Amikor a stresszből kiégés lesz: Kitörés a mókuskerékből

Manapság a státusz, a teljesítmény és az anyagi javak felértékelődtek, az emberekre nehezedő gazdasági és társadalmi nyomás egyre fokozódik. Az emberek jó része eladósodott, magas lakbért fizet, ugyanakkor
munkahelyük is egyre többet vár tőlük. Sokan képtelenek elviselni a nyomást – közben egyre kevesebb idejük jut rekreációra és általában a magánéletre. Mindez idővel csapdába ejti az egyént, aki úgy érzi, egyre gyorsabban pörgő mókuskerékbe került. Végül teljesen kimerülnek, elveszítik motivációjukat.

A kiégés jobban hangzik, mint a depresszió

A kiégés, divatos angol kifejezéssel „burnout”, manapság sokféle munkahelyi krízis szinonimájává vált. A kiégés a jelenleg érvényes pszichiátria szerint valójában nem önálló diagnózis, hanem a „teljes kimerültség” diagnózisa alatt tartják számon, és többnyire depresszió kíséri. Ugyanakkor a depresszió egyik fő ismérve az „emocionális kimerültség”.

A depresszió az élet minden területét érintő állapot, és kezelés híján állandóan érezhető lehangoltság, míg a kiégésben szenvedők olykor panaszmentesek. A kiégés, ha időben nem tesznek ellene valamit, depresszióvá alakulhat át. Előrehaladott stádiumban a két kórkép nehezen megkülönböztethető: mindkettőnél jelen van a motiválatlanság, a szociális elszigetelődés és az öngyilkossági gondolatok.

A kiégéssel általában munkahelyet, foglalkozást érintő félelemérzet és szorongás társul. A páciensek beszámolói szerint bizonyos személyek (többnyire a főnök), ingerek vagy események pánikreakciót vagy egyéb, elkerülő viselkedést, menekülést váltanak ki belőlük.

Ez a menekülés többnyire betegállományba vonulást jelent. A munkahelyi túlterheltség fizikai szimptómákban is megnyilvánulhat: ez lehet álmatlanság, migrénroham, szív- és érrendszeri megbetegedés vagy valamilyen fájdalomszindróma. Az attól való rettegés, hogy nem vagyunk elég tökéletesek, elveszítjük a munkánkat, az állandó teljesítménykényszer, az elismerés hajszolása, az állandó elérhetőség idővel teljesen tönkreteszi a magánéletet. Mindez érthető módon óriási idegfeszültséget okoz az érintettekben.

A fokozott idegfeszültség elviselésének kulcsa a személyes ellenálló képesség, amit idegen szóval rezilienciának is neveznek. Van, aki a rá nehezedő stresszt jelentős erőfeszítések, magas szintű teljesítmény nyújtásával akár évekig képes kompenzálni, míg a psziché egy idő után tiltakozni kezd – olykor testi tünetek formájában.

Esetismertetés

A páciens, akit bemutatunk, egy nagy gyógyszergyártó cégnél részlegvezető. Akut kimerültség miatt kiírták betegállományba. Elmondása szerint kezdettől fogva nagyon erősen azonosult munkájával, és reggeltől késő estig dolgozott. Fontosnak, sőt nélkülözhetetlennek érezte magát. Sikeres volt, és minden erejét és energiáját munkájára fordította.

Mindez hosszú évekig így ment, közben nem maradt ideje önmagára és családjára. Rövidre szabott szabadidejében kocogni járt, hogy „kiszellőztesse a fejét”. Teljes erőbevetése ellenére egy idő után kezdte úgy érezni, hogy a vele szemben támasztott követelmény fokozódik. Minél intenzívebben dolgozott, annál többet vártak el tőle. Ez felbosszantotta, és úgy érezte, helyzetét nem tudja tovább elviselni. Még többet kocogott, hogy a benne fortyogó düh és félelem elől megpróbáljon elmenekülni. Egy idő után teljesen kifulladt, teljesítménye és motiváltsága hanyatlásnak indult.

Először csak alig észlelhetően, de egy idő után egyre látványosabban. Egyre többször azon kapta magát, hogy irodájában mozdulatlanul bámul a számítógép monitorjára, képtelen volt bármire is odafigyelni, a rá rótt feladatokat nem tudta elvégezni.

Ezután egyre többször tapasztalt testi és lelki fáradtságot, ami teljesen letaglózta. Reggel nehezére esett felkelni, felesége gyakran panaszkodott, hogy mindig idegesen és agresszíven válaszol, nincs egy jó szava hozzá. Egyre inkább visszahúzódott, befelé fordult, elszigetelődött a külvilágtól. Elveszítette az irányítást saját élete és munkája felett, minden értelmetlennek tűnt.

Egy bizonyos pont után a feleségének sikerült meggyőznie, hogy forduljon orvoshoz, aki felállította az akut kimerültség diagnózisát, és betegállományba vette. Pszichológiai kezelést és relaxációs gyakorlatok elsajátítását javasolta neki. A Mindful Based Stress Reduction (MBSR) módszer keretében megtapasztalta, milyen jó érzés a különféle relaxációs gyakorlatok (pl. bodyscan, meditáció, jóga) segítségével ellazulni, pihenni és csak önmagára figyelni.

Ezek a gyakorlatok nem csupán pillanatnyilag hatnak, hanem tartósan csökkentik a vér kortizolszintjét. A meditációs és relaxációs gyakorlatok neurobiológiai hatását számos kutatás eredménye igazolta. A kísérletekből az is kiderült, hogy a meditációval agyunk, sőt személyiségünk is megváltozhat.

Mi a megoldás?

Napjainkban kétszer annyi antidepresszáns gyógyszert írnak fel, mint tíz éve. Holott, mint az esetleírásban láttuk, a pszichoterápia és a napi rendszerességgel végzett meditáció hatékony alternatívái lehetnek a gyógyszeres kezelésnek a kiégés és az azzal járó depresszió gyógyításában. Sőt, sok esetben bizonyítottan hatékonyabbak, mint a gyógyszerek.

Emellett léteznek szelídebb hatású növényi hatóanyagok is, amelyek alkalmasak az enyhe, ill. a közepesen súlyos depresszió enyhítésére (standardizált orbáncfűkivonatok, vagy a macskagyökér és golgotavirág kivonatait kombináltan tartalmazó készítmények). Tény, hogy a munka világa napjainkra drasztikusan átalakult, a munkahelyek nincsenek tekintettel az egyénre, az egyén igényeire. A munka egyre inkább személytelenné válik.

Ezt kompenzálni kell, az egyénnek megfelelő stratégiákat kell nyújtani, hogy képes legyen megtartani motivációját. A munkáltatók is kezdik felismerni a problémát, és egyre több cég igyekszik javítani a helyzeten. Rugalmas munkaidőt, rendszeres sportolási lehetőséget, egészségügyi gondozást vagy távmunkát ajánlanak alkalmazottaiknak. A hierarchikus struktúrák lebontása sokat segít a munka és a magánélet közötti egyensúly helyreállításában és fenntartásában.

A kiégés elleni egyéni stratégiák között szerepel a jó időbeosztás és a reális célok kitűzése. Az alábbi módszerekkel megelőzhető a kiégés és az abból kialakuló

• Ha    túlterheltnek    érezzük    magunkat,    időben    tegyük azt szóvá feletteseinknek.
• Munkaidő    után    és    hétvégén    munkatársai    és    főnökei számára ne legyen elérhető!
• A    munkahelyi    elvárások    szempontjából    szabjon világos határokat!
• Mindennap    meditáljon    és    végezzen    relaxációs gyakorlatokat!
• Napirendjébe    tudatosan    tervezze    be    a    családdal és a barátokkal együtt töltendő időt!
• Rendszeresen    sportoljon    és    mozogjon    a    szabad levegőn!
• Rendszeres    időközönként    étkezzen.    Étrendjét egészséges, vitaminokban és ásványi anyagokban bővelkedő ételekből állítsa össze!
• Aludjon    eleget    –    éjszakára    kapcsolja    ki    a    mobiltelefont és a laptopot!
• Ha    szükségét    érzi,    időben    forduljon    szakemberhez, és kérjen tőle segítséget!

A stressz és a kortizol kapcsolata

A kortizol nevű stresszhormont a mellékvese kéregállománya termeli. Feladata, hogy veszély esetén mobilizálja a szervezet erőforrásait. Így könnyebben, gyorsabban reagálhatunk a vészhelyzetekre. Ez az emberiség kialakulásának kezdetén evolúciós előny volt, és az egyén és a faj túlélését biztosította. Ha életünk permanens stresszhelyzetekből áll, mellékvesénk folyamatosan nagy mennyiségben termel kortizolt.

A krónikusan magas kortizolszint hatására immunrendszerünk működése gyengül, hízásnak indulunk, vérnyomásunk emelkedik, álmatlanná válunk, és nő a szív- és érrendszeri betegségek kockázata. Ezek mellett romlik agyunk teljesítménye, szorongás, hangulatingadozás, depresszió és koncentrációzavar léphet fel. Az állandó stressz tehát negatív hatással van többféle kognitív funkcióra. A kortizol ugyanakkor gátolja az új agysejtek képződését is.