Időskori szédülés

Ahhoz, hogy térben tájékozódni tudjunk, agyunknak folyamatosan információkra van szüksége érzékszerveink, főképp a szemünk, az egyensúlyi szerv, az izmok és ízületek bizonyos receptorai (proprioreceptorok) felől. Ha e szervek által nyújtott információk nincsenek összhangban egymással vagy hibásak, esetleg agyunk nem megfelelő módon dolgozza fel őket, akkor szédülni kezdünk. A szédülés hátterében tehát állhat az említett érzékszervek valamelyikének működési zavara vagy szívritmuszavar, idegkárosodás, esetleg agyi keringési zavar.

Időskorban több, szédülést okozó tényező is összeadódhat, és a szervezet nem képes megfelelően kompenzálni, kiegyensúlyozni a hibákat, hiszen az egyensúly érzetéhez szükséges érzékszerveink sajnos idő előtt hajlamosak elöregedni.

Idősebb korban viszonylag gyakori a keringési eredetű szédülés. Az érintettek vérnyomása általában magas, érrendszerük elmeszesedett és veszített rugalmasságából. Az érelmeszesedés az agy vérellátási zavarait okozhatja, ami önmagában is elegendő a szédüléshez. Szédüléses panaszok jelentkezése esetén tehát nélkülözhetetlen a vérnyomás ellenőrzése. A tartósan magas vérnyomást mindenképp kezelni kell. Olykor, főképp, ha nem régóta áll fenn a betegség és nem nagyon magas a mért érték, életvezetési változtatásokkal is normalizálható a vérnyomás. Ha ez nem elegendő, vérnyomáscsökkentő gyógyszereket kell szednie a betegnek.

Az alacsony vérnyomás is szédülést okoz. Ráadásul nem ritkaság az ingadozó vérnyomás, amikor a páciens értékei hol alacsonyak, hol hirtelen megemelkednek. Az ilyen beteg általában jobban érzi magát, amikor magas a vérnyomása, de ha lecsökken, elsötétül a szeme előtt a világ. Ez a szédülés főképp akkor jelentkezik, ha valaki guggolásból, fekvő helyzetből vagy előrehajlásból hirtelen felkel, felegyenesedik, illetve hirtelen fizikai megerőltetés hatására. A vérnyomás az időjárás változásai hatására is hirtelen „megbolondulhat”. Az ingadozást gyógyszer is okozhatja: a szükséges gyógyszer hatására a kezelés elején a páciens vérnyomása átmenetileg nagyon lecsökken, ami sokaknál igen kellemetlen közérzettel jár.

Rendszerint elkerülhetetlen a szintetikus vérnyomáscsökkentő gyógyszerek szedése. Ezek a készítmények általában nem mentesek bizonyos mellékhatásoktól, amelyek között előkelő helyen áll a szédülés. Ha a gyógyszer szedése valóban elkerülhetetlen, lehetőleg az esti lefekvés előtt érdemes beszedni, mert éjszaka kevésbé zavaró a szédülés.

A nyakcsigolyák is irritálhatják az izmokban lévő receptorokat

Gyakran okoznak szédülést a nyakcsigolyák – ez is főképp az idősebb korosztályt érinti. A 30 évesnél fiatalabbaknál ilyen típusú szédüléssel soha nem találkozunk. A nyakcsigolyák melletti izmok feszülése bizonyos, az izmokban található receptorokat ingerel, ami szédülést okozhat. A nyaki eredetű szédülést gyakran tarkótáji, esetleg a homlok közepére sugárzó feszülés, fájdalom kíséri. Sok páciens szédülésre és „homloküreg-gyulladásra” panaszkodik. Általában ezekről az esetekről kiderül, hogy homloküreg-gyulladásnak nyoma sincs, a panaszokat a nyaki csigolyák, ill. a nyaki izmok okozzák. Ilyenkor a szédülés általános jellegű, nincs iránya, de olykor ún. „imbolygó szédülésként” írják le az érintettek. Nem ritka kísérő tünet a fülzúgás is.

A kórosan fokozott izomtónus gyógytornával enyhíthető. A homeopátia a Gelsemium D12-t ajánlja a nyaki panaszokra. Naponta kétszer öt golyócskát kell elszopogatni. Ami a gyógyszereket illeti, tudunk néhány olyan készítményről, amelyek tartós szedés esetén ronthatják a nyaki eredetű szédülésben szenvedők állapotát. Első helyen kell említenünk a kortizont, mivel hosszú távon csontritkulást okoz, ami szintén nyaki panaszok forrása. A kortizonnal végzett kezelést tehát mindig nagyon alaposan mérlegelni kell.

Az egyensúlyi szerv zavara

Ritkább az ún. otogén szédülés, amikor a panaszt a belső fülben elhelyezkedő egyensúlyi szerv működési zavara okozza. A hallóideg (VIII. agyideg) két részből áll, az egyik a hallásért, a másik az egyensúlyérzetért felel. Ha utóbbi megbetegszik, pl. vérellátási zavar, daganat vagy degeneráció miatt, az szédülést okozhat. Fontos megkülönböztetni a tartós és a rohamokban jelentkező szédülést. A Meniére-kórra (Morbus Meniére) több órán át tartó körforgásos szédülés jellemző, amit fülzúgás és hallászavar kísér, azt követően azonban ismét jól érzi magát a beteg. Ez a betegség azonban idősebb korban ritka.

Sokkal gyakoribb ellenben a tartós szédülés, amit a belsőfülben zajló működészavar okoz. Ezen az állapoton segíthet a homeopátiás Cocculus különféle potenciákban, pl. D6-osban, valamint a tabacum D12 (akut szédülés esetén kétpercenként 5 golyócska). Érdemes tapasztalt homeopata szakemberhez fordulni.

Előfordul, hogy a belsőfülben elhelyezkedő apró kristályok (otolithek) elmozdulnak a helyükről és irritálják az egyensúlyi szerv receptorait. Ez az ún. rohamokban jelentkező jóindulatú pozicionális szédülés (benignus paroxysmalis positionalis vertigo), amely során a beteg másodpercekig tartó szédülési rohamokra panaszkodik. A rohamok gyakran fekvés közben jelentkeznek, amikor a páciens megfordul az ágyban vagy felkel. A többi szédüléssel járó állapotnál az ágyban való megfordulás jellemzően nem idéz elő szédülést, így a páciens alapos kikérdezésével és egyszerű egyensúlyvizsgálatok segítségével ezt a betegséget könnyű diagnosztizálni. Paradox módon a terápia az utóbbi állapot esetén a szédülés provokálásából áll. Arra kérjük tehát a beteget, hogy minél gyakrabban forgolódjon az ágyban, váltsa ki a szédülést, így agya egy idő után megszokja ezt, és nem reagál. Ha azonban valaki kerüli a szédülést kiváltó mozdulatokat, hosszabb lefolyású betegségre számíthat. A homeopátia itt is segíthet a gyógyulásban: Conium D6 (naponta 3×15 golyócska). A homeopátiás kezelés hatására a gyógyulás általában két hónapig tart.

Az alkohol szerepe

A fentieken kívül szédülést okozhatnak bizonyos toxikus anyagok is. Ezek közül a legismertebb és a legelterjedtebb az alkohol. Ha a kelleténél többet iszunk, érzékelési zavaraink támadnak.

Sok gyógyszer mellékhatása szintén a szédülés, a már említett vérnyomáscsökkentőkön kívül meg kell említenünk szinte minden altatót és nyugtatót, a legtöbb allergia elleni gyógyszert (antihisztaminok) és a fájdalomcsillapítókat. Általában elmondható, hogy szinte minden vegyszer okozhat szédülést. Ha életünk során túl sokkal találkozunk, egy bizonyos kor felett már nem képes megbirkózni velük a szervezet, ami sok esetben szédülésbe torkollik. Gondolnunk kell a kevésbé ismert mérgező anyagokra, pl. a hajfestékekre is.

Amikor a szédüléstől való félelem okoz szédülést

A szédülési rohamok további oka lehet félelem vagy depresszió. Az ún. fóbiás szédülés csak bizonyos élethelyzetekben lép fel, pl. liftben, sorban állás közben vagy ha idegen emberek előtt kell valakinek beszélnie. A szédüléstől való rettegés is válthat ki szédülésrohamot. Egyszerű egyensúlyvizsgálattal megállapítható, hogy egészséges-e a páciens egyensúlyérzéke. Gyakran elegendő elmagyarázni a félelem és a szédülés közötti összefüggést, és a probléma magától megoldódik.

Tippek szédülés ellen

A szédülés megszüntetése érdekében elsősorban a kiváltó okot kell kezelni. Ezen túlmenően azonban számos tipp létezik, amelyek segítségével csökkenthető a bizonytalanság és az elesés esélye.

Ha fellép a szédülés, lehetőleg azonnal üljön vagy feküdjön le, ha ez nem lehetséges, valamiben fogózkodjon meg.

A szemével egy szilárd pontot fixáljon, ha szükséges, csak lassan mozgassa a fejét.

Lehetőleg nyugodtan, lassan lélegezzen.

Mindenképp megfelelő szemüveget viseljen, ha kell, csináltasson újat.

Kerülje a vérnyomás hirtelen csökkenését,tehát ülésből vagy fekvésből ne hirtelen, hanem lassan emelkedjen fel.

Erősítse izomzatát rendszeres sportolással. Az egyensúlyérzék megfelelő egyensúlygyakorlatokkal trenírozható. Ehhez kérje gyógytornász segítségét.

Szükség esetén használjon mankót, járókeretet stb. Ezeket azonban minden esetben szakemberrel egyénre szabottan be kell állíttatni.

Az esések elkerülése érdekében távolítson el a lakásból minden olyan „csapdát”, amiben könnyen meg lehet botlani, és világítsa ki megfelelően a helyiséget, amelyben tartózkodik. Fontos a szilárd, a lábakat fogó lábbeli is.

Kerülje az alkoholt és a nikotint.

A jó egyensúlyérzékhez nélkülözhetetlen az egészséges érrendszer, az egészséges anyagcsere és a kiegyensúlyozott lelkivilág