Az átfogó kultúra világmozgalma
Több mint öt éve, hogy megjelent az átfogó kultúra mozgalom térhódításáról az első összefoglaló. Paul Ray szociológus 21 000 fős, az Egyesült Államok lakosságát képviselő csoport felfogását vizsgálta meg. Az amerikai társadalom addig ismert két fő csoportja, a hagyományos és a modern mellett egy új csoport, az átfogó kultúra (vagy más néven a kulturális kezdeményezők) látványos térhódítását vette észre. Amíg a hagyományos értékeket vallók tábora az Egyesült Államokban 56 millió főre tehető, a moderneké 88 millióra, addig az új felfogás híveinek száma eléri az 50 milliót, és rohamosan nő. Így az átfogó kultúra szemléletéhez sorolhatók az Egyesült Államok harmadik, legjelentősebb csoportját alkotják.
Miben áll ez az új kultúra? Amit a modernizmus atomizált, azt az átfogó kultúra újra egységbe fogja. A családra korlátozódás helyett egységbe rendeződik a közvetlen és átfogóbb közösségekkel, a nemzettel, és az országhatárokon is átívelő kapcsolatot teremt. Kapcsolatot teremt a természettel és megtanulja összehangolni a természet rendjét (ökológia) a gazdasági élettel. Egyesít különböző nézeteket és hagyományokat, a keleti és nyugati filozófiák előremutató elemeit felhasználva. Egyszóval átfogó kultúrát igyekszik teremteni. Az a történet, amit a modern kor a világ keletkezéséről alakított ki, és arról, hogyan illünk a világba, mára elvesztette hatékonyságát. Nem vagyunk puszta páriák, olyan világképre van szükségünk, ami többet ad számunkra a modernizmus ajánlatánál: a közömbös, élettelen világegyetem egy halott bolygóján zajló anyagias törtetésnél.
Hogyan alakult ki ez az új tábor? A hatvanas évektől új társadalmi mozgalmak egész sora alakult ki, mint például a civil, polgári szerveződések, a békemozgalmak, a környezetvédő, zöld mozgalmak, a társadalmi igazságosság és általános foglalkoztatottság irányzata, az alternatív gyógymódok terjedése, az új spiritualizmus, az új pszichoterápiák, életmódok, önfejlesztő életfelfogások, az új tudatosság, a fenntartható fejlődés eszméjének térhódítása. Csak az életmódipar 230 milliárd dolláros piacot jelent az USA-ban (ez Magyarországon kb. 230 milliárd forintnak felelne meg). Sok ember vagy nem vesz részt ezekben a mozgalmakban, vagy legfeljebb egy-kettő érinti meg. De azok, akik több szellemi átértékelést is átélnek, ráadásul egyidejűleg vagy gyors egymásutánban értékelik át szemléletük kereteit, egy idő után ráébrednek: elkerülhetetlen egész világképük tudatosítása, sőt megalapozása. A hagyományos, vallásos közgondolkodást egyre inkább kiszorító materializmus már önmagában felveti a kérdést: melyik felfogás a helyesebb. De ha ehhez még sorozatos újabb átértékelések társulnak, az ember ráébred: nem hajthatja fejét naponta más értékrendszerbe. Ezzel pedig a manipuláció és az élet öntörvényű ellenhatásai együttesen törvényszerűen rákényszerítik az emberek egyre nagyobb részét az átfogó kérdésekben is az önálló gondolkodásra, az önálló világkép, társadalomszemlélet és életfelfogás kialakítására.
Mivel a vallásos felfogás a túlvilágra összpontosít, az anyagias az anyagi javakra, ezért az elmúlt évezredekben valahogy elmaradt az élet, a természet, az értelem, a közösségek jelentőségének felismerése. Emiatt a természet értékelése, a környezet megbecsülése helyett olyan modern társadalom bontakozott ki, amely saját természeti létalapjának korlátlan felhasználására, pusztítására rendezkedett be. Ennek következménye a természet, az élővilág drámai mértékű pusztulása, olyan újfajta betegségek tömeges terjedése, mint az asztma, az allergia, a neurózis, a rossz közérzet, az elidegenedés. Mindez alapvetően érinti étkezési szokásainkat, életmódunkat, életfelfogásunkat.
A hagyományhoz kötődők és az új kultúra kezdeményezői egyaránt bírálják a modernek jellegzetes tulajdonságát: cinizmusát és önzését. Az önzetlenség nagy támasz a csoportok összetartásához, a cinizmus (az idegen szavak szótára szerint: pimaszság, durvaság, lenéző magatartás) és az elidegenedés általában rombolja a csoportképződést, az együvé tartozás érzését. Az önzetlenség a kulturális kezdeményezőknél a legjellemzőbb, ők a legkevésbé cinikusok, nem jellemző rájuk az elidegenedés. Túllépnek a jobb-bal felosztáson, a szocializmus-kapitalizmus dilemmán. Az események mélyére akarnak nézni. Olyan értékeket vallanak, mint a társadalmi lelkiismeret, elkötelezettség a jobb jövő mellett. Természetkedvelő és szellemiséget, értelemmel bíró életet akarnak élni.
A nyugati kultúra két évezredes történetében 1500 éven át a vallásos, az utóbbi 500 évben a modern, anyagelvű szemlélet volt a hangadó, az események fő irányítója. Úgy tűnik, az emberiség történetének ritka pillanatához érkeztünk: olyan pillanathoz, amely fordulópontot jelenthet a válságból egy jobb jövő felé.
Szerző: Grandpierre Attila, csillagász
