Válaszol a humanisztikus asztrológus – Párkapcsolati játszmák

Ked­ves Pé­ter!

Fia­tal há­za­sok va­gyunk, én Bi­ka va­gyok Szűz aszcen­dens­sel, fe­le­sé­gem, An­na, Mér­leg Na­pú, az aszcen­den­se Ik­rek. Fő­is­ko­lai éve­ink­ben nagy tár­sa­sá­gi éle­tet él­tünk, An­ná­nak ren­ge­teg ud­var­ló­ja volt. Ta­lál­ko­zá­sunk­ból rög­tön sze­re­lem lett, le­di­plo­máz­tunk, össze­há­za­sod­tunk, dol­goz­ni kezdtünk. Há­rom éve vol­tunk há­za­sok, ami­kor ész­re­vet­tem, hogy a ré­gi ud­var­lók, el­ha­gyott sze­rel­mek kez­de­nek új­ra fel-fel­tü­ne­dez­ni. An­na hol az egyik­kel megy el ká­véz­ni, hol a má­sik­kal mo­zi­ba, újab­ban szom­bat es­tén­ként bu­lik­ba jár. Mond­ja, men­jek ve­le én is, de én nem így kép­ze­lem a hét­vé­gi pi­he­nést, és in­kább ott­hon ma­ra­dok. Köz­ben ma­ga­mat hi­báz­ta­tom, hogy va­la­mit biz­to­san rosszul csi­nál­tam, túl­sá­go­san ki­sa­ját­ítot­tam őt, és most így bűn­hő­döm? Na­gyon fé­lek, hogy elve­szí­tem őt. Mit tegyek?

K. Zol­tán

Ked­ves Zol­tán!

Amit leír, azt igen­csak ijesz­tő és el­ke­se­rí­tő le­het át­él­ni: hét­köz­na­pi ol­va­sat­ban bi­zony úgy tű­nik, fe­le­sé­ge szé­pen-las­san el­hi­de­gül ön­től. Lé­te­zik azon­ban a tör­té­net­nek egy má­sik, asz­t­ro­ló­giai szem­pon­tú ol­va­sa­ta is. Eb­ben egy hang­sú­lyo­zot­tan föl­dies ka­rak­te­rű fér­fi elvesz egy hang­sú­lyo­zot­tan le­ve­gős ka­rak­te­rű nőt. E két ele­mi ener­gia elő­ször mag­ne­ti­kus erő­vel vonz­za egy­mást: a föl­dies ka­rak­te­rű fél ne­héz­kes­sé­gét, ag­go­dal­mas­sá­gát, apró­lé­kos­sá­gát va­ló­ság­gal elva­rá­zsol­ja, át­moz­gat­ja, old­ja és ma­gá­val ra­gad­ja a má­sik könnyed­sé­ge és len­dü­le­te. A má­sik ol­da­lon a le­ve­gős ka­rak­te­rű fél fel­szí­nes­sé­gét, csa­pon­gá­sát, nyug­ha­tat­lan­sá­gát a föld ener­giái jó­té­ko­nyan las­sít­ják, nyug­tat­ják, és a min­dig is áhí­tott biz­ton­ság ér­zé­sé­vel aján­dé­koz­zák meg. De ez csak az el­ső lé­pés. A má­so­dik egy­faj­ta vissza­ren­de­ző­dés, ame­lyik a kez­de­ti idők láng­olá­sá­nak, át­ha­tott­sá­gá­nak csök­ke­né­sé­vel (va­gyis a sze­rel­mi ér­zés kon­szo­li­dá­ló­dá­sá­val) egy idő­ben je­lent­ke­zik. Ez azon­ban nem egy­ként és egy­for­mán ke­rül meg­élés­re a két em­ber­ben. A föl­dies fél ugya­nis egyér­tel­mű­en csak nyert a kap­cso­lat­ban: a le­ve­gős könnyed­ség min­den há­tu­lü­tő nél­kül je­len­tett uni­ver­zá­lis lel­ki ol­dó­szert a számá­ra. A le­ve­gős fél azon­ban – az­zal, hogy a má­sik be­le­von­ta le­las­sult, nyu­godt, bel­ter­jes vi­lá­gá­ba – nem cse­kély vesz­te­sé­get köny­vel­het el ma­gá­nak: el­tűnt éle­té­ből a nyüzs­gés iz­gal­ma és az em­be­ri kap­cso­la­tok szí­nes­sé­ge.

Ön a Mér­leg pár­já­ról pél­dá­ul ezt ol­vas­hat­ná: „Az asz­tro­ló­giai je­gyek kö­zül a Mér­leg ren­del­ke­zik a leg­több pár­kap­cso­la­ti játsz­má­val. Már kap­cso­la­tai­nak ke­ze­lé­se is gaz­dag játsz­ma­ele­mek­ben. Ezek össze­fog­la­ló ne­ve: Var­ró­do­boz. Ugya­nis mint egy var­rós­ka­tu­lyá­ban, amely­ben egy idő után fo­nal, zsi­nór és cér­na át­te­kint­he­tet­le­nül és re­mény­te­le­nül össze­gu­ban­co­ló­dik, úgy lesz­nek a Mér­leg kör­nye­ze­té­ben kö­vet­he­tet­le­nek, át­lát­ha­tat­la­nok és ki­bo­goz­ha­tat­la­nok a kap­cso­la­ti szá­lak.

A Mérleg hajlamos a kapcsolati játszmák előidézésére

Mert a dí­szes kis do­boz­ból csu­pán egy­va­la­mi hi­ány­zik: az ol­ló. Így hát a Mér­leg éle­té­ben min­den kö­tés és kap­cso­lat vég nél­kül fenn­tart­ha­tó és fenn­tar­tan­dó, akár pár­hu­za­mo­san és több­szö­rö­sen is, egé­szen az át­lát­ha­tat­lan össze­szö­vött­ség ál­la­po­tá­ig, ame­lyet (meg­fe­le­lő esz­köz hí­ján) elvág­ni, ki­bo­goz­ni nem tud – va­gyis kép­te­len bár­mi­fé­le sza­kí­tás­ra. Az is igaz, hogy a kap­cso­la­tok szö­ve­vé­nyé­ben re­kedt part­ne­rek sem ve­szik elő sza­ba­du­lá­suk ér­de­ké­ben a ki­sol­lót, ugya­nis e ter­hes kö­tés még min­dig ezer­szer éde­sebb szá­mu­kra, mint a elvá­lás ke­se­rű gyöt­rel­me.”

Sa­ját Bi­ka je­gyé­ről pe­dig ezt: „Kör­nye­ze­té­től elvár­ja: ne sür­ges­se, ne kény­sze­rít­se tem­pó­vál­tás­ra, ne rak­ja el a meg­szo­kott he­lyé­ről a ré­gi tár­gyait, és sem­mi, de sem­mi­kép­pen ne hoz­zon vál­to­zást a min­den­na­pok meg­szo­kott, biz­ton­sá­gos me­ne­té­be. Ha nem ta­szi­gál­ják, nem in­ger­lik, ked­ves és ke­délyes társ. A nyu­godt erő, amely lé­nyét el­töl­ti, ad­ja bá­mu­la­tos tü­rel­mét – ám ugya­neb­ből ered két­ség­be­ej­tő moz­dít­ha­tat­lan­sá­ga is. Ha a ma­kacs­ság­ról szo­brot for­máz­ná­nak, an­nak bi­ka alak­ja vol­na. Gya­kran ő ma­ga sincs tu­da­tá­ban an­nak, hogy egy kap­cso­lat­ban mek­ko­ra ere­je, s fő­leg, hogy mek­ko­ra sú­lya van. Ké­pes – lel­ki ér­te­lem­ben – va­ló­ság­gal agyon­nyom­ni a part­ne­rét. Nem is az­zal, hogy csi­nál va­la­mit, csu­pán az­zal, hogy egy­sze­rű­en olyan, ami­lyen.”

Ked­ves Zol­tán! Ami most önök­kel tör­té­nik, nem más, mint egyen­súly­ke­re­sés. Ha ezt a fo­lya­ma­tot ké­pes ter­mé­sze­tes­nek ven­ni, nem be­gu­bóz­ni és nem vissza­fog­ni a part­ne­rét, ha­nem nyíl­tan és őszin­tén kom­mu­ni­kál­ni ve­le, ak­kor mind­ket­ten meg­erő­söd­ve és bi­za­lom­mal tel­ve hagy­hat­ják ma­guk mö­gött éle­tük e ne­héz sza­ka­szát.

Fotó: Adobe Stock