Gyakorlatok fogcsikorgatás ellen
A mondás szerint van olyan feladat, amibe beletörik a fogunk. Ha valamivel meg kell küzdenünk, összeszorítjuk a fogunkat. Aki mérges, kimutatja a foga fehérét. Bizonyos problémákon át kell rágnunk magunkat. Nyelvünk jól kifejezi a tényt, hogy szánk és rágóizmaink lényegében összekötő kapocsként működnek a test és a lélek között. Az ősember, ha ellenséggel találta magát szemben, fogait vicsorgatta. Ma inkább a stressz vagy valamilyen kellemetlen élethelyzet, negatív érzelem vált ki hasonló hatást, azzal a különbséggel, hogy nem vicsorgunk egymásra, hanem összeszorítjuk fogainkat. Sokan éjjel, alvás közben sem tudják abbahagyni és csikorgatják fogaikat, ott igyekeznek megőrölni a nap folyamán felmerült problémákat. A fogak összeszorítása és a fogcsikorgatás nem tudatos cselekvés, mindkettő a tudatalatti irányítása alatt áll.
A rágóizmok valamiféle emocionális leeresztő szelepként működnek, és azonnal működésbe lépnek, amint valamilyen bosszúságot, agressziót, bánatot vagy szorongást kell lenyelnünk. A fogorvosok egybehangzó véleménye szerint pszichoszomatikus jelenségről van szó.
A sokáig tartó figyelemösszpontosítás hatására szintén hajlamosak vagyunk összeszorítani fogainkat. Pedig fogaink eredeti és elsődleges feladata a rágás. Alapesetben az alsó és felső fogsor naponta kb. 20 percig érintkezik egymással. Evés és rágás közben rágóizmaink óriási erőt képesek kifejteni. Az ember harapásának ereje kb. 800 newton/négyzetcentiméter. Ez 80 kg-nak felel meg. Azonban a harapás és rágás után fogaink és állkapcsi ízületünk kellő időt kapnak a regenerálódásra.
Mivel a civilizált ember főtt ételt eszik, a harapás ereje a túlélés szempontjából elveszítette jelentőségét. Ennek ellenére rágóizmainkat kifejezetten gyakran használjuk, pl. a stressz, az idegfeszültség csökkentésére. Mérések szerint a fogak összeszorítása, illetve az éjszakai fogcsikorgatás közben akár 480 kg/cm2 mértékű nyomást is képesek vagyunk kifejteni. Ez a normális harapási érték hatszorosa, ami nem marad következmények nélkül. Az ilyenkor kifejtett óriási nyomás túlterheli az izmokat és az állkapcsi ízületet egyaránt. Az ellentartani kényszerülő nyaki izmok megfeszülnek és megfájdulnak. Hasonlóan ehhez, napjaink embere hosszú időt tölt a számítógép előtt, méghozzá kedvezőtlen testtartásban, háta előregörbül, feje előremered, nyakán és tarkóján megfeszülnek az izmok, és mindeközben összeszorítja fogait, azaz rágóizmait megfeszíti. A következmény fejfájás, migrén, szédülés, esetleg fülzúgás.
A vegetatív idegrendszer harmonizálása
A vegetatív idegrendszer irányítja az akaratunktól függetlenül zajló testi funkciókat. A szimpatikus idegrendszer aktivitásra sarkall, és teljesítmény leadását teszi lehetővé. A paraszimpatikus idegrendszer ezzel szemben a pihenésért és a regenerációért felel. Ideálisnak számít, ha a vegetatív idegrendszer e két részének aktivitása, illetve dominanciája kiegyensúlyozott. Napjaink életmódjában azonban a szimpatikus idegrendszer kerül túlsúlyba, aminek hatására a pihenés, a regeneráció háttérbe szorul. A légzés felületes, sok izmunk állandóan tónusos állapotban marad, főképp a tarkótáji és a rágóizmok.
Legtöbbünk életében egyszerűen kikerülhetetlenül jelen vannak a stresszt okozó tényezők, és ezen alapjában véve nem tudunk változtatni. Ennek ellenére megtanulhatunk „belülről” lazítani, és ellazíthatjuk a rágóizmokat különféle gyakorlatok, masszázs vagy akupresszúra segítségével. A belső ellazulásban sokat segíthet az e célra kifejlesztett és megvásárolható CD-k hallgatása. Ezek gyakorlatokat tartalmaznak, amelyek segítségével a rágóizmok könnyen és egyszerűen ellazíthatók.
Fogcsikorgatás ellen tudatosan
A rágóizmok és a halántékizmok külön kezelést igényelnek, ha állandósult bennük a feszesség. Általában ezt a feszültséget nem észleljük tudatosan, annyira hozzászoktunk. Ha viszont sikerül tudatosítani magunkban ezeket a negatív szokásokat, fel is oldhatjuk őket. Ez eleinte állandó ismétlést igényel, ami révén agyunkat átprogramozzuk.
Ismét meg kell tanulnunk, milyen érzés, amikor rágóizmaink ellazulnak.
Az állkapcsi ízület testünk legmagasabban elhelyezkedő ízülete. Ha rossz pozícióban van, blokád alakul ki benne, ami kihat az egész gerincoszlopra. A rágóizmok, a tarkótáji izmok és a teljes hátizomzat funkcionális egységet alkot. Ezek az izmok, izomcsoportok folyamatosan reagálnak egymásra. Izomláncok és idegpályák révén folyamatosan kapcsolatban állnak a teljes csontvázzal és a test egészével. Közvetlenül a rágóizmok mögött helyezkednek el a tarkóizmok eredési pontjai, amelyek szoros kapcsolatban állnak a vállizmokkal és a többi hátizommal.
Az izmok feszessége okozhat arcfájdalmat, fejfájást, szédülést, fülzúgást vagy tarkótáji fájdalmakat. Ha az állkapcsi ízület környékén kialakult szükségtelen feszességet sikerül feloldani (odafigyeléssel, lazító gyakorlatokkal), az hatással van testünk egyéb részeire is, pl. az egész gerincre, sőt a lábakra is, egészen a lábfejig. Az ellazult állkapcsi ízület ugyanakkor ellazítja, harmonizálja a vegetatív idegrendszert is. A szimpatikus idegrendszer tónusa (szimpatikotónia) csökken, és megszűnik a készenléti állapottal járó idegfeszültség.
Gyakorlatok az állkapcsi ízület ellazítására és a rágóizmok problémáinak megoldására
1. gyakorlat: Tudatosítás és az állkapocs lebegtetése
Az állkapocs nyugalmi helyzetben történő lebegtetése tulajdonképpen az állkapocs természetes alaphelyzete. Ilyenkor az állkapocs szabadon lebeg, tehát nem szorítjuk egymásnak az alsó és a felső fogsort. Erre mindig érdemes figyelni a nap folyamán. Észre kell venni, mikor szorítjuk össze fogainkat. Hasznos lehet, ha piros papírból készült pontokat ragasztunk fel azokon a helyeken, amelyeken sokat időzünk, ezzel emlékeztethetjük magunkat.
A gyakorlathoz üljön egyenes háttal egy székre. Ha akarja, szemét behunyhatja, de nem szükséges. Figyelmét összpontosítsa a szájára, ajkaira, fogaira és állkapcsára. Érintkezik egymással a felső és az alsó fogsor, vagy sem? Most képzelje el, hogy állkapcsa hinta, amely a felső állcsontra van akasztva, és egyre súlyosabbá válik, ezért lóg, folyamatosan lefelé tendál. Ennek hatására az állkapocs lebegni kezd. Engedje át állkapcsát a gravitációnak! Alsó és felső fogsora nem ér egymáshoz, kb. 2-3 cm távolságban vannak egymástól. Ajkai lazán illeszkednek egymáshoz, rágóizma ellazult. Lélegezzen természetesen, saját ütemében, ne erőltessen semmit, közben figyeljen állkapcsára, majd figyeljen befelé! Képzelje el, hogy a rágóizmokat is teljesen ellazítja. Minél tovább és minél gyakrabban végzi ezt a gyakorlatot, agya annál könnyebben megjegyzi ezt az információt. Ezt a helyzetet nevezzük a továbbiakban az állkapocs „semleges helyzetének”.
2. gyakorlat: Az állkapcsi ízület mobilizálása
Helyezkedjen el egy széken, esetleg hanyatt fekve. Csúsztassa állkapcsát 5-ször előre, majd térjen vissza a semleges helyzetbe. Ezután tolja állkapcsát 5-ször jobbra, majd 5-ször balra, és mindig térjen vissza a semleges pozícióba. Figyelmével kövesse a mozdulatokat, érezze, miként lazul el az ízület. Mit érez a gyakorlat után? Ismételje meg a gyakorlatot 4-6-szor. Könnyebben végzi-e a gyakorlatot az egyik irányba, mint a másikba?
Variáció: Középső ujja ujjbegyét helyezze a fülkagyló előtti mélyedésbe. Pontosan itt helyezkedik el az állkapcsi ízület. Így könnyebb érezni az ízületet.
3. gyakorlat: Az állkapcsi ízület ellazítása
Helyezze középső ujja ujjbegyét a fülkagyló előtti csontos mélyedésbe, ahol az állkapocsízület található. A száj nyitásával, csukásával könnyebb érezni az ízületet.
Most nyomja meg ujjbegyével ezt a csontos mélyedést, és tartsa fenn a nyomást 15–30 másodpercig. Az itt található, mélyen elhelyezkedő izomrostok a nyomás hatására fokozatosan ellazulnak. Ezután vegye el a kezét a fülétől, és irányítsa figyelmét az állkapocsízületre. Mi változott? Végül helyezze ujjbegyét kicsivel az iménti pont elé, és azt a területet is kezelje az előbbiekben leírt módon.
4. gyakorlat: A rágóizmok nyújtása
Az előző gyakorlatnál leírt módon helyezze középső ujjának ujjbegyét az állkapcsi ízületnél található csontos mélyedésbe. Hüvelykujját helyezze az állkapocs szeglete alatt az állkapocscsontra. Egészen lassan nyissa ki a száját, amennyire fájdalommentesen lehetséges. Közben hüvelykujjával ellenállást fejthet ki. A legtágabb nyitást tartsa ki 10 másodpercig, majd lassan csukja be a száját. Fontos: Folyamatosan összpontosítsa figyelmét az állkapcsára, és annak mozgására! 4-6 ismétlés után tartson pihenőt és figyelje meg, mit érez, mi változott. Ezzel a gyakorlattal eredményesen lehet nyújtani, és ezáltal ellazítani a túlterhelt rágóizmot.
5. gyakorlat: A rágóizom masszírozása; a feszesség oldása
Üljön egyenes törzzsel a széken, vagy feküdjön hanyatt, de ezt a gyakorlatot akár állva is lehet végezni. Mutató-, középső és gyűrűsujja ujjbegyét helyezze az állkapocsszeglet felett közvetlenül a rágóizomra. Középső ujjával tapintsa ki a fájdalmas pontot (pontokat) a rágóizomban. Ha talál ilyet, tartsa ott az ujját, és gyakoroljon rá nyomást kb. 10–30 másodpercig. Közben arca és állkapcsa izmait lazítsa el, lélegezzen természetesen.
A nyomás után ismét helyezze három ujját a rágóizomra, és keressen fájdalmas pontot (itt feszes, túlságosan tónusos az izom), és nyomja meg, de közben lassan nyissa-csukja a száját 4–10-szer. A mozdulat legyen nagyon lassú. Ezután pihenjen és érezze a változást. Állkapcsa semleges alaphelyzetben van, arcizmai ellazultak.
