A sav-bázis háztartás kérdőjelei

Már a „túlsavasodás” kifejezéssel manapság gyakran találkozhatunk, olyasmi, hogy túlsavasodás, tulajdonképpen nem létezik. Vérünkben normál esetben körülbelül hússzor annyi szabad lúg található, mint sav. Helyesebb tehát a lúgos raktárak, illetve a pufferkapacitás csökkenése kifejezéseket használni. Az értékekről pedig sokkal inkább a vér és nem a vizelet ad megfelelő információt. Ha ugyanis egészséges szervezetről beszélünk, akkor a vizelet azt tükrözi vissza, az illető mit evett a mérést megelőző néhány órában. Ha a vesék bizonyos okokból kifolyólag nem bocsátanak ki savat, akkor a vizelet nagyon szép lúgos értékeket mutat, miközben a káros savak visszamaradnak a szervezetben, többnyire elrejtve.

Mivel tehát a lúgos kapacitás jó hússzorosa a savasnak, mire a zavarok mérhetővé válnak, akkorra az anyagcsere már súlyos zavarokat szenvedett. De a 20:1-es aránynak a 18:1 vagy 17:1-esre való eltolódása is befolyásolja az oxigén-anyagcserét. Ez ad magyarázatot arra, a téma miért a sportegészségügyben merült fel először. A túl sok sav serkenti például a porcok leépülését, azaz az arthrosist, valamint kioldja a csontokból a kalciumot.

A „latens acidózis” fő okának sokan a táplálkozást tartják. Ennek ellenére az általánosan használatos táblázatok nem megbízhatóak, mivel 85 évvel ezelőttről származnak, amikor még nem savakat és lúgokat mértek, hanem kationokat és anionokat. Ha ezek egyensúlya felborulna a tányérban, akkor a leves egykettőre felrobbanna. Teljes biztonsággal egyedül azt tudjuk, hogy a túl sok fehérje megnöveli a savak mennyiségét. Ez azonban a növényi fehérjékre is vonatkozik. A táplálkozás fő jelszava tehát a változatosság és az evés öröme kellene hogy legyen.

Bár sokan eltanácsolják az embereket a gabonafélék fogyasztásától, mondván, azok szintén elsavasodást okoznak, több természetgyógyász nem győzi hangsúlyozni: a gabonafélék sokkal inkább savtalanítanak. A magyarázat abban rejlik, hogy káliumhiány esetén a fölösleges sav a sejt belsejében található, ahol a vese nem ismeri fel és nem választja ki. A gabonában azonban sok a kálium, ezért kihajtja a savakat a sejtekből, és ezzel lehetővé teszi a vizeleten át történő kiválasztását, ami a vizeletet természetesen savassá teszi. Ez a megfigyelés vezetett ahhoz a helytelen következtetéshez, hogy a gabona savasít. És ez az oka annak, hogy a szervezet valódi sav-lúg háztartásáról a vizeletteszt nem ad felvilágosítást.

A másik tévedés a savanyú gyümölcsökre vonatkozik, amelyek ennek ellenére lúgosítanak. Ha valami savanyú, az mást jelent, mint a kémiailag savas reakció. Ezért lehetséges az, hogy savanyú ennivalók, például a savanyú káposzta, nagyon is hasznosak.

A már említett káliumhiány egyébként nemcsak a savaknak a szervezetben való felhalmozódását idézi elő, hanem az idegsejtek nyugalmi potenciálját is csökkenti, azaz látványosan rontja a neuromuszkuláris stabilitást. Így válik az egészséges stressz károssá. Azt pedig még kevesebben tudják, hogy bizonyos élelmiszerek mellett egy sor gyógyszer is fokozza a savasodást, például az acetil-szalicilsav (ACC) vagy a túlzott mennyiségű C-vitamin. Ugyancsak savtermelődéshez vezet mindenfajta izommozgás, ha nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű oxigén. Ilyenkor a két oxigén, amely a szénből szén-dioxidot képez, a vízből vonódik ki, és visszamarad négy savhordozó hidro­génatom.

Az elsavasodás ellen sokan lúgos porokkal védekeznek. A legfontosabb feladat azonban mindig az okok felismerése és elhárítása. A legtöbb lúgos szer nátrium-hidrogén-karbonátot tartalmaz, amely értékes és jól feldolgozható puffervegyület, ugyanakkor amúgy is magas konyhasófogyasztásunk mellé plusznátriumot visz be a szervezetbe. Ez a lúg gyorsan kiválasztódik, a vizelet lúgos kémhatású lesz, és mindenki boldog.

A szervezet azonban nem örül annyira. Az évek során kialakult hiányt nem lehet egy csapásra elhárítani. Az igazán hatékony savkihajtók közé tartozik a már említett okok miatt a kálium, illetve a cink, amely megnyitja a veséket a savak előtt, valamint a mangán, amely az anaerob égés során keletkezett tejsavat újra glukózzá változtatja.

Az egészséges sav-bázis egyensúly megteremtésében nagy szerepet játszik a sport, amely az egész enzimrendszert edzi, puffert képez a savakkal szemben, leépíti és kiválasztja azokat. Ezen kívül sokat segít, ha kevesebbet aggódunk, és általában véve lazábbak vagyunk.

Sok szerző szerint az emberek jó 70 százalékánál megfigyelhető sav-bázis probléma. Valójában a mérések során a valóban patologikus értékeket felmutató páciensek aránya 5 százalék alatt van. Ők jellemzően olyanok, akiknél oxigénhiány áll fenn, például élsportolók, idős emberek vérellátási és légúti problémákkal, és a helyzetet csak rontja, ha mindehhez még káros gyógyszerek és fehérjedús táplálkozás is társul.