytelen írás, tévéműsor ferdítette el az igazságot, a betegek kezdetben csodát vártak minden gyógyítótól. Nem voltak fölkészülve, hogy a szelíd gyógymód nem jelent azonnali vagy feltétlen gyógyulást. Ezért ha a Füves Mari néninek vagy a bioenergiával gyógyítónak úgymond nem sikerült föltámasztania a halottat, kijelentették, a természetgyógyászat egy humbug.

Ám az is tény, hogy a természetgyó-gyászok között sok kókler bukkant föl, ami bizonytalanságot szült. Fölismertem, hogy iszonyúan keskeny az a tematikai mezsgye, ahol egy ilyen kiadvány lavírozhat, megőrizve a tisztességét. Olyan lapot akartam és akarok csinálni tehát, amely megbízható és mérvadó, van karaktere, színvonalas és kielégíti az érdeklődők növekvő kíváncsiságát. Egyébként nem vagyok maximalista.

A természetgyógyászati eljárások jó része tudományosan is magyarázható

– Hiszel egyáltalán a természetgyógyászatban?

– Nézd, én azt hiszem, hogy bizonyos jelenségek akkor is léteznek, ha a tudomány még nem képes elfogadni őket. Másrészt a természetgyógyászati eljárások jó része tudományosan is magyarázható. Nem szaklap a mienk, de arról szól, ami igenis létezik. Természetesen a cikkek kiválasztásában tetten érhető a szubjektivitás, a szerkesztő személyisége. Mivel alapvetően kritikus alkat vagyok, sok mindenben kételkedem, számos téma nem kerülhet a magazinba. Lehet, hogy ez túl sarkítottnak tűnik, ám felelősséget kizárólag azért tudok vállalni, amivel egyetértek, amit beilleszthetek a gondolati rendszerembe, a világképembe. Ugyanakkor hajlandó vagyok nyitottan végighallgatni, kipróbálni bármit, és ha a racionális vagy tapasztalati úton meggyőződöm a működőképességéről, szívesen fölvállalom a jelenség közzétételét.

– Ez elég józanul, mondhatni tudományosan hangzik. Mi a véleményed az úgynevezett paramedicináról?

– A gyógyulás mindenkinek a saját ügye, abból a szempontból is, hogy a jótékony folyamatok beindulásáért magunk felelünk. Legyen az orvos, natúrgyógyász vagy modern varázsló, csak segíteni tud abban, hogy a beteg végső fokon önmagát gyógyítsa. Ehhez bizalom, sőt hit kell. Elfogadom, hogy ha a varázsló ráolvasásaitól jobban érzi magát egy beteg, akkor a varázslót illeti dicséret. Ennek ellenére a magazinban nem az ilyen jellegű írások szerepelnek túlsúlyban.

Ám fölösleges lenne egy természeti lénynek azt gondolnia, hogy a természet a maga kimeríthetetlen és logikusan építkező rendszereivel nem gondoskodott az ember gyógyulásának lehetőségeiről. A mindenki számára nyilvánvaló természetgyógyászati eredményekben, a gyógyítók tudásában általában bízom, hiszen rengeteg hiteles terapeutát, orvos-természetgyógyászt ismerek. Azt gondolom, a naturopátiának előbb-utóbb óriási szerepe lesz a krónikus betegségek kezelésében, a rehabilitációban és a megelőzésben. A magazin jórészt ezt az útkeresést mutatja be.

Az olvasók zöme nő

– Kikből áll a lap stabil olvasótábora?

– A Szonda Ipsos felmérései szerint a közép- és felsőfokú végzettségűek kedvelik leginkább a lapot, közülük sokan az egészségügyben dolgoznak. Az olvasók zöme nő. Életkori megoszlásban már nagy a szórás, de erre is van magyarázat. Az idősebbek, a nyugdíjasok sokat foglalkoznak az egészségi állapotukkal, és nyilván alaposan megfontolják, milyen terápiára költsék a pénzüket, ehhez viszont információra van szükségük. Az aktív dolgozók közül sokan megengedhetik maguknak, hogy a számukra érdekesebb eljárásokat a gyakorlatban is kipróbálják. Újabban mind több fiatal lapozgatja a magazint, szerintem azért, mert ők új szellemben nevelkedtek, nyitottak a spiritualitásra is, és szívesen hódolnak az új divatnak, amit egyszóval életmódreformnak nevezhetünk.

– Befolyásolja-e a munkádat ezen a területen, hogy nőnek születtél?

– Szerintem igen, de áttételesen. Számomra maga a természetgyógyászat is nőnemű jelenség, mert beleérző, szelíd, gondoskodó és figyelmes. A természetgyógyászatban az a lenyűgöző, hogy nem részletekben, hanem globális összefüggésekben szemléli az embert, s ezt olyan tapintattal és empátiával teszi, amitől nőivé lényegül az egész. A személyes hangot, az eljárások során nélkülözhetetlen gyengéd testi kontaktust, a közérthető magyarázatokat rendkívüli módon igényli az emberek jelentős része.

Fotó: Adobe Stock