A szédülés fogságában

A szédülési rohamok hirtelen lépnek fel, és csak néhány percig tartanak, illetve időnként órákig. Mindehhez gyakran társul hányinger, hányás és egyensúlyzavarok

Váratlanul és könyörtelenül tör az emberre, néha csak egy-két percig tart, máskor órákon át: ez a Meniére-kór. A szédülés egy nehezen kezelhető formájáról van szó, amelyet hányinger és hányás kísér. Cikkünk áttekintést ad a legfontosabb terápiás lehetőségekről.

A becslések szerint a fejlett ipari országokban sok ezer embert érint a váratlan szédülési, rosszullétrohamokkal járó betegség, amelynek gyakoriságát jelzi, hogy egyedül Németországban 3-9 ezer új megbetegedést regisztrálnak évente. A Meniére-kór férfiaknál valamivel gyakoribb, mint nőknél, és a leggyakrabban 30-40 éves kor táján lép fel, míg gyerekeknél igen ritkán. Manapság mind több 50-70 éves betegnél is felállítják ezt a diagnózist. Ugyanakkor a betegség kialakulásáról különféle teóriák léteznek.

A kór a belső fülből indul ki, ahol fokozott vízfelgyülemlés alakul ki az egyensúly-érzékelő szerv belsejében. Ennek az oka egyaránt lehet az úgynevezett endolimfa túltermelődése vagy megzavart elfolyása. Ez az a szöveti folyadék, amely körbeveszi a belső fülben a hallás és az egyensúly-érzékelés szervét. Többnyire nem magyarázható meg egyértelműen, miért szaporodik fel a belső fülben a folyadékmennyiség. Feltételezhető, hogy a csiga gyulladása vagy a koponyát érintő sérülések idézik ezt elő. Ugyanakkor örökletes tényező is meghúzódhat a háttérben, mert a betegség családi halmozódást mutat.

Akármi is váltja ki a folyadék felhalmozódását, a következmény ugyanaz: fokozódik a belső fülre nehezedő nyomás. A szaknyelv ezt hívja endolymphaticus hydropsnak. Az érzékszerv finomhangolású rendszere ezzel tönkremegy, és rendszeres káosz lép fel az egyensúly-érzékelő szervben, illetve zavarok a hallással kapcsolatban. A két szervet károsíthatják egyéb tényezők is, például gyulladások vagy különféle gyógyszerek, mint amilyenek az antibiotikumok. Bizonyos körülmények között a túl heves mozdulatok is okozhatnak problémát, például a tánc vagy a körhinta, de a rendszeres repülés is megviseli a fület.

Súlyos esetben a betegség nagyothallást, erős fülzúgást (tinnitus) idézhet elő, de kialakulhatnak pszichikai zavarok is, így pánik vagy depresszió. Az érintettek úgy érzik, mintha álomban járnának, a térdük megbicsaklik, és a fejükben kialakult elmosódó érzés miatt szorongás ébred bennük. Ez a szorongás azután a betegségre jellemző dinamikát fejleszt ki, és a betegség lelki oldala gyakran hangsúlyosabbá és súlyosabbá válik, mint maga az eredeti panasz.

Ilyenkor jelenthet hatékony megoldást a lézerterápia, amely elősegíti a túlterhelt halló- és egyensúly-érzékelő sejtek regenerálódását, és teljesen mellékhatásmentes. Egyaránt beválik túlérzékeny hallás, fülzúgás, szédülés és Meniére-kór esetén.

Hogyan határolható be a diagnózis?

Mivel a halláskárosodás és a fülzúgás nem jelenti egyértelműen azt, hogy az illető Meniére-kórban szenved, a pontos diagnózis felállítása nem mindig egyszerű. Ugyanakkor alapkérdés, hiszen ettől függ majd a terápia. Az úgynevezett audiometria segítségével meghatározható a halláskárosodás mértéke az ép fülhöz képest. Ezen kívül nemritkán szükség van modern képalkotó eljárások (CT, MRT) alkalmazására is. Ezek révén kiszűrhetők az agyban az esetleges vérellátási zavarok, tumor a hallóideg közelében vagy gyulladás a belső fülben. A német tinnitusklinika külön diagnóziskritériumokat fejlesztett ki erre a célra.

A belső fülben jelentkező endolimfazavarnak többféle oka is lehet

Endolimfazavar (szédülés, tinnitus, hallásvesztés): 

blokkolt elfolyás

allergia

autoimmun-reakció

elfolyási dugulás

vírusfertőzés

anatómiai elváltozás

hiányos táplálkozás

A Meniére- kór és a holisztikus terápia

Németországban 2005-ben nyílt meg Prien am Chiemsee-ben a holisztikus orientáltságú Meniére-klinika, ahol minden fontos vizsgálatot erre a betegségre szakosodott szakemberek végeznek el. A szakterületek a fül-orr-gégészet mellett magukban foglalják az ortopédiát, az oszteopátiát, a fogászatot, a sport- és fizioterápiát, így lehetővé válik a betegség holisztikus megközelítése és terápiája. A Meniére-ellenőrzéshez a következő szempontok tartoznak:

– A kórtörténet felvétele.

– Fül-orr-gégészeti vizsgálat hallásellenőrzéssel.

– Krónikus-bakteriális fertőzések ellenőrzése.

– Fogászati ellenőrzés az állkapocs és a harapás vizsgálatával kiegészítve.

– A gerinc működésének ellenőrzése.

– A vér immunológiai változásainak vizsgálata.

– A környezeti terhelések és a nehézfémterhelés vizsgálata.

– Esetleges táplálékallergia felderítése.

A tudomány mai állása szerint a Meniére-kór a belső fülben fellépő endolimfa-háztartás zavarával áll kapcsolatban

A komplett ellenőrzés fontosságát jelzi, hogy a klinika vezetője szerint a hozzájuk Meniére-kór diagnózissal érkezett betegek felénél nem igazolódott be a betegség fennállása. Sokkal gyakoribbak voltak a különféle komplex gerinc- vagy mozgásszervi betegségek, illetve a fogak, az állkapocs vagy a harapás zavarai. Ezek ugyanis szintén vezethetnek fülzúgáshoz és/vagy szédüléshez.

A klinikán a kezelést gócfelszámolással kezdik: kikúrálnak minden krónikus gyulladásos folyamatot a fej és a nyak területén, amely előidézheti a nyirokpangást ezen a részen. Ezt követi a mozgásszervrendszer funkciókezelése: koponyacsont, gerinc, végtagok, ízületek, inak és izmok állnak itt egymással dinamikus összeköttetésben. Éppen ezért az úgynevezett endolimfazavarok kezelésében lényeges kiindulási pont a koponyacsontok, a rágószerv és a nyaki csigolyák működésének normalizálása, mivel ezek a mozgásszervrendszer alárendelt irányító központjaiként működnek.

Ehhez jönnek még az olyan kezelési módszerek, mint a Feldenkrais, a csi-kung, a neurálterápia, az akupunktúra és az oszteopátia. A páciens ezen kívül a kezdetektől fogva részesül pszichológiai támogatásban is, mivel a szakértők szerint a lelki gondozásnak központi szerepe van.

Hagyományos kínai orvoslással a kínzó szédülésrohamok ellen

Azt más klinikákon is felismerték, hogy a Meniére-kór ellen a hagyományos orvoslás nem hatékony. Sikeresen alkalmazzák a kínai eljárásokat, például egyénileg összeállított gyógytearecept alapján készülő főzetet kapnak a betegek. A kezelés során pontosan mérik a szervezetnek a készítményre adott reakcióit, és a receptet ennek megfelelően módosítják. Az eljárást akupunktúra és köpölyözés egészíti ki.

A Meniére-kór

A belső fül megbetegedése. Nevét a francia orvos, Prosper Meniére (1799–1862) után kapta, aki elsőként írta le a legjellemzőbb három tünetet: a hirtelen szédülést, az egyoldali fülzúgást (tinnitus) és a szintén csak az egyik oldalon jelentkező halláscsökkenést. A hányingerrel vagy hányással kísért hirtelen szédülésroham minden előzetes figyelmeztető jel nélkül a nap bármely szakában jelentkezhet. Általában tíz-húsz percig tart, de néha akár órákig is.

A szédülés annyira erős lehet, hogy az érintett már állni sem tud. Ezzel egyidejűleg időszakos hallásvesztés is megfigyelhető, amelyhez az érintett fülben tapasztalható nyomásérzés és fülzúgás csatlakozik. A rohamok szabálytalan időközökben jelentkeznek, akár egy hónapon belül többször is, de néha évekig kimaradnak.