Hét tipp láz esetére

A természetgyógyászat már régóta hangsúlyozza a láz pozitív szerepét. A hagyományos orvoslás ezzel szemben a totális kontrollra törekszik, bár újabban ezekben a körökben is szemléletváltás figyelhető meg. Egy orvosi folyóiratban például nemrégiben megjelent egy cikk, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy minden második lázas gyereket helytelenül kezelnek a szülei.

A lázcsillapítókkal kapcsolatban megállapították, hogy

• gyakran túladagolják,
• sok szülő kombinálja a különféle szereket, anélkül, hogy tudná, hogy ezzel növeli a mellékhatások veszélyét,
• gyakran adnak lázcsillapítót enyhe hőemelkedés esetén is.

A normál testhőmérséklet 37 fok körül van, a végbélben mérve valamivel magasabb, a szájban alacsonyabb. A végbélben való mérés (körülbelül 4 perc) ma is a legpontosabb adatnak számít. Megbízhatatlan a hónaljban való mérés, de a nyelv alatti (8-10 perc) is zavaró lehet, mert ott a hőmérsékletet lehűti például a légzés. Az egyre inkább terjedőben lévő, fülben való mérés néhány másodperc alatt megbízható eredményt ad, de csalóka lehet, ha például a fülzsír eltömíti a külső hallójáratot.
 
A mérési eredmény megítéléséhez figyelembe kell venni, hogy a testhőmérséklet a nap folyamán természetesen csökken: a legmélyebb pontot reggel 3 és 6 között éri el, a legmagasabbat pedig délután 16 és 18 óra között. A nőknél a peteérést követően általában fél fokkal megemelkedik a ciklus egész második felére. Ezenkívül az életkortól függően is vannak eltérések: idősebb korban a hőmérséklet általában valamivel alacsonyabb, és csak lassabban kezd emelkedni. Ez azt jelenti, hogy az időseknél már a kisebb mértékű emelkedés is betegségre utalhat.

A gyerekeknél mindez éppen fordítva van: testhőmérsékletük gyorsabban emelkedik és gyakrabban is, például mozgás közben, vagy ha túl keveset isznak, de lelki hatásokra is – a gyerekek egy-egy esemény hatására is könnyen belázasodhatnak.

A gyerekeknél gyakoribb a 39 fok fölötti láz

Lázról akkor beszélünk, ha a test hőmérséklete 38 fok fölé megy. A láz magassága nem ad felvilágosítást a betegség komolyságáról. Főleg gyerekeknél a 39 fok fölötti láz nem megy ritkaságszámba, csak ha már három napja ez a helyzet, akkor kell lázcsillapításhoz folyamodni. Ez alól kivételt képeznek a következő esetek:
 
• Ha a gyereknek már volt lázgörcse. Ilyenkor a láz gyors felszökését követően néhány percig tartó öntudatlan állapot, illetve kar- és lábgörcs áll be.
• Terhesség idején azonnal csillapítani kell a lázat, de ezt természetes módszerekkel is
megtehetjük.
• Szívbetegeknél meg kell gondolni, hogy a hőmérséklet minden egyes fokkal való emelkedése körülbelül 6-10-zel megnöveli a percenkénti pulzusszámot.

Tulajdonképpen hogyan is alakul ki a láz?

Általában a hipotalamuszban található hőszabályozó központ gondoskodik arról, hogy a változó hőmérsékleti viszonyok ellenére is bizonyos szigorú határok között maradjon a testünk, vagy legalábbis a test központjának hőmérséklete. Ez a teljesítőképesség feltétele. Bizonyos körülmények között a hőmérséklet szükséges szintje felcsavarodik.

Ilyenkor általában az immunrendszertől érkező vészjelekről van szó:
 
• Számos baktériumnak van lázokozó hatása.
• A test védekező rendszerének saját üzenetátvivő anyagai is lehetnek lázokozóak.
• A felső értéket lelki hatások is befolyásolhatják, a lelki felindulás vagy megterhelés is növelheti a lázat.
Ha a szükséges felső hőmérséklethatár megemelkedik, a test megpróbál kevesebb hőt leadni (a bőr vérellátása csökken, úgy érezzük, hogy fázunk), valamint több hőt termelni: egyfelől erre szolgál a máj felgyorsult anyagcseréje, másfelől, ha ez nem elég, az izomremegés. Az ilyenkor érzékelt remegés tehát nem a fázás következménye, ha a test eléri a kívánt hőmérsékletet, beáll az izzadás, hogy megakadályozza a túlhevülést.

Véd-e a láz az allergiától és a ráktól?

A megemelkedett hőmérséklet számtalan anyagcsere- és immunfolyamatot serkent, például a falósejtek aktivitását. De a láz sok baktériumot és vírust közvetlenül is elpusztít vagy megakadályozza a szaporodásukat. Láz esetén tehát olyan természetes reakcióról van szó, amely inkább a gyógyulás, mint a betegség jele. Emellett szól egy sor tudományos bizonyíték:
 
• Állatkísérletekben a fertőzött állatok elpusztultak, ha lázcsillapítót adtak nekik, míg a nem kezeltek meggyógyultak.
• Azok a gyerekek, akiknek ritkábban nyomták el a lázát (és akiket ritkábban oltottak be és ritkábban kaptak antibiotikumot), a hasonló korúaknál ritkábban betegedtek meg.
• Különleges jelentősége van a láznak a rák kialakulásában és eltűnésében: egyfelől ritkábban lép fel tumor azoknál, akik a múltban gyakrabban estek át lázas betegségeken, másfelől rákos betegeknél gyakran kiderül, hogy már évek óta nem voltak lázasak.
• Ezen kívül a láz a rák gyógyulásánál is fontos szerepet játszik: a spontán gyógyulások egyharmadánál ezt láz előzi meg, amely fertőzés vagy rákműtét következében lépett fel. Ennek az lehet az egyik oka, hogy a tumorsejtek érzékenyebbek a magas hőmérsékletre,
mint a normális testsejtek, de a páciens felturbózott immunválasza is szerepet játszhat ebben. Ezeken a felismeréseken alapul a rákos betegeknél alkalmazott célzott hőterápia.

A szelíd gyógymód a betegség fázisaihoz igazodik

Ha a láz ilyen értékes jelenség, fellépésekor igyekeznünk kell természetesen bánni vele és nem elnyomni, hanem a szervezetet hozzásegíteni ahhoz, hogy legyőzze.
 
1. Az első fázisban, a felmelegedésben, amikor a páciens fázik, mivel a felső határérték emelkedik, de még nem érte el a szervezet, akkor passzív hőt kell közölnünk (betakarással), és segíteni az aktív hőtermelést melegítő teákkal: bodza- és hársfatea a két klasszikus, de ilyen hatású a kamilla és a gyömbér is.
 
2. Ilyenkor jó hatású lehet a hőmérséklet-emelő forró lábfürdő: a meleg vízbe 10-15 percenként öntsünk forró vizet.
 
3. Ha a test elérte a megcélzott értéket, vagy túl is lépte azt, akkor megpróbálja a túlhevülést izzadással megakadályozni. Ilyenkor is jó szolgálatot tesz a bodza- és a hársfatea, de választhatunk hideg italokat is. A galagonyatea jót tesz a láztól megviselt szívnek.
 
4. Általánosságban elmondható, hogy sokat kell inni. A folyadék gyakran jobb, mint a lázcsillapító. Kisgyerekeknél veszélyes kiszáradási állapot állhat elő. Ha a gyereket nem lehet rávenni az ivásra, akkor infúzióra lesz szükség.
 
5. Más a helyzet az evéssel: akut lázas betegségeknél a szervezetet böjtöléssel kell tehermentesíteni. A pácienst ne kényszerítsük evésre.
 
6. Ha csökkenteni akarjuk a lázat, a legjobb a lábszárborogatás. Ehhez a lábszárat meleg, nedves törülközővel csavarjuk körbe. A víz hőmérséklete csak valamivel legyen a betegé alatt, és ne alkalmazzunk jeges vizet, mivel attól az erek megmerevednek és a hőleadás leáll. A borogatást 10-15 percenként cseréljük ki. Két-három cserét követően mérjük meg a lázat, mivel a hőmérséklet gyors csökkenése megterheli a vérkeringést. A borogatás alternatívája a nedves zokni.
 
7. Az akut fertőzéseket kísérő láz jól kezelhető homeopatikus szerekkel. Ilyenkor nem a hőmérséklet mesterséges csökkentéséről van szó, hanem arról, hogy segítjük a testet a maga természetes törekvésében az önszabályozásra (például a túlzott reakciók fölöslegessé tételével):
 
• Aconitum D12, 5 golyó, ha a láz hirtelen beáll, ez az első szer.
• Belladonna D12, 5 golyó, többnyire akkor következik, ha a páciens már felhevült és kivörösödött, a pulzusa pedig szapora.
• Apis D12, 5 golyó, ha a páciens a láz ellenére sem akar inni, például lázas torokfájásnál.
• Gelsemium D12, 5 golyó, ha a páciens hiába lázas, nem akar inni, és fejfájás áll az előtérben.
• Ferrum phosphoricum D12, 5 golyó vagy 1 tabletta (= Nr. 3. Schüssler-só), ha a láz lassan emelkedik. A páciens inkább levertnek, mint betegnek érzi magát, előtte túl sokat vállalt, például sokáig dolgozott vagy keveset aludt.
 
A szer adagolását félóránként vagy óránként megismételhetjük, ameddig szükséges. Ha nem változnak a tünetek, váltsunk szert. Jól beváltak a különféle homeopátiás komplex szerek is. A bennük lévő egyedi szer határozza meg, melyiket válasszuk.

A test jeleit ne értelmezzük zavarként

Természetesen meg kell figyelni a teljes tünetlistát. Ez nemcsak a megfelelő homeopátiás szer kiválasztásában segít, hanem azt is megakadályozza, hogy ne vegyük észre komolyabb betegség jeleit, például a légszomjat, a fényérzékenységet, a nyakszirtmerevséget stb. E két utóbbi az agyhártyagyulladás jele lehet. Szintén komolyan kell venni a visszatérő lázrohamokat és a hosszú ideig tartó lázat. A krónikus láz kiváltói gyakran bizonyos gyógyszerek, például magas vérnyomás elleni orvosság vagy szívritmus-szabályozó szer.
 
A legtöbb lázrohamra azonban az áll, hogy őrizzük meg a hidegvérünket! Próbáljunk meg lázcsillapító nélkül boldogulni, mert amúgy is túl gyakran gondoljuk azt, hogy lázasak vagyunk. Akik orvoshoz fordulnak, azok közül csak minden negyedik mérte meg valójában a lázát. És ha valóban lázról van szó, akkor az csak jó. A kivétel erősíti a szabályt.

Fotó: Adobe Stock