Fogaink és a táplálkozás

A fog nagyobb részt a dentinnek nevezett kemény, ugyanakkor rugalmas csontos állományból áll, amelyben a fogbél (pulpa) helyezkedik el. A fogbelet nyirok- és vérerek, valamint idegrostok alkotják. A fogat kívülről a rendkívül kemény fogzománc védelmezi, és főképp kalcium, oxigén, foszfor és fluor alkotja. A fogzománc testünk legkeményebb szövete. Nem hálózzák be idegek, különben nagyon gyakran fájna a fogunk. Így viszont a fogfájás csak egyet jelenthet, hogy a fogszuvasodás már mélyre hatolt a fogban.

A latin caries szó fogromlást, fogrothadást jelent. A rothadást baktériumok idézik elő. A Streptococcus mutans nevű baktérium a fogszuvasodás fő okozója. Ez a mikroba anyagcseréje során savakat termel, amelyek megtámadják a fogzománcot és a dentint, kioldva belőlük az ásványi anyagokat. A folyamat tovább haladva eljut a fogbélig, amely érzékenyen, fájdalommal reagál. A fog felületén látható fehér foltok és a közepükön megjelenő fekete foltok a fogszuvasodás jelei. A betegségre utalhat továbbá a fogak érzékenysége, főképp, ha hideget, meleget vagy édességet eszünk. A statisztikák szerint leginkább a felső hátsó fogakat támadja meg előszeretettel a caries. A baktériumok nagyon szeretik a fogak közötti réseket is, de veszélyeztetett területnek számítanak a barázdák, valamint a fognyakak.

Miért veszélyes a cukor?

A fogszuvasodás szempontjából döntő jelentőségűek evési, ivási szokásaink. A szénhidrátok kedveznek a betegség kialakulásának. A baktériumoknak cukorra van szükségük táplálkozásukhoz, amelynek végtermékeként termelik a fogzománcot megtámadó savakat. A mikroorganizmusok különösen kedvelik a kristálycukrot (szacharóz), amely egy-egy szőlőcukor- és gyümölcscukor- molekulából áll. De a szájüregben élősködő gonosztevők ugyanígy kedvelik külön-külön a gyümölcscukrot és a szőlőcukrot, valamint a maltózt. A tejcukor is fogszuvasodást okoz, bár nem olyan erőteljesen, mint az előbbiek. A mikrobák minden élelmiszert kedvelnek, amelyek e cukorfajtákat tartalmazzák: az édességeket, a süteményeket, az üdítőket és a készételeket.

Ezzel szemben a főtt tészták, a kenyér, a péksütemények és a rizs a szénhidrátot keményítő formájában tartalmazzák, amely hosszabb láncú molekula, mint a cukor. A szájüreget benépesítő baktériumok nem képesek lebontani a keményítőt, ezért ezek a szénhidrátok nem járulnak hozzá a fogromláshoz. Igaz ugyan, hogy a nyálban található enzimek a szénhidrátláncot részben kisebb egységekre bontják, amelyek már a baktériumok által is fogyasztható táplálékul szolgálhatnak, azonban az intenzív rágás és nyáltermelődés ezt kiegyenlíti.

Problémásnak tekinthető azonban, ha a kenyeret, péksüteményt pirítják vagy kétszersültté dolgozzák fel. A pirítás ugyanis kisebb egységekre osztja a keményítőt, tehát a pirítós már veszélyezteti fogainkat. A ropival és a csipsszel ugyanez a helyzet. Más pirított gabonatermékek, például a cornflakes, a pattogatott kukorica és hasonló, „extrudált” termékek különösen erősen fogkárosító hatásúak, hiszen táplálják a káros mikroorganizmusokat a szájban. Ráadásul rátapadnak a fogak felületére, ami tovább fokozza a fogromlás veszélyét.

A kutatók rájöttek, hogy a keményítőt tartalmazó, ugyanakkor édesített élelmiszerek akkor is erősen rongálják fogainkat, ha viszonylag kevés cukrot tartalmaznak. A keményítő és a cukor kombinációja pedig igen sok élelmiszerben előfordul: édességekben, kekszekben, süteményekben és palacsintákban, valamint készételekben.

A méznél és a szárított gyümölcsöknél a problémát a koncentrált cukortartalom jelenti, amelyeknek a fogakat károsító baktériumok kifejezetten örülnek. A szilva friss formában sokkal kisebb veszélyt jelent fogainkra, mint aszalt változata. Az aszalt gyümölcs és a méz egyaránt megtapad a fogak felületén, ami különösen kedvez a fogszuvasodást okozó baktériumoknak, hiszen minél tovább tartózkodnak a szénhidrátok a szájüregben, annál több savat termelnek belőlük a káros baktériumok.

A fog szempontjából a gyakran ismétlődő szénhidrátfogyasztás (snackek, tízóraik, kis harapnivalók, uzsonnák stb.) kifejezetten károsak. Ha a főétkezést egy desszert követi, azzal kevésbé ártunk, mint ha délelőtt vagy délután – tehát a főétkezések közötti időszakokban – cukorkát szopogatunk vagy mazsolával kevert mogyorót (diákcsemege) ropogtatunk. Az is kevésbé ártalmas, ha egyszerre egy maréknyi aszalt gyümölcsöt fogyasztunk el, mint ha tízpercenként elmajszolnánk egy-egy datolyát.  Hasonló a helyzet a gyümölcslevekkel. Ha cukortartalmú italokat iszunk, akkor azt lehetőleg a főétkezések alkalmával tegyük, mintsem egy-két órával azután.

Fogvédők: nyál, sajt, fluorid

Vagyis fogaink egészsége szempontjából nem az elfogyasztott cukor mennyisége, inkább a fogyasztás gyakorisága, illetve a cukroknak a szájüregben eltöltött ideje a két legfontosabb tényező. Természetesen szervezetünk egészének egészsége szempontjából nagyon is számít, mennyi cukrot eszünk.

A nyál fontos tényező a fogszuvasodás megakadályozásában, mivel lemossa, leöblíti az ételmaradékokat a fogakról és antibakteriális hatású. Ráadásul képes (legalábbis részben) közömbösíteni a keletkezett savakat, tehát enyhíti azok fogrongáló hatását. A nyál kalciumot, magnéziumot és foszfort tartalmaz. Ezek fogainkat részlegesen képesek remineralizálni. Fogaink egészségének megőrzése érdekében tehát érdemes olyan ételeket enni, amelyek serkentik a nyáltermelődést, például ropogós salátákat és zöldségeket, valamint teljes őrlésű gabonákat.

A sajt szintén fogvédő hatású. Egy kísérlet szerint a cukoroldat megivását követően 5 g sajt elfogyasztása jelentősen csökkenti az ásványi anyagok kioldódását a fogzománcból. Hogyan lehetséges ez? A sajt rágása serkenti a nyálelválasztást, ugyanakkor a sajtban lévő zsírok védő hatást gyakorolnak a fogzománcra, mivel védőréteget alkotnak a felületén. A kazein nevű tejfehérje szintén fogvédő hatású.

A fluorid nevű ásványi anyagnak szintén fogszuvasodást gátló hatása van. Ez a fogzománcot alkotó egyik legfontosabb ásványi anyag, amely fogainkat ellenállóbbá teszi a károsító hatásokkal szemben. Ugyanakkor gátolja a káros baktériumlepedék (plakk) képződését is. A fluoridtartalmú élelmiszerek gazdag forrásai e fontos ásványi anyagnak. Ezek közé tartozik a fekete és a zöld tea, egyes ásványvizek, a tengeri halak és a teljes őrlésű gabonák. A fekete és a zöld tea klinikailag is igazoltan védi fogainkat, feltéve, hogy méz és cukor nélkül fogyasztjuk.

Rendszeres fogmosás a megfelelő időben!

A táplálkozáson túl a szájhigiéné területén tehetünk még sokat fogaink egészségének megőrzéséért. A gyerekeket nem lehet elég korán megtanítani a fogmosásra és annak fontosságára. Azonban vigyázat, ha savtartalmú élelmiszert, például ecetes uborkát, egyéb savanyúságot, citrusgyümölcsöt ettünk, a fogmosással várjunk egy ideig, mert a savaktól felpuhult zománcot fokozatosan elkoptatjuk, „lesikáljuk” a dentinről. Ilyenkor étkezés után alaposan öblítsük ki a szánkat tiszta vízzel, hogy semlegesítsük a savas kémhatást, majd fél órán át hagyjuk, hogy a nyál remineralizálja a fogzománcot. Szénhidráttartalmú ételek után azonban azonnal ajánlatos fogat mosni, hogy eltávolítsuk a fogak felületéről a baktériumlepedéket és megállítsuk a fogszuvasodás folyamatát. Sok élelmiszerben egyaránt jelen vannak a savak és a szénhidrátok, például a gyümölcsökben, édességekben, paradicsomban, paprikában, kovászos kenyérben, joghurtban, ecettel vagy citromlével készített salátákban, valamint a készételekben. Kétséges esetben evés után azonnal öblítsük ki a szánkat, de várjunk a fogmosással.

A Xylit és társai nem károsítják fogainkat?

Az állítólagosan fogbarát édesítők cukor helyett bizonyos édesítőszereket és cukoralkoholokat tartalmaznak, amelyek nem táplálják a szájüregben élő savtermelő baktériumokat.

Csakhogy ezek az anyagok hozzászoktatják ízérzékelésünket az édes ízhez, tehát összességében nem arra ösztönöznek, hogy takarékosan bánjunk a cukorral. Ezen kívül a WHO az édesítőszerekkel kapcsolatban kiadott egy mennyiségi felső korlátot, mivel egyelőre nem bizonyított maradéktalanul, hogy a kérdéses anyagok nagyobb menynyiségben fogyasztva biztonságosak-e. Az édesítőszerekkel készült üdítőitalok ugyan nem tartalmaznak cukrot, de savakat annál inkább, tehát ezek szintén képesek kioldani az ásványi anyagokat a fogzománcból – anélkül, hogy táplálnák a savtermelő baktériumokat.

A cukoralkoholok puffasztó, gázképző hatásúak a bélrendszerben, és hasmenést okoznak. A fogbarát édesítőszerek tehát nem feltétlenül jelentenek valódi alternatívát.

Egy ideje a xylitet, mint fogkímélő édesítőt magasztalják, de ez az anyag sem mentes a többi cukoralkohol már említett káros hatásaitól, és nem tartalmaz semmilyen értékes tápanyagot, ezért csak mértékkel szabad fogyasztani. Kis mennyiségben növényekben is előfordul (karfiol, földieper, málna, nyírfakéreg). Ipari mennyiségben általában a kukoricacsutkából állítják elő. Ráadásul meglehetősen drága édesítőszerről van szó.