Gyógyít a só

Ha izzadunk, sót veszítünk. Ilyenkor olyan vizet igyunk, amelybe előbb egy csipetnyi természetes sót kevertünk. Ez a legjobb energiaital, ami minden olyan elemet tartalmaz, amelyre testünknek szüksége van. Ráadásul olcsó is! Aki nem szereti az enyhén sós vizet, hasonló hatást ér el, ha a sótlan víz elfogyasztása után az ételeit fűszerezi a „fehér arannyal”.

A finomítatlan só kiválóan alkalmas száj- és fogápolásra is. Ezt egyébként már a középkori Szt. Hildegard nővér is ajánlotta. Ő elsősorban a vérző fogínyt kezelte sós vízzel. A fogorvosok is ajánlják pácienseiknek, hogy szájüregi műtétek után öblögessenek langyos sós vízzel. Ezzel hatékonyan eltávolítják az ételmaradékokat, kialakul a semleges szájflóra, a só fertőtlenítő hatásának köszönhetően megakadályozható a gyulladások kialakulása. A sós vízzel történő gargalizálással enyhíthető a torokfájás, gyorsabban gyógyul a gyulladás, de megakadályozható a kellemetlen szájszag is. A finomítatlan sóból és gyógynövényekből készült fogkrémek is kaphatók. Hasonlóan jótékony hatású, ha a fogkefére nagy koncentrációjú sóoldatot csepegtetünk és ezzel mosunk fogat. Ezzel tökéletesen megtisztíthatók a fogak, a fogzománc regenerálódik,megakadályozható a fogkőképződés és a fogszuvasodás. A fogkefét néhány órára helyezzük tömény sóoldatba, ezzel tökéletesen fertőtleníthetjük.

Sós inggel gyógyítható a meghűlés

A só külsődleges gyógyító célú alkalmazása az ún. „sós ing”. A módszer atyja a híres gyógyító pap, Sebastian Kneipp. Ehhez egy ingre vagy pólóra van szükségünk, amelyet sós vízbe mártunk, majd felveszünk. Ezután vastagon frottírtörülközőkbe bugyoláljuk magunkat és izzadunk. Kiváló módszer a hűlések megelőzésére, ill. a már kialakult betegség gyorsabb leküzdésére. A módszer azonban alkalmas a szervezet savasságának megszüntetésére és az anyagcsere-folyamatok serkentésére is. A következőkben ismertetett módszert némiképp leegyszerűsítettük, Kneipp szándékának azonban ez is tökéletesen megfelel:

Gondoskodjunk róla, hogy ne fázzunk, különösen lábunk legyen meleg. Meleg lábfürdővel hamar felmelegedhetünk. Helyezzünk el az ágyban lehetőleg több melegítő palackot. Ez megkönnyíti az izzadást. Készítsünk az ágy mellé egy nagy pohár hideg vizet. A kúrához egy pamutingre – lehetőleg hosszú ujjúra – lesz szükségünk. Egy nagyobb edénybe öntsünk 2- 3 liter hideg vizet, oldjunk fel benne egy marék természetes, finomítatlan sót. (Használhatunk lúgos kémhatású sót, pl. nátront is.) Aki ismeri a Schüssler-féle szövetsókat, feloldhat néhány tablettát is a vízben.

Itassuk át az inget a sóoldattal, csavarjuk ki egy kissé, majd vegyük fel meztelen felsőtestünkre. Viseljünk alsónadrágot, és ügyeljünk rá, hogy az ne legyen vizes. Csavarjunk magunk köré egy nagy frottír fürdőlepedőt, szükség szerint akár többet is. A nedves ing teljes felületét fedje frottír, amelynek nem szabad átnedvesednie. Feküdjünk le az ágyba, és legalább egy órát töltsünk el benne, közben örüljünk, hogy szervezetünk megszabadul a kórokozóktól. Egymásfél óra múlva vegyük le az inget és zuhanyozzunk le, alaposan szárítkozzunk meg, vegyünk fel száraz ruhát és feküdjünk vissza pihenni. Bőrünket lehetőleg ne krémezzük be, az eljárás nem szárít.

Ha a „sós inget” este alkalmaztuk, a fürdés után nyugovóra térhetünk. Az izzasztás során elvesztett vizet lehetőleg azonnal pótoljuk.

Korábban a fürdővízbe adott adalékokat fürdősónak nevezték. Mindegy, hogy mit tartalmaztak, só mindig volt bennük. Ezt a fogalmat szó szerint vehetjük, ha egy kád meleg vízben 500 gramm finomítatlan tengeri sót vagy kősót oldunk fel, amihez adhatunk néhány tablettányi Schüssler-sót is. A sós fürdő serkentő, anyagcsere-szabályozó hatású, fokozza a szövetek vérkeringését. 20-30 percig élvezzük, közben mindig adjunk a fürdőhöz forró vizet. Utána lehetőleg pihenjünk le egy félórára, vagy tartogassuk a fürdőt estére, a lefekvés előtti időre.

Praktikus variációja a fenti fürdőnek a sós lábfürdő. Egy kimerítő, fárasztó nap után nem csak lábunkat, de egész testünket felpezsdíti, ugyanis a lábbal a reflexzónákon keresztül egész szervezetünk kapcsolatban áll.

Töltsünk egy lavórba forró meleg vagy hideg vizet, attól függően, hogy melegíteni vagy lehűteni szeretnénk magunkat. Szükség szerint két edényt is megtölthetünk, így váltófürdőt is vehetünk. A vízben keverjünk el egy jó maréknyi finomítatlan tengeri sót vagy kősót. A lábfürdőhöz lehetőleg üljünk le, és fürdessük lábunkat 20-30 percig. Utána kellemesen ellazultnak, kipihentnek érezzük magunkat, sajgó lábunkban megszűnik a fájdalom.

A só akkor is segít, ha légúti, illetve allergiás panaszaink vannak. Az inhalált sós víz nyálkaoldó hatású. A só hatására a légutakban felgyülemlő slejm elfolyósodik, így könnyebben felköhöghető és kiüríthető. A hörgők csillámszőrei ismét aktiválódnak, és a nyálkahártya regenerálódik. Hasonlóan jó hatású, ha hosszú sétákat teszünk a tengerparton, ahol mélyeket lélegzünk. Ez az egészséges szervezetnek is javára válik, mert stimulálja az ellenálló képességet.

A sós inhalálást otthon is megoldhatjuk egy párologtató segítségével. A bronchitisben szenvedők azonban jól teszik, ha odafigyelnek a készülék kiváló minőségére: számukra különösen fontos, hogy a sós vízcseppek olyan parányiak legyenek, hogy azok mélyen lehatolhassanak a tüdőbe.

A forró edény fölé hajolva végzett, „improvizált” inhalálás esetén a gőzben lévő cseppek túl nagyok, ezért csak a felső légutakig képesek eljutni. Ez azonban elegendő a megfázásban, felső légúti panaszokban szenvedőknek, valamint azoknak, akik gyulladt melléküregeiket, náthájukat szeretnék kezelni. A gőzölős inhalálást a következő módon végezzük:

Egy közepes méretű edényben forraljunk vizet, vegyük le a tűzről és oldjunk fel benne egy púpos evőkanál finomítatlan sót, hajoljunk az edény fölé és óvatosan lélegezzük be a gőzt, ügyelve, hogy le ne forrázzuk magunkat.

Közben fejünket egy törülközővel le is takarhatjuk. Vigyázat! Kisgyermekeknek és koordinációs zavarokban szenvedő, idős embereknek ez a módszer nem alkalmas, ők könnyen leforrázhatják magukat.

A sós víz különösen alkalmas orröblítésre! Ehhez speciális orröblítő kannára (gyógyszertár, gyógyászati segédeszközbolt) van szükségünk. Enyhén sózott langyos vizet töltünk bele, majd az edény csövét az orrnyílásba helyezve mindkét orrlyukat alaposan kiöblítjük vele. Ezzel a módszerrel a makacs, krónikus orrmelléküreg- és homloküreg-gyulladás is kikezelhető. Az orröblítéstől az allergiások, a szénanáthában, állandó torokgyulladásban, bronchitisben vagy a horkolásban szenvedők is enyhülést remélhetnek. Ajánlatos megkérni az eladót, hogy mutassa meg az orröblítő edény használatát. Némi gyakorlattal olyan rutinra teszünk szert, hogy az orröblítés könnyedén megy majd, mint a fogmosás.

Sokféle alkalmazási módjának köszönhetően a só újra elnyeri eredeti szerepkörét: „élelmi-szer”.

Floation – sós vízben lebegve szabaduljunk meg a stressztől

Képzeljük el,hogyteljesenmegszabadultunkmindentehertől: testünk pihekönnyű, a fájdalomés a feszültség teljesen elszállt. Lelkünkboldogés gondtalan, a szellem tiszta ésnyitott az újötletekre, ideákra.

Erre az állapotra most mindenki szert tehet, akár meg is veheti. Hogyan? A Floation-tartályban! Ez egy zárható fürdőkád, amelyet testmeleg sóoldattal töltenek meg.

A fürdővendég alapos zuhanyozás után meztelenül száll be a kádba, ahol teljes sötétség fogadja és lebeg.

A vízben oldott keserűsó hatására testünk nem merül a víz alá és nem is szárad ki. A floating (lebegés) új divat, bár már évtizedek óta ismert. Korábban samadhi-tartályoknak hívták. A módszer feltalálója John C. Lilly amerikai neurofiziológus és delfinkutató. Ő már az 50-es  években kísérletezett a lebegéssel, elsősorban misztikus élményeket keresve.

Ma a sóoldatos kádakat szanatóriumokban és wellness-központokban használják gyógyászati céllal. Az ilyen kezelések segítenek a teljes ellazulásban. A sportolók gyorsabban regenerálódnak.

Az alkohol-, nikotin- és kábítószerfüggő, valamint az evéskényszerben szenvedők szintén könnyebben megszabadulnak szenvedélyeiktől a lebegés hatására.

A lebegés enyhíti a hátfájdalmakat, a magas vérnyomást, ami a mély ellazulásnak köszönhető.