Hogyan tehető elviselhetővé a fülzúgás?

Phil Collins, Barbra Streisand, Luther Márton és Ludwig van Beethoven közös sorsban osztozott, mindannyian a tinnitus aurium nevű betegségben, magyarul fülzúgásban szenvedtek. Ez az állapot egyeseknél csak átmeneti jellegű, míg másoknál állandósul, tehát krónikussá válik. Gyakran társul szédüléssel, émelygéssel és ingerlékenységgel, alvászavarral, koncentrációzavarral, illetve hosszabb távon szorongással és depresszióval.

Mivel kialakulása sokféle okkal magyarázható, nem létezik egyetlen, kizárólagos és teljes panaszmentességet ígérő gyógymódja sem. A kiváltó okok között megemlítendő a belső fülben létrejött szervi elváltozás, gyulladásos folyamatok, örökölt hajlam, a belső fül fertőzése, illetve a sérülés, a stressz, és bár ritkábban, de előfordulhat valamilyen állcsonti deformáció, a fogsorok helytelen illeszkedése (okklúzió) is. A szakorvosok évtizedekig a belső fület megtámadó, önálló kórképnek vélték a fülzúgást. Mára tisztázódott, hogy főként a krónikus fülzúgás kialakulásában jelentős szerepet játszik a központi idegrendszer. Szerencsére a fülzúgás magától, mindenfajta beavatkozás vagy kezelés nélkül is elmúlik, például ha besűrűsödött fülzsír zárta el a hallójáratot, így okozván fülzúgást.

Gyors – lehetőleg 72 órán belüli – beavatkozás szükséges azonban, ha valamilyen akut esemény, például hangártalom (petárda, tűzijáték, fegyverropogás stb.) idézte elő. Ilyenkor megfelelő infúziók, kortizon és oxigénterápia segítségével még megszüntethető a kínzó fülcsengés. De mi a helyzet, ha a tinnitus tartósnak mutatkozik, azaz három hónapnál hoszszabb ideje tart, és ezzel már krónikus állapotnak tekinthető.

Agyunk a hallás szűrőrendszere

A fülzúgásban szenvedők agyában végbemenő folyamat lényegében a fantomfájdalomhoz hasonlítható. Ilyenkor az agy a páciens fülében kialakuló, objektíven mérhető hallásromlást igyekszik valamilyen módon kompenzálni. A dobhártya által a külvilágból észlelet zajok a középfülből a belső fülbe jutnak. Az itt keltett idegi ingerület pedig a hallóideg közvetítésével az agykéreg hallóközpontjába jut. Tehát tulajdonképpen hallásunk fő szerve az agy.

Az idült fülzúgásban szenvedő pácienseknél nem csak az agynak a hallásért felelős területein figyelhető meg strukturális elváltozás, hanem olyan részein is, amelyek az emóciók feldolgozásában vesznek részt. Az a tény, hogy a páciensek olyan zajt hallanak, amely valójában a külvilágban nem is létezik, óriási stresszforrás, amely önmagában is képes még inkább felerősíteni a problémát, és máris kialakult az önmagát fenntartó ördögi kör. A páciens minél inkább foglalkozik a fülzúgással, annál zavaróbbnak érzi azt, és annál erősebb stressz hatása alá kerül.

Egyébként agyunk minden ingerületet külön-külön képes memorizálni. Az akusztikai memória közvetlenül születésünk után, de legkorábban a terhesség 32. hetében kezd kialakulni. Ennek megfelelően már a kisgyermekek is viszonylag jól képesek feldolgozni az akusztikus ingereket. Az irreleváns ingereket agyunk figyelmen kívül hagyja, tehát szűrőként működik. Előfordulhat azonban, hogy az amúgy figyelmen kívül hagyandó jelzések is átjutnak ezen a szűrőn. Ez főként stressz, a nyaki gerinc és az állkapcsi ízület valamilyen betegsége, rendellenessége esetén fordul elő.

Kulcsmomentum: a pozitív hozzáállás

Ha a beteg nagy, és főként negatív jelentőséget tulajdonít a fülzúgásnak, az a központi idegrendszer magasabb rendű központjaiban fixálódik, így a zúgás állandósul, azaz önálló életre kel a beteg agyában. Ezért a tartós fülzúgást általában pszichiátriai, illetve pszichoterápiás módszerekkel célszerű kezelni. A terápia középpontjában a páciens gondolatai és érzései állnak, illetve az azokból származó viselkedés. Sokféle terápiás stratégia jöhet szóba, pl. kognitív viselkedésterápia, progresszív izomellazítás, meditáció és az imagináció.

A legtöbb páciens attól tart, hogy a zúgás idővel egyre hangosabbá válik, míg végül teljesen megsüketülnek. Ez erős félelmet és szorongást kelt bennük, folyamatosan a fülzúgásra figyelnek, és igyekeznek kerülni minden külvilági zajforrást. Nem hallgatnak zenét, kerülik a társaságot, ami helytelen, hiszen állapotuk ettől még súlyosabbá válik. Ezzel szemben a pozitív gondolati minták sokat segíthetnek. Például: „Én döntöm el, mikor találkozom a barátaimmal, és nem a fülzúgás.”

Törjük meg az ördögi kört!

Napjainkban számos gyógymódot kínálnak a krónikus tinnitus kezelésére, amelyek jó része valamilyen módon az agyra gyakorol hatást. Ilyen pl. a transzkraniális elektromágneses stimuláció, amely az agysejtek elektromos aktivitására hat. Azonban bármilyen eljárásról is legyen szó, valójában nem tudjuk, mi a kezelés hatásmechanizmusa, mi történik az agyban.

Ami az egyik páciensnél sikeres, a másiknál teljes kudarcot vall. Arról nem is beszélve, hogy az alternatív kezeléseket semmilyen betegbiztosító nem téríti, így a páciensek gyakran vagyonokat költenek teljesen feleslegesen. Ezzel szemben sokkal eredményesebbnek tűnik a hozzáállás megváltoztatása, nevezetesen, ha a páciens megtanul együtt élni a fülzúgással.

A figyelem átnevelése

A figyelem irányításának módosítása rendkívül fontos. Ez azt jelentheti például, hogy amikor a zúgás különösen erősen jelentkezik, kinyitjuk az ablakot, és az utcazajra összpontosítjuk figyelmünket, vagy zenét hallgatunk. Vagy valamit tudatosan igyekszünk kitapogatni, vagy szaglásunkat élesítjük.

Mindezek hatására figyelmünket eltereljük a fülzúgásról. Az öngyógyítási stratégia másik fontos oszlopát az imaginációs gyakorlatok alkotják. Ennek során a fülzúgást valamilyen hétköznapi zajhoz, pl. a hűtőszekrény berregéséhez kapcsolják. A pácienst arra kérik, gondolkodjon el rajta, hogyan tudná a búgást elhalkítani. Gondolatban például átmehet egy másik helyiségbe. A gyakorlatok során a páciens nem csak figyelmét tereli el a fülzúgásról, de azt is, hogyan tudja elviselni magát a zúgást. A fül-orr-gégészek emellett a páciens hallásának javítását tartják fontosnak, mivel a kutatások rávilágítottak, hogy a fülzúgás hátterében bizonyos mértékű hallásromlás is állhat.

Ennek korrekciója hallókészülékkel történik. Azoknál, akiknek hallása nem romlott, úgynevezett fehér zajt kibocsátó zajgenerátort alkalmaznak. Ez a kis készülék részben „maszkírozza” a fülzúgást. A zajgenerátorok kívülről ugyanúgy néznek ki, mint a hallókészülékek, de nem erősítik fel a környezeti hangokat. Ehelyett a tenger morajlásához hasonló zörejt bocsátanak ki. A páciens olyan hangerőre állítja a készüléket, hogy a fülzúgást – mint a jéghegy csúcsát – még éppen érzékelni tudja. Azáltal, hogy a fülzúgás nagyobb részét egy másik zajjal elfedik, a fülzúgás kevésbé zavarónak tűnik.

Nyugodt alvás

Az agy figyelmének elterelése rengeteget segíthet a fülzúgás okozta álmatlanság megszüntetésében. A tinnituspáciensek többségét valamilyen alvászavar – elalvási, átalvási zavar – kínozza. Az érintettek általában attól félnek, hogy fülzúgásuk megakadályozza, hogy elaludjanak, ezért olyan stresszhelyzetbe kerülnek, ami valóban meghiúsítja a normális, pihentető alvást.

Ilyenkor sokat segíthet például egy halkan csobogó szobaszökőkút, amely egy idő után magától kikapcsol. Fontos módszer a rendszeres relaxálás, hiszen legtöbbünk önmagával szemben hajlamos magasra helyezni a lécet, ami önmagában is feszültségforrás. A lágy zene, a tengerzúgás, a természetes hangok (pl. CD-n) kellemes hangkulisszát alkotnak, amely nyugtatólag hat, emlékeket ébreszt és javítja hangulatunkat. A zenés mély relaxáció hatására agyunk kevésbé érzékeli a zavaró ingereket. Azáltal, hogy a természet kellemes hangjait vagy zenét hallgatunk, agyunk más, nem a fülzúgással foglalkozó területeit aktiváljuk.

Személyre szabott tinni-tracks

Napjainkban egyre terjed az úgynevezett tinni-tracks módszer is. 2009-ben egy német munkacsoport nyolc pácienssel végzett kísérleteket.A kísérleti személyek rendszeresen olyan zenét hallgattak, amelynek frekvenciáját saját fülzúgásuk frekvenciájához igazították.

A zeneszámok minden esetben a páciens kedvenc zenéi voltak. A kísérlet sikeresnek bizonyult, mert mindegyikük arról számolt be, hogy fülzúgása kb. 25%-kal halkabbá vált. A módszer tehát nagyon ígéretesnek tűnik. Agyunk működése befolyásolható, hiszen az agy egész életünk folyamán megőrzi tanulási képességét. A kutatások még folynak, de bízhatunk benne, hogy ismét sikerült egy sok lehetőséggel kecsegtető új eljárásra bukkanni, amely a jövőben sokak szenvedését enyhítheti.

Gyakorlat

Progresszív izomlazítás

A progresszív izomrelaxáció lényegében az izmok tudatos megfeszítéséből, majd ismételt elernyesztéséből áll (5-10 másodperc), pl. az arcizmok esetében:

1. Húzza fel szemöldökét, amennyire csak tudja, majd tartsa így 10 másodpercig. Ezután engedje le.

2. Feszítse meg az arcát: Szorítsa össze a szemét, ráncolja az orrát, húzza össze a száját, mintha valamilyen nagyon fanyar, savanyú dologba harapott volna. Tartsa ezt az állapotot 5-10 másodpercig, majd ernyessze el az izmokat.

3. Végezetül enyhén döntse előre a fejét, hogy az álla alatt „toka” képződjön. Érezze a feszítést a tarkó izmaiban. 5-10 másodperc után ernyessze el az izmot.