A Tudás templomai

Hogyan éreztek, gondolkodtak őseink a mai világfelfogást megelőző világkorszakokban? Mit láttak másként a világból, mi lehet az, amit mi ma már nem tudunk, de ami fontos lehet számunkra? Miféle arcokat öltött az emberiség a mai, embertelen társadalmak előtt? Izgalmas kérdések, amik ma is foglalkoztatják az embert. Tragikus és érthetetlen tény, hogy a mai embert mindössze néhány ezer év óta tartjuk nyilván. A történelmi kort szokás az írás feltalálásához, gyakran 4-5 ezer évre tenni, de az oktatásban a görögökön kívüli ókori civilizációk ma is jóval kisebb súllyal szerepelnek. És még szegény görögök is bevoltak tiltva több mint ezer éven át. Mai tudásunk túlnyomó része az utóbbi pár száz évből származik. Ha meggondoljuk, hogy az ember már több millió éve tud beszélni (már a csimpánznak is van gégefője, és az Australopithecusnak fejlett beszédközpontja), ez a pár száz év indokolatlanul kevésnek látszik. Miért nem nyúlik vissza az emberiség közös emlékezete a beszélt nyelv kezdetéig? Vajon nem úgy jártak a régi kultúrák, mint az indiánoké vagy a kereszténység előtti magyaroké, amiknek még a nyomait is igyekeztek eltüntetni? Lehet, hogy őseink jóval magasabb tudást birtokoltak, mint amiről a nyugatiak tudtak, és éppen ezért lépett fel ellenük barbáran az alacsonyabb szintű fél?

Az idő­szá­mí­tá­sunk előt­ti évez­red val­lá­si tér­ké­pe még tel­je­sen el­ütött a maitól. Ak­ko­ri­ban pél­dá­ul Kö­zép-Ázsiá­ban ál­ta­lá­nos volt a ter­mé­szet moz­ga­tó­erő­i­nek is­me­re­te és tisz­te­le­te, s nyo­má­ban a zo­ro­a­sztriz­mus. Az el­ső val­lá­sa­la­pí­tó­nak Za­rat­hust­rát tart­ja a mo­dern val­lás­tu­do­mány. A zo­ro­a­sztriz­mus előt­ti ős­val­lás­nak te­hát nem volt ala­pí­tó­ja, úgy is le­het­ne ne­vez­ni: ter­mé­sze­tes val­lás volt, nagy te­kin­té­lyı pró­fé­ta nél­kül. Nagy je­len­tő­sé­ge van an­nak, hogy mi­fé­le ter­mé­sze­tı volt ez az ős­val­lás, hi­szen ha nem volt ala­pí­tó­ja-pró­fé­tá­ja, ak­kor min­den bi­zonnyal ősi­dők­re nyú­lik vissza! Nyo­má­ra buk­kan­tam, ho­gyan ne­vez­ték ezt az ős­val­lást a kor­tár­sak. Egyik ne­ve: maz­day­az­nán (maz­da: böl­cses­ség, yaz­nán – tisz­te­let) val­lás, ami ér­de­kes mó­don annyit tesz: böl­cses­ség-tisz­te­let! Úgyis mond­hat­nánk: tu­dás-tisz­te­let! A rá­kö­vet­ke­ző zo­ro­a­sztriz­mus­ban az Is­ten ne­ve még: Ahu­ra Maz­da, azt je­len­ti: Ahu­ra: az Úr, az Is­ten; Maz­da: böl­cses­ség – Böl­cses­ség Is­ten! Az ősi vi­lág­kép­ben a gon­dol­ko­dás, a böl­cses­ség tisz­te­le­te állt a köz­pont­ban, a böl­cses­ség volt az ősi vi­lág­kép Is­te­ne! Böl­cses­ség Is­te­ne, ne hagyj el! Eb­ben az ősi rend­szer­ben a tu­do­má­nyos szem­lé­let még meg­egye­zett a val­lá­sos fel­fo­gás­sal! Az em­be­ri tu­dás gyö­ke­rei­nél a tu­dás és val­lás ter­mé­sze­tes (ma már kü­lö­nös) egy­sé­get alko­tott. En­nek tény­leg óriá­si je­len­tő­sé­ge van. Eb­ben a fény­ben a pró­fé­ták, val­lá­sa­la­pí­tók úgy tın­nek föl, mint akik­nek te­vé­keny­sé­ge nyo­mán tu­dás és val­lás szét­vál­tak egy­más­tól, a tu­do­mány szem­be­for­dult a val­lás­sal, a val­lás a tu­do­mánnyal – és en­nek egyik kö­vet­kez­mé­nye, hogy a ke­resz­tény val­lás egy­re in­kább hát­tér­be szo­rul. Ér­de­mes te­hát őse­ink egy­sé­ges ős­val­lá­sát meg­is­mer­nünk!

A rég­múlt­ban vi­lág­szer­te el­ter­jedt ős­val­lás má­sik ne­ve: má­gi­kus rend­szer. Az ős­val­lás pap-tu­dó­sait, mi­vel ak­kor még val­lás és tu­do­mány egy­be­estek, má­gu­sok­nak, böl­csek­nek hív­ták. A má­gu­sok nagy tu­dá­sú csil­la­gá­szok is vol­tak. Néz­zük, mit ír a vi­lág egyik leg­te­kin­té­lye­sebb ér­tel­me­ző szó­tá­ra, a húsz­kö­te­tes The Ox­ford En­glish Dic­tio­nary a „Ma­gi­an” (má­gi­kus) cím­szó alatt! „1875 LIGHTFO­OT Comm. Co­loss. 151 Ak­kor volt ez… ami­kor a má­gi­kus rend­szer meg­gyö­ke­re­zett Kis-Ázsiá­ban; 1877 Out­li­nes Hist. Re­lig. 165 A má­gu­sok pre-sze­mi­ta és pre-ár­ja pa­pi törzs vol­tak Nyu­gat-Ázsiá­ban.” A má­gu­so­król pe­dig a „Ma­gi” cím­szó alatt: „c1400 Three Kings Co­log­ne 49 Szent Ausz­tin azt mond­ta, hogy a má­gus szó kál­de­ai nyel­ven annyi, mint ha azt mon­da­nánk, fi­lo­zó­fus; 1555 WAT­RE­MAN Ford­le of Fa­cions II. vii K iv b (Per­zsiá­ban) a má­gu­sok (azaz a ter­mé­szet tit­kai­ban já­ra­tos em­be­rek).” Már a má­gus ne­ve is jel­zi az ak­ko­ri tu­do­mány és val­lás egy­sé­gét! Te­hát is­mét a böl­cses­ség­val­lás­hoz ju­tot­tunk! Ha meg­gon­dol­juk, hogy a böl­cses­ség sze­re­te­te gö­rö­gül fi­lo-szó­fia (fi­lo: ked­vel, szó­fia: böl­cses­ség) és hogy az el­ső gö­rög fi­lo­zó­fust, Pü­ta­go­rászt má­gus­nak ne­vez­ték, mert tu­dá­sa ja­va ré­szét má­gu­sok­tól ta­nul­ta, jór­észt egy a Kár­pát-me­den­cé­ből Gö­rö­gor­szág­ba uta­zó Aba­risz ne­vı szkí­ta má­gus­tól, ak­kor ar­ra a fe­lis­me­rés­re ju­tunk, hogy a mı-val­lá­sok előt­ti kor­ban a fi­lo­zó­fia állt a tu­do­mány és a val­lás kö­zép­pont­já­ban. Mi­cso­da pa­no­rá­ma tá­rul fel előt­tünk! Pla­tón ide­á­lis ál­lam­ról írt köny­vé­ben már utó­pisz­ti­kus­nak hat, hogy fi­lo­zó­fu­sok irá­nyít­sák az ál­la­mot. De ha Zo­ro­asz­ter előtt má­gu­sok irá­nyí­tot­ták a ki­rály­sá­got, és a má­gu­sok még a ki­rály­nál is na­gyobb te­kin­télyt élvez­tek, aho­gyan azt a kró­ni­kák fel­je­gyez­ték, ak­kor úgy tı­nik, bi­zo­nyos te­kin­tet­ben vissza­fe­lé ha­la­dunk! Amíg ré­gen a tu­dós-fi­lo­zó­fus-pa­pok irá­nyí­tó sze­re­pet kap­tak, ad­dig ma már a böl­cses­ség meg­be­csü­lé­se egy­re hát­rább ke­rült a tár­sa­da­lom­ban, s tel­je­sen ki­szo­rult az or­szág éle­té­nek irá­nyí­tá­sá­ból a ha­ta­lom meg­szer­zé­sé­re sza­ko­so­dott sza­kem­be­rek, a po­li­ti­ku­sok hasz­ná­ra – a tár­sa­da­lom és az em­be­rek ro­vá­sá­ra. A több ezer éves ter­mé­szet­böl­cse­let ma már nem élvez tár­sa­dal­mi meg­be­csü­lést, és a Ter­mé­szet át­fo­gó össze­füg­gé­se­it is egy­re ke­vés­bé ku­tat­ják. A fo­gyasz­tói tár­sa­da­lom­ban a ter­mé­szet­bú­vár, sőt egy­re in­kább a ter­mé­szet­tu­dós fo­gal­ma is „ki­megy a di­vat­ból”, egy rég le­tınt kor mó­kás alak­já­nak tün­te­tik fel a be­to­ko­so­dott fo­gyasz­tói szem­lé­let el­kö­te­le­zett ér­vé­nye­sí­tői. Las­san­ként a köz­tu­dat­ban le­vő tu­do­má­nyos vi­lág­kép is elvesz­ti kap­cso­la­tát a tu­do­mány élvo­nal­be­li ered­mé­nye­i­vel, és he­lyét egy­re in­kább egy alan­tas, fo­gyasz­tói vi­lág­kép ve­szi át.

Hogy ér­zé­kel­jük az ős­val­lás mi­ben­lé­tét, nem árt be­le­gon­dol­ni, mit is fe­je­zett ki va­la­ha a „val­lás” ab­ban a kor­ban, ami­kor még val­lás és tu­dás egyet je­len­tett. Ak­kor még így állt a bál: azt val­lom, amit tu­dok, és nem azt, amit nem tu­dok! Má­ra for­dí­tott lett eb­ben is a hely­zet. Val­lá­sunk azó­ta a nem-tu­dás­ra épült át. De mit val­lot­tunk ak­kor, ami­kor úgy érez­tünk, meg kell val­la­nunk iga­zi lé­nyegün­ket? Leg­ben­sőbb bi­zony­sá­gun­kat, leg­szen­tebb ér­zé­se­in­ket, leg­ma­ga­sabb ér­té­ke­in­ket! Hi­szen ami­kor sze­rel­met val­lunk,⌦ak­kor is az igaz­sá­got vall­juk meg! Leg­ben­sőbb lé­nyegün­ket pe­dig csa­kis leg­ma­ga­sabb bel­ső ér­zé­ke­lé­sünk­kel fog­hat­juk fel! An­nál nagy­sze­rıbb, leny­ıgö­zőbb volt egy val­lás, mi­nél ma­ga­sabb­ra ért fel!⌦Ãs­val­lá­sunk az élet leg­ma­ga­sabb szin­tı ér­zé­ke­lé­sé­ből fa­kadt, és an­nál messzebb ha­tó volt, mi­nél messzebb vol­tunk ké­pe­sek éle­tün­ket ér­zé­kel­ni, mi­nél ma­ga­sabb­ra tu­dott elér­ni bel­ső ér­zé­ke­lé­sünk az ég fe­lé.

Kap­tunk egy­faj­ta át­fo­gó ké­pet az ősi ma­gas­kul­tú­rá­król. De ha őse­ink tény­leg ma­gas szin­tı kul­tú­rá­val bír­tak, en­nek va­jon sem­mi­fé­le nyo­ma nem ma­radt ránk? A köny­ve­ket elé­get­het­ték, de a nyel­vi, kul­tu­rá­lis, tár­gyi em­lé­ke­ket le­he­tet­len tel­jes egé­szé­ben el­tün­tet­ni. Mit mond a ré­gé­szet az idő­szá­mí­tá­sunk előt­ti évez­re­dek ma­gas­mı­velt­sé­gé­ről? Van­nak-e egy­ál­ta­lán tár­gyi nyo­mai a le­tınt ős­ko­ri ma­gas­mı­velt­ség­nek?

Min­dan­nyi­an hal­lot­tunk már az egyip­to­mi, sőt ta­lán az ame­ri­kai pi­ra­mi­so­król is, Ston­ehen­ge kő­kör­éről. Né­mán hir­de­tik tit­ku­kat, és a vi­lá­gır leg­tá­vo­lab­bi zu­gai­ra is kí­ván­csi em­be­ri­ség va­la­hogy nem ju­tott el odá­ig, hogy eze­ket a kéz­zel­fog­ha­tó tár­gyi em­lé­ke­ket ki­elé­gítő­en és szé­les­kö­rı­en ér­tel­mez­ze. Mos­ta­ná­ban azon­ban óriá­si je­len­tő­sé­gı fel­fe­de­zé­sek so­ra mint­ha egy­szer­re meg­nyi­tot­ta vol­na a zsi­li­pet. Né­hány éve egy­szer­re csak tár­gyi ada­tok tö­me­ge ke­rült a fel­szín­re, ame­lyek vég­re fényt vet­het­nek az em­be­ri­ség el­te­me­tett ősi vi­lág­kor­sza­ká­ra: a má­gi­kus kor ma­gas­mı­velt­sé­gé­re. Meg­ta­lál­ták an­nak a ko­ra­be­li át­la­gos kul­tú­rá­nál sok­kal ma­ga­sabb kul­tú­rá­jú em­ber­nek a le­le­te­it, aki min­den bi­zonnyal Ston­ehen­ge kő­kör­eit épít­tet­te! Vi­lág­szer­te egy­re több kő­kört ta­lál­nak az i.e. 5 évez­red­től az idő­szá­mí­tá­sunk kez­de­té­ig tar­tó öte­zer évet át­fo­gó kor­szak­ból. Egy­re töb­bet tu­dunk meg ezek épí­tő­i­ről, és a kép las­san kezd tisz­tul­ni. Cso­dá­la­tos, majd­nem mé­te­res ma­gas­sá­gú arany­sü­ve­gek ke­rül­nek elő Eu­ró­pa-szer­te, és a raj­tuk lát­ha­tó sok száz csil­la­gá­sza­ti jel­kép ér­tel­me­zé­sé­re már ko­moly ja­vas­la­tok szü­let­tek. „Meg­ta­lál­ták Eu­ró­pa el­ső ci­vi­li­zá­ció­ját!” – ír­ta né­hány hó­nap­ja a „The In­de­pen­dent” c. ran­gos vi­lág­lap. Több ezer éves, ma­gas szin­tı ma­te­ma­ti­kai is­me­re­te­kről ta­nús­ko­dó tı­zol­tá­rok ke­rül­nek elő Eu­rá­zsia-szer­te, szin­tén ugya­neb­ből az el­te­me­tett kor­ból. Lás­sunk egy kis íze­lí­tőt eze­k­ről a vi­lá­gra­szó­ló ré­gé­sze­ti le­le­te­kről!

2005 jú­niu­sá­ban be­jár­ta a vi­lág­sajtót a hír, hogy 7000 éves ci­vi­li­zá­ció nyo­mait ta­lál­ták meg. Egy tem­plo­mé­pí­tő né­pét, akik óri­ás, 150 mé­ter át­mé­rő­jı, kör ala­kú cö­lö­pök­kel csil­la­gá­sza­ti meg­fi­gye­lé­sek­re is al­kal­mas, a kő­kö­rök­re em­lé­kez­te­tő tem­plo­mok­at épí­tet­tek a mai Ausz­tria, Szlo­vá­kia, Cse­hor­szág és Ke­let-Né­me­tor­szág te­rü­le­tén – bár, ahogy utá­na­néz­tem, ugya­ni­lyen kő­kö­rök épül­tek a Kár­pát-me­den­cé­ben és tő­lünk ke­let­re, a mai Ukraj­na te­rü­le­tén is. Már 300 em­ber­nek óri­ás, több tu­cat több­ton­nás kőosz­lop­ból ál­ló, Ston­ehen­ge-hez ha­son­ló épít­mé­nye­ket emel­tek! Kő­kö­rö­ket An­g­liá­tól a Kár­pát-me­den­cé­ig, és to­vább, az egész óko­ri Szkí­tia te­rü­le­tén, az Eu­rá­zsiai-sík­sá­gon, és még to­vább, kő­kö­rök épül­tek Kí­ná­ban és In­diá­ban is. A „The In­de­pen­dent” két cik­ké­ben azt is meg­ír­ta, hogy Eu­ró­pa el­ső ci­vi­li­zá­ció­ja a mai Észak-Szer­biá­ból és a mai Ma­gyar­or­szág te­rü­le­té­ről in­dult ki i.e. 4800 kö­rül (a vi­lág­há­lón: http://news.in­de­pen­dent.co.uk/eu­ro­pe/ story.jsp?story=645976

http://news.in­de­pen­dent.co.uk/eu­ro­pe/ story.jsp?story=645972). Hoz­zá­te­szik, hogy ez a ré­gé­sze­ti fel­fe­de­zés át­ír­ja a tör­té­nel­met. Ha­zánk­ban va­ló­ban ren­ge­teg kő­környo­mot ta­lál­tak. Za­la­i-Ga­ál Ist­ván, az MTA Ré­gé­sze­ti In­té­ze­té­nek mun­ka­tár­sa, a tör­té­net­tu­do­mány (ré­gé­szet) dok­to­ra az Ar­cha­eo­ló­giai Ér­te­sí­tő­ben (1990, 117: 3–24) meg­ír­ja, hogy „A kö­zép-euró­pai vo­nal­dí­szes ke­rá­mia el­ter­je­dé­si te­rü­le­te­in szin­te min­den­hol na­gyobb szám­ban ta­lál­tak árok­rend­sze­re­ket, kö­rár­ko­kat lé­gi­fo­tó­zás­sal, il­let­ve az ah­hoz kap­cso­ló­dó mag­ne­to­mé­te­res mé­ré­sek­kel.” Fel­té­te­lez­he­tő, hogy ezek a kö­zös­sé­gi ün­ne­pek cél­já­ra épü­lő kö­rá­rok­rend­sze­rek, ame­lyek­ben – pél­dá­ul Pol­gár-Csősz­ha­lom­nál is – Na­pis­ten-tisz­te­let­re uta­ló tár­gya­kat ta­lál­tak (lásd A Ma­gyar Nem­ze­ti Mú­ze­um ré­gé­sze­ti ki­ál­lí­tá­sá­nak ve­ze­tő­je, Kr. e. 400 000–Kr. u. 804, Ma­gyar Nem­ze­ti Mú­ze­um, 2002, 42), ere­de­ti, tel­jes alak­juk­ban Ston­e­hen­ge-hez ha­son­ló kő­kö­rök, Nap-szen­té­lyek vol­tak. Tá­jo­lá­suk csil­la­gá­sza­ti ala­pon tör­tént. A Pol­gár-Csősz­ha­lom­nál ta­lált öt­szö­rös kon­cen­tri­kus kö­rá­rok­rend­szer az i. e. 4800–4600 köz­ti idő­szak­ból szár­ma­zik, be­já­ra­tai a fő ég­tá­ja­kra mu­tat­nak, és mel­let­te pa­rá­nyi agyag­tár­gyak, nap­ko­ron­gok ke­rült­ek elő.⌦Eu­ró­pa el­ső kő­kör­ei tu­dá­sunk mai ál­lá­sa sze­rint Ma­gyar­or­szág te­rü­le­tén, Pol­gár-Csősz­ha­lom kör­nyé­kén épül­tek 7000 év­vel eze­lőtt, a vo­nal­dí­szes ke­rá­mia szü­lő­föld­jén.

2001-ben T. Do­uglas Pri­ce és mun­ka­tár­sai tol­lá­ból alap­ve­tő je­len­tő­sé­gı mun­ka lá­tott nap­vi­lá­got a nagy te­kin­té­lyı „An­ti­quity” cí­mı ré­gé­sze­ti szak­lap­ban (75: 593–603). Eb­ben a szer­zők a le­gú­jabb stron­ci­um-izo­tó­pos (izo­tóp: ugya­na­zon ké­miai elem ki­csit más atom­sú­lyú vál­to­za­ta) vizs­gá­la­tok­kal ki­mu­tat­ták, hogy a tör­té­ne­lem előt­ti Eu­ró­pa el­ső ma­gas­mı­velt­sé­ge, a vo­nal­dí­szes ke­rá­mia­kul­tú­ra is a mai Ma­gyar­or­szág te­rü­le­té­ről in­dult ki 7700 év­vel ez­előtt, még­pe­dig nem egy­sze­rı­en a kul­tú­ra ter­jedt el, ha­nem a né­pes­ség, még­pe­dig kis cso­por­tok­ban ki­ván­do­rol­va. Meg­ír­ják, hogy Eu­ró­pa a vo­nal­dí­szes ke­rá­mia né­pé­nek kö­szön­he­ti a föld­mı­ve­lés, a há­zé­pí­tés, a te­met­ke­zés, a ki­fi­no­mult fa­ze­kas­ság, a ma­gas szín­vo­na­lú kő­meg­mun­ká­lás tu­do­má­nyait. A stron­ci­um-izo­tó­pok­kal ugya­nis a csont­vá­zak anya­gát tud­ták meg­vizs­gál­ni, és eze­kről tud­ták ki­mu­tat­ni, hogy mi­lyen kli­ma­ti­kus és táp­lál­ko­zá­si vi­szo­nyok kö­zött nőt­tek fel a kul­tú­ra tény­le­ges hor­do­zói, az em­be­rek. Az egyes tá­ja­kra, kör­ze­tek­re ugya­nis más és más stron­ci­um-izo­tóp arány jel­lem­ző, és en­nek alap­ján az egyes em­be­rek ván­dor­lá­sa is nyo­mon kö­vet­he­tő a stron­ci­um-izo­tó­pok vizs­gá­la­ta alap­ján. A vo­nal­dí­szes ke­rá­mia hor­do­zó­i­ról Eu­ró­pa-szer­te ki­de­rült, hogy túl­nyo­mó ré­szük a Kár­pát-me­den­cé­ben szü­le­tett és ne­vel­ke­dett, és eze­ket a fi­zi­kai vizs­gá­lat­tal meg­ál­la­pí­tott té­nye­ket ré­gé­sze­ti le­le­tek is bő­sé­ge­sen alá­tá­maszt­ják.

2002-ben öt ki­lo­mé­ter­re Ston­ehen­ge-től, Ames­bury mel­lett rend­kí­vü­li ré­gé­sze­ti le­let­re buk­kan­tak. A Wes­sex Ar­cheo­logy (http://www.wes­se­xarch.co.uk/ faq.html#wha­t­is) Nagy-Bri­tan­nia egyik leg­na­gyobb ré­gé­sze­ti köz­pont­ja. Hon­lap­ju­kon (http://www.wes­se­x­arch.co.uk/pro­jects/ames­bury/ar­cher.html) ala­pos tá­jé­koz­ta­tás ta­lál­ha­tó a saj­tó­szer­te Ames­bury Íjász, Íjász Ki­rály, Ston­ehen­ge Ki­rá­lya (Ames­bury Ar­cher, Ar­cher King, King of Ston­ehen­ge) ne­vet ka­pott hí­res le­let fel­tá­rá­sá­ról. A fel­tárt sír­ban csu­pa rend­kí­vü­li tárgyra buk­kan­tak. Amíg a ko­ra­be­li Eu­ró­pa sír­jai­ban 5 tárgy, köz­tük egy arany­tárgy tu­laj­do­no­sa már gaz­dag­nak szá­mí­tott, ad­dig Ston­ehen­ge Íjász Ki­rá­lyá­nak sír­já­ban mint­egy 100 tár­gyat ta­lál­tak, köz­tük arany fül­be­va­ló­kat. A sír az egész ko­ra­be­li Eu­ró­pa ki­emel­ke­dő­en leg­gaz­da­gabb sír­ja – több, mint tíz­szer annyi tár­gyat tar­tal­maz, mint az utá­na kö­vet­ke­ző leg­gaz­da­gabb is­mert sír az egész ko­rai bronz­kor­ban (i. e. 2400–1500). Az Íjász Ki­rály i. e. 2300 kö­rül élt, va­gyis Ston­ehen­ge má­so­dik sza­ka­szá­nak épü­lé­se ide­jén, és így az an­gol tu­dó­sok fel­té­te­le­zik, hogy az ő ma­gas szin­tı tu­dá­sá­val függ össze a Ston­ehen­ge épü­lé­sé­ben meg­tes­te­sü­lő ma­gas szin­tı csil­la­gá­sza­ti és val­lá­si tu­dás.

Tegyük min­deh­hez hoz­zá a rend­kí­vü­li sun­gi­ri le­le­tet, ami­nek fény­ké­pét a Scien­ti­fic Ame­ri­can cím­lap­ján hoz­ta. A sun­gi­ri le­let­ben az a rend­kí­vü­li, hogy itt egy 28 000 év­vel eze­lőt­ti kor­ból szár­ma­zó né­hány csont­vá­zon több mint 6000 ék­szert ta­lál­tak – va­gy­is még Ston­ehen­ge Íjász Ki­rá­lyá­nál is sok­kal ki­emel­ke­dőbb gaz­dag­sá­gú ez a le­let! Meg­ál­la­pí­tot­ták, hogy ezen a Mosz­kvá­tól 100 ki­lo­mé­ter­re észa­kra fek­vő le­lő­he­lyen min­den bi­zonnyal az urá­li né­pek egyik ki­emel­ke­dő sze­mé­lyi­sé­gét te­met­het­ték el. Hoz­zá­te­het­jük: ha a 100 tárggyal bí­ró ston­ehen­ge-i íjász „ki­rály” mel­lék­ne­vet ka­pott ki­emel­ke­dő gaz­dag­sá­gá­ról, ak­kor a több mint 2000 ma­mu­ta­gyar­ból ké­szült gyön­gy ék­szer­rel ren­del­ke­ző sun­gi­ri le­le­tet is il­let­het­jük „ki­rály” cím­mel. An­nál is in­kább, mi­vel fej­dí­szén több száz gyöngy kör­pán­tot al­kot, sőt, ke­reszt­pán­tos ko­ro­nánk ke­reszt­pánt­ja­i­hoz ha­son­ló el­ren­de­zés­ben. S ha így van, ak­kor ta­lán tény­leg 28 000 éves ki­rály­sír­ról van szó! Ru­há­za­tát is meg­ta­lál­ták – íme! A sap­ka há­tul­já­ra tíz sar­kiró­ka-szem­fo­gat varr­tak dísz­nek.

A schifferstadti aranysüveg. Magassága 29,6 cm. 1835-ben találták meg. Nap- és Hold-jelképekkel díszített. Kora: i. e. 1300. A berlini aranysüveg 74,5 cm magas, a d’Avantan-i 53 cm, az ezelsdorfi 88,5 cm. Prof. Wilfried Menghin, a berlini Előtörténeti Múzeum igazgatójának tanulmánya 2003-ban jelent meg, és felveti, hogy a Nap- és Hold-jelképek logaritmikus táblát alkotnak a napfogyatkozáshoz szükséges számításokhoz

Az Íjász Ki­rály fo­ga­za­tá­nak, csont­vá­zá­nak és tár­gyai­nak (két arany fül­be­va­ló vagy haj­csat, há­rom réz­kés, ko­va­kő nyíl­he­gyek, ho­mok­kő kö­nyö­kvé­dők és fa­ze­kak) izo­tó­pos elem­zé­se vá­rat­lan ered­mé­nyek­re ve­ze­tett. Az oxi­gén izo­tóp­jai­nak elem­zé­se a fog­zo­mánc tu­laj­do­no­sá­nak szár­ma­zá­si he­lyé­re en­ged kö­vet­kez­tet­ni.⌦A vizs­gá­la­tok sze­rint az Íjász Ki­rály nem a ké­sőb­bi An­gliá­ban, ha­nem Kö­zép-Euró­pá­ban él­te le fia­tal éve­it, még­pe­dig egy a mai brit ég­haj­lat­nál hi­de­gebb kör­zet­ben – va­ló­szí­nı­leg Ausz­t­ria, Svájc vagy Dél-Né­me­tor­szág kör­ze­té­ben.⌦A réz­ké­sek egyi­ke a mai Spa­nyo­lor­szág, má­si­ka a mai Fran­cia­or­szág kör­ze­té­ből szár­ma­zik. Az arany­tár­gyak egész Bri­tan­nia te­rü­le­tén a leg­ko­ráb­bi­ak.

Ha egy­szer Kö­zép-Euró­pá­ra utal­nak az izo­tó­pos vizs­gá­la­tok, néz­zük meg, mi volt a ko­ra­be­li Kö­zép-Euró­pa kul­tu­rá­lis ál­la­po­ta! Amíg Eu­ró­pá­ban az új­kő­kor i. e. 9000-től i. e. 1800-ig tar­tott, a bronz­kor i. e. 1800-tól ie. 500-ig (http://www.be­lo­it.edu/~mu­se­um/lo­gan/pa­le­o­ex­hi­bit/me­nu­eu­ro­pe.htm), és Nagy-Bri­tan­niá­ba a bronz­kort az Íjász Ki­rály né­pe vit­te be i. e. 2300 kö­rül, ad­dig Kár­pát-me­den­cé­ben az új­kő­kor i. e. 10 000-től ie. 4500-ig tar­tott, mert er­re itt­hon a réz­kor kö­vet­ke­zett az ie. 5. évez­red­ben! Itt a bronz­kor ezer év­vel ko­ráb­ban kez­dő­dött, mint más­hol, i. e. 2800-tól i. e. 800-ig tar­tott. A fém­meg­mun­ká­lás úgy­szin­tén a Kár­pát-me­den­cé­ben volt a leg­fej­let­tebb – te­hát ha az izo­tó­pos vizs­gá­la­tok ered­mé­nyét össze­vet­jük a ré­gé­sze­ti-kul­tu­rá­lis té­nyek­kel, szem előtt tart­va Ston­ehen­ge Ki­rá­lyá­nak rend­kí­vü­li gaz­dag­sá­gát, úgy tı­nik, még egy lé­pés­sel előbb­re jut­ha­tunk, pon­to­sít­ha­tunk: az Íjász Ki­rály min­den bi­zonnyal a Kár­pát-me­den­cei kul­túr­kör­ből szár­maz­hat.

Ve­gyünk most min­deh­hez még egy fon­tos, ed­dig meg­fe­le­lő mó­don nem mér­le­gelt tényt: a tényt, hogy Ston­ehen­ge Ki­rá­lya íjász, még­pe­dig rend­kí­vül fej­lett íjat hor­dó íjász volt. Igaz, ma­ga az íj el­kor­hadt az évez­re­dek alatt, de a ho­mok­kő­ből ké­szült kö­nyö­kvé­dő, ami véd­te az íjász kö­nyö­két az íj vissza­csa­pó­dásá­tól, egyér­tel­mı­en azt jel­zi, hogy nagy ere­jı, messze­hor­dó, vissza­csa­pó íjat hasz­nált, va­gyis re­fle­xí­jat. Hogy egy ilyen fej­lett vissza­csa­pó íj mi­lyen rend­kí­vü­li fej­lett­nek szá­mí­tott több mint né­gy­ezer év­vel eze­lőtt, azt ab­ból mér­het­jük fel, hogy az Ár­pád­dal a Kár­pát-me­den­cé­be vissza­jö­vő ma­gya­rok ha­son­ló re­fle­xí­jai a ko­ra­be­li nyu­ga­ti tech­no­ló­gi­át még min­dig messze meg­ha­lad­ták.

Mi­lyen célt tölt­he­tett be Ston­ehen­ge? Ne­ves brit csil­la­gá­szok egész so­ra ál­la­pí­tot­ta meg, hogy Ston­ehen­ge min­den bi­zonnyal a nap­for­du­lók idő­pont­já­nak meg­ál­la­pí­tá­sá­ra és nap­fo­gyat­ko­zá­sok elő­re­jel­zé­sé­re épült. Er­re utal­nak a pol­gár-csősz­hal­mi kö­rá­rok­rend­szer­nél ta­lált agyag nap­ko­ron­gok is. Az Eu­rá­zsia-szer­te ta­lál­ha­tó tı­zol­tá­rok szin­tén a na­pi­má­dás­hoz és egy­ben a má­gu­sok­hoz kap­cso­lód­nak. „Az an­tik vi­lág egyet­len pap­sá­ga sem volt hí­re­sebb a má­gu­sok­nál”, és „ők ad­ták át a Nap-kul­tuszt In­di­á­nak” – ír­ja az an­gol nyel­vı val­lás­tu­do­má­nyi en­cik­lo­pé­dia. Az óko­ri gö­rög kul­tú­rá­ról meg­je­lent el­ső nagy össze­fog­la­ló mun­ka szer­ző­je, Stan­ley sze­rint „A má­gu­sok rész­re­haj­lás és elő­í­té­le­tek nél­kül dol­goz­nak…⌦A le­gő­sibb ta­ní­tó nem­zet­ség, törzs, két­ség­be­von­ha­tat­la­nul”. „A má­gu­sok a Nap-­kul­tusz pa­pi kaszt­ja” – ír­ja az óko­ri vi­lág le­xi­ko­na. A ber­li­ni tör­té­ne­lem előt­ti in­té­zet igaz­ga­tó­ja, Meng­hin pro­fesszor tu­do­má­nyos köz­le­mé­nye sze­rint az ősi Eu­ró­pá­ban olyan tu­dós-pa­pok él­tek, akik­nek fe­jé­ke arany­ból ké­szült ha­tal­mas, egy mé­tert is meg­kö­ze­lí­tő ma­gas­sá­gú sü­veg volt. A meg­ta­lált arany­sü­ve­ge­ken 496 csil­la­gá­sza­ti jel­ké­pet ta­lál­tak, ame­lye­ket Meng­hin pro­fesszor a nap­fo­gyat­ko­zá­sok elő­re­jel­zé­sé­re al­kal­mas, lo­ga­rit­mi­kus lép­té­kı ma­te­ma­ti­kai jel­ké­prend­szer­ként ér­tel­me­zett.

Pró­bál­junk az ed­dig is­mert té­nyek alap­ján kö­vet­kez­te­té­se­ket le­von­ni, hogy tisz­tább össz­ké­pet kap­junk! Ha Ston­ehen­ge a Nap-tisz­te­let­hez kap­cso­ló­dik, ak­kor va­ló­szí­nı­leg olyan kul­tú­ra épít­het­te, ame­lyik­nél a Nap-tisz­te­let je­len­tős sze­re­pet ját­szott – va­gyis Ston­ehen­ge-et ép­pen az óko­ri-ős­ko­ri má­gu­sok épít­het­ték! Ha a tu­dós-pa­pok Nap-tisz­te­let­re uta­ló ma­gas arany fe­jé­ket vi­sel­tek, ak­kor va­ló­szí­nı­leg Nap-tisz­te­lők – va­gyis má­gu­sok vol­tak! Ak­kor te­hát Ston­e­hen­ge Íjász Ki­rá­lya is má­gus le­he­tett! És ha má­gus volt, és a Kár­pát-me­den­cé­ből ér­ke­zett, ak­kor a Kár­pát-me­den­ce már az ős­kor­ban a má­gi­kus kul­tú­ra köz­pont­ja volt! Eu­ró­pa el­ső ci­vi­li­zá­ció­ja, ami­nek ré­gé­sze­ti em­lé­kei mos­ta­ná­ban ke­rül­nek fel­szín­re, te­hát a má­gu­sok ko­rá­nak em­lé­kei le­het­nek. Utó­lag már ké­zen­fek­vő a kö­vet­kez­te­tés: hi­szen Nap-tem­plo­mot csak olyan kul­tú­ra épít­he­tett, amely­nek pap­jai Nap-is­ten­hi­tı csil­la­gá­szok is vol­tak. Szin­te min­dany­­nyi­unk­nak még ma is is­me­rős a kép: az ősi má­gu­sok csil­la­gok­kal éke­sí­tett sü­ve­get, csil­la­gok­kal, Nap­pal-Hold­dal dí­szí­tett kö­penyt vi­sel­tek.

Van mit ta­nul­nunk a má­gi­kus kul­tú­rá­tól. Jó len­ne ma is egy­ség­ben lát­ni a vi­lá­got, jó len­ne, ha a val­lás és a tu­do­mány mind­ket­ten va­ló­sá­gos ala­pon áll­va, egy­más­sal is kö­zös ne­ve­ző­re jut­hat­ná­nak. Jó len­ne, ha a Ter­mé­szet, a tu­dás, a böl­cses­ség, a gon­dol­ko­dás tisz­te­le­te vissza­nyer­né a leg­ma­ga­sabb meg­be­csü­lést. Ez ter­mé­sze­ti kör­nye­ze­tünk és az em­be­ri kul­tú­ra tú­lé­lé­sé­nek leg­fon­to­sabb biz­to­sí­té­ka.