Neurodermitisz

A neu­ro­der­mi­tisz az utób­bi év­ti­zed fo­lya­mán egy­re gya­ko­rib­bá vált. A becs­lé­sek sze­rint ma a gye­re­kek 10-15 szá­za­lé­ka tar­to­zik az érin­tet­tek kö­zé. A fáj­dal­mas visz­ke­tés­sel, vö­rös, ned­ve­dző vagy pik­ke­lyes bő­r­el­vál­to­zás­sal já­ró be­teg­ség ter­je­dé­sé­ért egy­for­mán fe­le­lős a kör­nye­zet­szennye­zés és a meg­vál­to­zott táp­lál­ko­zás. Kör­nye­ze­tün­ket ugya­nis el­áraszt­ják a vegy­sze­rek, a tar­tó­sí­tó­sze­rek­től a tes­t­á­po­ló­kig, a tisz­tí­tó­sze­rek­től a ki­pu­fo­gó­gáz­ban lé­vő anya­go­kig, és ak­kor még nem is esett szó azok­ról a mes­ter­sé­ges ve­gyü­le­te­kről, ame­lye­ket nap mint nap az ét­eleink­kel meg­eszünk. Ép­pen ezért fon­tos vol­na le­mon­da­ni a mes­ter­sé­ges ve­gyü­le­te­ket tar­tal­ma­zó ké­szé­te­le­kről, va­la­mint a vegy­szer- és cu­kor­kok­tél­nak mi­nő­sít­he­tő üdí­tő­i­ta­lo­król. In­kább egy­szerűbbet és ke­ve­seb­bet együnk, de az le­gyen mi­nő­sé­gi!

Ami a neu­ro­der­mi­tiszt il­le­ti, ki­ala­ku­lá­sá­ban az al­le­ri­gás és az örök­le­tes haj­lam, va­la­mint az im­mun­za­var egy­aránt sze­re­pet ját­szik. Az örök­le­tes al­ler­gi­ás haj­lam el­ső­sor­ban táp­lá­lé­kal­ler­giá­ban nyil­vá­nul meg, amely fő­ként a te­hén­te­jet érin­ti, de ki­ter­jed olyan en­ni­va­ló­kra is, mint a bú­za, a ku­ko­ri­ca, a sár­ga­ré­pa, az al­ma, a to­jás, a ci­t­rus­fé­lék, a dió­fé­lék, a hal, a fűsze­rek és még sok egyéb. Ma­ga az érin­tett azon­ban nem egy­könnyen jö­het rá, mi­re is al­ler­gi­ás, mi­vel ét­eleink több­sé­gé­ben szá­mos al­ler­gén rej­tő­zik egy­szer­re. A táp­lá­lé­kal­ler­gia és a bőr­tü­ne­tek kö­zöt­ti össze­füg­gés ép­pen ezért csak ak­kor vál­hat vi­lá­gos­sá, ha az il­le­tő va­la­mennyi al­ler­gént tar­tal­ma­zó ét­elt egy­szer­re el­hagy­ja egy idő­re. Ha ilyen­kor a bőr meg­gyó­gyul vagy ál­la­po­ta szem­betűnő­en ja­vul, majd a szó­ban for­gó ét­el új­bó­li fo­gyasz­­tá­sá­ra egyér­tel­műen rom­lik, ak­kor vi­lá­gos az össze­füg­gés.

Az al­ler­gi­ás haj­lam tesz­te­lé­sé­re a leg­meg­bíz­ha­tóbb el­já­rás az IgG4-teszt, ame­lyet az utób­bi évek­ben egy­re gya­krab­ban al­kal­maz­nak, a ha­gyo­má­nyos tesz­te­lő el­já­rá­sok ugya­nis nem min­dig meg­bíz­ha­tó­ak. Ilyen­kor bi­zo­nyos im­mun­glo­bu­li­no­kat ke­res­nek, ame­lyek elá­rul­ják a szer­ve­zet számá­ra el nem vi­sel­he­tő élel­mi­sze­re­ket. Emel­lett a ter­mé­szet­gyó­gyá­szat több­fé­le, fi­no­mabb in­for­má­ció­kon ala­pu­ló di­ag­nosz­ti­kai mód­szert kí­nál, a Voll-fé­le elek­tro­a­ku­punk­tú­rá­tól a bio­re­zo­nan­ci­án át a ki­ne­zio­ló­giáig.

A táp­lál­ko­zás át­ál­lí­tá­sá­nak si­ke­re fő­ként a pá­ciens meg­fe­le­lő fel­vi­lá­go­sí­tá­sá­tól függ. Iga­zán ha­tá­sos az, ha a be­teg nem­csak az al­ler­gént tar­tal­ma­zó élel­mi­sze­rek fo­gyasz­tá­sá­tól tar­tóz­ko­dik, ha­nem az úgy­ne­ve­zett ro­tá­ci­ós elvet is al­kal­maz­za. Ez azt je­len­ti, hogy ugya­nazt az ét­elt csak négy­na­pon­ként ehe­ti új­ra, ne­hogy a túl gya­ko­ri fo­gyasz­tás ered­mé­nye­ként az ere­de­ti­leg sem­mi bajt nem oko­zó ét­el vé­gül al­ler­gén­né vál­jon. (Lásd a 34–36 oldalon lévő cik­künket.)

Fel­me­rül per­sze a kér­dés, mi­ért olyan gya­ko­ri a neu­ro­der­mi­tisz a gye­re­kek­nél, akik rö­vid éle­tük so­rán még nem túl sok al­ler­gén­nel ta­lál­koz­hat­tak. Tud­ni­va­ló azon­ban, hogy a szen­zi­bi­zá­lás már az anya­méh­ben meg­kez­dő­dik, és ké­sőbb az anya­te­jen ke­resz­tül foly­ta­tó­dik. Ilyen­kor te­hát nem sza­bad az anyát ar­ra biz­tat­ni, hogy sok te­hén­te­jet igyon, sok­kal in­kább ta­ná­csos a szop­ta­tás alatt is be­tar­ta­ni a dié­tát. Ér­de­kes mó­don a sár­ga­ré­pa igen gya­ko­ri al­ler­gén, ez meg­ma­gya­ráz­za azt is, mi­ért kez­dő­dik el a neu­ro­der­mi­tisz gya­kran ak­kor, ami­kor a ba­ba el­kezd ki­egé­szítő táp­lá­lé­kot kap­ni. Ha a ki­csi nem kap­hat anya­te­jet, ak­kor ér­de­mes hi­po­al­ler­gén cse­cse­mő­táp­szer­rel et­et­ni.

Ké­sőbb elő­for­dul­hat, hogy a neu­ro­der­mi­tisz a gye­rek idő­sebb ko­rá­ban el­tű­nik, hogy azu­tán fel­nőtt­ként új­ra fel­buk­kan­jon. En­nek az az oka, hogy az al­ler­gia haj­la­mos meg­je­le­né­si for­mát vál­ta­ni: elő­ször neu­ro­der­mi­tisz­ként je­lent­ke­zik, majd el­tű­nik, és aszt­ma vagy szé­na­nát­ha for­má­já­ban buk­kan fel. Az­zal ke­ve­sen van­nak tisz­tá­ban, hogy a rej­tett táp­lá­lé­kal­ler­gia olyan be­teg­sé­gek­kel is kap­cso­lat­ban le­het, mint mi­grén, gyo­mor- és bél­pa­na­szok (pél­dá­ul szék­re­ke­dés, has­me­nés, co­li­tis ul­ce­ro­sa), pik­kely­sö­mör, túl­súly vagy gye­rek­ko­ri hi­pe­rak­ti­vi­tás. Ezek­nél ugya­n­olyan si­kert ér­he­tünk el az al­ler­gén­men­tes dié­tá­val, mint a neu­ro­der­mi­tisz ese­té­ben. A dié­tát sze­ren­csé­re nem kell az il­le­tő éle­te vé­gé­ig be­tar­ta­ni, mert az im­mun­rend­szer meg­gyó­gyul, ha meg­sza­ba­dul a számá­ra elvi­sel­he­tet­len tá­pa­nya­gok­tól. Már hat hét el­tel­té­vel szá­mos mel­lé­kal­ler­gén új­ra elvi­sel­he­tő­vé vá­lik, mint pél­dá­ul a rizs, a ku­ko­ri­ca, a rozs, a ba­nán, a kecs­ke­tej­ből vagy bir­ka­tej­ből ké­szült ter­mé­kek. A tesz­ti­dő­szak ál­ta­lá­ban hat-nyolc hé­tig tart, a te­hén­te­jet azon­ban ta­ná­csos tel­je­sen ki­ik­tat­ni az ét­rend­ből.

Im­mun­rend­sze­rünk 70 szá­za­lé­ka a bél­ben ta­lál­ha­tó, ezért ha a bél­fló­ra za­vart szen­ved, ak­kor a bél­fa­lak át­jár­ha­tób­bá vál­nak az al­ler­gé­nek számá­ra. Ezen kí­vül a táp­lá­lé­kal­ler­giá­sok­nál ál­ta­lá­ban can­di­da­fer­tő­zés is fen­náll, amely to­vább ront­hat­ja az al­ler­gi­ás tü­ne­te­ket. Ilyen­kor ál­ta­lá­ban se­gí­te­nek a niasz­tin­tar­tal­mú ké­szít­mé­nyek, ame­lyek után a bél­fló­ra új­ra­fe­lé­pí­té­se meg­fe­le­lő sze­rek­kel ser­kent­he­tő.

A gom­bák sza­po­ro­dá­sá­nak egyéb­ként nem­csak bi­zo­nyos gyógy­sze­rek ked­vez­nek, ha­nem a mai ét­rend is, amely­ben na­gyon sok a cu­kor és az édes­ség. Neu­ro­der­mi­ti­szes ro­ha­mot ezen­kí­vül elő­i­déz­het a stressz is, il­let­ve ron­that­ja a tü­ne­te­ket. Ilyen­kor min­dig egy már ko­ráb­­ban is meg­lé­vő ok erő­sö­dé­sé­ről van szó, ha a neu­ro­der­mi­tisz al­ler­gia kö­vet­kez­mé­nye. Ép­pen ezért ilyen meg­be­te­ge­dés­nél ta­ná­csos stressz­ke­ze­lő tech­ni­ká­kat is al­kal­maz­ni.

A ter­mé­szet­gyó­gyá­sza­ti neu­ro­der­mi­tisz-ter­ápia el­ső lé­pé­se min­den­­kép­pen a szer­ve­zet meg­sza­ba­dí­tá­sa at­tól, ami számá­ra meg­ter­he­lést je­lent. Má­so­dik lé­pés­ként jö­het a szer­ve­zet sa­ját sza­bá­lyo­zó rend­sze­ré­nek erő­sí­té­se, er­re fő­ként a ho­me­o­pá­tia al­kal­mas. Az egyé­ni­leg ren­delt ho­me­o­pá­ti­ás sze­rek (pél­dá­ul Lyco­pod­ium, Mer­cu­ri­us, Me­ze­rer­um, Sar­sa­pa­ril­la, Cal­ci­um car­bo­ni­cum vagy Grap­hi­tes) eny­hí­tik a visz­ke­tést és se­gí­tik a bőr gyó­gyu­lá­sát. A kom­plex sze­rek egy­ben a ki­vá­lasz­tó­szer­vek (ve­se, bél, nyi­rok­rend­szer) mű­kö­dé­sét is se­gí­tik, va­la­mint ser­ken­tik a vé­rel­lá­tást, így sta­bi­li­zá­lást és me­gúju­lást ér­nek el sejt­szin­ten. Ilyen ha­tá­sú el­já­rá­sok még a bio­re­zo­nan­cia-ter­ápia vagy a lé­ze­ra­ku­punk­tú­ra.

A ha­gyo­má­nyos or­vos­tu­do­mány­ban hasz­ná­la­tos kor­ti­zon­tar­tal­mú kré­mek ugyan gyor­san eny­hí­tik a visz­ke­tést és a pi­ros­sá­got, ám csak át­me­ne­ti ja­vu­lást hoz­nak, és ha ab­ba­hagy­ják al­kal­ma­zá­su­kat, a tü­ne­tek új­ra fel­láng­ol­nak. Ép­pen ezért in­kább csak af­fé­le „tű­zol­tás­ként“ jö­het­nek szó­ba. Ter­mé­sze­tes ha­tó­a­nya­gok­ként be­vá­lik az aloe, a kö­röm­vi­rág vagy a pro­po­lisz. Min­de­zek azon­ban nem se­gí­te­nek ad­dig, amíg nem si­ke­rül ha­tá­sosan ke­zel­ni a neu­ro­der­mi­ti­szes bőr­fe­lü­let gya­kran fen­nál­ló fer­tő­zé­se­it. A meggyen­gült vé­de­ke­ző­ké­pes­sé­gű bőr­fe­lü­le­ten ugya­nis könnyen me­gül­nek a ve­szé­lyes bak­té­riu­mok, pél­dá­ul a Staphylo­coc­cu­sok. Ezek el­len bak­té­ri­u­mel­le­nes kré­mek vet­he­tők be ha­tá­so­san. Jó el­len­sze­re a bak­té­riu­mok­nak és gom­bák­nak az ezüst­kol­lo­id. Az ezüst fer­tőt­le­ní­tő tu­laj­don­sá­ga ré­gó­ta is­mert, ezen ala­pul az ezüst­tel be­vont tex­tí­li­ák ha­tá­sa, ame­lyek csök­ken­tik a visz­ke­tést és a pi­ros­sá­got.