Neuraszténia: egy betegség a múltban és a jelenben
Mielőtt a neuraszténia diagnózisát felállítják, ki kell zárni az olyan testi okokat, mint fertőzés, pajzsmirigy-működési zavarok, pszichikai problémák (például depresszió, szorongás) vagy hosszú ideje fennálló megterhelés. A valódi neuraszténia viszonylag ritkán fordul elő, általában a lakosság egy százalékát érinti. Ugyanakkor főként a betegség enyhe formái gyakran nehezen ismerhetők fel, illetve különíthetők el más hasonló pszichoszomatikus kórképektől. Ez elsősorban a krónikus fáradtság szindrómára (CFS) vonatkozik, de a poszttraumatikus terhelési zavarra is, amikor a beteg egy traumatikus esemény késői következményeitől szenved. Ezenkívül ugyancsak nehéz elhatárolni a neuraszténiát a depressziótól, illetve a depresszív hangulatoktól.
Csak az áthangolás hoz tartós sikert
Éppen ezért a természetgyógyászati terápia a pontos kórkép meghatározása helyett inkább a fennálló legfontosabb tünetekre helyezi a hangsúlyt. Míg a hagyományos orvoslás sok terhelést és aktivitást, főleg testedzést ír elő a rosszabbodás megelőzésére, addig a természetgyógyászat célja inkább az áthangolás. Ennek feladata a test regulációs folyamataiért felelős és akaratlagosan nem befolyásolható vegetatív idegrendszer célzott terápiával történő szabályozása és egyensúlyba hozása. A neuraszténia esetén elsősorban arról van szó, hogy éjszakára nyugalomról és alvásról gondoskodjunk, másfelől pedig javítsuk a nappali hangulatot, ami kémiai nyugtatókkal alig érhető el.
Az olyan növényi szerek, mint a valeriána vagy a komló viszont gond nélkül alkalmazhatók. Ezek a növények elősegítik az alvást és nem rontják a nappali teljesítményt, sőt. Még jobb a levendula a maga harmonizáló hatásával. Ellenőrzött vizsgálatok szerint az alvászavarban szenvedő betegeknél a délutáni levendulás fürdő segíti az elalvást, és nagyban javítja a következő éjszaka alvásminőségét. Egy kád vízhez 10 ml levendulaolajat adjunk valamilyen oldó hatású anyagba, például tejszínbe keverve. A fürdés legalább fél órát tartson. A levendulaolaj- kapszulák szedése is sikeresnek bizonyult. Alternatív megoldásként naponta háromszor megehetünk egy kis darab száraz kenyeret, amelyre 1-4 csepp levendulaolajat csepegtettünk. A gyomrot jobban kíméli a napi több csésze levendulatea.
A gyógynövények jobb álmot hoznak, és nagyobb ösztönzést napközben
A krónikus kimerültséggel küzdő és fizikailag teljesen destabilizálódott pácienseknél, akik egyáltalán nem boldogulnak a mindennapi élettel, érdemes olyan növényi erősítőszerekkel kísérletezni, mint amilyen például a ginszeng. A túlnyomóan negatív, depresszív hangulat ellenszere az orbáncfű. Az egyéni panaszoknak megfelelően a különféle gyógynövényeket kombinálhatjuk is.
Javítja a hangulatot, az alvás minőségét és a közérzetet az elővigyázatossággal végzett napfürdő. Időtartama a bőrtípustól, az időjárástól, a nap- és évszaktól függjön. Alternatív megoldás a mesterséges fénnyel végzett besugárzás lehet.
A rendterápia keretein belül a hangsúly a rendezett életmódra és táplálkozásra helyeződik. Idetartozik a rendszeres, nyugalomban végezett étkezés, főként tonizáló, erősítő koszt formájában. A keserű anyagok serkentik a bél, a máj és az epe működését, és egyben erősítik az emésztőtraktust is. Elkerülendők az olyan élvezeti szerek, mint a nikotin, a kávé és az alkohol. Az édességek közti étkezésként való fogyasztását pedig azért tanácsos elkerülni, mert utána bekövetkezik a vércukorszint esése.
A természethez kötődő elfoglaltságok gyakran hasznosabbak, mint a sport
Főként krónikus fáradtság esetén az ajánlott testedzés gyakran nehezen valósítható meg. A beteg ehhez általában túl fáradt és gyenge, és mivel nem ismeri fel az edzés jelentőségét, a megfelelő motiváció is hiányzik. Sok betegnek inkább a javára válik a többhetes szünet mindenfajta felelősséget illetően, bár általában ez is nehezen valósítható meg. Alternatívaként kínálkozik a 3-4 hetes Kneipp-kúra, ahol a napirenden rövidebb Kneipp-kezelések, séták, masszázsok szerepelnek. Az egyéni állapottól függően az aktivitás fokozatosan emelhető.
A sok vizet alkalmazó Kneipp-kezelések szabályozó hatással vannak a vegetatív idegrendszerre, és javítják a szervezet reakciós képességét. A sétán kívül motiváló hatásúak a természethez kapcsolódó tevékenységek, kerti munka, mezőgazdaság, ásás, kapálás, aratás, favágás, sokkal inkább, mint a csoportban végzett torna vagy a fitneszterem meglátogatása. A szabadban végzett tevékenységek fokozzák a boldogsághormonok, így a szerotonin kiválasztását, valamint lendületbe hozzák a vérellátást és az anyagcserét. Néhány páciens számára a böjtkúra is hasznos lehet.
A szervezet felmentése az emésztés feladata alól és az anyagcsere átállítása belső égetésre kedvezően hangolja át mind a testi, mind a lelkiállapotot, pláne ha mindez kiegészül az önreflexióval és a napi kötelezettségektől való távolmaradással.
A pszichoterápiás módszerek közül a kognitív magatartás-terápia mutatkozott hasznosnak a vizsgálatok szerint. Ez a terápiás forma nem a múlttal dolgozik, hanem az adott személyre jellemző jelenkori beállítottságokkal, értékekkel és meggyőződésekkel. Azt próbálja meg kitalálni, ezeknek a kognitív állapotoknak melyike felelős az adott problémáért, és lehetőséget kínál arra, hogy a páciens ezeket megváltoztassa. Segítő hatásúak azok az eljárások, amelyek javítják a testérzékelést, egyéni ízléstől függően: légzésterápia, tánc, progresszív izomlazítás, taj-csi vagy jóga. Végezetül elmondható, hogy a neuraszténia az érintettek, de a terapeuta számára is nehéz, de nem megoldhatatlan feladatot jelent. Mindkét félnek meg kell tanulnia a visszaesésekkel is megbirkózni.
Mi az a Neuraszténia?
A neuraszténia kifejezést 1880-ban alkotta meg George M. Beard New York-i idegorvos, és az adott időszakban egyre gyakrabban tapasztalt ideges állapot és ideggyengeség leírására szolgált. Ez a jelenség egészen az I. világháborúig intenzíven foglalkoztatta az orvostudományt. Az akkoriban divatba jött ideges zavarok a modern stresszállapotok előfutárainak tekinthetők, és emelkedő számban leginkább a nagyvárosokban élőknél bukkantak fel. A neuraszténia ingerlékeny gyengeségnek számított, amely erős túlingereltséggel járó idegi kimerültséggel jár együtt. Ezzel hozzákapcsolták a skót orvos, John Brow (1735–1788) teóriájához, aki szerint minden betegség egyensúlyzavart jelent gyengeség és túlzott igénybevétel között, és ennek megfelelően kezelendő.
A neuraszténia gyengeségkomponensét gyakran zűrzavarral és túlaktivitással kompenzálták. A tünetek közé már akkor is a következők tartoztak: gyomor-, bél- és szívbántalmak, impotencia, alvászavarok, szorongás, testi gyengeség. Társadalomtörténeti szempontból összefüggést állítottak fel a széles körben elterjedt kórkép és az I. világháború utáni instabil helyzet között. A betegség egyben tükrözte az új, technika által kialakított világképet is, amelyben az acélfeldolgozás nagy szerepet kapott: akinek nem voltak „acélból az idegei“, az gyorsan megkapta a neuraszténiás bélyeget. A XX. század második felében azután az emberek figyelme a stressz felé fordult. A stressznek egyébként szintén van köze a műszaki dolgokhoz, a mérnökök is ezt a kifejezést használták egy anyag ellenálló erejének leírására, és ennek analógiájára vezették be az orvostudományban és a pszichológiában. Az 1980-as évekre a neuraszténia kifejezés elöregedett, de végül újra felbukkant a WHO által készített betegségklasszifikációs listán.
Foto: Shutterstock
