Miért sír a csecsemő?

Sok­szor két­ség­be­ej­tő a hely­zet: a cse­cse­mő min­den lát­ha­tó ok nél­kül tor­ka­sza­kad­tá­ból or­dít, gya­kran éj­jel-nap­pal. A szü­lők­ben sok­fé­le ér­zés ka­va­rog: fá­radt­ság, két­ség­be­esés, bosszú­ság, bűn­tu­dat – nyug­ta­lan­sá­gu­kat pe­dig aka­rat­la­nul át­vi­szik a ki­csi­re, és be­zá­rul az ör­dö­gi kör. Azon­ban né­hány egy­sze­rű mód­szer­rel a gyer­me­ket már né­hány hét alatt meg le­het nyug­tat­ni – ve­lük együtt pe­dig szü­lei­ket is.

A sí­rás az egész­sé­ges cse­cse­mő ter­mé­sze­tes és egész­sé­ges jel­zé­se, amellyel nem­tet­szé­sét fe­je­zi ki. Egyút­tal sí­rás­sal te­remt kap­cso­la­tot a szü­lei­vel, akik se­gí­te­nek a kel­le­met­len­sé­gek meg­szün­te­té­sé­ben. A sí­ró cse­cse­mő sen­kit nem hagy hi­de­gen: min­den­ki úgy ér­zi, va­la­mit ten­ni kell. A sí­rás hat­he­tes kor­ban a leg­hosszabb, et­től kezdve fo­ko­za­to­san csök­ken. Sí­rós gye­re­kről ak­kor be­szé­lünk, ha a cse­cse­mő egy hé­ten több mint há­rom na­pon, na­pi há­rom órá­nál hosszabb ide­ig sír. A nagy sí­rás­nak több oka le­het:

– az el­ha­gya­tott­ság ér­zé­se,

– éh­ség (in­ten­zí­vebb nö­ve­ke­dé­si idő­szak­ban gya­ko­ribb),

– iz­za­dás/fá­zás,

– szennye­zett pe­len­ka,

– fog­zás,

– una­lom.

A szü­lő leg­több eset­ben gyor­san fe­lis­me­ri és meg­szün­te­ti az okot. A szé­les kör­ben el­ter­jedt vé­le­mé­nyek­kel szem­ben csak a sí­rós gye­re­kek 10-15%-á­nál ma­gya­ráz­ha­tó a sí­rás gyo­mor-bél rend­sze­ri pro­blé­mák­kal, és kö­zü­lük is csak né­hány­nál mu­tat­ha­tó ki te­hén­tej-al­ler­gia. Ez utób­bi eset­ben erő­sen ap­rí­tott fe­hér­jét tar­tal­ma­zó te­jet le­het ad­ni a cse­cse­mő­nek. A szó­ja- és a kecs­ke­tej szin­tén gya­ko­ri al­ler­gén, ezért nem te­kint­he­tő al­ter­na­tí­vá­nak. A sí­rás köz­ben tap­int­ha­tó fe­szes has a sí­rás­kor meg­fe­szü­lő ha­siz­mok­kal ma­gya­ráz­ha­tó. Böm­bö­lés köz­ben a cse­cse­mők ak­kor is hir­te­len fel­húz­zák a lábai­kat, ha nem fáj a ha­suk. Tény, hogy az órá­kig tar­tó sí­rás köz­ben a ki­csik sok le­ve­gőt nyel­nek, ami ké­sőbb va­ló­ban a has fel­puf­fa­dá­sát okoz­hat­ja. A cse­cse­mők­nek éle­tük el­ső hó­nap­jai­ban ne­héz éré­si fo­lya­ma­to­kon kell ke­resz­tül­men­niük. Meg kell ta­nul­ni­uk az al­vás és éb­ren­lét rit­mu­sát, a kül­vi­lág in­ge­re­it ér­zé­kel­ni és szük­ség ese­tén el­há­rí­ta­ni. Ez a fej­lő­dés az agy éré­si fo­lya­ma­tá­nak függ­vé­nye, ami a gyer­me­kek kb. 10-20%-á­nál né­mi­képp ké­sik. A gyer­mek nem ké­pes ki­kap­csol­ni jel­zé­se­it, és tú­lér­zé­ke­nyen re­agál a kül­vi­lá­gi in­ge­rek­re és vál­to­zá­so­kra. A szimp­tó­mák gya­kran há­rom hó­na­pos kor után ma­guk­tól meg­szűn­nek, ami miatt a ko­rai sí­rást „há­rom hó­na­pos kó­li­ká­nak” is ne­ve­zik, no­ha va­ló­já­ban nincs nyo­ma kó­li­ká­nak (a bel­ső szer­vek gör­csös fáj­dal­má­nak). A har­ma­dik hó­nap után na­gyon ke­vés gye­rek sír hosszabb ide­ig. Ha még­is így van, a gye­rek­nek sok se­gít­ség­re van szük­sé­ge ah­hoz, hogy vi­sel­ke­dé­sét meg­fe­le­lő mér­ték­ben „ada­gol­ja”. Ha a gyer­mek szü­lei – amint az a szü­le­tés után jel­lem­ző – meg­ter­he­lő, kon­flik­tu­sos idő­sza­kot él­nek meg, és ki­me­rült­ek, az a csa­lá­di kap­cso­la­tok tar­tós meg­rom­lá­sát von­hat­ja ma­ga után.

Az új­szü­löt­te­ket nem le­het el­ké­nyez­tet­ni

Fon­tos tisz­táz­ni egy dol­got: az új­szü­lött éle­té­nek el­ső hó­nap­jai­ban nem azért sír, mert bosszan­ta­ni akar­ja a szü­leit. Er­re nem is ké­pes. A sí­rás­sal kel­le­met­len­sé­get fe­jez ki és se­gít­sé­get kér. És még va­la­mi: az el­ső 2-3 hó­nap­ban nem le­het „el­ké­nyez­tet­ni” a gye­re­ket. A gya­ko­ri és in­ten­zív tes­ti kon­tak­tus min­den eset­ben jót tesz. Ilyen­kor le­gyen a ki­csi mi­nél töb­bet kar­ban, vi­gyük sé­tál­ni a ba­ba­ko­csi­ban vagy dú­dol­junk ne­ki hal­kan, köz­ben las­sú, egyen­le­tes moz­du­la­tok­kal si­mo­gas­suk. A gyer­mek se­gít: meg­mu­tat­ja, mi­re van szük­sé­ge. A has kör­kö­rös, az óra já­rá­sá­val meg­egye­ző irá­nyú si­mo­ga­tó masszí­ro­zá­sa il­la­tos olaj­jal (pl. ánizs, édes­kö­mény, kö­mény, ko­rian­der ke­ve­ré­ke man­du­la­o­laj­ban) szin­tén se­gít­het. A táp­sze­res cse­cse­mők­nél a tej­port víz he­lyett édes­kö­mény, ánizs és kö­mény ke­ve­ré­ké­ből ké­szült te­ával old­hat­juk fel.

Az al­vá­si fá­zi­sok meg­fi­gye­lé­se és a kül­vi­lá­gi in­ge­rek csök­ken­té­se

Fi­gyel­jük meg gyer­me­künk al­vá­si fá­zi­sait. Ál­ta­lá­ban fe­léb­red, iszik, majd rö­vid idő­re el­bó­bis­kol, az­tán ak­tív­vá és éber­ré vá­lik, majd ezu­tán hosszabb idő­re elal­szik. Bár­mennyi­re is ne­héz és fá­rasz­tó, igye­kez­zünk in­ten­zí­ven fog­lal­koz­ni ve­le az éber fá­zis­ban. Be­szél­jünk hoz­zá, ve­gyük kar­ba, gü­gyög­jünk, éne­kel­jünk ne­ki, tá­mo­gas­suk ab­ban, ha nem sí­rás­sal, ha­nem mi­mi­ká­val és gő­gi­csé­lés­sel akar kap­cso­la­tot te­rem­te­ni ve­lünk. Vi­gyá­zat, fi­gyel­jünk oda, ami­kor a hely­zet kezd meg­vál­toz­ni: ha sí­rós­sá vá­lik, ami­kor a sí­rás elő­je­leit ész­le­li, for­dul­jon el tő­le, ne néz­zen rá. Eb­ben a fá­zis­ban könnyeb­ben elal­szik, mint ké­sőbb, ami­kor túl­sá­go­san ki­fá­rad, és az egy­re erő­sö­dő, fo­ko­zó­dó sí­rás­sal az őt kö­rül­ve­vő in­ge­rek el­len pró­bál vé­de­kez­ni. A gyer­mek kör­nye­ze­te le­gyen mi­nél nyu­god­tabb, csen­de­sebb, kap­csol­juk ki a tv-t és a rá­di­ót, kap­csol­juk le a lám­pát. Eb­ben a hely­zet­ben a gye­rek­nek biz­ton­ság­ra van szük­sé­ge, ezért jó, ha elal­vá­sig kar­ban van. A si­mo­ga­tás (fej vagy kéz si­mo­ga­tá­sa) kül­vi­lá­gi in­ger, ezért eb­ben a szi­tu­á­ció­ban hely­te­len. Sok cse­cse­mő igény­li, hogy ta­ka­ró ve­gye kö­rül (be­csa­var­hat­juk, de ne túl szo­ro­san), és az is hasz­nos, ha pár­nák­kal vagy egy össze­csa­vart tö­rül­kö­ző­vel ves­szük kö­rül, hogy el­szi­ge­tel­jük a kül­vi­lág­tól.

Kap-e fi­gyel­met a gyer­mek sí­rás nél­kül?

Igye­kez­zünk rend­sze­res na­pi rit­mus­hoz szok­tat­ni a cse­cse­mőt. Mi­nél rend­sze­re­sebb az éle­te, an­nál jobb. Ne et­es­sük min­den sí­rás­ra.
A cse­cse­mők gyom­ra kb. két óra után ürül ki. Ha te­hát két órán be­lül is­mét szop­hat, a gyom­ra túl­te­lí­tő­dik, ami fáj­dal­mas­sá vá­lik. Ez alól csak az el­ső há­rom hét ki­vé­tel, ilyen­kor bár­mi­kor táp­lál­koz­hat, ami­kor csak akar.

Éb­resszük fel a gyer­me­ket nap­pal, ha há­rom órá­nál hosszabb ide­ig al­szik. Ve­gyük kar­ba és hoz­zuk-vi­gyük ma­gunk­kal ak­kor is, ha nem sír, hogy test­kon­tak­tus irán­ti igé­nyét ne csak sí­rás­kor elé­gít­hes­se ki. Le­he­tő­leg min­den es­te azo­nos elal­vá­si szer­tar­tás bo­nyo­lód­jon le, ami ne le­gyen fél órá­nál hosszabb. Ha a gye­rek to­vább sír, hal­kan szól­junk hoz­zá, vagy érint­sük meg fi­no­man, je­lez­ve, hogy je­len va­gyunk, de ne ve­gyük fel. Né­hány perc múl­va men­jünk ki a szo­bá­ból és csak né­hány perc múl­va jöj­jünk vissza, hogy han­gunk­kal vagy ke­zünk érin­té­sé­vel meg­nyug­tas­suk. Ezt ad­dig is­mé­tel­jük, míg elal­szik. Óva­kod­junk az olyan al­ta­tá­si ri­tu­á­lék­tól, ame­lye­ket hosszabb ide­ig nem bí­runk biz­to­sí­ta­ni ne­ki (pl. órá­kig rin­gat­ni vagy ita­tás köz­ben, ka­ron elal­tat­ni), mert a ki­csik ha­mar hoz­zá­szok­nak, és ami­kor ab­ba­hagy­juk, han­gos sí­rás­sal fog­ják ki­kö­vet­el­ni ma­guk­nak.

Hall­gas­sunk ösz­tön­ein­kre és le­gyünk bi­za­ko­dó­ak

Egy ló azon­nal meg­ér­zi, ha lo­va­sa fél­ni kezd, és ide­ge­sen re­agál. A cse­cse­mő­nek a ló­nál sok­kal ér­zé­ke­nyebb szen­zo­rai van­nak han­gu­lat­vál­to­zá­sa­ink ér­zé­ke­lé­sé­re. A szü­lő bi­zony­ta­lan­sá­gát, nyug­ta­lan­sá­gát azon­nal meg­ér­zik. Ezért elő­re ter­vez­zük meg, hogy mit fo­gunk ten­ni, és nyu­god­tan cse­le­ked­jünk asze­rint, még­hoz­zá meg­győ­ződés­sel! A gyer­mek­nek szük­sé­ge van a szü­lő­re, és ma­ga sem tud­ja, hogy mi ba­ja, mi­re van szük­sé­ge. A szü­lő­nek pe­dig ki­vá­ló ér­zé­ke, ösz­töne van ar­ra, hogy meg­érez­ze eze­ket a szük­ség­le­te­ket.

A gye­re­ket ne ve­gye kö­rül gya­kran más-más fel­nőtt, ne vi­gyük ál­lan­dó­an újabb­nál újabb he­lyek­re. A sí­rós cse­cse­mőt ez hi­he­tet­le­nül ir­ri­tál­ja. Le­he­tő­ség sze­rint szop­tas­sunk min­den cse­cse­mőt le­ga­lább 6 hó­na­pig. Ha táp­szert adunk, csak az or­vos­sal, vé­dő­nő­vel tör­tént egyez­te­tés után vált­sunk tá­pot. Ne ad­junk a gye­rek­nek nyug­ta­tót.

A hét­köz­na­pi te­en­dők el­lá­tá­sá­ban nél­kü­löz­he­tet­len a se­gít­ség: ne szé­gyell­jünk kon­k­rét se­gít­sé­get kér­ni a szü­lők­től, nagy­szü­lők­től, test­vé­rek­től, ba­rá­tok­tól, szom­szé­dok­tól, le­gyen az me­leg ebéd, va­sa­lás vagy idő­sza­kos gyer­mek­fe­l­ügye­let, a gyer­mek sé­tál­ta­tá­sa, mi­köz­ben al­szunk egy ke­ve­set. A ház­tar­tás vár­hat: a szü­net és a pi­he­nés fon­to­sabb, mint a ta­ka­rí­tás! Mi­nél job­ban ér­zi ma­gát az éde­s­a­nya, an­nál job­ban ér­zi ma­gát a gyer­me­ke is.

Düh ese­tén „ve­gyük le a tűz­ről a fa­ze­kat”

Ne es­sünk pá­nik­ba, ha erő­sza­kos fan­tá­zia­ké­pek je­len­nek meg lel­ki sze­me­ink előtt! Ha ér­zi, hogy kezd düh­be gu­rul­ni, tegye le a gye­re­ket a ki­ságy­ba és men­jen ki a szo­bá­ból, míg el­száll a ha­rag. So­ha ne ráz­za meg a gye­re­ket! Ha te­he­tet­len­nek ér­zi ma­gát, kér­jen se­gít­sé­get va­la­ki­től.

Sok szü­lő kény­szert érez, hogy gyer­me­két „el­hall­gat­tas­sa”, ne­hogy za­var­ják a szom­szé­do­kat. Ilyen­kor nem árt óva­to­san meg­kér­dez­ni a szom­szé­do­kat, hall­ják-e egy­ál­ta­lán a sí­rást. Sze­ren­csé­re a leg­töb­ben meg­ér­tőn­ek mu­tat­koz­nak.

Fon­tos, hogy sza­ba­dít­son fel időt a part­ner­kap­cso­la­tá­nak, va­la­mint sa­ját ma­gá­nak. A há­zas­pár nem csak szü­lő, be­szél­jék meg egy­más­sal, hogy ér­zik ma­gu­kat, min kel­le­ne, le­het­ne vál­toz­tat­ni. Ne vár­juk el a má­sik­tól, hogy ki­ta­lál­ja kí­ván­sá­ga­in­kat. Az ál­lan­dó­sult fe­szült­sé­ge­ket a part­ner­ter­ápi­ás ta­ná­csa­dá­son több­nyi­re si­ke­re­sen le­het ke­zel­ni.

A gyer­me­kor­vos­nak ki kell zár­nia a sí­rás hát­te­ré­ben eset­leg meg­bú­vó be­teg­sé­ge­ket. Vi­gyük el hoz­zá a gyer­me­ket, ha a sí­rás nem mú­lik vagy rossz­ab­bo­dik, és/vagy há­nyás, has­me­nés, eset­leg szo­ru­lás je­lent­ke­zik. Azon­ban ak­kor is ér­de­mes fel­ke­res­ni a ren­de­lőt, ha se­gít­ség­re van szük­sé­ge, il­let­ve kér­dé­sei van­nak. Azon­nal ve­gye fel a kap­cso­la­tot az or­vos­sal, ha úgy ér­zi, a sí­rás jel­le­ge meg­vál­to­zott, és va­ló­szí­nű­leg fáj­da­lom áll a hát­te­ré­ben.