Higany 2. – Nem a WHO az amalgám támogatója!
„A fogászati problémák végigkísérik életünket, és felmerülő kérdéseinkre sokszor nem kapunk választ.”
Tisztelt Doktor Úr!
Sokat hallani az amalgámtömésről, hogy nem egészséges. Akkor miért alkalmazzák a mai napig ezt a módszert? Nemrég ismét tömni kellett egy fogamat, és így kaptam egy újabb higanyos fémtömést. Jelenleg hét ilyen tömésem van. Mi bajom származhat ebből?
Köszönettel T. Sándor
Tisztelt Uram!
Az amalgám fogtömésekből eredő higanyterhelés problémaköre nem új keletű. 1833-tól majdnem tizenöt éven keresztül tartott New Yorkban az ún. I. amalgámháború, mely a hagyományos aranytechnikát előnyben részesítő fogorvosok és az újonnan feltalált higany/fém hidegötvözet, az akkor még ezüsttömésnek nevezett amalgám alkalmazói között dúlt. Az „amalgámpártolók” győztek, és létrehozták szakmai szervezetüket (ADA-amerikai fogorvosok szövetsége), mely a mai napig az amalgám hivatalos támogatója.
Az amalgámtömések lehetséges toxicitásáról az első tudományos vizsgálatokat A. Stock német kémikus professzor végezte 1926 és 1943 között. Összefoglaló véleménye a mai napig helytálló: „A fogászatnak az amalgámról mint tömőanyagról teljesen, vagy legalábbis ahol csak lehet, le kellene mondania. Nem kétséges, hogy sok tünet, mint fáradékonyság, kedvetlenség, ingerültség, fejfájás, szédülés, feledékenység, szájüregi gyulladások, hasmenés, étvágytalanság, krónikus köhögés és hurut, némelykor a higany által okozott, mely a testbe az amalgámtömésekből jut be, ugyan kis mennyiségben, de tartósan. Az orvosoknak komolyabb figyelmet kellene erre szentelniük.”
Azóta folyamatosan jelennek meg közlemények, melyek az amalgámtömések káros hatásaira hívják fel a figyelmet. Az utóbbi években, tömegméretekben felszaporodott allergiás megbetegedések újból ráirányították a figyelmet a testidegen anyagok, ezen belül is az amalgám újraértékelendő szerepére. A fogászati szemléletváltás, a komplementer/alternatív/biológiai fogászat meghatározó időszakának a 70-es évek tehetők. Max Daunderer müncheni toxikológus több ezer beteg vizsgálata alapján bevezette az „amalgám-higanykivezetés” fogalmát. A 80-90-es években megszaporodott kutatási eredmények következménye a WHO (Egészségügyi Világszervezet) és egyes országok (Svédország, Ausztrália, Németország) megváltozott szociális-egészségügyi álláspontja.
Az általános hiedelemmel ellentétben a WHO nem állítja azt, hogy az amalgám egészséges, sőt az ún. „genfidekrétumban” (1991) részletesen elemzi az amalgám/higany negatív hatásait. A több mint 150 oldalas állásfoglalás – melyet 748 (!) tudományos vizsgálat elemzése alapján állított össze a WHO nemzetközi orvosszakértő csoportja – néhány kiragadott megállapítása:
„A fogászati amalgám nagy mennyiségű higanyt tartalmaz. Ezek a fogorvost, az asszisztenst és a beteget egyaránt károsítják.
Az általános populáció főleg a fogászati tömésekből fertőződik higannyal. A higany a tömésekből is kioldódik, még pedig higanygőzként. Kimutatható az emberi boncolt szövetekben, továbbá vérmintából, vizeletből és vérplazmából.
A higanygőz vagy a szervetlen higany főleg a vesékben rakódik le. Az állatkísérletekben a test mérgezettségének 50-90%-át teszik ki.
A higanygőz belélegzése a legfőbb elemi higany-beviteli forrás. Ennek kb. 80%-át megtartja a szervezet.
A higanynak nincs toxikológiai küszöbértéke.”* (vagyis minden mennyiségben mérgezőnek tekinthető).
Újabb vizsgálatok szerint a higany nem csak az agyban, a vesékben és a májban raktározódik el – amint azt eddig feltételezték -, hanem jelentős mennyiségben fordul elő a belső elválasztású mirigyekben és a tápcsatorna valamennyi szakaszában (Hahn, 1991). Mindezeket a vizsgálatokat M. J. Vimy 1994-ben bárányokkal alátámasztotta, és bevezette a mikromerkurializmus – alacsony higanykoncentráció okozta tartós mérgezés – fogalmát.
A higanymérgezéses tünetekről legközelebb.
Üdvözlettel, jó egészséget kíván,
