Stresszhatások a szervezet lassú gyilkosai

Gyomorfájás, alvászavar, hirtelen verejtékezés, puffadás, hasmenés, fejfájás, koncentrációzavar, szívtáji szúró érzés… A funkcionális panaszok sorát hosszan folytathatnánk. Ilyenkor az orvosi vizsgálat semmilyen objektív szervi elváltozást nem tud kimutatni. Sok esetben a panaszokat stresszhatások, idegfeszültség okozzák. Az érintetteknek ez a tény, amennyiben el tudják fogadni, némi megkönnyebbüléssel jár, bár a helyzet nem teljesen veszélytelen, ugyanis a tartós stressz idővel valóban komoly, akár az életet veszélyeztető betegségeket okozhat. Az „Interheart” vizsgálat szerint a szívbetegségek szempontjából a stressz ugyanolyan lényeges rizikófaktor, mint a cukorbetegség vagy a dohányzás.

Stresszhatások vagy idegfeszültség?

Az orvosi praxis szempontjából releváns paraméter lehet a szívfrekvencia-variabilitás, ami EKG-méréssel történik. A módszer abban különbözik a szokványos EKG-tól, hogy egyenként elemzik az egyes szívdobbanások között eltelt időintervallumokat. Minél rugalmasabb, változékonyabb ez az érték, annál jobban működik az autonóm idegrendszer.

Az idegfeszültség hatásai azonban labordiagnosztikai eszközökkel is azonosíthatók:

• A kortizolszint napi ingadozása (kb. 5 mérés nyálból, a nap folyamán, egyenletes időközönként) árulkodik a stresszhormonok szintjének alakulásáról.
• A DHEA, számos egyéb hormon prekurzora (előanyaga) és egyéb hormonok koncentrációja szintén hasonló módon mérhető.

Az orvostudomány és a biológia sokáig megkülönböztette a pozitív hatású (eustressz) és a káros hatású (distressz) stresszt. Napjainkban a stresszkutatás már nem tesz különbséget az idegfeszültség e két formája között, mert az agykutatás eredményei szerint mindkettő egyaránt káros. Csak életveszélyes helyzetben lehet fontos a stresszhormonok magas szintje, mert ezek segítenek mobilizálni a meneküléshez vagy a küzdelemhez szükséges fizikai energiákat. Az eustressz fogalma csak annyiban tűnik megalapozottnak, hogy néhány emberben valóban stressz hatására mobilizálódnak az energiák – nyilván mindenki ismer olyan személyt, aki csak feszült helyzetben képes jó teljesítményt nyújtani. Ugyanakkor mások bámulatos módon képesek megőrizni hidegvérüket a legstresszesebb helyzetekben is.

Amikor a tapasztalatok állják utunkat

Amikor stresszhelyzetbe kerülünk, aktiválódik az ún. stresszhormontengely, nagy mennyiségben termelődik és kerül a vérbe kortizol és adrenalin, két ún. stresszhormon. Ezzel párhuzamosan a jó közérzetért felelős dopamin és a szerotonin hormonok szintje csökken. A kortizol és az adrenalin mobilizálja erőtartalékainkat. Azonban manapság a stresszhormonok által aktivált energiákra valójában nincs szükség, ezért ez a rendkívüli állapot kibillenti egyensúlyából az anyagcserét, a véredények átmérőjének szabályzási mechanizmusát (emelkedő pulzusszám és vérnyomás), valamint a tüdő és a szív működését. A stressz hatására közép- és hosszú távon érrendszeri megbetegedés vagy cukorbetegség alakulhat ki.

A tiszta, megoldásokra irányított, analitikus gondolkodás ilyenkor egyáltalán nem működik. A stresszre adott válaszreakciók terén azonban jelentős egyéni eltérések vannak. A stresszkutatás kiderítette, hogy mindenkinél a stresszre adott személyes reagálástól függ, milyen mértékben lesz szapora a pulzusa, mennyire kezd el verejtékezni, mennyire gyorsul a légzése vagy romlik el a hangulata. Ez a reakció pedig az egyén élettapasztalatának függvénye. Főként az állandóan ismétlődő apró bosszúságok torkollnak depresszióba, kiégésbe és kimerülésbe. A szomszéd miért pont az én házam előtt parkol? A szomszédasszony kutyája miért mindig az én ajtóm elé piszkít? A pénztárnál miért mindig az a sor a leglassabb, amelyikben én állok? Másodpercek tört része alatt az objektív tények szubjektív tapasztalatokká, asszociációkká és értékítéletekké alakulnak, amelyek a bosszúság, a harag vagy a csalódás érzését váltják ki az egyénből.

Stresszhatások és a hormonrendszer

A stresszreakciók nagy része a már elraktározott reakcióminták alapján jön létre. Az adott helyzet már korábban memorizált „negatív fájlokat” nyit meg az agyunkban. Ráadásul, ha este elmondjuk a párunknak, mi történt velünk a nap folyamán, a felidézett stresszhelyzet ismét aktiválja a stresszhormontengelyt. Az agyunk által vezérelt negatív reakciók idővel kóros elváltozásokba torkollnak (magas vérnyomás, gyomorfekély, érrendszeri elváltozások, szívinfarktus), rontják életminőségünket, és rengeteg értékes időnk megy veszendőbe.

A varázsszó, amelyből reményt meríthetünk, az epigenetika. A kutatók az agyműködés feltérképezése során megdöbbentő dologra figyeltek fel. Génjeink nem sorsszerűen és megmásíthatatlan módon határozzák meg viselkedésünket és reakcióinkat. Ellenkezőleg, agyunk minden finom struktúrája, egészen a genetikai információkig bezárólag módosítható, változtatható. Ami a genetikát illeti, hihetetlen mennyiségű opció közül választhatunk. Hogy ezek közül melyeket választjuk, erről szól az epigenetika. Ezt a jelenséget a neurológia és az agykutatás neuroplaszticitásnak nevezi. A gondolkodási folyamatok – tartalomtól függően – serkentik vagy gátolják az egyes idegstruktúrák közötti kapcsolatokat, és egész területek fejlődését, megerősödését, illetve elsorvadását okozhatják. Ezek a folyamatok késő öregkorunkig aktívak maradnak. Tehát életünk során sok új dolgot tanulhatunk, méghozzá nem csak idegen nyelveket, sportokat vagy zenélést, hanem azt is, hogy miként bánjunk a stresszhelyzetekkel illetve a nyomasztó élethelyzetekkel.

Modern stresszterápiák

A „pozitív” változás feltétele gondolkodásmódunk, gondolataink minősége. Ezt a tényt hasznosítja a modern pszichológia és stresszterápia. A coaching és a modern pszichoterápiás kezelések mellett létezik a modern agykutatás eredményeként létrejött neurocoaching eljárás is, amely igen pozitív eredménnyel alkalmazható a praxisban. A terápia lényege, hogy meghatározott program keretében a reakciók láncolatának első tagját, az észlelést segít feldolgozni.

Ennek eredményeként az egyén a stresszhelyzetben mindig tudatosan észleli saját gondolatmenetét. Mielőtt érzelmileg reagálna az adott szituációra, tudatosan leállítja a folyamatot gondolatai segítségével. Ekkor fel kell tenni a kérdést, vajon az aktuális helyzeten lehet-e változtatni. Legtöbbször nem. A következő kérdés, hogyan oldom meg a kialakult helyzetet? Mivel minden problémának több megoldása lehet, ezzel a feladattal bizonyára meg tudunk birkózni. Ha ezt a folyamatot minden egyes stresszhelyzetben konzekvensen gyakoroljuk, agyunk idővel megtanulja, hogy kreatív megoldásokat találjon minden helyzetben.

A következő fontos lépés, hogy mérleget vonjunk. Mit tanultam az adott esetből, helyzetből? A tanultakat memóriánk elraktározza, így ez az ismeretanyag a következő helyzetben rendelkezésünkre áll. E speciális agytréning segítségével megtanulunk egyre jobban bánni a stresszhelyzetekkel. Ha pedig ezen kívül figyelmünket a jól működő, sikeres dolgokra fordítjuk – az egészen apró dolgok is fontosak – és megtanuljuk ezeket értékelni, azzal szintén megváltoztatjuk agyunk struktúráját, és megerősítjük azokat a kapcsolatokat, amelyek a jó közérzetért felelősek. Ugyanis ilyenek is vannak a fejünkben, csak ezeket gyakran elfedi, elnyomja a „túlélésért folytatott küzdelem”.

Minden problémára van megoldás

Az említetteken kívül hogyan segíthet még az orvos? A válasz a konkrét vizsgálati leletektől függ. Terápiás szempontból szóba jöhetnek többek között:

• az ún. adaptogén gyógynövények (lásd a kiemelt szövegrészt),
• bizonyos homeopátiás szerek, pl. a Phytocortal nevű komplex homeopátiás szer,
• étrendi kiegészítők, pl. D-vitamin, omega-3 zsírsavak vagy OPC (szőlőmagkivonat),
• spagírikus szerek, Bach-esszenciák és Schüssler-sók.

Miről árulkodik a szívfrekvencia-variabilitás (Heart Rate Variability, HRV)

A HRV az egyes szívverések között eltelő időintervallumokra vonatkozó érték. A HRV lehet teljesen szabálytalan, vagy követhet egy meghatározott, szabályosan hullámzó mintát. Míg a szabálytalan HRV stresszt jelez, a szabályos ingadozás a szervezet egészséges önszabályzó képességéről árulkodik.

A vegetatív idegrendszer kiegyensúlyozott, harmonikus működése esetén minden testi funkciónk, amely nem akaratunk irányítása alatt áll ‒ pl. a szívverés, a légzés, az emésztés és az anyagcsere-folyamatok is ‒, normálisan, harmonikusan működik. Erős idegfeszültség hatására a HRV-érték szabálytalanná válik, súlyos esetben akár nyugalomban és alvás közben is. Ilyen esetekben a terapeuta és a páciens, aki talán most először láthatja panaszainak és állapotának leképeződését egy kézzelfogható leleten, közösen dolgoznak ki megoldási stratégiákat. A terápia sikere a szubjektív javulás mellett objektív módon is ellenőrizhető a HRV-diagnózis segítségével.

A HRV eredményesen befolyásolható pl. irányított meditációval. A szabálytalan értékek rendszeres gyakorlással sikeresen átalakíthatók harmonikus, egészséges HRV-értékekké.

Ginszeng és egyéb adaptogén gyógynövények a stresszhatások leküzdésére

Létezik néhány gyógynövény, amelyek segítségével könnyebben megbirkózunk a megterhelő élethelyzetekkel. Mivel szervezetünk alkalmazkodó, idegen szóval adaptációs képességeit támogatják, „adaptogén” hatású gyógynövényeknek nevezik őket. Stressz esetén nyugtató hatásúak, anélkül, hogy letompítanának, szükség esetén pedig élénkítenek, anélkül, hogy túlságosan felpörgetnének.

E növénycsoport talán legismertebb és legrégebb óta nagyra értékelt tagja a ginszeng (Panax ginseng), amely általános roboráló, erősítő növényként ismert. Fő alkalmazási területe a fizikai gyengeség, levertség, a szellemi teljesítőképesség és a koncentrációs képesség hanyatlása, valamint a rendkívüli, megterhelő élethelyzetek. Hosszú betegségek után lerövidíti a lábadozási időt, javítja az általános közérzetet, enyhíti az időskori búskomorságot. Fontos szempont a ginszeng jó minősége, ugyanis a piacot elárasztotta számos, ellenőrizetlen minőségű termék.

A harmadik fontos adaptogén növény a szibériai ginszeng vagy tajgagyökér (Eleutherococcus senticosus). Hatása leginkább a „valódi” ginszengére hasonlít (csak nem kutatták olyan behatóan, mint a Panax ginsenget). Adaptogén hatásain kívül a nem specifikus immunrendszer működését támogatja. Ezért főként azoknak ajánlható, akik stressz hatására fogékonyabbá válnak a különféle fertőzésekre.

Fotó: Adobe Stock