Meniére-betegség: szédüléses hallászavar

A Meniére-betegség diagnózisa a mai napig a három vezető tünetre (szédülés, fülzúgás, hallásromlás) épül, amelyek rohamszerűen, minden előzetes figyelmeztetés nélkül jelentkeznek, és eltérő ideig tartanak. A szédülés néhány perc múlva elmúlik (ritka esetekben azonban csak órák vagy napok múlva), a fülzúgás és a csökkent hallás, amelyek az esetek 90 százalékában csak az egyik oldalon jelentkeznek, idültté válnak, főképp, ha a rohamok többször ismétlődnek. A rohamok rendszertelen időközönként lépnek fel, és évek múltán nagyothallásba torkollnak. Olykor a Meniére-betegség néhány év leforgása alatt magától gyógyul, más esetekben a rohamok hosszú időn át kiújulnak.

Az egyensúlyszerv és a csiga

A fülkagyló tapadási helye előtt és kissé fölötte, a koponya belsejében helyezkedik el a belső fül, amelyet a Meniére-betegség megtámad. A belső fülben található a csiga nevű hallószerv és a három ívelt járatból összetevődő egyensúlyszerv. A csiga és az egyensúlyszerv járatait egyaránt egy nyirokszerű folyadék, az ún. endolimfa tölti ki, és a járatok belső oldalán parányi finom csillószőr található. A csiga csillószőrei a hanghullámokat, az egyensúlyszervben található csillószőrök pedig a fej helyzetváltoztatását, mozgását érzékelik. Úgy mozognak, mint a tengeri hínár a hullámokban. Ez a mozgás a csillószőrökhöz tartozó sejtekben idegi impulzusokká alakul, ezek az ingerületek pedig idegpályák útján jutnak az agyba. Így tudatosul bennünk testünk térbeli elhelyezkedése és mozgása. A hallás és az egyensúlyérzék egymástól elválaszthatatlanok. Az egyensúlyszerv és a csiga egységet alkotnak, hasonló a felépítésük, és ugyanazon az idegen (nervus statoacusticus) keresztül küldik impulzusaikat az agy felé.

Rezervoárként szolgál az endolimfa-zsákocska, amelyben az endolimfa termelődik, illetve az elhasznált folyadék felszívódik. Ha több endolimfa termelődik, mint amennyi fel tud szívódni, az egyensúlyszerv minden járatában és a belső fülben megnő a nyomás, ami túlingerli a szőrsejteket, ez pedig szédülést okoz. A nyirokfolyadék termelődése és felszívódása (reszorpciója) közötti egyensúlyzavar oka egyelőre ismeretlen. Egyes esetekben baleset, a belső fül gyulladása, míg máskor örökletes hajlam áll a háttérben. Azonban az életvitel is befolyásolja a betegséget, például a sok só fogyasztása.

A tartós stressznek is fontos szerepe van a betegségben, hiszen felborítja a vegetatív idegrendszert alkotó szimpatikus és paraszimpatikus rendszer közötti egyensúlyt. Ha a szimpatikus (készenléti) rendszer hónapokon vagy éveken át folyamatosan túlsúlyban van, a szervezet önszabályozó mechanizmusai felmondják a szolgálatot. Ez kihatással van azokra a szervekre, szövetekre is, amelyek a vér, a nyirokfolyadék vagy az endolimfa termelődését, keringését szabályozzák. Ezért a Morbus Meniére rohamai gyakran társulnak tartós vagy nagyon erős akut stresszállapotokhoz. Ilyenkor a páciens teljesen kibillent pszichoszomatikus egyensúlyából, élete válságba sodródott és teljesen összezavarodott. Nem ritka a háttérben álló erős érzelmi konfliktus.

Diagnosztika: ki kell zárni az egyéb okokat

Ha valakit hirtelen elfog a szédülés vagy (féloldali) nagyothallása támad, azonnal forduljon orvoshoz, többek közt azért, hogy elkerülje a súlyosabb fokú halláskárosodást. A diagnózis a páciens anamnéziséből vezethető le, az alábbi diagnosztikus kritériumok alapján:

• legalább két, egyenként legalább 20 percig tartó, rohamszerűen jelentkező szédülés,
• a hallás méréssel igazolható romlása,
• fülzúgás vagy nyomás érzete az érintett fülben,
• a tünetek más okkal nem magyarázhatók.

Az anamnézisfelvételt fül-orr-gégészeti hallás- és egyensúlyvizsgálat követi. Olykor röntgenfelvételt is készít az orvos. Érdemes a beteg vizsgálatába más szakterületről (pl. neurológia) is bevonni orvosokat, hogy kizárják a hasonló tünetekkel járó egyéb betegségeket. Szükség lehet további műszeres vizsgálatokra is (pl. koponya-CT- vagy MR-vizsgálat).

A belső fül vérkeringésének javítására cinnarizin vagy flunarizin hatóanyagot tartalmazó infúziókat kap a beteg. Az ismétlődő akut roham otthoni kezelésére dimenhidrát-tartalmú hányáscsillapító kúpot írnak fel. A folyamatos gyógyszeres terápia vízhajtókból, betahisztint, esetleg kortizont tartalmazó gyógyszerekből áll, ezen kívül a páciensnek sószegény étrendet kell tartania. Szóba jöhet speciális, a fülzúgást enyhítő készülékek alkalmazása is.

Homeopátia

A természetgyógyászat többféle alternatívát kínál, amelyek külön-külön vagy egymással kombinálva is sikeresen enyhíthetik a Meniére-betegek panaszait. A homeopátia – természetesen az egyéni tünetekre szabva – China officinalist, Chininum arsenicosumot, Anamirta cocculust, Conium maculatumot alkalmaz, hogy csak néhányat említsünk. Fontos komplex homeopátiás készítmény a Vertigoheel, amelynek összetétele: Anamirta cocculus D4, Conium maculatum D3, Ambra grisea (Ambra) D6 és Petroleum rectificatum (tisztított kőolaj) D8. A szédülés minden formáját hatékonyan enyhíti. Alternatívaként szóba jöhet a Vertigopas vagy a Vertigohevert is, mindkettő szintén komplex készítmény, de eltérő összetételű.

Ami a gyógynövényes terápiát illeti, elsőként a Ginkgo biloba (páfrányfenyő) kivonataira kell gondolnunk. Hajszálerekre gyakorolt pozitív hatásuk tudományosan bizonyított, ezért a belső fül vérkeringését is hatékonyan javítják.

Az antropozófikus medicina szintén segíthet

E gyógyítási irányzatnak a Meniére-betegségről alkotott elképzelése e cikkben csupán nagy vonalakban vázolható: szédüléskor az étertest (elevenség, életerő) elnyomja az asztráltestet (tudat, ösztönök, érzékek, lélek), ami a betegnél az érzékek heves túlműködését váltja ki. A terápia lényege, hogy a vizes természetű étertestet igyekeznek „összezsugorítani”, így az érzékek ismét egészségesen működhetnek. Ez elsősorban citromsavval (Gencydo Ampullen, Weleda) történik.

Az akupunktúrával foglalkozó terapeuták szintén pozitív tapasztalatokról számolnak be a szédülés kezelését illetően. Ezeket a megfigyeléseket alátámasztják a Drezdai Egyetemen folytatott klinikai kísérletek. A beteg alkatának, egyéni tüneteinek megfelelően kiválasztott, személyre szabott pontkombináció mellett a fejen és a fülkagylón elhelyezkedő akupunktúrás pontokat kezelik. A kínai fülakupunktúra egyes pontjai különösen gyakran szerepelnek a receptúrában. Az egyensúly edzése is fontos szerepet játszik a mozgáskoordináció javításában, ami azért lényeges, mert a Meniére-betegségben szenvedők egy részénél tartós egyensúlyzavar alakul ki. A gyakorlatok fontos eleme a testsúly váltott áthelyezése egyik lábról a másikra, a sarokról lábujjhegyre (kapaszkodva, majd a nélkül, nyitott és csukott szemmel egyaránt). A forgások, a puha alátéten történő egyensúlyozás, a törzshajlítás és törzskörzés szintén része a gyógytornának. Ezen kívül a csi-kung, az asztalitenisz és a sport általában szintén kiváló egyensúlytréning.

Mivel a stressz fontos kóroki tényező a Meniére-betegség kialakulásában, elengedhetetlen a rendszeres relaxáció, a pihentető alvás, valamint a konfliktuskezelés.

A meditáció és a relaxációs gyakorlatok szintén gyógyító hatásúak, segítségükkel a páciens mobilizálhatja szervezete öngyógyító erőit, javíthat életminőségén.

A táplálkozás és a mozgás szerepe

Testünk csak az elfogyasztott tápanyagokból képes regenerálni, újraépíteni szöveteit. Szervezetünk ellenálló képessége, rugalmassága, regenerációs képessége ezért jelentős mértékben függ táplálkozásunktól. Ez természetesen vonatkozik azokra a parányi véredényekre, a kapillárisokra is, amelyek a belső fül tápanyagellátásáról gondoskodnak. Működésük nagymértékben attól is függ, mennyi zsiradékot, cukrot, húst vagy élvezeti mérget fogyasztunk, és hogy dohányzunk-e – a nikotin érszűkítő és gyulladáskeltő hatású drog. Ezért a dohányzással való szakítás és a főképp növényi ételekből álló étrend fontos pillére a Meniére-betegség terápiájának.

A vérkeringés javítása és az anyagcsere fokozása mellett a sport lazító hatású, segítségével eredményesen csökkenthetők az olyan negatív érzések, mint a düh, az agresszió vagy a bánat.

Különösen fontos életfelfogásunk, gondolkodásmódunk felülvizsgálata, szükség esetén módosítása. Kifejezetten gyógyító hatású a pozitív gondolkodás a kialakult betegséggel kapcsolatban: a betegségben figyelmeztetést, útmutatást, esélyt látunk. Mindez kétségtelenül nehéz feladat, amihez sok esetben nélkülözhetetlen a tapasztalt terapeuta segítsége.

Fotó: Adobe Stock