KISS-szindróma

A ki­ro­ter­ápia – né­pies ne­vén csont­ko­vá­cso­lás – a ge­rin­cosz­lop csi­go­lyái­nak, va­la­mint az ah­hoz kap­cso­ló­dó ízü­le­tek hely­re­té­te­lé­vel fog­lal­ko­zó gyó­gyí­tó irány­zat. A ki­ro­ter­ápi­ás sza­k­em­be­rek meg­ál­la­pí­tot­ták, hogy a nyak­csi­go­lyák­nál, ill. a ko­po­nya és a nyak­csi­go­lyák ta­lál­ko­zá­si pont­já­nál ta­lál­ha­tó ízü­let­nél ki­ala­ku­ló blo­ká­dok szá­mos pro­blé­ma for­rá­sai le­het­nek.

Dr. Gott­fri­ed Gut­mann már az 50-es évek­ben be­szá­molt gyer­me­ke­kről, akik­nél fel­tű­nő aszim­met­ri­át fi­gyelt meg. A 80-as évek­ben a dort­mun­di il­le­tő­sé­gű se­bész és ki­ro­ter­apeuta, dr. Hei­ner Bi­e­der­mann al­kot­ta meg a KISS-szind­ró­ma fo­gal­mát (ko­po­nyaízü­let ál­tal in­du­kált szim­met­ria­za­var). A je­len­ség lény­ege, hogy az el­ső két nya­ki csi­go­lya és a ko­pony­a­alap kö­zöt­ti ízü­let moz­gá­sa egy irány­ban blok­kolt. Ez­zel pár­hu­za­mo­san meg­fi­gyel­he­tő a ke­reszt­csont és a csí­pő­cson­tok kap­cso­la­tá­nak fer­de­sé­ge, de fel­sőbb ge­rinc­sza­ka­szok­nál is elő­for­dul­hat a je­len­ség.

Gut­mann és Bi­e­der­mann elein­te csak kis­gyer­me­kek­re fi­gyelt fel, akik aszim­met­ri­kus test­tar­tá­suk­kal tűn­tek fel. Ké­sőbb azon­ban ki­de­rült, hogy sok­kal több pa­nasz hát­te­ré­ben ha­son­ló okok áll­nak, bár ez el­ső rá­né­zés­re nem lát­szik: hosszú ide­ig tar­tó sí­rás, tisz­tá­zat­lan ere­de­tű láz, nye­lé­si ne­héz­sé­gek, koor­di­ná­ci­ós pro­blé­mák, ked­vet­len­ség vagy ag­resszi­vi­tás.

Fur­csa test­tar­tá­sú gye­re­kek

Hogy ala­kul ki a ko­po­nya­ala­pi blokk? A szü­lés köz­ben vagy az után jön lét­re: anyai koc­ká­za­ti té­nye­ző a túl­hor­dás, a mag­zat ab­nor­má­lis el­he­lyez­ke­dé­se a méh­ben vagy a ne­héz szü­lés. A leg­több eset­ben azon­ban szü­lés köz­be­ni tra­u­má­kra ve­zet­he­tő vissza a je­len­ség, pl. szí­vó­ha­rang vagy szü­lész­fo­gó hasz­ná­la­tá­ra. Az egy­re sza­po­ro­dó csá­szár­met­szé­ses ese­tek is elő­se­gí­tik a KISS-szind­ró­ma ki­ala­ku­lá­sát: az or­vos vi­szony­lag kis nyí­lá­son ke­resz­tül eme­li ki a gyer­me­ket az anya ha­sá­ból, ezért el­ke­rül­he­tet­len, hogy arány­ta­la­nul erő­sen kell meg­húz­nia a gyer­mek fe­jét.

At­tól füg­gő­en, mi­lyen szimp­tó­mák áll­nak elő­tér­ben, a gye­re­ke­ket több cso­port­ba oszt­hat­juk: a KISS I. je­len­ség­nél a fer­de tar­tás áll elő­tér­ben. Ez gon­do­kat okoz­hat a szop­ta­tás­nál, mi­vel a gyer­mek csak egy irány­ból tud kö­ze­lí­te­ni az em­lő­höz. A KISS II-re a ge­rinc túl­nyúj­tott­sá­ga jel­lem­ző. A gyer­mek nem tud a ha­sán fe­küd­ni és nem má­szik. A KISS II. fo­ko­za­tá­nak ale­se­te a túl­sá­go­san nyu­godt gyer­mek, ame­lyik nem so­kat mo­zog és ki­fe­je­zet­ten erős az al­vá­si­gé­nye. Ná­la a ké­sei moz­gás­fej­lő­dés és az is­mét­lő­dő szte­re­o­tip moz­gá­sok fel­tű­nő­ek.

Míg a KISS-szind­ró­mát fő­ként kis­gyer­me­kek vagy in­kább csak cse­cse­mők ese­té­ben al­kal­maz­zuk, az óvo­dás és is­ko­lás gyer­me­kek ese­té­ben a ki­ro­prak­to­rok in­kább a KIDD-szind­ró­ma meg­ne­ve­zést hasz­nál­ják: ko­po­nyaízü­let ál­tal in­du­kált dysgno­sia és dyspra­xia, mi­vel az érin­tett gye­re­kek­re jel­lem­ző­ek az ér­zé­ke­lé­si za­va­rok (dysgno­sia) és az ügyet­len­ség (dyspra­xia). A kö­vet­kez­mény té­ri­szony, pro­blé­mák ke­rék­pá­ro­zás köz­ben, kon­cen­trá­ció­za­var és ál­ta­lá­nos ügyet­len­ség, eset­len­ség.

A di­ag­nó­zis fe­lál­lí­tá­sá­nak el­ső lé­pé­se az anam­né­zis fel­vé­te­le, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a test aszim­met­riá­ját jel­ző szimp­tó­má­kra – a KISS ál­tal oko­zott kö­vet­kez­mé­nyek ugya­nis más ere­det­re is vissza­ve­zet­he­tők.

A rönt­gen­fel­vé­tel se­gít­sé­gé­vel más okok is ki­zár­ha­tók

Ezt a fi­zi­ká­lis vizs­gá­lat, va­la­mint ide­gé­let­ta­ni tesz­tek kö­ve­tik, ame­lyek hat hó­na­pos kor­tól te­kint­he­tők meg­bíz­ha­tó­nak. Ez alól egyet­len ki­vé­tel a fron­tá­lis ol­dal­ra dő­lé­si re­ak­ció, ami há­rom hó­na­pos kor­tól elvé­gez­he­tő: a cse­cse­mőt mind­két kéz­zel csí­pőn­él tart­va víz­szin­te­sen tart­ják, majd ol­dal­ra dön­tik. Nor­má­lis eset­ben úgy fog­ja tar­ta­ni a fe­jét, hogy szá­ja víz­szint­ben ma­rad­jon. A ko­po­nya­ala­pi ízü­let blokk­ja ese­té­ben a száj nem ma­rad víz­szint­ben.

Az ezt kö­ve­tő ki­ro­ter­ápi­ás vizs­gá­lat so­rán a vizs­gá­ló ki­ta­po­gat­ja a ge­rin­cosz­lo­pon az el­to­ló­dott csi­go­lyá­kat, az ér­zé­keny pon­to­kat, és meg­ke­re­si a nem meg­fe­le­lő­en moz­gó ge­rinc­sza­ka­szo­kat.

A nya­ki csi­go­lyá­król ké­szí­tett rönt­gen­fel­vé­tel min­den eset­ben szük­sé­ges. Se­gít­sé­gé­vel ki­zár­ha­tók más kó­ro­kok (fej­lő­dé­si ren­del­le­nes­sé­gek, sé­rü­lé­sek, tu­mo­rok), más­fe­lől a fel­vé­tel (fer­dén ál­ló csi­go­lyák) iga­zol­ja a fi­zi­ká­lis vizs­gá­lat le­le­te­it.

Sok gye­rek­nél nem ele­gen­dő egyet­len ke­ze­lés

Sok gyer­me­kor­vos még egy­ál­ta­lán nem hal­lott a KISS-ről, vagy ha igen, nem fo­gad­ják el a di­ag­nó­zist. Utób­bit sok eset­ben csak a si­ke­res „teszt­ke­ze­lés” si­ke­ré­vel tud­juk bi­zo­nyí­ta­ni. A ke­ze­lés lény­egé­ben a mu­ta­tó­ujj kö­zép­ső ujjper­cé­vel ki­fej­tett gyen­géd, fáj­da­lom­men­tes nyo­más blok­kolt nya­ki csi­goly­ára. Olyan erős­sé­gű nyo­más­ról van szó, mint ami­kor meg­nyo­munk egy csen­gő­gom­bot. Sok szü­lő számá­ra úgy tűnik, mint­ha a ter­apeuta csak „el­ba­brált” vol­na a gye­rek nya­kán, vagy egy­ál­ta­lán nem ve­szik ész­re, ami­kor a tap­in­tá­sos vizs­gá­lat köz­vet­le­nül át­megy ke­ze­lés­be.

A ke­ze­lést leg­ko­ráb­ban há­rom hó­na­pos kor­tól le­het elvé­gez­ni. Ha há­ro­mé­ves kor előtt, szak­sze­rű­en vé­gez­zük, leg­több eset­ben tel­jes gyó­gyu­lás vár­ha­tó. Mi­nél idő­sebb kor­ban ke­rül sor a ter­á­piá­ra, an­nál to­vább tart a gyó­gyu­lás, ill. an­nál ki­sebb az esé­lye a vég­le­ges és tel­jes gyó­gyu­lás­nak.

Cse­cse­mők, ill. még jár­ni nem tu­dó kis­gyer­me­kek ese­té­ben oly­kor ele­gen­dő a nya­ki ke­ze­lés. Saj­nos a csí­pő­tá­jék és más ge­rinc­sza­ka­szok is érin­tet­tek. Ilyen ese­tek­ben az érin­tett te­rü­le­te­ken, azo­nos mó­don, cél­zott irá­nyú és ere­jű nyo­más­sal vég­zik a ke­ze­lést, ha­son­ló­an a fel­nőt­tek ki­ro­ter­ápi­ás ke­ze­lé­sé­hez. Cse­cse­mők­nél ter­mé­sze­te­sen csak gyen­géd, uj­jal vég­zett nyom­sás­sal dol­goz­nak.

A ke­ze­lés köz­ben fel­lé­pő sú­lyos ba­le­se­tek, mel­lék­ha­tá­sok nem is­mer­tek. Ke­ze­lé­si re­ak­ció­ként azon­ban erő­tel­je­sebb iz­za­dás, a ke­zelt te­rü­let pi­ros­sá­ga, izom­láz­ra em­lé­kez­te­tő tom­pa fáj­da­lom je­lent­kez­het. A ke­ze­lést kö­ve­tő vizs­gá­la­tig – 4-6 hé­tig – a gyer­me­ket óv­juk a fi­zi­kai ter­he­lés­től. A kon­troll­vizs­gá­lat, ill. a szü­lők be­szá­mo­ló­ja ele­gen­dő in­for­má­ci­ót nyújt an­nak meg­íté­lé­sé­hez, hogy az el­ső ke­ze­lés ele­gen­dő volt-e.

A KISS szimptómái nagyon különbözőek lehetnek

A leg­több KISS-szind­ró­más gyer­mek­nél a fur­csa test­tar­tás szem­be­öt­lő. A test­tar­tá­si hi­bá­tól és élet­kor­tól füg­gő­en vál­toz­nak a tü­ne­tek. Sok gyer­mek­nél ezek kom­bi­ná­ció­ja is meg­fi­gyel­he­tő.

KISS I.

Itt az ol­dalirá­nyú gör­bü­let játs­sza a fő­sze­re­pet:

–    a fej moz­gá­sá­nak egyol­da­lú moz­gás­kor­lá­to­zott­sá­ga,
–    a törzs ol­da­li­rá­nyú gör­bü­le­te (ba­nán­tar­tás, C-szko­lió­zis),
–    aszim­met­ri­kus arc (pl. az egyik or­ca ki­sebb­nek tűnik),
–    egyol­da­lú ko­pa­szo­dás,
–    egyik ol­dal irá­nyá­ban a gyer­mek szop­ta­tá­sa pro­blé­más,
–    fel­tá­masz­ko­dás köz­ben egyik kéz szo­rul ököl­be,
–    csí­pő­tá­ji szimp­tó­mák.

KISS II.
Ezek a gye­re­kek hát­ra­fe­lé haj­la­nak (túl­nyúj­tás):

–    nem haj­lan­dó ha­son fe­küd­ni,
–    a tar­kó­tá­jék el­la­pu­lá­sa, a tar­kó kö­ze­pén ko­pa­szo­dás,
–    nye­lé­si za­va­rok,
–    gya­ko­ri fel­bö­fö­gés,
–    kés­lel­te­tett fe­le­gye­ne­se­dés,
–    a nyak tar­kó­tá­ji tú­lér­zé­keny­sé­ge,
–    „há­rom hó­na­pos kó­li­ka”,
–    haj­té­pés,
–    he­ves sí­rás­ro­ha­mok,
–    al­vá­sza­va­rok.

KIDD

Ez a je­len­ség az óvo­dás, ill. is­ko­lás gyer­me­ke­ket érin­ti; a ko­ráb­ban fel nem is­mert és nem ke­zelt KISS-szind­ró­ma a kö­vet­ke­ző pa­na­szo­kat okoz­hat­ja:

–    ne­he­zen ta­nul meg ke­rék­pá­roz­ni, egyen­sú­lyi za­va­rok,
–    bi­zony­ta­lan­ság ér­ze­te: té­ri­szony, új hely­ze­tek­től va­ló fé­le­lem,
–    rossz moz­gás­koor­di­ná­ció: su­ta­ság,
–    nem meg­fe­le­lő tér­be­li tá­jé­ko­zó­dás,
–    írá­si, ol­va­sá­si és szá­mo­lá­si pro­blé­mák,
–    hal­lás­pro­blé­mák: a gyer­mek mint­ha nem tud­na meg­fe­le­lő­en össz­pon­to­sí­ta­ni,
–    tü­rel­met­len­ség, ag­resszi­vi­tás, az emo­cio­ná­lis in­tel­li­gen­cia gyen­ge­sé­ge, ál­lan­dó­an va­la­mi rossz fát tesz a tűzre,

–    nehezített szociális integráció, visszahúzódó magatartás,

–    magának való természet.

Fontos megjegyezni, hogy a KISS tüneteinek hátterében más okok állhatnak. Nem minden esetben KISS okozza az első három hónapban jelentkező kólikákat vagy alvászavarokat!