Válaszol a humanisztikus asztrológus – A fejlődés az élet célja

Ked­ves Pé­ter!

Vál­ság­ba ke­rült a há­zas­sá­gom. Hét éve élek együtt fér­jem­mel, aki vál­lal­ko­zó. Sok pénzt ke­res. Ami­kor meg­is­mer­tem, ne­kem is volt jól fi­ze­tő szak­mám, de ő rá­be­szélt, hagy­jam ott az ál­lá­som, in­kább va­ló­sít­sam meg ré­gi ál­mo­mat, és men­jek egye­tem­re. Ezért má­ig há­lás va­gyok ne­ki. Mi­u­tán le­di­plo­máz­tam, ő to­vább­ra sem akar­ta, hogy ál­lást ke­res­sek. Vár­jam in­kább me­leg va­cso­rá­val, te­remtsek olyan ott­hont, ahová szí­ve­sen ér­ke­zik meg. Most úgy élünk, hogy ő min­den es­te hul­la­fá­rad­tan ér ha­za. Én el­men­nék tár­sa­ság­ba, mo­zi­ba, akár­hová. Ne­ki eh­hez so­ha nincs ked­ve. Csak a gond­jai­ról be­szél, ami na­gyon nyo­maszt, vi­szont se­gí­te­ni nem tu­dok raj­ta.

Fél éve sze­rel­mes let­tem egy fér­fi­ba, aki nem tud er­ről. Én szin­te min­den pil­la­nat­ban rá gon­do­lok. Ezt el­mond­tam a fér­jem­nek, ami­től ma­gá­ba zár­kó­zott, és azó­ta egy­re töb­bet iszik. Nincs szí­vem ott­hagy­ni őt, mert lá­tom, tön­kre­megy. Ma­rad­ni vi­szont kín­szen­ve­dés, és ér­zem, nem so­ká­ig bí­rom már. Mit tegyek? Mi a ki­út? Ta­nács­ta­lan va­gyok.

Se­gít­sé­ge­det vár­va sze­re­tet­tel üd­vö­zöl:

K. Bea  (Nyi­las Nap, Kos aszcen­dens, Ik­rek Hold)

Ked­ves Bea!

Ugye is­me­red Ka­rinthyt?

Volt ne­ki egy ked­venc mon­dá­sa: „Min­den más­kép­pen van”.

Ahogy né­zem a ho­rosz­kó­pod­at, gon­dol­ko­dom a tör­té­ne­te­dről, egy­re erő­sö­dik benn­em a meg­győ­ződés, hogy ná­la­tok is min­den más­kép­pen van. Hogy ez a tör­té­net csak a fel­szín. A va­ló­ság, a mély­ben, egé­szen más­ról szól.

Úgy kép­ze­lem, aka­ra­tos kis­lány le­het­tél (Kos aszcen­dens), anyu­kád ne­mi­gen tu­dott és akart rend­sza­bá­lyoz­ni (Ik­rek Hold). Éde­sa­pád rit­ka ven­dég­nek szá­mí­tott a csa­lád éle­té­ben – vél­he­tő­en mun­ká­ja, ve­ze­tő ál­lá­sa miatt gya­kran volt tá­vol (Nyi­las Nap). A lel­ked­nek pe­dig nagy szük­sé­ge lett vol­na az éde­sa­pád kö­zel­sé­gé­re, fi­gyel­mé­re, adott eset­ben szi­go­rá­ra (Nap a ki­len­ce­dik ház­ban). És egy apá­ról, aki nincs je­len, le­vál­ni is ne­héz. Pe­dig a ti­ze­né­vek ép­pen er­ről szól­nak. Az el­sza­ka­dás­ról, az ön­ál­ló szárny­pró­bál­ga­tá­so­król.

„Mi kö­zöm a ti­ze­né­ve­im­hez?” – kér­dez­he­ted most. „Hi­szen el­múl­tam har­minc. Mit je­lent ez az egész?”

A fejlődés a kulcs

Azt, Bea, hogy a sze­mé­lyi­ség­fej­lő­dés el­ma­radt fá­zi­sait fe­hér fol­tok­ként vissz­ük ma­gunk­kal a lel­künk­ben. És ti­tok­ban, a fel­szín alatt ar­ra tö­rek­szünk, hogy vég­re fel­tér­ké­pez­zük, meg­is­mer­jük, átél­jük azo­kat.

A te fe­hér fol­tod, Bea, az apád­dal kap­cso­la­tos nem meg­élt ka­masz­kori él­mé­nyek. Ha úgy tet­szik, az élet ez­zel tar­to­zott, tar­to­zik ne­ked. S mert apád­dal már nem tu­dod, hát a fér­jed­del éled meg. A férj ugya­nis a leg­kö­ze­leb­bi apa­szim­bó­lum, mint ahogy a fe­le­ség az anya meg­fe­le­lő­je. Ezért kér­lek, ol­vasd ve­lem új­ra a tör­té­ne­te­det, ezút­tal a mé­lyebb össze­füg­gé­se­it kö­vet­ve!

Fia­tal nő­ként ta­lálsz egy fér­fit, aki ép­púgy a mun­ká­já­nak élő, el­fog­lalt, ve­te­tő ál­lá­sú sze­mély, mint éde­sa­pád volt. Tő­le kez­det­ben fi­gyel­met, tö­rő­dést kapsz, s ő, mint egy jó apa, fi­nan­szí­roz­za fel­ső­fo­kú ta­nul­má­nyai­dat. Utá­na sem hagy­ja, hogy mun­ká­ba menj – ez azon­ban csak a fel­szí­nen tű­nik kor­lá­to­zás­nak. A lé­lek úgy ér­tel­me­zi: íme, egy fér­fi, apám he­lyet­te­se, aki­nek annyi­ra fon­tos va­gyok, hogy leg­szí­ve­seb­ben la­kat alatt őriz­ne… Ám a gye­rek­sze­rep­nek egy­szer vé­ge sza­kad, a kis­lány fel­nő, és a ma­ga út­ját akar­ja jár­ni. Nem szí­ve­sen ül ott­hon, lá­zad, men­ne szó­ra­koz­ni, s a szí­ve is egy elér­he­tet­len ki­rály­fi után eped.

Ez zaj­lik most, eb­ben a pil­la­nat­ban. És, en­gedd meg, hogy még egy ré­teg­gel mé­lyebb­re ha­tol­jak. Apád hi­á­nya an­nak ide­jén na­gyon fáj­ha­tott ne­ked. Ez idő­vel ha­rag­gá, düh­vé vál­to­zott. Meg akar­tad bün­tet­ni apá­dat, de nem volt rá mó­dod. He­lyet­te a fér­jed bün­tet­ted meg. (Mert ugyan mi más cél­ja volt an­nak, hogy el­mond­tad ne­ki a tá­vo­li, be nem tel­je­sült sze­rel­me­det?)

Bea! Te egy mé­lyen et­ikus – Nyi­las – em­ber vagy, olyan, aki az igaz­sá­got, a mél­tá­nyos­sá­got min­de­nek elé, fö­lé he­lye­zi. Így hát nem ké­rek mást, csak azt, hogy hagyd ezt a „má­so­dik ol­va­sa­tot” hat­ni a lel­ked­re. Mert ha van né­mi kö­ze a va­ló­ság­hoz, egé­szen biz­to­san elin­dít ben­ned olyan fo­lya­ma­to­kat, ame­lyek ki­ve­zet­het­nek eb­ből a zsá­k­ut­cá­ból.

Kí­vá­nok eh­hez ne­ked sok-sok erőt és bá­tor­sá­got.

Fotó: Adobe Stock